Magyar Katolikus Lexikon > D > diákonus


diákonus (a gör. diakonosz, 'szolga, segítő, hírvivő' szóból): szerpap, a →diakonátus szentségében részesült →klerikus. - Az ÚSz-ben a ~ok úgy szerepelnek, mint tisztségviselők a presbiterek és pp-ök mellett (Fil 1,1; 1Tim 3,8.12). A ~ eredetét hagyományosan az ApCsel 6,1-6-hoz vezetik vissza, ahol arról van szó, hogy az ap-ok 7 ffit kézrátétellel fölszteltek az asztal szolgálatára, vagyis az Egyh. karitatív ügyeinek intézésére, míg az ap-ok fönntartották maguknak az Isten szavának szolg-át. Bár ma egyesek ezt a helyet inkább az ún. hellénista egyhközs. alakulásaként magyarázzák, a hagyományos értelmezést nem lehet mellőzni. Úgy látszik, hogy a tanítás nem tartozott kimondottan a ~ok föladatai közé, mert azt 1Tim 3,9-14 nem említi úgy, mint a pp-nél (1Tim 3,32). Az 1. sz. fordulóján a Didakhé és Antiochiai Szt Ignác levelei szintén beszélnek róluk a pp-ök és presbiterek mellett. Az ap. atyák korából származó iratok arról tanúskodnak, hogy az Egyh. lelki és szoc. ügyeiben a papok és pp-ök segítői voltak. Az istentiszt-en olvasták az evang-ot, a hívőktől átvették az áldozati adományokat, szükség esetén áldoztattak v. a távollevőknek elvitték az Euch-t. Főleg a kehelyből való áldoztatást végezték (Ciprián, Hippolitosz) és a közös istentiszt-en irányították a hívők részvételét a cselekményben. Ugyancsak segédkeztek a keresztség kiszolgáltatásánál, s Szt Ágoston szerint a hitújoncok tanításában is részt vettek. Lassanként a ~k lettek az Egyh. anyagi javainak kezelői és szoc. ügyeinek intézői. A 4-7. sz: az →archidiákonus a pp. különleges megbízottja. Ez a szerepük azonban a kk-tól háttérbe szorult, s inkább csak a lit. cselekményben vettek részt. A CIC 1917:741, 845.k. tevékenységüket a keresztelésben, áldoztatásban és az igehirdetésben jelölte meg. Így a diakonátus már csak lépcsőfok volt a papszent-hez. A II. Vat. Zsin. azonban újra teljes szerephez juttatta, a cölibátus kötelezettsége nélkül, s a helyi Egyh. helyzetének megfelelően újra betölthetik lit. és szoc. küldetésüket. - Az állandó ~ra nézve az ált. klerikusi kötelességek és jogok csak részben érvényesek. Maga a CIC tesz egy sor kivételt (288.k.), amikor jelzi, hogy hacsak a részleges jog másként nem rendelkezik, az állandó ~t nem kötelezi az egyházias viselet előírása (284.k.), a közhatalom gyakorlásával járó hivatal, a világi vagyon kezelése, a kezesség, a váltóügyletek (285.k. 3-4.§) és az üzleti tevékenység tilalma (286.k.), s hasonlóképpen nem vonatkozik rá a pol. pártokban és a szakszervezeti vezetésben való részvétel tilalma sem (287.k. 2.§). Ha pedig jelenlegi v. korábbi világi foglalkozása alapján díjazásban (v. pl. nyugdíjban) részesül, akkor egyh. ellátásra pusztán klerikusi állapot címén nem is jogosult (281.k. 3.§). Ez nem csupán a nős ~okra, hanem az összes állandó ~ra érvényes (AAS 59, 1967, 701: MP, Sacrum diaconatus ordinem, 21. p.), és akkor fordul elő, ha az egyh. szolg-ot szabadidőben v. nyugdíjasként végzi valaki. - Ha a ~nak korábbi kezdetű v. nem a diakonátus gyakorlásával járó egyh. főállása (pl. kántor) van, ez - legalábbis Mo-on, ahol az ilyen tevékenységet végző világiakkal az állami jog szerinti munkaszerződést kell kötni - a világi foglalkozás módjára kezelendő ebből a szempontból. Vagyis a díjazás a munkaszerződés szerint és nem az inkardináció alapján számítandó. - A ~ a világban tölti be föladatát, s így közvetlen kapcsolatot teremthet a világi hívők és az egyh. elöljárók között. A klérus tagja, de szolg-a éppen azt célozza, hogy az Egyh. ne váljék klerikálissá. A ~ inkább az egyhközs-hez van kötve, nem a papsághoz. Szolg-a mellett vállalhat világi hivatást is. A jövő fogja eldönteni, hogy a ~ok szerepe hogyan alakul és hogyan válik gyümölcsözővé a mai élet körülményei között. Ma, amikor a szervezés és a technika személytelenné teheti az életet, különösen szükség van arra, hogy az Egyh. megfelelő emberekkel végezze karitatív tevékenységét, főleg a betegek és elhagyatottak között. - 1990: az Egyh-ban 17.507 állandó ~ volt. - A MKPK-nak a 276. k. 2§-hoz fűzött kiegészítése alapján Mo-on az állandó ~ok számára kötelező a zsolozsmából a laudes és a vesperás napi imádkozása. - A ~ lit. öltözéke →vállkendő, →alba, →cingulum, a bal vállon keresztbe vetett →stóla (→manipulus) és →dalmatika; egyszerűbb öltözéke a →karing és keresztbe vetett stóla. - Ikgr. Képeken a 3 nagy ~-vértanút: Szt Istvánt, Lőrincet és Vincét dalmatikában, egyéb attrib-okkal ábrázolják. Evang-ot hirdető feladatára emlékeztet a kv-állvány. G.F.-E.P.

Kirschbaum I:505. - Onasch 1980:83. - A világi személyek lelkipásztori tevékenységének szabályzata Bp., 1986. - A Mo-i Kat. Kántorok és Karnagyok Működési Szabályzata Bp., 1985. - Erdő 1991:194. - RK 1993:1569. - KSZ 1994: 2.