Magyar Katolikus Lexikon > B > babona


babona (vsz. a babvetés szóból): hamis istentisztelet, amellyel helytelen módon tisztelik az igaz Istent, vagy teremtményt részesítenek vallásos tiszteletben. A világ mágikus szemléletéből fakad. Főleg 2 iránya van: az ember rejtett, titkos dolgokat akar megtudni (→jóslás), v. erejét meghaladó dolgokat akar végrehajtani (→mágia, →varázslás). - Az ÓSz-ben a környező népek vallási szokásai állandó kísértést jelentettek, hogy az egy, igaz Isten kultuszától eltérjenek. Bár Izr. tudta, hogy a jövőt csak Isten emberei, a próf-k ismerhetik, mégis előfordult a →halottidézés (1Sám 28,7-25), a jóslás (Ez 11,26; Zak 10,2) az →asztrológia (Jer 10,2; Iz 47,13). A jóslást halállal büntették, s az álmok jelentését csak akkor fogadták el, ha azok Istentől eredtek (Ter 41,16; Dán 1,27-30). Hasonlóképpen büntették a varázslást, de minden tiltás ellenére használtak →amuletteket. (2Mak 12,40; Ter 35,40; Bír 8,24; Iz 3,40). Szt Pál Barjézus zsidó varázslót a Sátán fiának nevezi (ApCsel 13,10); a Galatákhoz írt levélben a ~ságot a „test cselekedetei” közé sorolja (5,20). - Erkölcsi megítélése: a ~ a hitetlen ember számára fogódzópont előre nem látható helyzetekben, s inkább valláspótlék, mint hamis istentisztelet. A hívők esetében a ~ lehet tréfa is. A komolyan vett ~ bűn az első parancsolat és a vallásosság erénye ellen, az Egyh. komolyan óvja tőle híveit. - Mo-on a nagyszombati tart. zsin. 1611: „A ráolvasást, mágiát, jövendölést, sorsvetést, tenyérjóslást, kuruzslást a prédikációban gyakran ostorozzák, és ha valakiről kiderül a babonaság, értesítsék róla a püspököt.” - 1629: a nagyszombati egyhm. zsin.: „Az egyszerű nép könnyen ~s, sok helyen javasasszonyok ~val gyógyítanak és ráolvasásokat művelnek. A plnos kérdezze gyónásban és azon kívül is, gyógyítanak-e ~s módon embereket v. állatokat, és térítse el ettől az embereket.” H.L.

Péterffy II:213, 255. - KL I:137. - LThK I:37. - BL:126. - Római Katekizmus 1993:2110.