Magyar Katolikus Lexikon > A > albertizmus


albertizmus, albertinizmus: a →nominalizmussal szemben folyó viták során a →via antiquán belül a 15. sz: kialakult filozófiai iskola. - Alapítója Johannes de Nova Domo, fő képviselője a tanítványa, Heymericus de Campo. A →tomizmussal ellentétben mindketten tagadták a lényeg és a lét közötti valós különbséget, és →Boëthiusra hivatkozva Heinrich von Genttel együtt azt az álláspontot képviselték, hogy a lényeg, létezés és fönnállásmód csak 3 logikai nézőpont. Létfelfogásuk - Avicenna, Nagy Szt Albert és Areopagita Dénes nyomán - erősen neoplatonista, dinamikus jellegű: a teremtett lét mintegy az ideákból „folyik” a semmibe, és közben egyedi valókká oszlik szét. Így nem fogadhatók el valósan különböző lényegek, inkább arról van szó, hogy maga a lét vizsgálható különböző szempontok szerint: mint egyedi lényeghordozó, mint éppen-most-így létező és mint elsődleges lényeg. Az ~ szerint főként az utóbbi mozzanat alapozza meg az elvont fogalom érvényességét. Cs.I.

LThK I:284.