őszinteség (lat. sinceritas): erény, mely arra tesz képessé, hogy a →személy megnyilvánulásai igazak legyenek. Önértékelésben →alázat, szóban →igazmondás. A természetes erkölcs alapkövetelménye, az egészséges emberi kapcsolatok föltétele. - Az ÚSz-ben a farizeusi →képmutatás ellentéte (1Kor 5,8), az igaz ap. ismertetőjegye (2Kor 1,12; 2,17; vö. Fil 1,17). →egyszerűség **