Magyar Katolikus Lexikon > Ö > őszirózsás forradalom


őszirózsás forradalom, 1918. okt. 25.-31.: az 1914-18. évi (I.) világháborús vereség okán lezajlott magyarországi forradalom, melynek következményeként a Magyar Királyságot a győztesek földarabolták, területének 2/3, magyarságának 1/3 részét a →trianoni békediktátummal a volt nemzetiségeinek ajándékozták. - 1. Előzményei. 1918. I. 8: W. Th. Wilson, az USA elnöke (1913-21) kongresszusi üzenetében közölt, az 1914 óta vívott háborút lezáró békére vonatkozó 14 pontos programjának 10. p-ja szerint: „Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét”. A Ny-Eu-ba szállított amerikai ellátmánnyal és 1917. VI. 25. óta a haderővel szemben, a tartalékait fölélő, válságos helyzetbe került központi hatalmak népei e p-ban a közelgő béke lehetőségét remélték; de az a valóságban nem az antant elérendő célja, hanem csupán a 'lélektani hadviselés' leghatásosabb fegyvere lett. IX. 14: Burián István gr. közös külügymin. (1918. IV. 16-X. 24.) az antant hatalmaknak jegyzékben javasolta, hogy kezdjenek tárgyalásokat a megegyezéses békéről. IX. 15: a cseh, tót, lengyel, oláh, ruszin és délszláv, főként szabadkőműves emigránsok New York-i közös kongresszuson hangolták össze háborús céljaikat, Közép-Eu. fölosztását. IX. 19: az antant elutasította a IX. 14-i Burián-békejegyzéket. IX. 27: az antant-csapatok sikeres balkáni támadása szétzüllesztette a bolgár hadsereget; fölkelők kikiáltották a közt-ot. A fölkelést ugyan ném. csapatok leverték, de IX. 29: Tesszalonikiben a bolgár kormány fegyverszünetet kötött az antant hatalmakkal. IX. 30: Wekerle Sándor min-eln. (1917. VIII. 23-1918. X. 31.) és kormánya lemondott, de azt IV. Károly m. kir. (I. Károly néven osztr. cs., ur. 1916-18) nem fogadta el. X. 3: No-ban is megbukott a háborús kabinet, Miksa badeni hg. liberális kormányt alakított. X. 4: No., Au-Mo. és Töröko. Wilson elnöknek küldött jegyzékben a →wilsoni békepontok alapján fegyverszünetet és a béketárgyalásokat javasolt (X. 8: az USA csak No-nak válaszolt, s a fegyverszünet előfeltételeként a megszállt belga és fr. ter-ek kiürítését követelte; nyilvánvalóvá téve Au-Mo. és Töröko. háború utáni fölosztását). X. 6: Zágrábban a Monarchia délszláv ter-einek küldöttei megalakították a Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemz. Tanácsát, mely független délszláv áll. létrehozását követelte. X. 11: Krakkóban megalakult a Lengy. Nemz. Tanács. X. 14: Genfben T. G. Masaryk elnökletével cseh emigráns kormányt alakítottak. Wekerle min-eln. és kormánya újból lemondott, de ezt a kir. most sem fogadta el. X. 15: I. Károly osztr. cs. (elkésett) nyilatkozatában, a birod. szétesését megakadályozandó, Ausztriát szövetségi állammá nyilvánította. Leitner János (1896-1925) sikertelen merényletet kísérelt meg →Tisza István volt min-eln. ellen. X. 16: I. Károly osztr. cs. bejelentette Au. szövetségi alapon való átalakítását, fölszólította az →örökös tartományokat, alakítsák meg saját nemz. tanácsukat (ez a m. Szentkorona országaira nem vonatkozott). A Károlyi-párti Lovászy Márton (1864-1927) a képviselőházban azt kiabálta a kormánypártiaknak: „Vegyék tudomásul, mi antantbarátok vagyunk”. X. 17: Töröko. megkezdte a fegyverletételt az ang. csapatok előtt; a Ny-i harctereken a ném. csapatok folyamatosan visszavonultak. A képviselőházban Tisza István bejelentette: „Elismerem, hogy elvesztettük a háborút”. X. 18: Wilson eln. a Monarchiához küldött üzenetében közölte, hogy a 14 pont 10., Osztrák-M. Monarchiára vonatkozó pontja túlhaladott. Pittsburghben (USA) T. G. Masaryk kiadta a Csehszl. Függetlenségi Nyilatkozatot. X. 20: a m. kormány osztr-m. perszonálunióra vonatkozó törv-javaslatot fogadott el. X. 22: a képviselőházban Károlyi Mihály (1875-1955) pártja programját ismertetve elismerte Horváto. elszakadásának jogát, sürgette különbéke kérését és a nemzetiségekkel való tárgyalást. A Piavénál megkezdődött az ol-amerikai-fr. csapatok ellentámadása. A közös min-tanács a Wilson elnöknek adandó válaszában elutasította a csehszl. s a délszláv egységet, utóbbit csak a Monarchia keretében tartván megvalósíthatónak. A Nemz. Munkapárt föloszlott és testületileg belépett a 48-as Alkotmánypártba. Fiumét horvát csapatok szállták meg. X. 23/24. éjjelén a bpi Károlyi-palotában Károlyi Mihály gr. elnökletével a Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Párt, az Orsz. Polg. Radikális Párt és a Mo-i Szocdem. Párt (MSZDP) vezetői megalakították a M. Nemz. Tanácsot. Jászi Oszkár (1875-1957) 12 pontba foglalta követeléseiket: független Mo-ot, azonnali különbékét; megígérte az ált., titkos választójogot, a földreformot, a nemzetiségek jogainak elismerését. Kijelentette: Károlyi és a Nemz. Tanács a wilsoni elvek alapján áll [annak X. 18. óta „túlhaladott" volta ellenére föltétlenül bízott az antant támogatásában]. X. 24: IV. Károly Andrássy Gyula gr-ot (1860-1929) nevezte ki közös külügymin-ré, elfogadta Wekerle Sándor és kormánya előző napi lemondását. - 2. A forradalmi napok. X. 25: az ol. fronton föllázadt és azonnali hazaszállítását követelte a 27. hadosztály 25. ezrede és a 38. honvédhadosztály 22. ezrede. X. 26: IV. Károly értesítette II. Vilmos ném. cs-t (ur. 1888-1918), hogy különbékét és azonnali fegyverszünetet kért, amit X. 27: küldtek el Wilsonnak, elismerve ebben a cseh-szl. és a délszláv népek jogát a függetlenségre. X. 28: Bpen tömegtüntetésen követelték Károlyi Mihály min-elnöki kinevezését. A Lánchíd pesti hídfőjénél rendőrkordon a tömeg közé lőtt (a lánchídi csata „eredménye" 5 halott és számos sebesült). Prágában a nemz. tanács a csehszl. áll. kormányának nyilvánította magát és kimondta Csehszlovákia megalakulását. X. 28-29: a Piavénál a támadók áttörték az osztr-m. védelmi vonalat. X. 29: a Nemz. Tanács intézőbiz-ot alakított, tagjai: Károlyi Mihály, Batthyány Tivadar, Bíró (Blau) Lajos [Martinovics páholy]; Böhm Vilmos, Garami (Grünbaum) Ernő, Garbai Sándor, →Hock János [Demokratia páholy], Jánossy Zoltán [Haladás páholy], Jászi Oszkár [Martinovics páholy, alapító], Kunfi Zsigmond [Martinovics páholy], Lovászy Márton, Pattantyús Ábrahám Dezső, Purjesz Lajos [Demokratia páholy], Szende (Schwartz) Pál [Martinovics páholy, alapító], Weltner Jakab. A bpi munkások félórás ált. sztrájkkal tiltakoztak a rendőri vérengzés ellen, miközben a rendőrség vezetői csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz. József főhg. homo regiusként kinevezte Hadik János gr-ot (1863-1933) min-elnökké (kormánya kinevezése elmaradt). Zágrábban a szabor kimondta Horváto. függetlenségét és csatlakozását a szerb-horvát-szlovén államhoz. X. 30: a →Katonatanács letartóztatta Lukachich Gézát, Bp. városparancsnokát; a tömeg az Astoria szálló előtt fölesküdött a Nemz. Tanácsra; a 'szervezetlen tömeg' megakadályozta egy menetszázad frontra indítását, X. 30/31. éjjelén a fölfegyverkezett munkások és katonák kiszabadították a pol. foglyokat, elfoglalták a katonai térparancsnokságot. Bécsben is győzött a forr.; Turócszentmártonban a Szl. Nemz. Tanács elhatározta az általuk ezután Slovenskónak nevezett Felvidék Cseho-hoz való csatlakozását. Bpen megalakult a mo-i és erdélyi Román Nemz. Tanács. X. 31: a M. Nemz. Tanácsot támogató munkások és katonák (a tisztjeikről a rangjelzést, sapkájukról a Monarchia sapkarózsáját letépték, s a helyébe őszirózsát tűztek; ebből ered az ~ elnevezése) megszállták a középületeket, a postát, a telefonközp-ot, a hidakat, Bp. stratégiai pontjait, a Keleti pályaudvarról visszahozták a bevagonírozott katonákat. Károlyi Mihályt IV. Károly kinevezte min-elnökké. Kormánya: Batthyány Tivadar belügymin. (X. 31-XII. 12), Garami (Grünbaum) Ernő keresk- ipar- és közlekedésügyi min. (1918. X. 31-1919. III. 21.), Buza Barna földművelési min. (1918. X. 31-1919. III. 21., XI. 4-ig ideigl. igazságügymin. is); Lovászy Márton vallás- és közokt. min. (X. 31-XII. 22), Linder Béla honvédelmi min. (X. 31-XI. 9., tárca nélküli min. XI. 9-XII. 12.); tárca nélküli miniszterek: Nagy Ferenc (közélelmezési), Jászi Oszkár (nemzetiségi), Kunfi Zsigmond (népjóléti). Programja kimondta Mo. függetlenségét, de elismerte IV. Károlyt kir-nak, választójogot és pol. szabadságjogokat, radikális birtokpol-t, munkaügyi és népjóléti intézkedéseket ígért; esküt a kir-nak tettek. Este otthonában néhány katona agyonlőtte Tisza Istvánt. - 3. Az ~ eredménye, a népköztársaság. XI. 1: a forr. győzelmének hírére vidéken helyi nemz. tanácsokat alakítottak, a jegyzők kb. 1/3-át elkergették, sok helyen kifosztották a nagybirtokos magtárait, az üzleteket, katonai raktárakat, néhol lefegyverezték a csendőrséget. Bpen a Tisza Kálmán (2004: Köztársaság) téren és országszerte a tüntető tömeg ill. a nagyvárosi munkásgyűlések Mo. függetlenségét és a közt. kikiáltását követelték. Újjáalakították a Katonatanácsot; elnöke Csernyák Imre százados (sikkasztásért leváltották); a kormány Pogány (Schwarz) Józsefet [Martinovics páholy] nevezte ki a katonatanácsok kormánybiztosává. Linder Béla hadügymin. elrendelte, hogy a m. csapatok tegyék le a fegyvert. IV. Károly, Károlyi kérésére kormányát fölmentette a neki tett eskü alól, este a kormány a Nemz. Tanács elnökévé választott Hock János előtt fölesküdött „Mo-ra és a magyar népre”. XI. 2: az MSZDP megszervezte a bpi Közp. Munkástanácsot, amely a rend megőrzése érdekében elrendelte a fegyverek beszolgáltatását; Linder részegen, a bpi helyőrség tisztjeinek esketésén azt szónokolta: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” XI. 3: Padovában az Osztrák-M. Monarchia megbízottai aláírták a fegyverszüneti szerződést; az ol-ok által kijelölt demarkációs vonal azonos volt a M. Királyság határaival. XI. 5: eltörölték a sajtószabadságot korlátozó háborús intézkedéseket. Linder közölte: minden katonát visszajuttat családjához, ellenséges támadástól nem kell tartani. Misic szerb vezérkari főnök hadparancsa: az 1. és a 2. szerb hadsereg szállja meg a Szerémséget, Szlavóniát, Horváto-ot, Bosznia-Hercegovinát, Dalmáciát, a Bánátot K-en Temesvár-Versec-Fehértemplom, É-on a Marosig, a Bácskát a Baja-Szabadka vonalig. XI. 6: Károlyi min-eln. vezetésével a Nemz. Tanács, a Bpi Munkástanács és a Katonatanács küldöttsége utazott Belgrádba, mivel Franchet d'Esperey fr. Balkán-hadserege folytatta előnyomulását, nem ismervén el a →páduai fegyverszünetet. XI. 7: Károlyi Belgrádban Franchet d'Esperey tábornokkal Mo. nevében (igen megalázó körülmények között) fegyverszüneti tárgyalás helyett, átvette a tábornok 18 p-os föltételeit. E szerint: a m. kormánynak ki kell üríteni: a Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásárhelyig, a Maros mentén a Tiszáig, innen Szabadka-Baja-Pécs vonalon a Dráváig húzott demarkációs vonaltól D-re és K-re eső ter-eket; le kell szerelnie a hadsereget; át kell engedni ter-én az antant csapatait. A küldöttség e pontokat elfogadhatatlannak nyilvánította. XI. 7: a szerbek bevonultak a Szerémségbe. XI. 8: Linder rendelete XI. 11-i hatállyal leszerelte az 1896 e. született, nem tényleges állományú legénységet és tiszteket, megkezdték a hadifoglyok Mo-ról való hazaszállítását (XI: kb. 200 ezer or. és 48 ezer ol. és szerb fogoly tért haza). XI. 8-11: a cseh hadsereg elfoglalta Trencsént, Vágújhelyt, Illavát, Puhót, Csacát, Zsolnát, Ruttkát, Turócszentmártont. XI. 9: Károlyi megkezdte az önálló m. külügymin. és külképviselet szervezését. Linder Béla hadügymin. lemondott (tárca nélküli min. lett), utóda Bartha Albert alezr. A szerbek bevonultak Újvidékre. Ungváron megalakult a Mo-i Rutén Néptanács. Berlinben kikiáltották a közt-ot, II. Vilmos ném. cs. Holl-ba menekült; Ro. hadat üzent No-nak. A Román Nemz. Tanács fölszólította a m. kormányt a mo-i oláhok lakta ter-ek fölötti hatalom átadására. XI. 10: megkezdték a m. katonaság hazaszállítását a hadszínterekről. XI. 11: a compiégne-i erdőben a ném. közt. aláírta a fr-k diktálta fegyverszünetet. Bartha Albert hadügymin. az ország népéhez szóló kiáltványa szerint: Mo. határait minden „a nemzetközi jogba ütköző támadás” ellen fegyveres erővel megvédi; elrendelte az új független m. hadsereg fölállítását, megpróbált különleges egységeket is szervezni. XI. 12: a Károlyi-kormány elfogadta a belgrádi katonai diktátumot (amit XI. 7: elutasított, XI. 13: Belgrádban Linder aláírt [szerb nyugdíjasként Belgrádban halt meg]), mely a demarkációs vonalat a délszláv és oláh érdekek szerint módosította. (É-on változatlanul hagyta, mert a m. csapatok Bartha XI. 11-i parancsára a városokat a csehektől fokozatosan visszafoglalták, sőt XI. 15: Pozsony térségében a határon túlra űzték). XI. 12-14: Aradon Jászi Oszkár, Bokányi Dezső és P. Ábrahám Dezső az erdélyi Juliu Maniuval és Victor Goldișsal tárgyaltak, autonómiát kínáltak Erdélynek, az oláhok teljes önállóságot kívántak; a tót Milán Hodza is elutasította Jászi ajánlatát. Az USA-ban alakult Magyar-Ruszin Néptanács határozott Kárpátaljának Csehszl-hoz csatlakozásáról. Bécsben kikiáltották az osztr. közt-ot, a cs. lemondott az államügyekben való részvételről, de a trónról nem. Eckartsauban IV. Károly kir. nyilatkozatban lemondott a mo-i államügyekben való részvételről (de a trónról nem), elismerte azt az államformát, amelyet a nemz. választ. XI. 16: kihirdették a M. Nemz. Tanács 'néphatározatát': Mo. „független és önálló népköztársaság”. Az alkotmányozó nemzgyűl. összehívásáig az áll. főhatalmat Károlyi Mihály min. 'népkormánya' gyakorolja. XI. 17: az osztr. államtanács bejelentette Au. területi igényét Ny-Mo-ra. Kun (Kohn) Bélával Bp-re érkeztek az Oroszo-i Komm. (bolsevik) Párt mo-i csoportjának vezetői. - Az ~ 1526 u. Mo. második szétszaggatásának nyitánya. Időhatára és megítélése vitatott. Tágabb értelmezésben 1919. III. 21-ig, a komm. államcsínyig (→tanácsköztársaság), ill. VIII. 1: a bukásáig tartott. - 1945-46: az ~ról írott minden nemz. szellemű szép- és szakirod. művet a kvtárakból eltávolítottak, folyóir-okból a vonatkozó lapokat kitépették. 88

Nánássy György: Károlyi Mihály bűnei. Pozsony, 1919. - Radisics Elemér: Reflexiók az okt. forr-hoz. A középoszt. és a zsidóság szerepe. Bp., 1919. - Dietz Károly: Okt-től - aug-ig. Uo., 1920. - Kiss Ferenc: Ecce homo. Uo., 1920. - Kristóffy József: A kirságtól a kommunizmusig. Uo., 1920. - Tormay Cécile: Bujdosó kv. Uo., 1920. - Ashmed-Bartlett: The Tragedy of Central Europe. London, 1923. - Nyíry, Jules: Ce que fut la révolution d'Octobre 1918 en Hongrie. Paris, 1926. - Batthyány Tivadar: Beszámolóm. 1-2. köt. Bp., 1927. - Szende Zoltán: A m. katasztrófa. Uo., 1931. - Kozma Miklós: Az összeomlás 1918-19. Uo., 1933. - Gratz 1935. - Cuninghame: Dusty Measure. London, 1941. - Marschalkó Lajos: Kik árulták el 1918-ban Mo-ot? Bp., 1944. - Fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke. 1-4. köt. Uo., 1945-46. - Hajdu Tibor: Az 1918-as mo-i polg. dem. forr. Uo., 1968. - A mo-i forr-ak krónikája 1918-1919. Szerk. Hetés Tibor. Uo., 1969:83. - Viczián 2003:166. (Az ~ szemesztere)