🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ö > összeesküvés
következő 🡲

összeesküvés (lat. conjuratio): egy cél elérésére irányuló titkos szervezkedés, melynek résztvevői tervük végrehajtásáig esküvel titoktartást fogadtak, s az esküszegőt árulónak (erkölcsi halottnak) tekintették. A politikai ~ államcsínyt, fölkelést, lázadást előkészítő szervezkedés, mely az uralmon lévők politikai hatalmát erőszakkal szándékozik megdönteni vagy megtartani. - 1. A Szentírásban. Miután Achimelek pap Nobban ellátta élelemmel és fegyverrel a menekülő Dávidot, Saul ~sel vádolta meg, és megölette őt és alatta szolgáló papokat, s elpusztította Nobot, a papi várost (1Sám 22,8.13). A kir-ok ellen ismételten szőttek ~eket: →Jehu Jorám ellen (2Kir 9,14-10,9), a szolgái →Joás ellen (12,20), →Sallum Zakariás ellen (15,10), →Menachem Sallum ellen (15,15), →Pekach Pekachja ellen (15,25), →Ozeás Pekach ellen (15,30), a szolgái Amon ellen (21,23-24; 2Krón 33,24); →Absalom Dávid ellen (2Sám 15,12.31). Atalja királynő ~nek tartotta Joás trónra ültetését, akinek egész rokonságát ő irtotta ki (2Kir 11,14). Amacja elmenekült a jeruzsálemi ~ elől, de az összeesküvők utána mentek és Lachisban megölték (14,18-19). - 2. Mo-i ~ek: 1213: Péter ispán, Kacsics nb. Simon és Bánk bán nádor veje, Simon ~e (II. András felesége, Gertrúd kirné és a merániak ellen); 1457: a Garai-Cillei ~ (a Hunyadiak ellen); 1666: →Wesselényi-összeesküvés (I. Habsburg Lipót kir. országlása ellen); 1851: →Mack-összeesküvés (a Habsburg önkényuralom ellen); 1918: Kommunisták Mo-i Pártjának létrehozása (~ Mo. polg. társadalma ellen), stb. **-88

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.