Magyar Katolikus Lexikon > F > felebaráti szeretet


felebaráti szeretet (lat. amor proximi): az →ember iránti szeretet pusztán az embervolt okán (→felebarát). - Isten az →ember teremtésekor a ~et a →természettörvénnyel beleírta az emberbe, ezért a ~ keresztény erkölcsiség alapkövetelménye (vö. GS 29). Forrása és alapja Istennek és Jézusnak minden megkülönböztetés nélküli szeretete az ember iránt (Mk 10,44; Lk 6,36; 22,26; Róm 15,2; Ef 5,1). Mértéke az ember helyes és igaz →önszeretete: „szeresd embertársadat, mint önmagadat” (vö. Lev 19,18; Mt 19,19; Mk 12,31; Lk 10,27). - Valójában minden, a másik ember iránti magatartást szabályozó törv. valamilyen formában a ~et szorgalmazza, mint az emberi együttélés alapkövetelményét. - Az ÓSz-ben a ~ foglalata a →tízparancsolat 4-10. parancsolata. A ~ e törv-ét teljesíti be Jézus, amikor az övéi közé tartozás föltételévé és jelévé teszi: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást! Arról tudják meg majd rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34) A ker. ~ sajátossága és újdonsága a Krisztushoz tartozás, az együttlét Isten szeretetében. Minden más humanitástól v. emberiességtől épp abban különbözik ez a szeretet, hogy 1) a Krisztusban megmutatkozó Isten szeretetére és a másik emberben jelenvaló istenképmásra irányul, s 2) Jézus parancsa szerint kiterjed az →ellenségre is (vö. Mt 5,43-48; 6,14; 18,33; Mk 11,25; Lk 6,27.35; 1Jn 4,20; 5,1; ApCsel 7,58; 1Kor 4,12; 1Tesz 5,15; 1Pt 3,9; . Róm 5,10; Róm 12,20; Kol 1,21). Amint Isten szeretetét sem a meglévő értékek váltják ki, hanem szeretete támaszt értékeket (az ósz-i kiválasztott népet nem értékei miatt szerette, hanem e népben is szeretete hívta létre az értékeket), úgy a ~ sem lehet személyválogató, s különösen az ellenségben kell legyőznie jóval a rosszat. Az emberi tökéletesség és a világ átalakításának új törv-e ezért a szeretet, a ~ (GS 28). - Az ÚSz világosan megmutatja, hogy a ~nek tettekben, a felebarát szolgálatában kell megvalósulnia (Mt 20,26-28; 25,34.41; Jn 13,13-17). Istenszeretet nincs a másik emberért végzett imádságban és munkában megnyilvánuló ~ nélkül (vö. VS 14). A ~ gyakorlása ezért mindennapi lelkiismeretvizsgálatot, megtérést és újrakezdést kíván, de ezzel együtt kipróbálttá teszi az emberben az →erényeket. A ~ főleg az →okosság, →igazságosság, a →békeszeretet és →béketűrés megszerzésében segít; →együttérzésre és →szolidaritásra nevel, melyre talán soha nem volt akkora szükség, mint napjainkban (vö. SD 28). A II. Vat. Zsin. szavaival: „Nem könyöröghetünk Istenhez, mindnyájunk Atyjához mindaddig, amíg Isten képmására teremtett emberektől megtagadjuk a testvéries magatartást... Minden erkölcsi alapot nélkülöz tehát az olyan elmélet v. gyakorlat, amely az emberi méltóság és a belőle fakadó jogok tekintetében különbséget tesz ember és ember, népfaj között. Ennélfogva az Egyház Krisztus szellemétől idegennek tekinti és kárhoztatja az emberek bármiféle megkülönböztetését vagy bántalmazását faj, szín, társad. helyzet vagy vallás miatt” (NA 5). A felebarát szenvedése iránti közömbösség nagy kísértése mögött ma, a tömegtájékoztató eszközök információ-zuhatagában nemegyszer a tehetetlenség nyomasztó érzése húzódik meg. A mindenkiben fölmerülő kérdésre: „Ki az én ~om?”- a választ az irgalmas szamaritánus példabeszéde (Lk 10,25-38) abban a szükséget szenvedő emberben adja meg, akivel az adott pillanatban épp találkozunk, aki mellettünk van: Isten nem vár többet, csak amennyit meg tudunk tenni. A gyógyszer a közömbösség ellen a kicsiben való hűség (elsősorban a munkahelyen, a családban, a szorosabb környezetben meglátni a segítségre szorulót), valamint a bizalom Isten iránt, aki a szűkebb környezetünk felé megélt szeretetünket mások javára is gyümölcsöztetni tudja a kegyelem termfölötti eszközeivel. B.J.

Hörmann 1976:1110. - Schütz 1993.

felebaráti szeretet