pogány (a lat. paganus szóból): szoros értelemben meg nem keresztelt személy, tág értelemben a nem monoteista vallások híve (tehát nem istentagadó). A zsidókat és →muszlimokat nem mondjuk ~nak, mert hisznek az egy Istenben. - 1. Szómagyarázat. A lat. paganus szó a 4. sz. elején tűnt föl 2 sírfeliraton 'meg nem keresztelt' jelentéssel. Az ált. nyelvhasználat szerint 'vidéki', de jelölték vele azt is, aki nem tartozott a hadsereghez. A kerség elsősorban a városokban terjedt, így a vidéki lakosság maradt legtovább kívül az Egyh-on, ezért lehetett a paganus ('vidéki') a kereszteletlenek megjelölése. →Orosius 417: írt tört. munkájában olyan személyt jelent, aki nem tartozik Krisztus seregéhez. A szó nem istentagadót (→ateista) jelent, hanem sokistenhívőt (→politeizmus), →misztériumvallások, →mítoszok stb. követőjét. - 2. Az ókori Rómában a művelt ~ok nem igen hittek már a mítoszokban, megvetéssel nézték az elburjánzó mágiát, babonát. A ~ság szelleme azonban átitatta a társad-at, a közéletet, mivel társad. funkciója volt, túlélte önmagát, nehéz volt legyőzni. Az egyénre nem volt már különösebb hatása, nem gazdagította az életét, mégis megmaradt a társad. forma tartozékának. I. (Nagy) Konstantinus (ur. 306-337) megtérése (311) után ezért jelentett igen nagy gondot a ~ság az egyh-nak. A hirtelen változástól mindenki félt, a ~ok attól, hogy mindent elveszítenek, a ker-ek attól, hogy a forr. változás föllazíthat minden erkölcsi köteléket. A ~ság gyors, gyökeres fölszámolására tehát nem lehetett gondolni. - Még Nagy Konstantin ker. tanácsadóinak is nehéz volt megmagyarázniuk a cs-nak a ker. vallás és a szoláris henotheizmus (sok istenség között a fő a Nap) különbségét, az uralkodó ui. meg volt győződve róla, hogy az istenség, azaz Krisztus székhelye a →Nap. Konstantin türelmes volt a ~sághoz, ő maga is mint „pontifex maximus” többször avatott tp-okat „a császár tiszt-ére”. A ~ ceremóniákat csak abban az esetben tiltotta, ha nem kerülték a babonás rítusokat. Uralkodása utolsó éveiben hozott néhány törv-t a ~ kultuszok ellen. K-en leromboltatott ~ tp-okat, de Rómában semmit sem tett a hivatalos, állami, ~ ceremóniák beszüntetése érdekében. - Nagy Konstantin fiai már határozottabban léptek föl a ~ kultuszokkal szemben, tiltották az áldozatbemutatást, mindenekelőtt a misztériumvallások elnyomására törekedtek. A ker-nyé lett szenátor, Firmicus Maternus már megtérése előtt 10 évvel, 335: asztrológiai enciklopédiát írt, melyben támadta a misztériumvallásokat. Megtérése után sürgette a cs-t, hogy irtsa ki a ~ságot. Constantius (ur. 337-361) Rómába látogatásakor, 351: elrendelte a Victoria-oltár eltávolítását a szenátusból, legalább arra az időre, amíg Rómában tartózkodik, mert számára a babona és a felségárulás jelképe volt. - Constantius halála évében, 361: már voltak ker. tagjai is a róm. szenátusnak, mint Junius Bassus és Dionysius Philocalus, aki 354: kiadott egy kalendáriumot, mely az átmeneti kor tükre. Tartalmazta a cs-ok, konzulok, római prefektusok, római pp-ök névsorát, a húsvéti táblázatot a 312-420-as évekre. Az asztrológiai tanítás mellett megtalálható volt benne a róm. egyh. naptár és a régi római kalendárium a ~ ünnepek listájával. Jellegzetes tünemény volt ez a kalendárium, kommentár nélkül állította egymás mellé a régit és az újat, tükrözte a lassú átmenetet a ~ságból a kerségbe, mely a 4. sz. 2. felében a római társad. magasabb rétegeiben végbement. Ezt az átalakulási folyamatot Julianus cs. (ur. 361-363) megszakította ugyan, de már feltartóztatni nem tudta. Kísérlete a ~ság visszaállítására nem lehetett sikeres. - 3. Az ÓSz-ben a 'nép' fogalom kifejezésére főleg az am (kb. 1800x) és a goj (kb. 550x) szolgál; hozzájuk képest a kb. csak 30x előforduló leóm szó alárendelt szerepű. Az am és a goj jelentésük szempontjából világosan elkülönülnek egymástól; ez is, az is egyaránt utalhat mind Izr-re, mind más népekre (= idegenekre, ~okra). - a) Az am jelölte fogalom megértéséhez a szó alapjelentéséből kell kiindulni: 'férfi rokon'. Ezzel összekapcsolódott a vérségi köteléknek, a vérrokonságnak és a gondolkodni tudó és ítélőképességgel bíró egyénnek a képzete. Az am fizikai tény, a tagjaiban létezik, az embert eredeti, személyes kapcsolat köti hozzá (az am gyakran része személynévnek, a goj soha; az előbbi 100x szerepel birtokos személyraggal, az utóbbi csak egészen ritkán). Az am népet, törzset, szövetséget jelöl, a népnek valamely egységére utal (Ter 34,22); ezért hangzik a pátr-knak adott ígéret így: kehal ammim (pl. 28,3). Mint Jahve népe Izr. a többi népet nem nevezhette amnak, ezért inkább loamnak mondta (MTörv 32,21); de egyszerűen mint nép Izr. ugyanúgy am, ahogy az idegen népeket is ammimnak mondja, ha isteneiknek alárendelve szemléli őket (Szám 21,29). Ez negatív értelemben is megfigyelhető: amikor elvetésükről beszél, Jahve gojnak nevezi népét, Izr-t (pl. Bír 2,20; vö. Oz 1,9: lo ammi). - b) A goj sokkal elvontabb, mint az am. A gojjal elválaszthatatlanul összefonódik a terület (territorium), az uralom és a külf-del való kapcsolat. Ilyen értelemben Izr. főleg akkor került szembe a fogalommal ill. a többi népekkel, ha ~ népek uralma alá került (Ez 35,10), de ha Izr. volt a hódító, akkor magát is gojnak nevezte (pl. Józs 10,13). Azt a saját értéket, melyet a szó Izr. számára jelentett, Iz 26,2.15 egyértelműen tanúsítja. A goj fogalmához hozzátartozik a királyság; amikor Izr. kirságra vágyik, akkor egy goj szintjét akarja elérni (1Sám 8,19). Mindegy, hogy Izr-ről v. más, idegen népekről van-e szó, a ~ és a kirság együtt két egymást kiegészítő (komplementáris) fogalomként jelenik meg (1Kir 18,10; Iz 13,4 stb.). Már a hazájából való kiköltözésre vonatkozó, Ábrahámnak szóló felszólításban ott szerepel a goj szó (Ter 12,2; 18,17; 46,4: Jákob; MTörv 26,5; Szám 14,12: Mózes). A goj szóval az ősatyák, akik egy-egy am élén álltak (Kiv 1,9: a nép már „népes” volt), ígéretet kaptak valamire, ami túlmutatott az amon: biztonságra és nemzeti egységre egy erre alkalmas országban. - Mind az am, mind a goj jelentése módosult, utalhatott emberekre, népre a szó legtágabb értelmében, sőt jelölhette állatok egy bizonyos csoportját is. A hanyatlás idején mindkét szó jelentése szűkült, míg végül a nem bibliai zsidó nyelvben szakkifejezéssé vált, és azt jelölte, aki ellentéte volt az igazi zsidónak: a goj (a. m. 'pogány', az am haarec 'a vallásilag műveletlen laikus'; →nép). - A LXX eltért az am és a goj szavak eredeti jelentésétől; ott, ahol Izr-ről van szó, általában a laosz szóval él (a héb. goj szerepében is), a többi népre viszont az ethné szót alkalmazza, ezek a ~ok. -
4. Az ÚSz kevés kivétellel átvette a LXX szóhasználatát. Az ethné a népeket = a ~okat jelenti (1Kor 5,1; 1Tesz 4,5), a laosz Izr-t (Mt 4,15; 26,47; Lk 2,32; ApCsel 4,25; 26,17.23: a nép és a népek = a zsidók és a ~ok; értsd: a gör-ök). Az ethné még akkor is használatos, amikor a kerséget már hirdették és az első ker. közösségek megalakultak (Mt 20,19; ApCsel 14,16; 1Kor 5,1; 12,2; 1Tesz 4,5). Ugyanakkor azonban a laosz kifejezés a ker-ekre is átment, mert az igazi, a lelki Izr-nek tekintették őket (ApCsel 15,14; 18,11). Így a ~ok kifejezés itt is valláserkölcsi tartalmú, és minden olyan népre vonatkozik, mely nem részesült a kinyilatkoztatásban (21,21; 26,17; Róm 3,29; 9,24; 15,10), tehát a gör-ül beszélőkre is (10,12; 1Kor 10,32; 12,13; Gal 3,28). Csak a kerség utáni zsidóság nevezte a monoteista vallások követőit, tehát a ker-eket és a mohamedánokat is gojimnak. Lat. fordításban a gör. ethnének eredetileg a gentes felelt meg, de később, amikor a régi vallások hívei a kerség térhódításával jónak látták a sík vidékre (pagus) visszahúzódni, a gentest felváltotta a pagani (~ok) kifejezés. - 5. Teológiailag. Az ósz-i időszakban a zsidókkal szembenálltak a „népek” (gojim), akik nem ismerték az egy Istent (Jer 10,25), akiknek istenei „semmik”, emberi kezek munkái (Zsolt 115,4-7; Iz 44,9). Ők Istennek és az ő népének ellenségei, ezért kerülni kell őket (Kiv 37,15). Szokásaikat és a velük való házasságot vissza kell utasítani, s ami velük érintkezésbe jut, az tisztátalan. Másrészről viszont ők is Isten tulajdonai (Ám 9,12), Isten nekik is uruk és szereti őket (Jer 10,7). Néha hűségesebbek, mint Izr. (Jer 2,20), s nekik is dicsőíteniük kell Istent (Zsolt 47,1). A messiási időkben ők is megtérnek az egy Istenhez (Iz 2,2; Szof 3,9), részt kapnak Isten egyetemes országában (Dán 2,44; 7,13). A salamoni tp. udvarára beléphettek imádkozni (1Kir 8,41). A babiloni fogság után elfogadták adományaikat a tp. javára és imádkoztak értük. - Az ÚSz átvette a régi nyelvet. A ~ok remény és Isten nélkül élnek (Ef 2,12). Jézus óvta tanítványait a ~ok evilági lelkületétől (Mt 6,32). Aki ilyen lelkületű, attól tartózkodni kell (Mt 18,17). De a ~ok is meghívást kaptak →Isten országába. A Messiás a ~ok számára is világosság (Lk 1,32). Jézus személyesen csak a zsidók között működött, de tanításából kitűnik, hogy az üdvösséget minden népnek hozta, s végül parancsot adott, hogy az evang-ot az egész világon hirdessék (Mt 28,19; Mk 16,13), mert halála által az üdvösséget minden embernek megszerezte. V.L.-G.F.
LThK V:73. - BL:1484. - Vanyó 2000:451.
Pogány Béla, csébi (1788. febr. 24.-Pozsony, 1857. nov. 13.): választott püspök. - A teol-t a KPI-ben végezte, 1809. VIII. 17: pappá szent., teol-ból és fil-ból drált. 1816: Salgótarjánban plnos, 1827: rozsnyói knk., a kir. tábla prel-a, 1843. I. 5: drivasztói vál. pp., 1845. XII. 31: pozsonyi prép. - M: Sajtószabadság. Rozsnyó, 1831. (névtelenül) - Egyh. beszéd... Hegyesi Pál rozsnyói knk... 50 é. papságának... alkalmával... Kassa, 1836. - Praepositura et praepositi S. Martini... Pozsony, 1848. - A drivasztói c. 1858-60: betöltetlen, utóda e c-en 1861: Lévay Sándor. T.E.
LBE:181. - Nagy IX:374. - Zelliger 1893:401. - Schem. Ros. 1901:36. (23.) - Szinnyei X:1302. (s.v. P. Adalbert)
Pogány Géza (Szombathely, Vas vm., 1927. aug. 2.-Bp., 2001. ápr. 20.): festő. - 1945: Szombathelyen éretts. Bpen 1945-47: a Műszaki Egy-en, 1947-50: Burghardt Rezső és Bernáth Aurél növ-eként a Képzőműv. Főisk-n tanult, ahonnan 1950: eltávolították. 1959-ig az Operaházban segédmunkás, majd díszletfestő. A 60-as években bejárta Eu. több országát, önálló kiáll-okon (Parma, Lausanne, Bologna, Róma, Köln, Stuttgart, Lüneburg és Rothenburg, Bécsújhely, Bp., Pécs, Szombathely) is bemutatkozott. Új kifejezési lehetőségeket keresett, kompozícióiba szívesen épített bele ásványi anyagokat, ferroszilíciumot, vörösrezet, különböző textíliákat. Részletszépségeik felszínre hozásában alapvető szerepe van a fénynek. Monumentális hatású, plasztikus faliképein és reliefjein az alapréteget műgyantás cement alkotja. - ~ munkája A Szentlélek eljövetele 60 m²-es oltárkép (műgyantás cement, vörösréz, textil, 1982, Bp-Máriaremete, Szentlélek-tp.). **
Tóth 1994:74; 1995:55. - KMML III:170. - Vas Népe 2001. X. 11. (éretts. után a soproni egy. bánya- és erdőmérnöki karán tanult, de félbehagyta)
Pogány György (Bp., 1912. szept. 29.-): plébános. - A teol-t Szegeden és a Pázmáneumban végezte, Bécsben 1935. VII. 14: nagyváradi egyhm-s pappá szent., teol. dr. Hosszúpályiban, 1938. IX. 1: Nagyszénáson kp., majd Itáliában 10 é. Pietrelcinai (Szt) Pio titkára és segítőtársa. 1957. VII. 16: az →Irvingtoni Nagyboldogasszony egyházközség plnosa. 1963: Newarkban (N.Y.) plnos. 88
Schem. Mv. 1938:42. (70.) - Pilinyi 1943:172. (1943: Rómában) - Török 1978:175. - Joseph St. Clair (Kanada) közlése
Pogány (1908-ig Stemmer) Kázmér (Kálmán) (Nagykanizsa, Zala vm., 1882. nov. 8.-Bp., 1945. nov.): hírlapíró. -Nagykanizsán éretts., a bpi tudegy-en jogot végzett. 1903-19: az Alkotmány, 1920-: a Nemzeti Újság munk. 1911/12: Angliában az Orsz. Pázmány Egyes. ösztöndíjával az irod. és sajtóviszonyokat tanulmányozta. - Regényford. Alkotmány (1913:78-162. sz. A nagy hajnal. Írta Robert Hugo Benson) - M: Az esti dal. Reg. Írta L. Florence Barclay. Ford. Bp., é.n. (3. kiad. Esti dal c. Uo., 1924, e kiadásból uakkor ifj. kiadás is; 10. kiad. 1930) - Az Antikrisztus csodái. Írta Zelma Lagerlöf. 1-2. köt. Ford. Uo., 1910. - Legendák. Írta uő. Ford. Uo., 1910. (M. kvtár 577.) - Az arany csönd. Írta C. N. és A. M. Williamson. 1-4. köt. Ford. F[rüchtl] E[ndré]-vel. Uo., 1913. (Családi regtár 71-74.) - Herkules vendégei. Írták uők. Ford. Uo., 1913. (előbb: Alkotmány 1912:1.-1913:72. sz.) - A rokitnói mocsarakban. Uo., 1916. - Teréz kisasszony. Reg. Írta Heinrich Federer. Ford. Uo., 1918. (előbb: Alkotmány 1917:281.-1918:100. sz.) - XI. Pius p. életrajza. Uo., [1922] - Adjátok meg... Reg. Írta br. Orczy Emma. Ford. Uo., 1925 [1924] - Shestone asszonya. Reg. Írta Florence L. Barclay. (Ford.) 1/2. kiad. Uo., [1925] (5. kiad. Uo., [1928]) - Az erdők fia. Reg. Írta C. N. és A. M. Williamson. (Ford.) Uo., 1925. (Útitárs 1.) - Pimpernel Erdélyben. Írta br. Orczy Emma. Ford. Uo., [1926] - A padlásszoba kis hercegnője. Írta Francis Hodgson Burnett. Ford. Uo., [1927] - Nagy várakozások. Reg. Írta Charles Dickens. 1-2. köt. Ford. Halasi Andorral. Uo., [1928] - A szigetek száműzöttje. Reg. Írta Joseph Conrad. Ford. Uo., [1928] (M. írások) (ugyanakkor A regény mesterei c. sorozatban is!) - Küzdelmes szerelem. Reg. Írta Marion F. Crawford. Ford. Uo., [1928] - Don Orsino. Reg. Írta uő. Ford. Uo., [1930] (először Alkotmány 1911:261-: sz.) - Sir Percy visszaüt. Reg. Írta br. Orczy Emma. Ford. Uo., [1930] - Sant' Ilario. Reg. Írta Marion F. Crawford. Ford. Uo., [1931] - A riasztó gong. Írta Sam Emery. Ford. Uo., [1934] (1/2 P. reg. 56.) - Az aranyszínű ólom. Írta Wille Cather. Ford. Uo., [1934] (Életregények) - Mórus Szt Tamás élete. Uo., 1935. - A bizánci rabszolgalány. Írta Marion F. Crawford. Ford. Uo., [1936] (Világhírű regények) - Kötelesség és álom. Írta Maria Sticco. Ford. Zsámbék (ny. Rákospalota), 1937. - A cárnő smaragdja. Írta Hilaire Belloc. Ford. Uo., [1940] (1/2 P. reg. 200.) - Esti mesék. Kisfiúknak és kislányoknak való szépséges, tanulságos históriák. Összegyűjt. Uo., 1942. - Levél a padló alatt. Írta John Dickson Carr. Ford. Uo., [1942] (1 P. reg.) - Marilyn. Reg. Írta Ruby Mildred Ayres. Ford. Uo., [1942] - Álnevei és betűjegyei: Gidovszky Pál (Alkotmány 1909/10); Harlequin (uo. 1904/7); ny (uo. 1909); -ny (uo. 1907/13 és 5. sz. művén); p. (uo., 1909); Pagony (uo. 1909/12, Nemz. Újs. 1922); Páncél (Alkotmány 1909); Pg (Alkotmány 1909/14, Élet 1909); P. K. (Alkotmány 1907/18 és 4. és 21. sz. művén); p. k. (uo. 1905/10); P-ny. (uo. 1907); Pók (uo. 1904); Sn (uo. 1903); -y-e (uo. 1909) 88
Ker. m. közél. alm. II:838. (s.v. Pogány Kázmér) - M. Nemz. 1945:176. sz. (P. K. meghalt) - Gulyás 1956:613. - Gulyás/Viczián XX. (kz-ban)
Pogány (1927?-ig Piufsich) János Piar (Bezenye, Moson vm., 1907. dec. 4.–Bp., 1983. ápr. 6.): tanár. – Apja kántortanító. 5 testvére volt, szülei gyermekkorában meghaltak. Győrött és Mosonmagyaróvárott tanult, 1926: éretts. 1926. VIII. 27: Vácott lépett a r-be, 1930. IX. 8: szerz. fog. tett, 1932. VII. 19: pappá szent. 1927–32: a Pázmány Péter Tud.egy. teol. hallg. és mat–fiz. szakos középisk. tanári okl. szerzett. – 1933: Vácott, 1936: Debrecenben, 1943: Szabadkán, 1944: Debrecenben 1946–48: Bpen gimn. tanár, 1948. VIII. 1–1950: h.plnos, 1951–68: a bp-i piar gimn-ban nyugdíjazásáig tanár, nyugdíjasként is haláláig tanított. – Írásai: váci Kegyesr. gimn. ért. (1935/36: Mit tanulhatunk meg a légvédelemről a mennyiségtanban, a fizikában és a kémiában?), Fiz. Kém. Didakt. Lapok (1935: Az áram szaggatásának és egyenirányításának bemutatása a Roller-féle oszcillográffal; 1937: ném. kvism.), Praktische Schul-Physik (1935: Vorführung der Stromunterbrechung und Gleichrichtung mittels des Rollerschen Oszillographen), Nevelésügyi Szle (1937: A mennyiségtan szerepe a tantárgyak sorában), A Matematika Tanítása (1953: 138. Hozzászólás a matematika tankönyvek kérdéséhez; 129. Kitűzött feladatok A Matematika Tanításában; 1960: Fordítsunk több figyelmet a tanulók füzeteire; 1961–62: Néhány gondolat a tanulók aktivizálásának problémájához); Vigilia (1974: 695. A matematika, mint modern pedagógiai probléma; 1976: Miért nehéz a matematika? 1979: Új utak a matematika tanításában). 88
Jámbor 1936:99., 1938:97., 1942:148. – Koltai 1998:302.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.