🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > vállkendő
következő 🡲

vállkendő, amictus, superhumerale, anabolagium: 1. a latin szertartásban téglalap alakú, közepén kereszttel megjelölt vászonkendő. Eredetileg az →alba fölött viselték vállon. A szélét parura díszítette, ami gallérként vette körül a nyakat. A 11. sz-ig a fejre vették fel, s csak az oltárhoz érve tűrték le a nyakra. Eredete összefügghet a hideg elleni védekezéssel. Ma kb. 80x40 cm-es lenvászon kendő, melyet nyakba tűrnek és a felső végeire varrt 2 (1,5 m-es) szalaggal derékban megkötnek.  Az üdvösség sisakját jelképezi – 2. A bizánci szertartásban anabole (gör.). A nagyobb r-ekben lévők akkor veszik magukra, amikor teljes lit. díszbe kell öltözniök. Az ort-ok nem használják, a gör. kat-ok a lat. szert-úaktól vették át, de kezdik elhagyni. P.I.

Melles 1937:33. – Kühár–Radó: 435.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.