Magyar Katolikus Lexikon > A > arab bölcselet


arab bölcselet: Az ~ a →görög filozófiából született. A görög természettudománnyal, matematikával és filozófiával az →arabok a szír ker-ek révén ismerkedtek meg. A →nesztoriánusok edesszai isk-ja (Probus, Hibha, Kusni) mellett, mely később Niszibiszbe és Gandisaporába helyezte át működését, Resaina (Sergius) és Kümesrin (Edesszai Jakab) voltak a fil. műveltség központjai. E helyeken virágzott Arisztotelész Organonjának, az Eiszagogénak és a Pszeudo-Dionüsziosznak tanulmányozása. Az Abasszidák (750-től) bagdadi udvarába meghívott szír tudósok kezdték meg Arisztotelész össz. műveinek arabra ford-át. A Hunain ibn Ishak, Costa ben Luca által irányított munka eredményeként a gör. fil. Szíriában található írásai, valamint a gör. orvostud. és matem. művek hamarosan az arab művelődés közkincsévé váltak. A szírek, majd az örökükbe lépő arab tudósok számára Arisztotelész magyarázatához az →újplatonizmus lett a vezérfonál. Az Arisztotelészt újplatónikus módon értelmező ~nek 2 alaptétele a létnek az Abszolutumból történő emanáció által, valamint az ismeretnek (ennek megfelelően) az isteni megvilágosítás által való magyarázata volt. -Az újplatónikus munkák közül a legelterjedettebb volt Arisztotelész Theologiája, az Enneádok IV-VI. kv-ének (vsz. Porphüriosz nyomán) Emeszai Naimah (844) által készített kivonata, melyet a ker. kk. is nagyra becsült, s a ny-i fil. a 18. sz-ig Arisztotelész eredeti művének tartott. A Liber de causist, Proklosz Institutio Theologica-jának egy Eufrátesz-vidéki arabtól (850) származó kivonatát Cremonai Gellért 1167-87: fordította Toledóban lat-ra, s mint Arisztotelész művét adta közre. Bár e mű eredetiségét Nagy Szt →Albert és Aquinói Szt →Tamás kétségbe vonta, a 18. sz-ig Arisztotelész művei között szerepelt. Pszeudo-Empedoklésznak az öt elemről szóló műve, melyet Ibn Masarrah 900 k. vitt magával Spo-ba, az újplatónikus emanációs elméletet adja elő. - A fil-nak a művelődés egyéb ágaival, s főként a vallással való szoros kapcsolata folytán az arab filozófusok törekedtek a fil. eszméiknek a →Koránnal való összeegyeztetésére, de ez nem ment minden nehézség nélkül. A hithű teológusok (Mutakallimum, a Kelam, a kinyilatkoztatott ige tanítói) a teremtés és az egyedi lélek halhatatlanságának tagadása miatt ismételten racionalizmussal vádolták őket. Az arab fil-ok a természettudósok sorából kerültek ki, és (a ker. skolasztikusoktól eltérően) a Korán-magyarázókkal szemben világnézetileg ellentábort képeztek. Az arab kultúra nem tudta a vallás és a tudás ellentétét áthidalni.

2. Az első gör. műveltségű arab tudós a Bagdadban működő Alkindi (†873) volt, aki enciklopédikus összefoglalásában a termtud-ok tételeit a matematikából és a geometriából vezette le. Már nála föltűnt az ~nek az újplatonikus ismeretelméleten alapuló jellegzetes tétele: a szenvedőleges jellegű egyedi értelem az egyetemes cselekvő értelem ráhatása által lesz működőképessé. Masarrah (†931) a fényszerű szellemi ősanyagról vallott nézete a ny-i skolasztikára is nagy hatással volt.

Alfarabi (†950) vezette be az arab isk-kba az arisztotelészi logikát, mely előkészületül szolgált a teoretikus és praktikus tárgyakra osztott fil-hoz. Ő fektette szélesebb alapokra az arab filozófiát, amiért Arisztotelésszel és Avicennával egyenrangú nagyságnak tekintették. Nagyjelentőségű metafizikai megállapítása a lét és lényeg megkülönböztetése. Az érzéki dolgok lényege nem követeli a létet, s amennyiben léteznek, a létet Istentől nyerik, akinek lényege a lét. Tőle jönnek létre emanáció által a dolgok. A szellemvilág utolsó tagja, az emberi lélek, halhatatlan. A dolgok az egyetemes természet konkrét egyedei, melyekkel Isten által megvilágosított értelmünk fogalmai pontosan megegyeznek. E megegyezés végső oka Isten, aki mind a gondolkodásnak, mind a létnek forrása. - Alfarabi gondolatait az eredeti arisztotelizmus irányában fejlesztette tovább →Avicenna, az arab „filozófusfejedelem” (rais). Több mint 100 kötetre terjedő írói munkássága csaknem valamennyi Arisztotelész által tárgyalt problémára kiterjedt. - Avicenna szerint a fil. sajátos tárgyát képező egyetemes lényegek háromféle módon létezhetnek: a dolgok létét megelőzően az isteni értelemben (ante res) vannak; az anyagban megvalósulva a dolgok immanens lényegeit alkotják (in rebus); végül az isteni megvilágosítás erejéből az emberi értelem tárgyaivá válva, az azonos definíció alá tartozó dolgokra vonatkoztathatók (post res). Az értelem alkotja meg a gondolkodási formákban az egyetemességet. Elménknek a tárgyi világra irányuló tevékenységétől (intentio prima) megkülönböztetendő a gondolati tárgyakra vonatkozó aktusa (intentio secunda). - Istenből, aki tiszta aktualitás (→actus purus), az önmagát megismerő gondolkodás aktusával jön létre a már lehetőségi létet is magába záró első intelligencia (Noús). Ebből további gondolati aktusok által származik a szellemi intelligenciák erőben egyre csökkenő sora, melyek mindegyike egy-egy szférát mozgat. A szellemvilág legutolsó kiáradása a cselekvő értelem, mely a szublunáris világot kormányozza. Belőle jönnek létre a halhatatlan egyedi lelkek és az érzéki lények formái, melyek az öröktől létező anyagban egyedi léthez jutnak. Az →emanáció folyamata örökkévaló. Az ember legnagyobb tökéletessége az ismeret legmagasabb foka: az →eksztaszisz. - A termtud-ok terén Avicennát is felülmúlja kortársa, Alhazen (Ibn-al-Haitan, 965-1038), kinek lat-ra lefordított optikája (Perspectiva) Ny-on Witelo-ra és Roger Baconra volt nagy hatással. - A racionalizmus térfoglalását törekedett meggátolni Gazali (Algaze, 1059-1111) az iszlám legjelesebb teológusa. Az Alfarabi és Avicenna tanait ismertető Makasid al falasija (A filozófusok céljai és szándékai) c. kv-ének, melyet Gundissalinus fordított lat-ra, folytatása a fil-ok ellentmondásaira rámutató Tahafut al-falasifa (Destructio philosophorum), melyre Averroës válaszolt (Destructiones philosophorum). Gazali az arisztotelészi fil. fogalmi készletének fölhasználásával a fil-okkal szemben a Koránnak megfelelően a világ semmiből történő időbeli teremtését, a test föltámadását és Isten csodatevő hatalmát bizonyítja. - A 12. sz: az ~ művelése Spo-ba helyeződött át, ahol szabadabb fejlődési lehetőségek nyíltak számára. Az első két kiemelkedőbb spo-i arab gondolkodó, Avampace (Ibn Baggah, †1138) és Abubacer (Ibn Tufail, 1110-85) Arisztotelész logikai és termtud-os műveinek magyarázata mellett a misztikus ismeretre vezető kalauzt is írtak. Ny. legjelentőseb arab fil-a →Averroës (Ibn Rusd, 1126-98) volt, akit a kk. Arisztotelész legkiválóbb kommentátorának tartott. **

Kecskés 1943:232.