🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > arabok
következő 🡲

arabok: a Szentírásban a szó tág értelemében a Szír-Arab-sivatagban élő nomádok (vö. Iz 13,20; Jer 3,2; 2Krón 9,14; Jer 25,24); az Ószövetség későbbi kv-eiben Arábia, a perzsa provincia lakói. - A habiru (→héberek) szóval való összefüggése kétséges. Az arab nyelv, melyet a mai Arab-fszg-en élő beduinok beszéltek, s délarab föliratokban maradt ránk (→szabeusok), csak az ókori K megszűnte után fejlődött irodalmi nyelvvé. A régi szemita nyelvek vizsgálata szempontjából mégis fontos, mert az ószemita hangállományból és alaktani elemekből igen sok megőrződött benne. **

BL:84.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.