Magyar Katolikus Lexikon > A > Albert


Albert, Jeruzsálemi, Szt, OSA (Castrum Gualterii, Itália, 1150 k.-Akko, Palesztina, 1214. szept. 15.): pátriárka. - 1180: a mortarai (Pavia) S. Croce-ktor priorja. 1184: Bobbio, majd Vercelli pp-e. III. Kelemen és Barbarossa Frigyes ill. IV. Henrik között közvetített. Henrik birodalmi hg-gé nevezte ki. Békeközvetítő volt Milánó és Pávia, Párma és Piacenza viszályában is. 1204: a jeruzsálemi Szt. Sír kanonokok pátr-vá választották, amit III. Ince 1205. II. 17: hagyott jóvá. - ~ 1206 elején érkezett Palesztinába, de jeruzsálemi székét a szaracénok miatt nem tudta elfoglalni. Akkóban telepedett le. A pápa iránt következetes hűséggel közvetített békét a ciprusi és a jeruzsálemi kir., az örmény kir. és a tripoliszi gr., ezek és a templomos lovagok között. Rendet teremtve avatkozott be az antiochiai és a ciprusi egyh. életébe. Az egyiptomi szultánnal fogolycserét hozott létre, a damaszkuszi szultánhoz követet küldött a Sztföld békéje érdekében. III. Ince különösen nagyra becsülte. - 1208-09: írta a →kármeliták reguláját Brocardus Kármel-hegyi priornak és remetéinek. Akkóban egy körmenet alkalmával az egyik kórház igazgatója, kit bűnös életéért megrótt és leváltott, leszúrta. A kármeliták 1504 óta ünneplik IV. 8-án.  **

LThK I:279. - BS I:686.

Albert, Nagy, Szt, Albertus Magnus, OP (Lauingen, Sváborsz., 1193. v. 1206.-Köln, 1280. nov. 15.): püspök, egyháztanító, a természettudósok védőszentje. - Lovagi családból származott, a szülei katonai v. közéleti pályára szánták. A padovai egy-en tanult, amikor B. Szász Jordán révén megismerkedett a domonkos r-del és be is lépett. Kölnbe, a ném. rtart. közp. házába küldték. Tanulm-ai végeztével a hildesheimi, freiburgi, regensburgi, strassburgi és kölni konventekben volt lektor. (Legkésőbb) 1245-től a párizsi egy., 1248-54: az újonnan alapított kölni r. főisk. tanára; Aquinói Szt Tamás itt volt 3 é. a növendéke. ~ a tanítás mellett mint lelkivez. és békeközvetítő dolgozott. 1254: a ném. rtart. főnöke. A zárdákat látogatva különösen a szemlélődésre buzdította a szerz-eket. 1256: Anagniban IV. Kelemen p-nál megvédte a →kolduló rendeket a St-Amouri Vilmos által vez. csop. támadásaival szemben. Egy ideig a p. kíséretében maradt, kinek kérésére a De unitate intellectus c. írásával megcáfolta az →averroizmus tanítását. Ezekben az években adta ki kommentálva Arisztotelész De motu animalium c. művét. 1257: lejárt tartfőn. megbízatása; visszatért Kölnbe, és több társával (köztük Aquinói Szt Tamással) megalkotta a r. tanulmányi szabályzatát, melyet a valenciai ált. kápt. 1259: jóvá is hagyott. 1260: békebírónak hívták a kölni érs. és a város közti vita eldöntésére, mely ügyben a későbbi idők számára is példaadóan ítélkezett. IV. Sándor 1260. I. 4: kinev. Regensburg pp-évé. Fölsztelték, s az egyhm-t 1 év alatt talpra állította, majd kérte a p-tól fölmentését, amit 1262. V. előtt meg is kapott. 1263. I-ig ismét a p. udvarban maradt; IV. Orbán II. 13: megbízta Cseho-ban és az egész ném. nyelvter-en a keresztes háború meghirdetésével. 2 é. végezte ezt a feladatot, kevés eredménnyel. IV. Kelemen nem újította meg megbízatásait, ezért Würzburgban, 1267: Strassburgban tanított és spp. munkát végzett. 1271 elején ismét békeközvetítő: Kölnben az érs. és a város, a kápt. és szerz-házak, továbbá magánszemélyek peres ügyeit tisztázta. 1274: részt vett a lyoni zsin-on. 1276-77: Párizsban megvédte saját arisztotelikus alaptételeit és Aquinói Szt Tamást is, akit egész r-je figyelmébe ajánlott mint tanítói tekintélyt. - A kölni konventben temették el; a fr. forr. után átvitték a kölni Szt András-tp-ba. - ~ korának egész termtud., fil. és teol. tudását birtokolta, beleértve a 12. sz: újra fölfedezett arisztotelészi, arab és zsidó tud-t is. E széleskörű ismeretanyaggal világosan ítélő és pontosan rendszerező elmével tudott bánni, ez az enciklopédisták fölé emeli. A növény- és állattan tört-ében maradandó hely illeti meg. Arisztotelész-átirataiban és önálló munkáiban újra átgondolta és átdolg. Arisztotelész termtud-os, metafiz. és etikai eredményeit, és ezzel lehetővé tette az arisztotelészi gondolkodás diadalát. Uakkor korlátok közé szorította a gör. gondolkodás egyedül hiteles képviselőjeként föllépő averroistákat. Az újplatonista eszméket is beolvasztotta gondolatvilágába, és nagy hatással volt a misztikus gondolkodásra is (→Eckehart mester, Nicolaus →Cusanus). Teológusként tanítványa, Aquinói Szt Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. Önálló isk-t nem alapított, az →albertizmus későbbi, 15. sz. kezdeményezés. - 1622: engedélyezték ~ tiszteletét (Boldog), XI. Pius 1931: sztté és egyhtanítóvá avatta, 1941: a termtudósok védősztje lett. - ~ irod. munkássága tartalmilag és mennyiségileg is a leghatalmasabb a kk-ban. Tekintélyét a doctor expertus, universalis és venerabilis, a 'tapasztalt, egyetemes, csodálatos tudós' címek is jelzik. A kritikai kiadást az erre a célra Bonnban 1931: alapított Albertus Magnus Institut kezdte meg. - Ikgr.: Domonkost szerz-ként v. pp-ként ábrázolják. Aquinói Szt Tamással együtt látható Fra Angelico freskóján (Firenze, S. Marco-ktor. kápt-terme, 1440 k.). →Albert-táblák. - Attrib-ai: kv., toll, ostor, koponya. - Ü: nov. 15. - M: Opera omnia. 1-21. köt. Kiad. Jammy, P. Lyon, 1651. - Opera omnia. 1-38. köt. Kiad. Borgnet, A. Párizs, 1890. (Az előbbi megismétlése. Nem krit. kiadások!) - M-ul: Az erények kv-e. Ford. Nagy Imre Leó. Rákospalota, 1936.  **

Scheeben, Ch. H.: B. Nagy A. Ford. Bőle Kornél. Bp., 1931. - Ijjas Antal: Nagy Szt A. Uo., 1938. - LThK I:285. - BS I:700. (teljes bibliogr-val!) - SzÉ 1984:660.

új

Albert, Chmielowsky, Szt, Krakkói, Adam (Igolomia, Miechanowi vajdaság, 1845. aug. 20.-Krakkó, 1916. dec. 25.): a szegénygondozó albertinusok, ill. Albertina Nővérek rendjének alapítója. - 8 éves volt, amikor apja meghalt. A pétervári kadétiskolában, Varsóban, majd Pulavyban a mezőgazd. és erdészeti akad-n tanult. 1863: részt vett a cár elleni fölkelésben, megsebesült, egyik lábát térdtől elvesztette. Párizsba ment és festészetet tanult, Varsóban rajztanári okl-et szerzett. 1869-74: Münchenben a Szépműv. Akad. hallg-ja, majd ismét Párizsba ment. 1880: belépett a jezsuita r-be, de néhány hónap múlva betegség miatt elbocsátották. Krakkóban élt, teljesen elszegényedve, éjszakai menedékhelyeken húzta meg magát. Itt ismerte föl a szegények szolgálatára szóló hivatását. 1888. VIII. 25: szegénységi és szüzességi fogadalmat tett Dunajewski krakkói pp. kezébe. E napot tekintik a rendalapítás napjának. ~ nem írt regulát, tudván, hogy a nyomorúságnak azt a formáját, amit ő és társai éltek, az Egyh. regulával nem hagyta volna jóvá. Menhelyeket nyitott, ezeken belül műhelyeket, hogy a rászorulók megtanuljanak, ill. tudjanak valamit dolgozni. Szálláshelyeire minden különbségtétel nélkül befogadta a rászorulókat. Csak önkéntes adományokat fogadott el. - II. János Pál p. 1983. VI. 22: b-gá, 1989. XI. 12: sztté avatta. **

Albert (†1102 után): II. Paszkállal szemben 1102: ellenpápa. Sabina pp-e volt, majd Theodericus után rövid ideig ellenp. Életéről nem tudunk semmit.  T.J.

Gams 1873:XII. (1102: Crescentius a sabinai pp.)

Albert, Habsburg (Bécs, 1397. aug. 10.-Neszmély, Komárom vm., 1439. okt. 27.): magyar, német (e néven II.) és cseh király. - 1404: Au. hg-e (e néven V.). 1411-ig gyámság alatt állt. 1421: feleségül vette Erzsébetet, Luxemburgi Zsigmond leányát. Katonai és pénzügyi támogatást adott a cseho-i husziták elleni háborúra. 1423: Morvao. őrgr-ja. Apósa halála után 1437: m., 1438: ném. és cseh kir. Egyhpol-ja a bázeli zsin. és a p. trónról letett IV. Jenő közötti közvetítésre irányult. No-ban a birod. békéjének helyreállítására törekedett. Mo-on a Zsigmond alatt kialakult idegen uralom fölszámolását várták tőle. 1439: eredménytelen délvidéki törökellenes hadjáratból hazatérőben, vérhasban halt meg.  B.J.

Meyers I:634. - Stern-Voigt 1964:249. - MTK I:249, 257. - Hamann 1988:39.

Albert (12. sz.): megyéspüspök(?). - A MA-ban 1091-95: csanádi mpp. I. Lőrinc (1083) és II. Lőrinc (1103-13) között. Újabb összeállításokban nem említik.

Albert (†1101?): érsek(?). - A MA-ban 1095-1101, Gamsnál és Mendliknél 1096: kalocsai érs. A 20. sz. semat-ok nem említik. Utóda 1102: Ugolin.

Mendlik 1864:78. - Gams 1873:371.

Albert, Bresciai, OP (†1314 után): teológus. - Vsz. Aquinói Szt Tamás tanítványa volt. Azon itáliai domonkos teol-ok egyike, akik Szt Tamás tanítását kezdték felhasználni a prédikációban és a lelkipásztori munkában. - Fm: De officio sacerdotis, sive Summa casuum (Szt Tamás erkölcstanának és sztségtanának kézikv-e). ~ egy látomásán alapszik Szt Tamás attrib-a: mellén egy drágakő v. a nap.  **

Albert Ernő (Csíkdánfalva, Csík vm. 1932. jan. 14.-): népköltészeti gyűjtő, tanár. - Iskoláit Csíkkarcfalván és Csíkszeredában végezte, 1954: a kolozsvári Bolyai Tudegy-en m. nyelv és irod. szakos tanári okl-et szerzett. 1954-től a sepsiszentgyörgyi 1. sz. liceum (Székely Mikó Koll.) tanára, ahol diákok bevonásával hagyomány a népköltészet gyűjtése. Tanítványaival kb. 3000 csíki és háromszéki népballadát, ill. változatokat jegyeztek le. Közülük 425 megjelent: Háromszéki népballadák. Bukarest, 1973.  B.Gy.

Hargita 1974. II. 17. (Beke György: Újabb székely balladáskv.) - Magyar Szó 1974. V. 10. (Bori Imre: Dicséretes példa)