Magyar Katolikus Lexikon > A > arabok


arabok: a Szentírásban a szó tág értelemében a Szír-Arab-sivatagban élő nomádok (vö. Iz 13,20; Jer 3,2; 2Krón 9,14; Jer 25,24); az Ószövetség későbbi kv-eiben Arábia, a perzsa provincia lakói. - A habiru (→héberek) szóval való összefüggése kétséges. Az arab nyelv, melyet a mai Arab-fszg-en élő beduinok beszéltek, s délarab föliratokban maradt ránk (→szabeusok), csak az ókori K megszűnte után fejlődött irodalmi nyelvvé. A régi szemita nyelvek vizsgálata szempontjából mégis fontos, mert az ószemita hangállományból és alaktani elemekből igen sok megőrződött benne. **

BL:84.