Magyar Katolikus Lexikon > D > dogmatizmus


dogmatizmus (a gör. dogma, 'kötelező tanítás' szóból): tantételek tekintélyre támaszkodó, gondolkodás nélküli elfogadtatása és elfogadása. - A késő ókori →szkepticizmussal szemben a ~ pozitív tanításnak számított (Diogenész Laertiosz). Kantnál (→kriticizmus) a ~ a kritika eszközét nem vállaló metafizika, Schellingnél a →fenomenológia, ami alatt a csak látszólag bizonyított fogalmakkal való játékot érti. Az →újskolasztika néhány képviselője azokat az alapigazságokat tekinti a ~ megnyilatkozásának, amelyeket elkerülhetetlenül föl kell tételezni, s amelyek nem szorulnak bizonyításra és nem is bizonyíthatók (→axióma). A →marxizmusban a ~ szót 'tanbeli merevség' értelemben használták. - A filozofálást megelőző ismeretek témakörében és az önálló gondolkodás előtti korszakban a ~ elkerülhetetlen és elengedhetetlen a tanításban és a nevelésben, az igényes igazságkereséssel azonban összeegyeztethetetlen. →beszélgetés, →dialógus B.P.

LThK II:457.