Magyar Katolikus Lexikon > E > Edessza


Edessza, 1993: Urfa: város Törökországban a szíriai határ közelében, címzetes püspökség. - I. Szeleukosz alapította Kr. e. 304: egy korábbi város, Orroé helyén. ~ Kr. e. 132: Oszroene kirság főv-a, mely Kr. u. 165: róm. fennhatóság alá került. A kirságot 216: fölszámolták, területéért a szasszanida uralkodók és Róma vetélkedtek. 270 k. ~ a palmürai kirságé, 609: a perzsáké. 628: Hérakleiosz cs. visszafoglalta, 639: az araboké. 970 k. Bizánc próbálta meghódítani, 1031: sikerrel. A 11. sz. végén a szeldzsukok és az örmények harcoltak érte, 1098: a kereszteseké lett, de már 1144: visszavették a szeldzsukok. 1182: Szaladin szultán, 1260: a mongolok hódították meg. 1393: török, majd perzsa, 1637: ottomán török birtok. ~ 1990: török tart. főv-a. - Abgár kir. és →Addai és Mari legendája, mely szerint a kerség ~ban már az ap-ok idején meghonosodott volna, tört-ileg nem hiteles. Az első tört. emlék Aberkiosz pp. 216 e. keletkezett sírfelirata. →Caesareai Euszébiosz szerint 190 k. a →húsvéti vita kérdésében megkérdezték az oszroenei egyh-at. A Liber legum regionum (250 k.) tudósít IX. Abgár kir. (ur. 179-216) megtéréséről. ~ első biztosan ismert pp-e 200 k. Palut pp. ~ mint Oszroene metropoliája a K-szíriai és perzsa misszió kiindulópontja, és a szír ker. irod. közp-ja. Vsz. ~ban keletkezett a Pesitta szentírásfordítás, és →Tatianosz →Diatesszaronja. 363: alapította Szír Szt Efrém az →edesszai iskolát. Az 5-6. sz: ~ is részt vett a krisztológiai vitákban. Rabbula pp. (412-35) kemény ellenfele volt a →nesztorianizmusnak, Ibasz pp. (435-57) viszont hajlott feléje. 457: a nesztoriánusokat kiűzték ~ból. A 6. sz: a monofiziták kerültek fölénybe. A 7. sz. elején az arab hódítás miatt ~ jelentőségét vesztette. - 1100 k. ~ban lat. és örm. ppség volt. 1920 k. a ker-ek elhagyták ~t, mely c. ppség lett. **

LThK III:658.