négy nagy nyugati egyházatya: Szt Ambrus, Szt Ágoston, Szt Jeromos, Nagy Szt Gergely. - A 8. sz-tól csop-ként a 4 evang-val, a 4 →nagyprófétával v. a →négy paradicsomi folyóval, ill. a 4 →sarkalatos erénnyel együtt ábrázolták őket. A 13. sz-tól a gótikus szegyh-ak szoborcsop-jának részei. A 13. sz. végéig Szt Ágoston (Chartres, 1220 k.; Naumburgi dóm, 1250 k.) és Szt Jeromos nélkül is előfordulnak. Szószéken az evang-k helyett fordulnak elő (Bécs, Szt István-dóm, 1500 k.). A 15. sz: gyakoriak a ~-oltárok. A reformáció műv-éből hiányzanak, a 16. sz. kat. műv-e ezzel szemben hangsúlyozta őket. A barokkban előfordul 2 Ny-i, 2 K-i egyhatya ábrázolása is (Bernini, Catedra Petri, Róma, Szt Péter-baz., 1663). Sok képtípus állandó szereplői (pl. →Sacra Conversazione, →Mária megkoronázása, →Mindenszentek, →misztikus malom stb.). **
Sachs 1980:211.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.