exemptio, exemtio (lat., az eximo, 'kivesz, kiemel' szóból): kiváltság, mely természetes vagy jogi személyeket (személyi ~) , illetve területeket (területi ~) kivesz a területileg illetékes →plébános vagy →megyéspüspök joghatósága alól, s magasabb szintű egyházi hatóság vagy a pápa alá rendel. - Ppi szék  ~jának első előfordulása K-en 381: a →konstantinápolyi zsinat 3. k-jában a bizánci szék ~ja a herakleiai metropolita joghatósága alól, Ny-on a 7. sz: a paviaié; a pp-ök ~ja a 11. sz-tól gyakoribb. Kolostorok ~ja K-en is előfordult (→sztauropégia), de nem nyert olyan jelentőséget, mint Ny-on, ahol az első ktori ~ 628: a bobbiói ktoré. A →clunyi reform után kolostor-kongregációk is nyertek ~t. A 12-13. sz. →lovagrendek és →koldulórendek alapításuktól megkapták az ~t. - A CIC 1917 u. megtarthatták az ~t a ffi szerzetesrendek, s azok a p. klauzurás női ktorok, melyek legfőbb elöljárója a ffi r-ből való volt, valamint a →nullius apátságok és nullius prelatúrák; különleges kiváltságként kapták az ~t pl. a redemptoristák, passzionisták, szaléziek; ~t élveztek a tábori lelkészségek. - A CIC 1983: az ~t már nem kiváltságnak tekinti, hanem a Sztszék közigazgatási intézményének az egész Egyház javára, s szinte kizárólag a szerzetesekre vonatkoztatja. Elsősorban a szerz. intézmények belső rendjét veszi ki a ter. illetékes hatóság alól, ap. tevékenységüket viszont a helyi ordinárius alá rendeli. - A pápa, tekintetbe véve az adott egyház javát (vö. LG 45, CD 35), számos szerzetes családnak ~t engedélyezett, hogy egy-egy intézmény jobban kibontakoztathassa önmagát és nagylelkűbben és szélesebb körben szolgálhassák a közjót. - Az ~ önmagában semmifajta akadályt nem jelent a lelkipásztorkodás szervezésében vagy Isten népe tagjainak egymásközti jó kapcsolatában. „Az ~ ugyanis leginkább a szerzetes intézmények belső rendjére vonatkozik, hogy az minél rendezettebb és egységesebb legyen; biztosítja a szerzetesi élet növekedését és tökéletességét, továbbá célja, hogy a pápa rendelkezhessék fölöttük az egyetemes Egyház, más illetékes felsőbbség pedig a joghatósága alá tartozó egyházak javára.” (vö. CD 35; ES I 25-40; EN 69) - Az exempt szerz. intézmények tehát - hűségesen „sajátos jellegükhöz és feladatukhoz” (PC 2) - mindenekelőtt a p-hoz és a pp-ökhöz ragaszkodjanak, a szerz. engedelmesség szellemében bocsássák rendelkezésre szabadságukat és ap. buzgóságukat; ugyanígy törekedjenek arra, hogy az egyhm. családban intézményük sajátos küldetését és tanúságtételét megvalósítsák; végül mindig élesszék azt az ap. érzékenységet és buzgóságot, mely a sajátjuk. - A pp-ök ismerjék el és értékeljék nagyra a részegyházaknak nyújtott segítséget e szerz-ek részéről, kiknek ~jában annak a lpászt. gondoskodásnak jelét is föllelhetik, amely őket a róm. p-val összeköti az összes népekre vonatkozó egyetemes törődésben. - Az ~nak ez a fölújítása, ha egyetértéssel részesévé válik a lelkipásztorkodásnak, jelentős mértékben hozzájárulhat mind az apostoli kezdeményezések, mind a missziós buzgóság erősödéséhez minden részegyházban. - ~t élvez az →Opus Dei mint személyi prelatúra.  **

Horváth Jenő: A szerz-rendek exemptioja. Temesvár, 1911. (Dissz.) - CIC 1983:591.k. magyarázata. - Püspökök Kongregációja-Szerzetesek és Világi Intézmények Kongregációja:  Mutuae relationes 22. Bp., 1995.