Magyar Katolikus Lexikon > E > erdélyi püspökség


erdélyi püspökség, gyulafehérvári püspökség: az egyetlen mo-i egyházmegye, mely elnevezését alapításakor a területéről és nem székhelyéről kapta. 1932. III. 22: gyulafehérvári püspökség. 1991. VIII. 5: suffr. nélküli érsség (→gyulafehérvári érsekség). Esztergom, 1932. III. 22: Bukarest suffr-a. Szegyh-a a →gyulafehérvári székesegyház. - 1. Története 1556-ig. I. (Szt) István 1009 k. alapította a csanádi és az egri egyhm-vel K felől határosan. Székhelye kezdettől Gyulafehérvár, ahol Szt István építtette az első székesegyházat. 1085-ig a kunok támadásai ellenére megtörtént az egyhm. alapvető megszervezése és fölszerelése. I. (Szt) László a kunok fölötti győzelem után a ter-ét megnövelte, s így alakult ki a Hunyad, Fehér, Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka, Dés (Belső-Szolnok), Kraszna és Szatmár vm-t magában foglaló ppség. - Az ~ határai a K-i és D-i Kárpátok, Ny-on az Érchegység. Ter-e 58.254 km². A kir. kezdte építeni a 2. szegyh-at. II. Géza 1142: szászokat telepített a Gyulafehérvártól D-re és K-re fekvő vidékekre. A szászok magukkal hozták a papjaikat, az erdélyi pp-től függetlenek lettek úgy, hogy Nagyszebenben az esztergomi érs. alá tartozó, exempt prépságot alapítottak. Ezt a p. követ 1191: jóváhagyta. A szebeni prép. hamarosan megkísérelte, hogy joghatóságát az összes szászokra kiterjessze, de ezt Adorján pp-nek sikerült megakadályoznia. II. András 1211: behívta a →Német Lovagrendet, az addig lakatlan és kunok által veszélyeztetett Barcaság benépesítésére, védelmére s a kunok megtérítésére. Nekik ajándékozta tehát a Barcaságot és 1222 k. az ettől D-re fekvő Kunország (utóbb Havasalföld) Al-Dunáig terjedő ter-ét. A lovagok 5 várat és sok falut építettek, de papjaik önállósultak: már nem is az esztergomi érs., hanem a p. joghatósága alá akarták rendelni magukat. II. András észrevette, hogy a lovagok önálló áll. szervezésére törnek, ezért 1225 tavaszán kiverte őket Mo-ból. A szebeni és barcasági ter. továbbra is exempt maradt, ami gyakorlatilag a pp. hiányát jelentette. Ezért próbálkoztak 1347-1512: a ter. papjai, hogy önálló ppséget nyerjenek, pl. úgy, hogy náluk élesszék fel a mongolok által 1241: elpusztított →milkói püspökséget. Próbálkozásaik eredménytelenek maradtak. 1512: Bakócz Tamás érs. a milkói ppségnek még a nevét is eltörölte, hogy ne hivatkozhassanak rá. E sikertelen törekvésnek is tulajdonítható, hogy 1543: a szebeni és brassói dékánságok prot-ok lettek. - A Német Lovagrend kiűzése után alakult ki 1225-41: az egyhm. végleges ter-e, mely a Felső-Tiszától egészen a Bodza-szorosig terjedt, s így maradt 1556-ig. 1241: Erdély É-i és középső részét a mongolok elpusztították: a ppi székvárost is romba döntötték, Rajnald pp. Mohinál esett el. - Az újjáépítést 1242 végén Artolf pp. kezdte. 1263-1348: a tatárok ismét fenyegették a K-i végeket, és a későbbi Moldvát el is foglalták. Ezért 1269-től egymás után olyan főurakat választottak meg pp-nek, akik gazdagságuk és katonai erejük révén is oltalmazni tudták Erdélyt. E tatár veszedelem csak 1348: szűnt meg, amikor a pestis Moldva népét szinte kipusztította. Az előkelő családokból származó pp-ök híre és Erdély gazdagsága kapóssá tette a ppséget. Miután a kápt. elveszítette pp-választási jogát, 1356-tól a p. nevezte ki a kir. által javasolt pp-öt, 1415 u. a kir. kinevezte, a p. jóváhagyta a kinevezést. Így adódott, hogy idegen, az erdélyi egyhm. nehézségeiben teljesen tájékozatlan pp-ök követték egymást. Belső bajok is voltak: a szászok a tatárdúlás után birtokba vettek korábban m. falvakat, és egyre többet követeltek, hogy a szebeniekhez hasonlóan ők is függetlenebbek legyenek az erdélyi pp-től. 1277: állítólag azért, mert Monoszlói Péter pp. megölette Vizaknai Alárd szász polgármestert, a fia, Vizaknai Gyán átkelt a Maroson és II. 21: megrohanta Gyulafehérvárt. Vasárnap volt, a mise órája. A városban lévőket legyilkolták, a tp-okat rágyújtották a bennlévőkre, akik valamennyien ott égtek. - A szabad székelyek közé egyre több m. jobbágy települt, akik uraik elől jöttek, hogy nagyobb szabadságban élhessenek. A tatárdúlás megritkította a ter. népét, megkezdődött a beszivárgó oláhok letelepítése. 1291: a gyulafehérvári kápt. kért és kapott a kir-tól telepítési engedélyt. Mivel az oláhok és papjaik ort-ok voltak, s csak azzal a föltétellel települtek le, ha hozhatják a saját vallásukat és papjaikat, megjelent Erdélyben az ort. egyh. 1359: megalapították a havaselvi v. ungrovalachiai, 1374: a moldvai metropoliát. A havaselvi metrop. a Kárpátokon belüli ter-re is joghatóságot kapott. Ennek alapján küldött papokat D-Erdélybe. Az egyéb g.kel. vidékeket a konstantinápolyi pátr. 1391: a körtvélyesi sztauropég apát alá rendelte. Havasalföldön 1381: megszervezték →Árgyas püspökségét. - 1432: nyarán Aldea havasalföldi vajda seregeivel együtt először léptek erdélyi földre a törökök, akik Havasalföldön már 1426: megvetették a lábukat, ezért Lépes György pp. arra kényszerült, hogy jelentős katonaságot szereljen föl és tartson készenlétben. A lakosság a rá nehezedő terhekért a pp-öt tette felelőssé, és lázongani kezdett. 1436: huszita összeesküvést szerveztek, de ezt leleplezték, a hitbeli nehézségeket 1436 nyarától Marchiai Szt Jakab segítségével oszlatták el.  1437. VI: Budai Nagy Antal vezetésével mégis kirobbant az →erdélyi parasztháború. A nemesség létrehozta Alsókápolnán a 3 nemzet unióját, amely XII. 10-14: a parasztlázadást ugyan leverte, de Erdély vallási egységét tovább gyengítette. A tör. 1438 nyarán beütött D-Erdélybe, és falvak sorát elnéptelenítette. 1442 tavaszán Lépes György is elesett egy török elleni csatában. Az utána következő pp-ök v. idegenek és Erdélyben teljesen tájékozatlanok, v. más feladatokkal lekötött főpapok voltak. Közben a ferencesek sok jót tettek a hívek érdekében, 1455 végén még Kapisztrán Szt Jánost is meghívták, hogy az ort-ok térítésében segítségükre legyen. Kapisztránt egy hónap múlva Budára kérték, hogy a török elleni hadviselésben segítsen a kir-nak. - 1526. VIII. 29: a mohácsi csata idején Gosztonyi János pp. úton volt a csatatér felé, de amikor híre jött II. Lajos kir. halálának, visszafordult. XI. 11: kir-lyá koronázták Szapolyai János erdélyi vajdát, de Gosztonyi pp., aki az özv. Habsburg Mária kirné kancellárja volt, Ferdinánd kirságát támogatta. Ferdinánd 1527. VII. 8: megtámadta Mo-ot, IX. 27: már a Tiszántúlra szorította Jánost, aki előbb Kolozsvárra, majd Gyulafehérvárra vonult. Itt két híve rárontott Gosztonyi pp-re és úgy megverték, hogy néhány nap múlva belehalt sérüléseibe. Ekkor János kir. a titkárát, Statileo Jánost, Ferdinánd pedig a kincstartóját, Gerendy Miklóst tette erdélyi pp-ké. Miközben e viszály folyt, a szászok, szembefordulván János kir. m. híveivel, egyre nagyobb mértékben fogadták be az új vallást, és Luther követői lettek. - 1536: egész Erdély János kir-nak hódolt, aki a váradi székre kinevezte Fráter Györgyöt s az ~ kárára követként alkalmazta Statileo Jánost, aki csak 1541. IV. végén ért vissza Gyulafehérvárra, s egy év múlva meghalt. A száműzött Izabella kirnénak és kisfiának, János Zsigmondnak adhatták lakásul a pp. gyulafehérvári palotáját, javadalmát eltartásukra lefoglalták. 1542. X: a brassói ker. papjai Honterus vezetésével, 1543: az összes szász pap a lutheri hitre térve elszakadt a r.k. egyh-tól. 1551: Fráter György a váradi béke értelmében Erdélyt I. Ferdinánd kezére akarta adni, megkapta váradi ppségéhez a p. megerősítést, a csanádi székre kineveztette Barlabássy Jánost, az erdélyi rendek 1551. VI. 12: beleegyeztek abba, hogy Medgyesi Ferencet, aki addig helynök volt, erdélyi pp-ké nevezzék ki. I. Ferdinánd azonban az idegen Castaldót küldte Erdély átvételére, akinek fogalma sem volt az erdélyi erőviszonyokról, és nem értette Fráter György pol-ját, ezért alvinci kastélyában orgyilkosokkal megölette. Erre a lutheránusok üldözni kezdték a szerz-eket és a r.k. papokat. Hiába lépett föl erélyesen Castaldo Kolozsvárott és Nagybányán, 1554: Medgyesi Ferenc pp-öt megölték a kolozsmonostori apátságban. 1556: a szultán csak akkor volt hajlandó békét kötni I. Ferdinánddal, ha Izabella és János Zsigmond visszakapja Erdélyt. Ezért Petrovics Péter temesi főispán és János Zsigmond egyik gyámja Erdélybe hozta Izabellát és gyermekét. Bornemissza Pál erdélyi pp-öt elűzték, s az erdélyi családok zöme áttért a lutheránus hitre. A szerz-eket, az egy csíksomlyói obszerváns ktort kivéve, mindenünnen elkergették. - 2. 1556-1713. A tordai ogy. 1557. VI. 1: vallásszabadságot adott a kat-oknak és az ev. szászoknak. 1558. III. 27: a tordai és IX. 29: a gyulafehérvári ogy. megtiltotta az időközben föltűnt →Blandrata György által képviselt és terjesztett ref. vallást. Izabella kirné halála, 1559 u. a még ifjú János Zsigmond éppen Blandrata György és Csáki Mihály kancellár kezébe került, akik 1563: rávették a r.k. vallás tagadására és ev-sá tették. 1563. IV. 9: a nagyenyedi prot. zsin-on az ev. és ref. egyházszervezet elvált egymástól. 1564. I. 28: a segesvári ogy-en János Zsigmond elérte, hogy ezentúl vallási ügyekben csak az általa kinevezett tanács hivatott dönteni, s e tanács döntőbírája hamarosan Blandrata lett, minek következtében VI. 4: a tordai ogy. a ref-oknak is vallásszabadságot adott. Maga János Zsigmond ref. hitre tért és udvari papjává fogadta →Dávid Ferencet. A ref-ok 1565 elején kifosztották a gyulafehérvári szegyh-at és elkergették a papságot. 1565. VI. 5: fogatta el Miksa Báthori Istvánt, Blandrata meghirdette unit. vallását, megnyerte ennek János Zsigmondot is. 1566: a r.k. papságot elűzték Erdélyből. 1568. I. 6: a tordai ogy. engedélyezte, hogy minden község olyan prédikátort tartson, amilyen neki tetszik. Székelyföld kivételével a nép zöme is elhagyta hitét, de a székekben is 1583: csak 24 pap volt. Pp. nem lévén, a csíki papságot a csíksomlyói, a háromszéki papságot a gelencei esp. igazgatta. A papokat a nép, az esp-eket a papok választották és a fejed. hagyta jóvá. Papot a Leleszen lakó csanádi v. a kamienici pp. sztelt. A papság kevés kivétellel nős volt, teol-ban alig jártas. - Somlyói Báthori István, aki 1571. V. 25: lett erdélyi fejed., XII. 14: a jezsuitákhoz fordult, hogy tud-ukkal és hitükkel siessenek az erdélyi kat-ok segítségére (→erdélyi misszió). - 1595. IV. 16: a gyulafehérvári ogy. kimondta a 4 vallás (r.k., ref., ev., unit.) szabadságát és bizonyos helyekre megengedte a JT betelepedését. Az egyhkormányzat ebben az időben erősen visszafejlődött. Pp. nem volt, 2 esp. felügyelt a házasságkötésekre és a vitás kérdések intézésére. Báthori Zsigmond 1591: a p-hoz fordult, hogy a ferencesek közül nevezzen ki valakit erdélyi pp-nek, székhelye Csíkban legyen, javadalmát akár ő maga is biztosítja. A p. fölhatalmazta Báthori András bíb-t az esp-ek kinevezésére. Ezzel a korábbi pap-, és esp-választás szokását megszüntették, a fejed. 1597. V. 1: helyreállította az ~et és kinevezte pp-ké Náprági Demetert. Mivel azonban Náprági a fejed. kancellárja is volt, ppi teendőire kevés ideje maradt, s mert Erdély és Mo. egyesítésének híve volt, 1601. I: száműzték Erdélyből. Ezzel az ~ tört-e újra megszakadt, egészen 1713-ig. - Székely Mózes halála után prot. fejed-ek követték egymást Erdély trónján. 90 évig a lényeges kérdésekben változatlan maradt az ~ helyzete: kormányzó pp-e nem volt, papsága gyér számban és laza fegyelemben élt. A prot. fejed-ekkel szemben a rendek minden fejed-választás után a beiktatás előtt esküt tétettek, hogy az adott helyzeten - amely egyre inkább a ref. államvallás irányában haladt - nem fog változtatni. 1610. III. 25: a besztercei ogy. határozata elrendelte, hogy a r.k. kegyurak által elvett tp-okat adják vissza, a r.k. vallásra kényszeríteni senkit nem szabad, az urak tarthatnak r.k. papot, de ezeknek pp-ük nem lehet, s a jezsuiták Erdélyben nem maradhatnak. Bethlen Gábor 1618: Fejérdi Márton szepesi knk-ot vik-sá és főesp-sé nevezte ki, és megengedte, hogy a trienti zsin. határozatai értelmében gyakoroljon felügyeletet a papok fölött. Brandenburgi Katalinnak azonban át kellett térnie r.k. hitéből a ref. vallásra, hogy özvegyként fejed. maradhasson. A fejed-mel szemben az →Erdélyi Római Katolikus Státus próbálta védeni a kat-ok érdekét és oltalmazni a még megmaradt nyájat. 1653: az Approbata Constitutio joggyűjt. törvényerőre emelte a R.k. Státust. Ebbe belekerültek az összes addigi vallási törv-ek, a jezsuiták kitiltása is, azonban egyre inkább érezhetővé vált az önálló erdélyi fejedség hanyatlása.

A ferencesek ebben az időben is működhettek. Szalinai István ferencest a Sztszék 1636: az erdélyi missziós ter. főnökévé tette, II. Rákóczi György custossá nevezte ki. Végiglátogatta az ~et, s ahol nem volt pap, laikus →licenciátusokra bízta, hogy vasárnaponként olvassák föl az evang-ot, kereszteljenek, temessenek, és vezessék a pléb-t. Annak érdekében, hogy ne teljesen képzetlen emberek kerüljenek ilyen posztra, a fehéregyházi ktorban isk-t rendezett be, ahol néhány hetes kiképzésben részesülhettek a licenciátusok. Megkísérelt Mo-ról papokat kérni, de sikertelenül. 1647: lemondott vik. tisztségéről, de a fejed. ismét kinevezte. - 1601-1713: az erdélyi ppség választott püspöki cím volt. - 3. Az ~ helyreállítása. Az 1696: kinevezett Illyés András pp-öt a főkormányszék kiutasította Erdélyből. A török háború győzelmes befejezése után Erdélyt Bécsből rendeletekkel kezdték kormányozni. 1701: elrendelték, hogy Illyés pp. számára lakásról és ellátásról gondoskodjanak, s az alvinci ppi birtokot adják vissza. A pp. vizitációs körutat tett, de tartósan letelepedni nem tudott. - A vallási ellentéteket II. Rákóczi Ferencnek sikerült elsimítani. 1705: a szécsényi ogy-en 6 r.k. pp. is részt vett, s újból életbe léptették a prot-ok vall-szabadságát biztosító 1608-as és 1645-ös tc-et, eltörölték az 1681-es soproni ogy-nek az →artikuláris helyekre vonatkozó végzését. Ezenkívül a vallásügyi törv-ek magyarázataként Mo-on először mondatta ki a →cuius regio, eius religio érvénytelenségét, s ezért a vm-kbe vegyes biz-okat küldetett, hogy a tp-okat a lakosság többségének adják át, egyúttal a kisebbség számára is szerezzenek lehetőséget az istentiszteletek végzésére. - Rákóczit az erdélyi rendek 1704. VII. 8: választották fejedelmükké, 1707. IV. 5: iktatták be Marosvásárhelyen. Joggal remélte, hogy az erdélyi rendek méltányolják majd az ő nagyvonalú mo-i pol-ját, és hozzájárulnak az ~ visszaállításához. IV. 14: javasolta a ppség helyreállítását. Meggyőző érvelése minden ellenvetést elnémított. A ref-ok és az ev. képviselők ellenjavaslata miatt Rákóczi kénytelen volt indítványát levétetni a napirendről. Az ogy. törv. változatlanul csak a 4 bevett vall-t erősítette meg, holott a r.k. ppség ügyén kívül az erdélyi g. kel. ppség és a nagyszámú rum. papság szociális helyzete is rendezést kívánt. A fejed. nemcsak a vallásügyben, hanem a jobbágykatonasággal kapcsolatos hadügyben sem tudta akaratát végrehajtani.  - III. Károly (1711-40) a →szatmári béke és Illyés pp. halála után 1713. II. 18: Mártonfi Györgyöt erdélyi mpp-ké nevezte ki. Visszaszolgáltatta neki a ppi javadalmak egy részét a szegyh-zal együtt. Helyreállíttatta ppi székházat. A székhelyet Alvincről [Gyula]Fehérvárra tette át, hogy a főkormányzót bármilyen szükségben helyettesíthesse. 4 taggal újraalapította a kápt-t. - A pp. 1716. II: foglalta el székét. A kir. már előtte Alsó-Fehér vm. főispánjává nevezte ki, miről 1718: lemondott, miután a főkormányszék 1. tanácsosa lett, bárói rangot is kapott, melyet pp. utódai szintén elnyertek. A pp-ökre nemcsak egyh., hanem pol. feladat is hárult, ami az egyhm. ügyeit háttérbe szorította. A 18. sz: az erdélyi r.k. élet irányító központja újra Gyulafehérvár lett. - A nagy járványok, természeti katasztrófák, majd a →madéfalvi veszdelmet követő nagy kivándorlás a kat-ok zömét alkotó székelység gyengüléséhez vezetett. - Klobusiczky Ferenc pp. a r.k. rendekkel karöltve 1743: a szebeni ogy-en elérte, hogy a rendek törölték a kat-okra sérelmes tc-eket, amely intézkedést a kirnő 1744: megerősítette. - Mártonfi György pp. és utódai legsürgetőbb tennivalójukként a lelkipásztori munka megszervezését és az erre alkalmas papok képzését tekintették. Az "akié a fundus, azé a capella" (→cuius regio, eius religio) elve alapján tp-visszafoglalások történtek. - Az erdélyi r.k. rendek Mártonfi halála után folyamodványban kérték a ppi szék betöltését, Mednyánszky Ferenc mellett foglaltak állást, aki kinevezése után 1722. XII: visszalépett. Erre a kir. a rendek kérésére az utolsó "vikáriust" és nagyprépostot, Antalfi Jánost (1724-28) nevezte ki. Ő nyújtotta be 1725: a r.k. rendek fölségfolyamodványát, melyben sürgették a r.k-ok tisztségviselését, kérték a hiteleshelyi levéltárak visszaadását, fölpanaszolták, hogy a nem kat-ok erővel elragadják és maguknál tartják r.k. szülők gyermekeit. Konkrét alapja Haller László gyermekeinek ügye volt, akiket anyjuk, Bethlen Kata főkormányszéki rendeletre sem hajlandó Haller László testvére, János gyámsága alá helyezni. Sürgették egy apácarend Erdélybe telepítését, de az orsolyiták nagyszebeni betelepítését egyelőre a város akadályozta meg. - Sorger Gergelynek idején (1729-40) a gyulafehérvári és kolozsvári hiteleshelyek visszanyerték régi egyh. jellegüket. III. Károly elrendelte, hogy a hivatalban lévő világi levtárosok halála után kat-ok következzenek. - A föllendült r.k. hitélet vonzotta a másvallásúakat, gyarapodott az áttérők száma. A többi felekezetre való tekintettel a kir. elrendelte, hogy a főkormányszék az áttérőket vegye védelmébe. - Klobusiczky Ferenc (1741-48) idején, 1744. I. 23-VI. 24: a nagyszebeni ogy. 6-8. tc-ei a kat-ok vall-szabadsága elől az utolsó akadályokat is elhárították: a 7. tc. szerint sem most, sem a jövőben nem lesz vita tárgya a r.k. ppség és a kápt. visszaállítása; eltörölte a rendeleteket, amelyek a jezsuiták jelenlétét tiltották, érvénytelenítette a szerz-eket, a tp-okat, isk-kat bizonyos helyre korlátozó és a szabad vall-gyakorlatot akadályozó törv-eket. Így a felekezetek között jogilag az egyensúly helyreállt. Ami ezután az egyenlőség ellen történt, az már a dinasztikus pol. következménye. A visszafogadott jezsuiták javait kivette a kincstári birtokok közül, ahová Bethlen Gábor idejében kerültek. E rendelkezés a jezsuiták megnyugtatását célozta, mert e birtokok az ogy. idején ténylegesen a jezsuiták birtokában voltak. -

Klobusiczky zágrábi székre távozása után Mária Terézia (1740-80) nem vette figyelembe az Erdélyi Római Katolikus Státus jelölési jogát, hanem 1749. IV. 25: Sztojka Zsigmondot nevezte ki erdélyi pp-ké, s V. 29: "szalai" előnévvel bárósította. Sztojka először a szem. fölállításához szükséges anyagiakat próbálta előteremteni: 1751-52: a nagyszebeni ogy-en az 1556 óta lefoglalt gyulafehérvári ppi uradalmat a kincstári birtokok sorából töröltette és az erdélyi pp-ök örökös tulajdonának minősíttette. Elérte, hogy III. Károly által a gyulafehérvári várnak kijelölt rész fele (Dálya, Diómál, Dombár, Felső-Gáld, Gauran, Metesd, Poján, Poklos, Ponor, Remete, Sóspatak, Strázsa, Táté, Tótfalud községek) és a Benedek, Borbánd, Csüged, Igen, Sárd, Váradgya községekben lévő jószágrészeket a kir. kincstári javak sorából végleg töröljék s új alapítványként a ppség részére átadják. Mindezt 1753. X. 11: Mária Terézia megerősítette. 1753: Gyulafehérvárott megalapította a Megtestesült Bölcsességről nev. egyhm. szem-ot (Seminarium Incarnatae Sapientiae, SIS). - Rendbe hozatta Gyulafehérvárott a ppi palotát és az alvinci kastélyt. A szegyh. szentélyét újjáépíttette, de alig fejezték be az építkezést, 1758: a palotát és a tp-ot tűzvész pusztította. Sztojka pp. rendbehozta a leégett szegyh-at és a ppi rezidenciát. - A pp. fokozatosan szemben találta magát a kir. önkénnyel. 1750-től az osztr. örökösödési háború után, a Habsburg pol. Erdély felé fordult. 1754: új adórendszert dolgoztak ki, mely az adót a rendi állás szerint határozta meg. Az összeírásoknál sok volt a jogsérelem és az igazságtalanság, ami a papságot is sújtotta, főleg Háromszékben. A pp. az igazságtalanságokkal szemben hívei és papjai védelmére kelt. Új plébániákat szervezett (pl. a csíkszeredait), ügyelt arra, hogy a sok szerz. →exemptio ne menjen a lelkipásztorkodás kárára. A tudatlan és hanyag szerz-eket igyekezett egyhm-jétől távol tartani. Megakadályozta, hogy a remeték számára Erdélyben remeteséget állítsanak föl, mert károsnak ítélte. 1756: megalapította az erdélyi kápt. 7. stallumát. Máramarosszigeten a Jó Pásztor és Gyulafehérvárott a Kegyes Szamaritánus gyámházakat létesítette. 1758. XII. 5: Mária Teréziától spp-öt v. fölmentést kért. A kirnő Klobusiczky érs. tanácsára 1759. I. 8: elfogadta lemondását. - Batthyány József pozsonyi prép., Lajos nádor fia 1760. II. 10: foglalta el egyhm-jét, de már V. 22: kalocsai érs. lett. Kolozsvárt a r.k. hitbe visszafogadott gyermekek számára int-et alapított, Szebenben alapítványt tett, melyből később az árvaházban 50 kisgyermeket láttak el. - 1761. IV. 6: Bajtay József Antal Piar (1760-72), a trónörökös II. József tört. tanára és tartfőn. lett erdélyi pp. Az erdélyi nemesség zárkozottsága, az idegenből hozott pp. iránt tanúsított bizalmatlansága és lenéző magatartása, a szerencsétlen pol. viszonyok s az erős felekezeti ellentétek, melyek minduntalan összeütközést szültek a művelt, finom lelkű ember és a kirné hálás híve és eszköze között, s végre megrendült egészségi állapota, mind hozzájárultak helyzetének kellemetlenségeihez. Megpróbálta 1768: bécsi tartózkodásakor az ~et érseki rangra emeltetni és Daciae primatusnak kívánta nevezni. A terv azonban vsz. lemondása miatt nem valósult meg. Sokszor kellett megvalósítania a kirnő titkos rendeleteit, aki mindenben, főleg a prot-okra sérelmes intézkedések esetében, háttérben maradt. Joghatósági vitája támadt a tábori ppséggel, s végül győzött: a mozgó katonaság a tábori pp., az állandó katonaság a mpp. joghatósága alá tartozott. Több pléb-t szervezett Aranyos- és Udvarhelyszéken. Ajánlatára Mária Terézia fölállította a nagyszebeni árvaházat. 1770: megszüntették a pléb-k és dékánságok exemptióját, s a szebeni és a brassói dékánságot az ~hez csatolták. Így az ~ végre megkapta természetes határait, megszűnt az a visszás állapot, hogy a távollévő esztergomi érs. rendelkezett az egyhm. déli határain. A főpásztor nem volt megelégedve a nép vall. és erkölcsi életével. 1764: pásztorlevélben elrendelte, hogy minden tp-ban legyen gyóntatószék, rendesen tartsák meg a miséket. Mivel a nép közül sokan nem tudtak olvasni, megtiltotta a kántornak olyan énekek éneklését, melyet a nép nem tud. Főleg vasár- és ünnepnapokon a nép előtt ismert m. énekeket kellett énekelni. Ahol egyenlő számban voltak a m. és ném. ajkú hívek, az imát és éneket fölváltva m-ul és ném-ül végezték. A sokoldalú munkásság teljesen megtörte Bajtaynak különben is gyenge szervezetét. 1772: megalapította a kápt. 8. stallumát, X. 3: betegségére hivatkozva lemondott, 1773. I: elhagyta egyhm-jét. Pozsonyba tartva I. 15: Aradon rosszul lett, a Szentannáról ápolására besietett rendtársai kezében 57 é. korában halt meg. - Mária Terézia 1773. V. 23: erdélyi pp-ké, az erdélyi kormányszék tanácsosává és belső titkos tanácsosává a barnabita Manzador Pius zengg-modrusi pp-öt helyezte át. Súlyosan érintette az egyhm-t a jezsuita r. föloszlatása. - Mária Terézia célul tűzte ki Erdély rekatolizálását. Misszionáriusokat küldött, a megtértek külön kedvezményben részesültek, olykor a törv-es kereteken kívül is. A felekezetek természetesen üldözték a konvertitákat, ami hátráltatta a térítést. A kirnő 1751: kiadta az aposztázia-rendeletet, mely értelmében: akik a r.k. hitre térve abból kilépnek, ill. akik r.k. vall-ban születtek, s abból nagykorukban kitértek, az →esküszegés büntetésében részesüljenek, de az ítéletet végrehajtás előtt mindig a kir. elé kell terjeszteni.

E megszorítás a bírákat körültekintésre ösztönözte. Mivel az esküszegés büntetését nem határozta meg, egyesek a törv-t helytelenül magyarázták; máskor a végrehajtásra vonatkozó utasításokat nem tartották meg. Nem állapítható meg, hogy a rendeletnek a kat-ok számbeli gyarapodására nagyobb hatása lett volna, ellenben sok panaszra adott alkalmat. Megtörtént, hogy a tisztviselők az ítéleteket a kir-hoz fölebbezés előtt végrehajtották. Máskor az elfogottakat huzamosabb ideig fogságban tartották. Ezért a főkormányszékben megállapodtak: a kir-hoz való fölterjesztés előtt aposztázia ügyben hozott ítéletek nem hajthatók végre; ha egy r.k. átállt más vall-ra, majd visszatért, nem kap büntetést, ha nem tér vissza, 200 ft-ot fizet; prot. szülők gyermekeit, akiknek annyi közük van a kat. vall-hoz, hogy r.k. pap keresztelte őket, nem szabad háborgatni. - A kat-ok számát nemcsak az áttérők, hanem betelepültek is  szaporították. Alvincre és Dévára r.k. bolgárokat telepítettek. Az áll. kezelésben lévő bányákhoz bányászok, tisztviselők, iparosok, a nemesi családokhoz alkalmazottak jöttek. Előszeretettel telepedtek le a jobb megélhetés reményében tör. hódoltsági részekre vándorlók helyébe az obsitos katonák. - →Vegyes házasságokat csak a pp. engedélyével, →reverzális ellenében lehetett kötni: 1. mindkét nemű gyermekeiket a r.k. vall-ban nevelik, 2. az akatolikus fél megígéri, hogy házastársát vall-ának gyakorlásában nem zavarja. - A kirnő a r.k. ünnepek megtartását elvárta, főleg a tisztviselőktől, az ellenszegülőket büntették. E napokon a kereskedők, iparosok boltjainak és sátrainak zárva kellett lenniök, a vásárnapokat e napokról a következőre tették. A tánc, muzsika, italmérés az istentiszt. bevégzéséig szünetelt. A vall. elleni bűnöket szigorúan büntették (tiszteletlen beszédet az egyh-ról, p-ról, Máriáról stb). - Az unitáriusok, bár a 4 bevett vall. közé tartoztak, kihívó magatartásukkal igen sok gondot okoztak. Mária Terézia elrendelte, hogy a hivatalokból zárják ki őket, s megnyerésükre missziózást kívánt a pp-től. Meg akarta téríteni az →anabaptistákat is. - II. József intézkedései a vallásszabadság elvéből kiinduló →türelmi rendeletén alapultak, Erdélyben azonban más volt a vall-szabadság fejlődése, mint Mo-on, azért külön intézkedésekre volt szükség: Vegyes házasságoknál szűnjön meg a reverzális, a fiúk az apa, a leányok az anya vall-át kövessék. Áttérésnél, ha az apa katolizál, kiskorú gyermekei követik; ha az anya tér át, csak a leányai követik. Ha r.k. apa más vallású lesz, akkor kiskorú gyerekei, ha nem gyóntak és áldoztak, az apa után mennek, az át nem menő gyermekekről 18 é. korig a gyámhatóság gondoskodik. Az anya hasonló áttérése a gyermekekre nem vonatkozhatott. A kir. az áttérőktől komoly meggyőződést kívánt, s a →főkormányszéket utasította, hogy járjon utána, nehogy az áttérőket anyagi haszon vezesse, a csábítókat büntesse meg. A r.k. vall-ból kitérni akarókat arra kötelezte, hogy 6 heti vall-okt-nak vessék alá magukat. Batthyány Ignác pp. (1780-98) kezdettől fogva törődött a →csángókkal és a papneveléssel. 1780: saját költségén alapította Kolozsvárott 6 növ. számára a Loyolai Szt Ignácról nev. növeldét. 1790: megszerezte  Gyulafehérvárott a katonai célokra lefoglalt egykori trinitárius rházat és tp-ot. 1792: a tp. helyén kvtárat és csillagvizsgálót, a rházban szem-ot alakítottak ki. - Az 1790/91-es kolozsvári ogy. hiába tűzte napirendre az unió kérdését, az ellenzék elodázta. A fölvetett problémák megoldása (unió, nyelvkérdés és ruménok, jobbágyság szabad költözése, az úrbér ügye) Erdély reformját jelentette volna. E reformok megakadtak a napóleoni háborúk és I. Ferenc cs. abszolutisztikus uralkodása miatt. - Erdélyben ekkor 580.000 (35,9%) m., 850.000 (52,7%) rum., 140.000 (8,7%) szász, 43.000 (2,75%) egyéb lakos élt. - A 19. sz. elején az úrbér rendezésének kísérlete meghiúsult. Az 1813: kezdődött ínség a jobbágyok menekülését idézte elő a rum. vajdaságokba, Mo-ra v. Erdély kedvezőbb helyzetben levő ter-eire. A nemesség köréből kiemelkedik ifj. br. Wesselényi Miklós, aki kész volt engedményeket tenni a jobbágyság javára, és a jövő erdélyi liberális csop. vez-je lett. - A jozefinizmus Erdélyben a 19. sz. 1. felében éreztette igazán hatását. A →Catholica Commissio a Szebenben székelő Főkormányszék befolyása alatt állt, ezért a r.k. egyh. ügyek, az isk-k, a vagyonkezelés, alapítványok intézése államilag irányított volt. A Commissio még a Státus pp-jelölési jogát is kisajátította. - Mártonffi József SJ pp-nek (1799-1815), aki Batthyány Ignác tanácsadója volt, nagy eréllyel kellett föllépnie az elvilágiasodó kápt-nal, papjaival és a szerz-kel szemben. - Rudnay Sándor (1816-19) 3 év alatt végiglátogatta a pléb-kat, isk-kat, intézményeket. Papjai lelkére kötötte, hogy a predikációt és a katekézist el ne hanyagolják. A tanuló ifjúság számára fölélesztette a →Mária-Kongregációt. A r.k. hívek száma 150.000-re, a pappal ellátott tp-ok és kpnák száma 198-ra emelkedett. - Szepesy Ignác (1820-27) a végzős növendékeket a kolozsvári jogi akad-ra küldte, "hogy a hazai jogi és társad. viszonyok ismeretében, ami egy pap életében oly fontos, kellő jártasságot szerezzenek".

Fontosnak tartotta, hogy papjai jól ismerjék az orsz. társad. viszonyait. Önmaguk, igazságuk, egyh. jogaik megvédése csak fölkészülten lehetséges. 1822. IV: Gyulafehérvárott →erdélyi egyházmegyei zsinatot tartott, melynek statútumait a sztszéki jóváhagyás előtt kihirdette. A Sztszék emiatt vizsgálatot rendelt el, s Szepesyt 1827. XI. 30: áthelyezték Pécsre. - Kovács Miklós (1828-52) 1848. IX. 4-re Kolozsvárra egyhm. zsin-t hívott össze, mely sok kérdést tárgyalt, de egyhjogilag nem volt zsin., s határozatai nem valósultak meg. - Haynald Lajos (1852-64) 1851. IX. 9: utódlási joggal lett erdélyi spp. Az erdélyi papság gyanakvással fogadta, de 1852. XI: megkezdett kánoni látogatásai, beszédei, körlevelei, hazafias megnyilatkozásai eloszlatták ezt, sőt majdnem bálványozni kezdték. - 1859: a Szentszékhez fölterjesztett jelentésében Haynald azt javasolta, hogy "az ~ emeltessék érseki rangra"; állítsák vissza a régi milkói ppség címét, amit az egyik gyulafehérvári knk. viselne szuffr. pp-ként, s mint érs. helynök valamelyik székely városban lakna, ahonnan a moldvai kat-ok ügyét is intézné; egy másik szuffr. pp. a Havaselve ter-én bírt volna joghatósággal. Románia akkor nem létezett, így a terv sikeresnek látszott, sem Róma, sem az osztr. kormány nem gördített akadályt útjába, de a kalocsai érsek, Kunszt József, aki mindebben érseki jogainak csorbítását látta, megakadályozta Haynald tervét. - Különös gondja volt a nőnevelésre: leányisk-k létesítésére és fönntartására kisebb-nagyobb összegekben 60.800 Ft-ot adott, segítette a szebeni orsolyita zárdát. Egyhm-jébe betelepítette a lánynevelésre gondot fordító szatmári irgalmas és ferences nővéreket. 1858: létrehozta a csíksomlyói tanító- és kántorképzőt. Nem volt hajlandó Crenneville Lajos altábornagy nyomásának engedni, aki számos papot és tanítót, mert részt vettek a választási küzdelmekben, föl akart a pp-kel függesztetni, ezért Bécsből lemondatták. - Fogarasy Mihály (1864-1882) 1864: a legnehezebb körülmények között került az erdélyi ppi székbe. Az egykori bécsi udvari káplán lojális magatartása a kir. házzal szemben megmaradt. A kir. ház jelesebb személyeinek születési évfordulóit, a koronázási évfordulót körleveleiben jelezte a híveknek. Azonban az erdélyi papság, míg Haynalddal egy test és egy lélek volt, föltétlenül követte, s teljesen magáévá tette pol. meggyőződését is, addig az új pp. pol. magatartása iránt hideg, tartózkodó maradt. Igaz, ez az elidegenedés csak kormányzásának első időszakában figyelhető meg, mert az erdélyi papság egyházias gondolkodású volt és pp-éhez odaadó engedelmességgel  ragaszkodott. De Fogarasy pp. buzgóságának és tiszta szándékának is köszönhető, hogy a kezdeti bizalmatlanság föloldódott. - Ppi székét alig foglalta el, egy biz-ot nevezett ki, hogy az erdélyi r.k. autonómia fölélesztésének előmunkálatait megtegye. 1866. I. 10: Fogarasy pp. Kolozsvárott az ogy-en megjelent r.k. tagokkal megtartotta az oly régóta szünetelő státusgyűlést, ahol azonban a világiak részéről már jelentkeztek a liberális hatások. Kéréssel fordultak a kir-hoz az autonómia új életbelépéséért. A Státus új szervezetét Gyulafehérvárt, 1868. II. 9: állapították meg, körvonalazták a pp., a papság és a világi hívek jogait. - Lönhárt Ferenc (1882-97) idejében vált égetővé a →kepe adózási rendszer reformja. A 3 →kalangya ugyanis a székely kisgazdák többségének, kiknek birtoka zömében 10 hold alatt volt, túl nagy teher volt. Mailáth Gusztáv Károly (1897-1938) ppsége első felének koronája 1913: az egyhm. zsin. Orsz-os viszonylatban az alsópapság anyagi jövedelme csökkent az áll. anyakönyvezés bevezetésével. Kormányszinten rendezték a →párbér-intézményt is. Érthető, hogy a székelyföldi papság kérte, hogy a megváltozott társad. átalakulások miatt a székely népet mentesítsék a kepe alól és az egyh. költségeket az áll. vállalja magára. - Az 1898-as törv-kezés biztosította  áll. alapból a prot. papság létminimumát. Az 1909:13. tc. hozzájárult a r.k. és kel. szert-ú lelkészek fizetéskiegészítéséhez is. Erdélyben e rendelkezés főleg a kel. szert-ú papságot érintette. Ez egyben magyarázza, hogy a papoktól a törv. a kongruakiegészítés föltételéül a magától értetődő állampolgári hűséget kívánta meg. - Mindezek az intézkedések a székely r.k. papokra és prot. lelkészekre nem vonatkoztak, mert úgy ítélték meg, hogy ők a hívek kepéjéből megélhetnek. Sajnos, a közbejött világégés a kérdés tárgyalását és megoldását is megakadályozta. - 1918. XII-1919. IV: a rum. kirság katonái, mint antant sereg, megszállták Erdélyt és Mo. K-i részeit. Az 1918. XII. 11-i Rendelet-törvénnyel törv-be iktatták az 1918. XII. 1-i gyulafehérvári határozatokat. Ferdinánd kir. az ideiglenesen csatolt ter-ek igazgatásával Iuliu Maniu elnöksége mellett a 15 tagú erdélyi Kormányzótanácsot bízta meg. A legfontosabb feladatok ellátását (külügy, hadügy, vasutak, posta, vámok, állambiztonság) a bukaresti kormányra ruházta, a Tanácsra a választójogi és a földreform javaslatok elkészítését bízta. A Brateanu-kormány idején egymás után megszüntették az erdélyi Kormányzótanács o-ait, ami által a központosítás teljesebb lett, a kisebbségekre nézve abszolutisztikus irányban. - Megváltozott az egyhm. egész élete: a mozgásszabadságot, a főpásztornak híveivel és papjaival, a papságnak egymásközti érintkezését, különösen az első években katonai és polg. rendszabályok akadályozták v. tették lehetetlenné. Tilos volt a gyülekezés és az egyh. összejövetel hatósági engedély nélkül, s az engedélyt sokszor lehetetlen volt megszerezni. A hatóságok minden érintkezést gyanakvó szemmel kísértek. A helyi rum. hatóságok még az egyh. belső életébe is beavatkoztak. 1919 őszén Mailáth Károly pp. rendőri intézkedés folytán rezidenciáján 8 napig fegyveres őrizet alatt állt, s a hatósági rendszabályok miatt nem tarthatta meg őszi bérmaútját.

Megtiltották az októberi státusgyűlés megtartását. A pp-nek kormányzótanácsi engedélyre volt szüksége, hogy 1920: Rómába mehessen. A gyulafehérvári rendőrség 1919. IX. 26: megtiltotta az aulistáknak, a teol. és a főgimn. tanári kar egy részének, hogy lakásukat elhagyják és ott látogatókat fogadjanak. A lat. szert. papságot állandó fölügyelet alatt tartották. Minden lépésüket csendőrök és detektívek kísérték, még a szentbeszédeket is szigorúan ellenőrizték. Több papot letartóztattak, bebörtönöztek v. internáltak. →Trefán Leonárd OFM tartfőn-öt, →Hirschler József kolozsvári plnost a kolozsvári fellegvárban hetekig fogva tartották. - A mság ügyének a rum. kormány által egyedül elismert képviselői Majláth Károly r.k., Nagy Károly ref. és Ferencz József unit. pp-ök. Az 1920. VI. 4: aláírt →trianoni béke 27. cikkelye szerint az ~ 375.000 lélekkel Ro-hoz került. Az 1921. V. 19: letett hűségeskü után megenyhült a légkör. A történelmi egyh-ak vezetői is közelebb kerültek egymáshoz, a közös ügyért való küzdelem régi történelmi sérelmeket feledtetett. Az egyhfők pol. súlya 1938: a Magyar Párt föloszlatása után újból megnövekedett →Márton Áron, a ref. Vásárhelyi János és az unit. Varga Béla együttműködésével. - Az egyh. jogi helyzete Trianon után. A gyulafehérvári határozatok III/2. pontja szerint "az összes hitfelekezetek egyenjogúak és az autonómia joga megilleti őket." A párizsi külön egyezmény 1919. XII. 9: biztosította a törv. előtti egyenlőséget faji, nyelvi, vall. különbség nélkül. - A 9. cikk szerint "azok a rum. állampolgárok, akik faji, vall. v. nyelvi kisebbségekhez tartoznak, jogilag és ténylegesen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a többi rum. állampolgárok. Nevezetesen hasonló joguk van saját költségükön jótékonysági, vall. v. szoc. intézményeket, isk-kat v. más nevelőint-eket létesíteni, igazgatni és azokra fölügyelni, azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon használhatják és vall-ukat szabadon gyakorolhatják." - A 10. cikk 2. bekezdése szerint "azokban a városokban v. kerületekben, ahol jelentékeny arányban laknak faji, vall. v. nemzeti kisebbségekhez tartozó rum. állampolgárok, ezeknek a kisebbségeknek jelentékeny részt kell biztosítani mindazoknak az összegeknek az élvezetéből és fölhasználásából, melyek a közvagyon terhére áll., községi v. más költségvetésekben nevelési, vall. v. jótékony célra fordíttatnak." - A 11. cikk értelmében "Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a rum. áll. ellenőrzése mellett, vall. és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen." - Az 1923. III. 28: szentesített új alkotmány a fent jelzett ígéretekből egyes jogokat kifejezetten törv-be iktatott, de soha be nem tartották. Bár az alkotmány kimondja, hogy Ro. összes vall-felekezeteinek egyenlő szabadságot és védelmet biztosít, az egyh-ak között azáltal tett megkülönböztetést, hogy 3 csoportba sorolta őket: a g.kel. (ortodox) egyh. királyi egyh., a g.kat. nemzeti egyh., a többi bevett vallás. A rum. egyh-ak minden pp-e jog szerint szenátor lett, a többieknek (ha az egyhm-nek legalább 200.000 hívője volt) lehetett 1-1 képviselője. Kezdettől fogva mindent megtettek a kir. egyh. (1920: az összlakosság 70 %-a) térnyerése érdekében. Különösen az "áttérőket" jutalmazták állásokkal, előléptetésekkel. Sokszor előfordult, hogy "állásban" maradás csak a kir. egyh-ba való belépéssel volt lehetséges. A lat. egyh-nak némi törv-es védelmet csak az erdélyi egyhm. autonómiája, a R.K. Státus nyújtott, ezért annak megszüntetésére törekedtek. - 1919-22: 3 agrártörv. fosztotta meg az egyh-akat birtokaiktól (→egyházi birtok). Az ~nek összesen 43.890 hold ingatlana volt. Ebből a ppségnek 2556 hold mezőgazd. ter-éből a kisajátítás után megmaradt 100 hold és a 29.196 hold erdőből 2109 hold. A kápt. 818 hold mezőgazd. ter-éből megmaradt 23 hold és a 3363 hold erdőbirtokból 603 hold. A papnevelde 821 hold mezőgazd. ter-ét egészen elveszítette. A státusi alap 11.717 hold mezőgazd. ter-éből megmaradt 579, majd 380 hold, s a 14.820 hold erdőbirtokból 2670 hold. Az egyes egyhközs-ek elvett ter-e ismeretlen. - Az 1923/25. évi okt. törv-ek szabta föltételek az egyh. vez-inek komoly gondot okoztak. Emellett még inkább probléma volt az isk-k anyagi fönntartása. A fenn említett földreform elvette az egyh. birtokokat, a beköszöntött pénzválság elsodorta az alapítványokat. A hívek által fizetett adóból a felekezeti isk-k nem kaptak. Mégis a hívek áldozatos hozzáállását dicséri, hogy vállalták a kettős terhet, 1-1 egyhközs-ben áll. és egyh. isk-t is fönntartottak. - Az ~ben az 1930/31-es tanévben 7 státusi főgimn. líceumi címmel, 2 tanítóképző, 1 leánylíceum, 2 női felső keresk. isk., 8 m. és 1 ném. nyelvű, ekkor gimn-nak nev. korábbi polgári isk., 197 el. isk., melyekből 3 ném. és 1 örmény nyelvű, 9 kisdedóvoda működött. 1948. VIII. 3: a Rum. Népközt. közokt. törv-e az ~ben megszüntetett 12 óvodát, 173 el. isk-t, 10 főgimn-ot, 12 gimn-ot, 3 felső keresk. isk-t, 2 tanító-, 1 óvónőképzőt, 1 iparisk-t, 1 gazd. isk-t, 17 koll-ot, 2 árvaház épületeit, berendezését és összes ingó és ingatlan vagyonát. -

A vallásügyi törvény 1928. IV. 22: az összes tört. egyh-aknak egyenlő szabadságot biztosított. A felekezetek kulturális és karitatív intézményeket tarthattak fönn. Az egyh. egyes-ekre az ált. egyesületi törv. volt irányadó, létesítésükhöz a min. engedélye kellett. Vall. alapon nem lehetett pártot szervezni. - Vagyonjogi intézkedéseiben elismerte az egyh-ak jogait, hogy híveiket személyzetük és intézményeik fönntartására megadóztassák. Külf. anyagi segélyt azonban csak a kormány tudtával lehetett elfogadni. A kat. papság csak fizetéskiegészítést kapott államsegélyből. - A törv. részletesen intézkedett a vall-változtatás formaságairól: az áttérést az anyakönyvi hivatalnak kell bejelenteni, ahonnan értesítik az érdekelt lelkészt; 30 napon belül az áttérési nyilatkozat visszavonható, csak ezután érvényes; áttérhetett minden 18 évét betöltött állampolg.; a gyermekek a szülők vall-át követik; vegyes vall-ú családokban az anyakönyvezéskor az apa határozza meg a gyermek vall-át. Hivatalos ünnepeken az egyh-ak kötelesek istentiszteletet tartani. Az államnak fölügyeleti és ellenőrzési joga van a vall-felekezetek felett.

- Az ~ sorsát a →rumén konkordátum (1929. VII. 7) határozta meg, melyet 1948. VII. 17: a kormány egyoldalúan fölmondott. VIII. 3-i és 4-i törv-ek megszüntették az összes felekezeti isk-kat, az egyh. működését az egyházügyi minisztérium (Departamentul Cultelor) felügyelete alá helyezték. Végül 1949. VIII. 1: majdnem minden szerz-rendet föloszlattak. - Vorbuchner Adolf mpp. csak néhány hónapig kormányozta az egyhm-t. Súlyos szívbajban szenvedett. 1938. IX. 10: Bécsben, az irgalmasok kórházában érte a halál. Halála után a Szentszék az egyhm. kormányzásával Márton Áron kolozsvári plnost bízta meg, s XII. 24: mpp-ké nevezte ki. - 1940. VIII. 30: a II. →bécsi döntés az ~et kettészakította. Márton Áron pp. Gyulafehérváron maradt a kápt-nal, 86 pléb-val, 105 lelkipásztorral, 86.000 hívővel. Az É-erdélyi részeken ppi helytartóságot szervezett Kolozsvár közp-tal, Sándor Imre ppi helytartó volt a vez-je a 163 pléb. 341.000 hívőjének. Időnként járt át É-Erdélybe, kizárólag egyh. feladatok végzésére. - A teol-t Kolozsvárra vitték át, előbb a Báthory-Apor egy. internátusba, majd a v. leánygimn. épületébe. A változás nagy népmozgást idézett elő. D-Erdély mságának egy része É-ra telepedett át, ami új pléb-k és lelkészségek, az isk-kban külön hitokt. állások szervezését tette szükségessé. Ott is megnövekedett a kat-ok száma, ahol addig elenyésző számban voltak. Ez viszont a szórványban istentiszteletek, hitoktatás, nyári kurzusok, missziók stb. szervezését kívánta. Dávid László vezetése alatt Szórványgondozó irodát állítottak föl. - A komm. rendszer új alkotmánya 1948. IV. 17: lépett érvénybe. Pár hónap alatt kiderült, hogy az alkotmányban biztosított vall-szabadság árnyékában egymás után jelenhetnek meg a vall. és egyh. jogainak korlátozására hozott törv-ek, rendeletek. Legelsőnek fölmondták a Szentszékkel kötött konkordátumot. A kultusztörv. Erdély részére csak egy ppséget ismert el, megszüntetve a temesvári, nagyváradi és szatmári ppségeket. 5 é. tervet dolgoztak ki a vall. fölszámolására. - Az új kultusztörv. előírta, hogy minden vall-felekezet köteles beadni szervezeti szabályzatát, az ún. statútumot, hogy annak alapján kapják meg a működési engedélyt. A lat. és bizánci szert-ú r.k. pp-ök közösen nyújtották be a statútumot, de visszakapták azzal, hogy a legtöbb szakaszát módosítani kell. Válaszul a pp-ök 4 alapelvet foglaltak írásba, azzal a kéréssel, nyilatkozzék a kormány, ezeket hajlandó-e tudomásul venni, hogy a statútumban szerepeljenek. A legfőbb ezek között annak leszögezése volt, hogy a római p. az egyh. feje. - Közben fölszámolták a g.k. egyh-at, ezért a beadványt már csak a lat. pp-ök nyújtották be. A válasz erre az összes r.k. pp-ök letartóztatása volt. Márton Áront 1949. VI. 21: Bukarestbe rendelték, útközben a szó szoros értelmében elrabolták. Scheffler János szatmári pp-öt előbb kényszerlakhelyre küldték, majd letartóztatták. Pacha Ágoston temesvári pp-öt börtönbe zárták. További sorsukról sokáig semmit sem lehetett tudni. Évek múltán vált ismeretessé, hogy Márton Áront az 1951. VIII. 7: kihirdetett ítélet szerint életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Scheffler János pp. a börtönben meghalt, Pacha Ágostont halála előtt 1 hónappal szabadlábra helyezték. - Márton Áron letartóztatása után az ordinárius vette át az egyhm. vezetését, amíg börtönbe nem került: 1950. VI. 20: Boga Alajos (börtönben halt meg), 1951. III. 10: Sándor Imre (börtönben halt meg), 1951. VIII. 26: Jakab Antal (13 é. börtönben, közben ólombányában is dolgozott, későbbi segéd-, majd megyéspüspök), 1952. II: Márton Mózes, csíkszentdomokosi plnos (2 é. börtön). - Márton Mózes titokban birtokolta a Jakab Antal után ráeső joghatóságot. Nyilvánvaló lett ugyanis, hogy nem tűrnek meg olyan egyh-főt, aki nem hajlandó megalkudni a Rómától függetlenített egyh-zal. - 1951. IX. 3. k. összehívták a székeskápt. megmaradt tagjait, kikkel nyilatkozatot fogadtattak el, mely szerint ők hajlandók az állammal kiegyezni. Márton Mózes a káplánja, Madarász Ferenc útján, gyónási titok terhe alatt egyenként közölte velük, hogy ő az ordinárius, s kötelezte őket nyilatkozatuk visszavonására. Közben a székeskápt. megbízásából Adorján Károly vállalta az egyhm. vezetését, sőt azt is, hogy a többi egyhm. megbízottai is az ő vezetése alatt Gyulafehérvárról intézzék a nagyváradi, szatmári és temesvári egyhm. ügyeit. Adorján Károly tudta, hogy nincs törv-es joghatósága az egyhm. vezetésére, ezért mindent elkövettek, hogy a →titkos ordinárius, Márton Mózes jelentkezzék. Ő erre nem volt hajlandó, mivel tudta, hogy csak a joghatóság átruházását akarják tőle kicsikarni. 1952. I. végén letartóztatták az utána kijelölt Kovács Bélával, Szilveszter Sándorral és Jakab Lászlóval együtt. Brassóba vitték őket, ahol Kovács Béla vállalkozott arra, hogy Gyulafehérvárra menjen és Adorján Károlynak olyan joghatóságot adjon, melynek még ő sem lehetett birtokában Márton Mózes előtt. - Az érvényes joghatóság így továbbra is a titkos ordináriusoké maradt 1955-ig, amikor a törv-es mpp. újra átvehette az egyhm. vezetését. - E szervezésnek köszönhető, hogy a →marosvásárhelyi értekezlet ellenére is az egyhm. papságának zöme megtagadta az engedelmességet az áll. által szervezett közp. vezetéssel szemben. - Lapja 1940-42: Circulares Litterae ad Venerabilem Clerum almae dioecesis Albae Juliensis. Körlevelek a kegyes Gyulafehérvári Egyházmegye tiszteletreméltó papságához. (lat. és m. nyelvű; 23. sz.)

- Mpp-ei: 1071: Frank, 1111: Simon, 1113-19?: Villarius, 1124-27: Felicián, 1133: Valter, 1134: Péter, 1139: Baranus, 1156-57: Valter, 1166-69: Vilcina, 1179(81): Pál, 1187: Adorján, 1203: Péter, 1204: Vilmos, 1222-41: Rajnald, 1244-45: Artolf, 1246: Gál, 1270-1307: Monoszló nb. Péter, 1309: Benedek OP, 1320: Szécsi András, 1356: Szécsi Domokos, 1368: Demeter, 1376: Goblin, 1386: Czudar Imre, 1389: Knol Péter, 1391: Jánoki Dömötör, 1395: Maternus, 1400: Miklós, 1401: Upor István, 1402: Laki János, 1403: Upor István, 1419: Pálóczy György, 1424: Csanádi Balázs, 1427: Lépes György, 1443: Bischino Matteo, 1462: Szapolyai Miklós, 1472: Rangoni Gábor, 1475: Geréb László, 1501: Kálmáncsehi Domokos (1503: Bácskai Miklós?, 1504-06: Thurzó Zsigmond?, 1508: Perényi Ferenc?), 1514: Várday Ferenc, 1524: Gosztonyi János, 1528-†1542: Statileo János (Szapolyai János nevezte ki, 1530 k. foglalta el székét), 1528-40: Gerendi Miklós (I. Ferdinánd nevezte ki, 1530 k. elmenekült Erdélyből), 1542: Felvinci János cpp., 1544: János cpp., 1547: Verőczei Miklós cpp., Vocatius Dániel cpp., 1551: Székely Ferenc cpp., 1553-79: Bornemisza Pál, 1597-1605: Náprágy Demeter. - Cpp-ei: 1618: Szentandrássy István OFM, 1631: Hosszútóthy László, 1634: Simándi István, 1653-56: Pálfalvay János, 1656: Szentgyörgyi Ferenc, 1660: Szegedy Ferenc, 1663: Tolnay Ferenc, 1667: Szenttamásy Máté, 1676: Mokcsay András, 1679-83: Sebestyén András, 1685: Kada István, 1696: Illyés András. - Újra tényleges pp-ei: 1713: Mártonffy György, 1722: Mednyánszky László, 1724: Antalfi János, 1729-39: Sorger György, 1741: Klobusiczky Ferenc, 1749: Sztojka Zsigmond, 1759: Batthyány József, 1760: Bajtay Antal, 1772: Manzador Pius CRSP, 1774: Kollonich László, 1780: Batthyány Ignác, 1799: Mártonfi József, 1816: Rudnay Sándor, 1820: Szepesy Ignác, 1827: Kováts Miklós, 1852: Haynald Lajos, 1864: Fogarasy Mihály, 1882: Lönhárt Ferenc, 1897: Mailáth Gusztáv, 1938: Vorbuchner Adolf, 1938: Márton Áron, 1980. IV. 2: Jakab Antal, 1990. III. 14: Bálint Lajos, 1994. IV. 8: Jakubinyi György. - Az ~ üldözött papjai: →Boga Alajos ordináriust 1950. V. 10: letartóztatták, 1954. IX. 14: a máramarosszigeti börtönben halt meg. Börtönben halt meg: →Macalik Győző knk., Ambrus György, Bokor Sándor, Fekete János, Pálffy János plnos. - →Dávid László ppi titkárt 1951. VIII. 26: letartóztatták; 1952. X. 22: 19 é. ítélték; Déván, 1952. III-tól Bukarestben, IV-tól Zsilaván; XI-től Felsőbányán, 1954. IX: Nagyváradon, 1956. XII: Nagyenyeden, 1958: Pitestiben, 1960: Désen, 1962: Szamosújvárott volt rab; 1964. VII. 30: amnesztiával szabadult. - →Ferencz Benjamin irodaig-t 1954. XII: letartóztatták, az ún. →jurisdikciós perben 1956. III. 19: 7 é. ítélték, majd 2 + 2 é. Baraganba száműzték. - →Gajdátsy Béla szem. rektort 1951. III. 10: letartóztatták, 1952. I. 10: kémkedés vádjával börtönre ítélték; a nagyenyedi börtönben halt meg. - →Lestyán Ferenc ppi levtárost 1943: följelentés elmulasztása miatt távollétében halálra ítélték; 1953. VIII: letartóztatták, 1954: szabadult. - A fölsoroltakon kívül közel 100 egyhm-s és szerz-pap járta meg a börtönt hitvalló helytállása miatt. Két egyhm-s és egy piarista pap orosz fogságban halt meg, Boros Fortunát OFM tartfőn-öt pol. szervezkedés címén kivégezték. - 58.254 km²-en 1995: 4.307.395 l, 542.000 h, 211 pb, 280 ep, 34 szp, 2 ád, 52 sz, 112 szn, 7 ni, 6 ki-e volt. M. Jó.   

Szeredai Andreas: Series antiquorum et recentiorum episcoporum Transilvaniae. Gyulafehérvár, 1790. - Fancsali Dániel: Memoria episcopatus Transilvaniensis. Kolozsvár, é. n. - Fogarasy Mihály: Az erdélyi püspökről polgári tekintetben. Bécs, 1837. - Schem. Trans. 1840; 1913:12. - Erdélyi egyháztörténeti adatok. 1-2. köt. Szerk. Veszely Károly. Kolozsvár, 1860. - Mendlik 1864:89. - Szilágyi Sándor: ~ tört. különös tekintettel művelődésére. 1-2. köt. Pest, 1865-66. - Orbán Balázs: Székelyföld leírása. 1-6. köt. Pest, 1869. - Beke Antal: Az erdélyi papnevelde tört. vázlata. Gyulafehérvár, 1870. - Szilágyi Ferenc: Hóra-világ Erdélyben. Bp., 1871. - A volt Erdélyi főkormányszéki ... kat. biz. működése. Gyulafehérvár, 1876. - Kerékgyártó 1882:109. - Veszely Károly: Az erdélyi r.k. ppi egyhm. autonómiája. Gyulafehérvár, 1893. - Beke Antal: Az erdélyi egyhm. képe a 14. sz. elején. Esztergom, 1894. - Pallas VI:308. - Temesváry János: Öt erdélyi pp. rangemelése. Kolozsvár, 1910. - Barabás Samu: Erdélyi káptalani tizedlajstromok. Bp., 1911. - Bochkor Mihály: Az erdélyi kat. autonómia. Kolozsvár, 1911. - Gagyi Sándor: Erdély vallásszabadsága 1526-tól Báthory Istvánig. Bp., 1912. - Temesváry János: Erdély vál. pp-ei 1618-1695. 1-2. rész. Szamosújvár, 1913-14. - Az erdélyi egyhm. és a román impérium. Bp., 1920. - Az erdélyi tört. egyházak és Románia. Uo. 1921. (ang-ul: The Historical Churchs of Transylvania and Roumania. Uo., 1921.) - Az erdélyi világi katolikusok memoranduma XV. Benedek pápa őszentségéhez. Uo., 1921. (ang-ul: Memorandum of the Roman Catholik laymen of Transylvania to the  Holy Apostolic See. Uo., 1921.) - Transsilvanus Viator: A románok concordatuma. Uo., 1921. (fr-ul: Le concordat des Roumains. Uo., 1921.) - A romániai m. kisebbség sérelmei 1919-22. Uo., 1922. - Gyárfás Elemér: L'eglise catholique en  Transsilvanie. Dicsőszentmárton, 1923. - R. Kiss István: Az egyh. rend közjogi helyzete Erdélyben és Bethlen Gábor armálisa. Bp., 1924. - Bagossy Béla: Az erdélyi katolicizmus múltja, jelene. Dicsőszentmárton, 1925. - Kosutány Ignác: A róm. kat. egyh. Erdélyben. Szeged, 1925. - Vorbuchner Adolf: Erdélyi ppség. Brassó, 1925. - Bíró Vencel: Erdély jeles kat. papjai. Kolozsvár, 1926. - Az erdélyi r.k. státus fontosabb jogtörténeti okmányai. Uo., 1926. - Erdélyi lex. 1928. - Bíró Vencel: Bethlen Gábor és az erdélyi katolicizmus. Uo., 1929. - Boros Fortunát: Az első erdélyi törvkv. és a katolicizmus. Uo., 1930. - Temesváry János: Az erdélyi pp-ök címerei. Bp., 1930. - Uő: 7 erdélyi pp. végrendelete. Kolozsvár, 1931. - Uő: Az erdélyi ppi szék betöltése. Uo., 1932. - Gyárfás Elemér: Statusu catolic ardelean si acordul cu Roma. Uo., 1933. - Vanyó 1933:91. - KL II:26. - Endes Miklós: Erdély 3 nemzete és 4 vallása autonómiájának tört. Bp., 1935. - Marczali Henrik: ~ tört. Bp., 1935. - Silbereki János: Adalékok az erdélyi r.k. státusi isk-k helyzetéről. Szeged, 1938. - Erdélyi kat. nagyok. Összeáll. Bíró Vencel, Boros Fortunát. Kolozsvár, 1941. - Jakab Antal: Az erdélyi r.k. ppi szék betöltésének vitája a 17. sz-ban. Kolozsvár, 1944. - Bíró Vencel: ~ tört. Kolozsvár, 1944. - Makkai László: ~ tört. Bp., 1944. - Eckhart 1946:134, 270. - Kat. Szemle 1949:54. (M. Zs.: A romániai m. kat. pp-ök sorsa.); 1960:308. (Tolnay Imre: Az erdélyi m. kat-ok helyzete); 1976:224. (Illyés Elemér: Magyar egyházak Romániában; Békés Gellért: Az erdélyi magyarság ügye az Egyházak Ökumenikus Tanácsa előtt) - Hermann 1973:28. - Salacz Gábor: Magyar kat. egyház az utódállamokban. München, 1975. - Györffy 1977:182. - Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, 1979. - Erdély tört. 1-3. köt. Főszerk. Köpeczi Béla. Uo., 1986. - AP 1990:25. - Hetényi Varga II:357. - Marton 1993. - Balogh-Gergely 1993. - Marton 1993:196. - Vincze Gábor: A romániai m. kisebbség tört. kronológiája 1944-53. Bp. Szeged, 1994. (Kisebbségi adattár, 1.) - AP 1996:26. - Kuszálik Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940-1989. Bp., 1996:63. (93.)