lovagrend, egyházi lovagrend, egyházi katonarend (lat. religio militaris): elsősorban nemesekből álló quasi szerzetes intézmény, mely szerzetesi jellege miatt különbözött a késő középkori, legtöbbször királyi kezdeményezésből született és udvarhoz kötött lovagi rendtől. - Tagjai az →evangéliumi tanácsokra tettek fog-at. Feladatuk betegápolás, zarándokok fegyveres védelme, s a kerség ellenségeivel szemben katonai beavatkozás. - Egy ~ teljes jogú lovagokból, káplánokból, szolgáló testvérekből, nővérekből és testvérületi tagokból áll. A kommendatúrákba, baleárdokba és provinciákba szervezett ~ legfőbb vez-je a nagymester. A kerség határter-ein (Palesztina, Szíria, Ibériai-fszg., Keleti-tenger térsége) kiépített várrendszerük a gyors katonai beavatkozás lehetőségét is biztosította. - A ~ őstípusa a →Templomos Lovagrend, ehhez hasonlóan szerveződött a →Jeruzsálemi Szent János Lovagrend, a →Német Lovagrend és a →Szent Lázár Lovagrend. E ~ek elsősorban kórházi szolg-ot végeztek, s csak néha katonáskodtak. - Az Ibériai-fszg-en 1150 u. alakult ~ek (Évorai, Calatravai, Alkantarai stb.) eleinte szorosan kapcsolódtak a monasztikus és kanonokrendekhez, de hamarosan széleskörű autonómiát nyertek. Gazdagságuk heves bírálatokat váltott ki, főként amikor a ~ek elveszítették eredeti rendeltetésüket. Ennek lett végeredménye 1312: a templomosok föloszlatása. - Míg a sp. és port. ~ek egyre inkább a kir. befolyása alá kerültek, a Ném. ~ 1225: Poroszo-ban, a Jeruzsálemi Szt János ~ 1310: Rhodosz, 1530: Málta szg-én önálló államot alkotott. - 2001: →Máltai Lovagrend, →Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend, Német Lovagrend, →Magyar Királyi Szent István-rend, Szent Lázár Lovagrend. **

LThK 1993. VIII:1205. - Uberti, Pier Felice degli: Ordini cavallereschi e onorificenze. Milánó, 1993.