Magyar Katolikus Lexikon > E > Efrém


Efrém, Szír, Szt (Niszibisz, Mezopotámia, 306.-Edessza, 373. jún. 9.): szír egyházatya, a szír irodalom legjelentősebb alakja. - Ker. szülők gyermeke, de csak 18 é. korában keresztelték meg. Jakab niszibiszi pp. (a szírek apostola) tanítványa, 338: diákonus és a helybéli isk. szentírástanára. A perzsák 3x ostromolták Niszibiszt, amelyről Niszibiszi énekek c. művében számolt be. Amikor 363: a perzsák elfoglalták szülővárosát, isk-jával együtt →Edesszában telepedett le. Eleinte egy sziklabarlangban remetéskedett, majd ismét tanítani kezdett, s átszervezte az isk-t. Itt írta aszketikus művei zömét. A 372 telén pusztító éhínség idején elvállalta az élelem szétosztását a szegények között; egy hónappal azután, hogy visszatért barlangjába, meghalt. - Az edesszai arám nyelvjárásban alakult ki a szír irod., melynek ~ megalapozója és legjelentősebb képviselője. Főként bibliamagyarázattal, hitvédelemmel és himnuszkölt-tel foglalkozott. A gnosztikusoktól átvett módszerekkel gondolatait könnyen énekelhető dalokban terjesztette; igényesebb műveit prózában írta. Küzdött a →babona, a csillagkultusz, a →manicheizmus ellen. Énekei, melyekért a Szentlélek hárfája melléknevet kapta, a szír lit-ban ma is megtalálhatók. - Az ort. és kat. egyh. egyaránt tiszteli, ~ az egyetlen szír nyelvű szt, akit 1920: egyhtanítóvá nyilvánítottak. A RK-ba 1920: vették föl, ünnepét jún. 18-ról 1969: jún. 9-re helyezték. - Attrib-ai: hárfa, kv., tehén, tűzoszlop. **

Szíria ap-a ~ élete. Bp., 1894. - Világirod. lex. II:963. - SzÉ 1984:257.