🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Alberione
következő 🡲

Alberione, Giacomo Giuseppe, B. (San Lorenzo di Fossano, Olaszo., 1884. ápr. 4.-Róma, 1971. nov. 26.): pap, rendalapító. - 6 gyermekes, mélyen hívő parasztcsaládból származott. Miután családja Cherascóba költözött, a 16 éves ~ Albában belépett a szem-ba, ahol 1907. VI. 29: pappá szent. Rövid narzolei káplánkodása idején látta meg világosabban a nők szerepét az apostolkodásban, majd az albai kis- és nagyszem. lelki ig-ja és tanára. Fölismerte, hogy hivatása az evang. hirdetése Szt Pál lelkületével és a modern kommunikációs eszközök felhasználásával. Ezért elkezdte építeni a Pálos Családot: 1914. VIII. 20: alapította a Szt Pál Kegyes Társasága (paulisták) ffi és 1915: a Szt Pál Leányai női kongr-t tömegkommunikációs apostolkodás; 1924: az Isteni Tanítómester Kegyes Tanítványai női kongr-t imádás, a liturgia és a papság szolgálata; 1938. X: a Jézus, a Jó Pásztor Nővérei kongr-t lelkipásztorkodás; 1957: az Apostolok Királynője Nővérei kongr-t hivatásgondozás céljából; valamint a Szt Pál Kegyes Társaságához tartozó Páli Egyesületet (papi, férfi, női szekcióval) és a Szt Családról nev. Világi Intézményt házaspárok részére. 1923: ~ súlyosan megbetegedett, az orvosok le is mondtak róla, de csodálatos módon sikerült meggyógyulnia. Olcsó Szentírást adott ki, folyóiratokban (Vita Pastorale, 1912; Famiglia Cristiana, 1931; Madre di Dio, 1933; Pastor Bonus, 1937; Via, Veritá e Vita, 1952; Vita in Cristo nella Chiesa, 1952) terjesztette az evang-ot. Gyermekeknek készítette az Il Giornalino c. hetilapot. Tp-ot épített Szt Pál tiszt-ére Albában, az Isteni Tanítómester tiszt-ére Albában és Rómában és az Apostolok Kirnője tiszt-ére Rómában. Nagy tisztelője volt VI. Pál p., aki halálos ágyánál is meglátogatta és megáldotta. - II. János Pál p. 2003. IV. 27: b-gá avatta. **


Alberione, Giacomo Giuseppe, B. (San Lorenzo di Fossano, Olaszo., 1884. ápr. 4.–Róma, 1971. nov. 26.): pap, rendalapító. – 6 gyermekes, mélyen hívő parasztcsaládból származott. Miután családja Cherascóba költözött, 1900: Albában kispap, ahol 1907. VI. 29: pappá szent. Rövid ideig narzolei káplán volt, ez alatt ismerte föl a nők szerepének fontosságát az apostolkodásban. Az albai kis- és nagyszem. lelki ig-ja és tanára lett. Fölismerte, hogy hivatása a modern kommunikációs eszközök felhasználásával hirdetni az evang-ot Szt Pál lelkületével. Építeni kezdte a Pálos Családot: 1914. VIII. 20: alapította a Szt Pál Kegyes Társasága (→paulisták) ffi, 1915: a Szt Pál Leányai női kongr-t tömegkommunikációs apostolkodásra; 1924: az Isteni Tanítómester Kegyes Tanítványai női kongr-t szentségimádás, a liturgia és a papság szolgálata; 1938. X: a Jézus, a Jó Pásztor Nővérei kongr-t lelkipásztorkodás; 1957: az Apostolok Királynője Nővérei kongr-t hivatásgondozás céljából; valamint a Szt Pál Kegyes Társaságához tartozó Pál-Egyesületet (papi, férfi, női szekcióval) és a Szt Családról nev. Világi Intézményt házaspárok részére. – 1923: súlyosan megbetegedett, az orvosok lemondtak róla, de csodálatos módon meggyógyult. Olcsó Szentírást adott ki, folyóir-okban terjesztette az evang-ot (Vita Pastorale, 1912; Famiglia Cristiana, 1931; Madre di Dio, 1933; Pastor Bonus, 1937; Via, Veritá e Vita, 1952; Vita in Cristo nella Chiesa, 1952). Gyermekeknek készítette az Il Giornalino c. hetilapot. Tp-ot épített Szt Pál tiszt-ére Albában, az Isteni Tanítómester tiszt-ére Albában és Rómában, az Ap-ok Kirnője tiszt-ére Rómában. Nagy tisztelője volt VI. Pál p., aki halálos ágyánál is meglátogatta és megáldotta. – II. János Pál p. 2003. IV. 27: b-gá avatta. **