🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > élet fája
következő 🡲

élet fája, életfa, termőág: 1. A Szentírásban a →Paradicsom közepén álló fa, a →jó és rossz tudásának fája mellett (Ter 2,9). A →bűnbeesés után Isten kerubokkal zárta el az ember elől a hozzá vezető utat (3,24). Az ÓSz-ben az ~ a →Tóra, Jer-nál az örök élet reménye és ígérete, mely majd az üdvösség idején teljesül (2,7; 22,2.14.19); a Péld-ben az ~ a bölcsesség és igazságosság gyümölcse, a beteljesült vágy, a nyelv higgadtsága, ált. az életadó erő jelképe (3,18; 11,30; 13,12; 15,4). A →mennyei Jeruzsálemben sok ~ van, melyeket az élet vize táplál (→élő víz), minden hónapban gyümölcsöt teremnek, előképük: Ez 47. Aki üdvözül, a "győztes" enni fog az ~nak gyümölcséből (Jel 2,7). A mustármagból kihajtó fa, melynek ágai között az ég madarai lakoznak, szintén az ~ (Mt 13,32). - 2. Az egyházatyáknál az ~ az Egyh., a →kereszt, maga Krisztus. A paradicsomi ~ és a kereszt fája a →kereszt-legenda szerint azonos. Az ~ gyümölcse az →Eucharisztia. Szt Efrémnél az ~ a Logosz (Hymn. Par. VI,7). A Zsolt 1 és a Jel 22,2 alapján az ~ az igazak, akiket Isten ültetett el, kiknek gyümölcsei a népek gyógyítására teremnek. Az alexandriai Didümosz az igaz szőlőtővel azonosította az ~t (Zsoltárkommentárok), mint ált. a K-i népek számára az ~ a szőlőtő. - 3. Ikgr. Az ~ az ókori K-en elterjedt, többé-kevésbé stilizált, kultikus jellegű képtípus. Mintája a datolyapálma (Phoenix dactylifera), de előfordul a papirusz és a pálma elemeinek összekapcsolása is, kivált az asszír ábrázolásokon. Önmagában v. 2 szemben álló állat (kecske), szörny (szfinx, griff) v. (imádó) ember között áll. Olykor használati tárgyakon (pl. tükör nyele) v. kultikus eszközökön (csészék, tálkák) pusztán díszítőelem. A Kr. e. 2. és 1. évezredből Palesztinából, Szíriából is ismert ábrázolások abból az elképzelésből erednek, hogy van valahol egy fa v. növény, mely halhatatlanságot ad annak, akinek sikerül ennie a gyümölcséből. - A ker. ikgr-ban az ~ nemcsak a →halál fájának ellentéteként, hanem a megváltás jeleként is szerepel, s gyakran összeolvad a kereszttel és a paradicsomi ~val. Így értelmezendők a róm. S. Clemente apszismozaikjának akantuszlevelei, az élőfa és a későbbi ágaskeresztek (a kereszt fája hajt ki úgy, hogy ágai között fészket raknak az ég madarai). Baptisztériumok mozaikján gyakori az ~ a paradicsomi folyók partján. A bizánci és K-i műv-ben a levéldíszes, ómegával kombinált keresztet az ~nak kell tekinteni. A Ny-i műv-ben a címerekben szereplő liliom az ~nak tömörített változata. Az →angyali üdvözlet képein Gábor angyal kezében v. külön vázában látható liliom nem Mária tisztaságára, hanem a paradicsomi ~ra utal, amelyből a megváltás sarjadzik. A késő kk-ban az ~ motívum a →Mindenszentek-képeken is feltűnik. Az ~nak jellegzetes ábrázolása →Jessze fája, melynek legszebb mo-i példája Gyöngyöspatán látható. - 4. A m. népszokásban, főként a →lakodalomban kalácsba tűzött és tésztával bevont v. díszített faág, melyet az élet és a termékenység jelképeként ajándékoznak a fiataloknak. Neve Baranyában termőág, Erdélyben prémes, prémeság, nyoszolyóág, zöldág, a bukovinai székelyeknél násznagykalács. Eredetileg a termékenységet jelképező →almával és →dióval v. ilyen formájú tésztagömbökkel díszített száraz v. zöld ág volt, később fatalpba ágas gallyat állítottak, tésztával bevonták, kemencében kisütötték, majd díszítették. Vázát ffiak készítették, többször is fölhasználták, a díszítést idősebb asszonyok végezték. Ünnepélyesen vitték a vőlegény házához, ahol a vőfély v. a násznagy köszöntőt mondott, majd az ~t a lakodalmas asztalra helyezték. Erdélyben néhol kis kürtőskalácsokat húznak az ágakra, v.  virágokkal, szalagokkal, tésztafüzérrel díszítik. A Székelyföld K-i részén és a →csángóknál egy kb. 1,5 m-es fenyőt állítanak egy nagy kalácsba, a fa töve köré 3 kisebb kalácsot helyeznek. A bukovinai székelyek rozskenyérbe tűztek 4-25 díszített ágat, hegyükre piros almát illesztettek. - Palóc vidékeken →farsangkor készítették az ~t, a tebét, s kisfiúk ajándékozták kislányoknak. - 5. A statisztikában a népesség korösszetételének ábrázolási formája. →családstatisztika  **

MNL I:666. - Sachs 1980:236. - BL:324. - Vanyó 1988:122. - Bálint 1989:87.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.