Magyar Katolikus Lexikon > H > herulok


herulok, erulok: germán nép. - Kr. u. a 3. sz: az Azovi-tenger Ny-i partvidékén éltek, a gótokkal együtt a tengeren át támadták a kisázsiai róm. tart-okat. Ny-ra vándorolva az Al-Dunánál Gallienus cs. (ur. 260-268) zsoldosai. 269: Naissus városa (1998: Nis) mellett II. (Gothicus) Claudius (ur. 268-70) egy seregüket szétverte. A gót Ermanariknak, az 5. sz: a →hunoknak hódoltak. 453: Attila halála után a Duna mentén önálló államuk volt, Odoaker 476: a rugiakkal és a ~kal fosztotta meg trónjától az utolsó Ny-róm. cs-t, Romulus Augustulust (ur. 475-76), mely után a ~ lettek a legjelentősebb germán nép. A 6. sz: a →longobárdok lázadása után a ~ szétszóródtak, egy részük Alsó-Pannóniába került, a másik a Skandináv-fszg-en telepedett le. 88