két kard-elmélet: középkori szimbolikus tanítás a világi és egyházi hatalom, az →állam és az →Egyház viszonyáról. - A ~et elsőként I. Szt Geláz p. (ur. 492-496) fogalmazta meg Lk 22,32-38 alapján (→két kard). Eszerint a világot két hatalom kormányozza: auctoritas sacra pontificum et regalis potestas ('a pápák szent tekintélye és a királyi hatalom'). A 10-13. sz: a lelki/pápai hatalom felsőbbségét hirdették a világival szemben. Megszületett az az elgondolás is, hogy a →pápa mint Szt Péter utóda mindkét hatalom birtokosa, s ezáltal biztosítja a világ egységét. A világi hatalmat rábízza a császárra, akinek e hatalommal az Egyház javára kell élnie. - Ebből a pápaság egyeduralmi törekvését olvashatták ki. Ezért ellensúlyozásul megszületett a birodalmi ~, mely szerint a pápa a lelki, a császár a világi hatalmat közvetlenül Istentől kapja. A két hatalom körüli vita főként az →invesztitúra-harc idején éleződött ki. - →Gratianus tagadta a ~et, szerinte Ecclesia gladium non habet, nisi spiritualem, non occidit, sed vivificat ('az Egyháznak csak lelki kardja van, mely nem öl, hanem elevenít'). - Az →egyház és állam elsőbbségi kérdése a 19. sz. végén a kettő szétválasztásához vezetett. **
LThK X:1429.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.