Magyar Katolikus Lexikon > Z > zsinagóga


zsinagóga, szünagoga (gör.), synagoga (lat.): 1. Az elnevezés. A gör-ül beszélő zsidóság és az ÚSz szóhasználatában az az épület, melyben a zsidók imádkozni és az Írást hallgatni, ill. magyarázni összegyűltek. A kifejezés sok nyelvbe átment és a mai napig fennmaradt. Az ÚSz-ben ‘imádkozóhely’ (ApCsel 16,13;. Iz 56,7); a ~ szót ebben az értelemben a Biblián kívül csak Philo (egyszer) és Josephus Flavius használta, és korintusi és jeruzsálemi feliratokon olvashatjuk. Héb. megfelelőt a Biblia korából nem lehet kimutatni. Később a héb., ill. arám kenista vált használatossá (az ‘egybegyűlni’ igéből). – 2. Eredete. A →Jeruzsálemi Templom pusztulásával, ill. a Babilonba hurcolással a száműzetésben élők kultusz nélkül maradtak; érthető tehát, hogy az →áldozattal szemben kialakult egy imádságra és tanításra épülő új istentiszteleti forma. Ez 8,1; 14,1; 20,1: a vének összegyűltek a próf. házában, hogy hallják az Isten szavát. Dán 6,10: Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak. Neh 8,1–8: ~i istentisztelet leírása. Ha viszont a Templom újjáépítése után is fennmaradt, ebből arra következtethetünk, hogy mégis olyan korban alakult ki, amikor nem volt templom. Mivel azonban szívesen ábrázolták a ~ mozaikjain a templom felszerelési tárgyait (1921: pl. a Tibériás melletti Hammatban a ~ feltárásakor találtak egy hétágú gyertyatartót), föltehető, hogy a Templom pótlékát látták benne. – 3. Elterjedése. Az ÚSz Palesztinában általában említi Júdea (Lk 4,44) és Galilea ~ it (Mk 1,39) és külön egy-egy ~t Názáretben (6,2) és Kafarnaumban (pl. Mk 1,21), valamint a jeruzsálemi ~ kat (ApCsel 6,9: a libertinusok, a cireneiek, az alexandriaiak stb. ~ja; 24,12); a szórványban élők ~i közül az ApCsel említi a piszídiai Antiochia (13,14.43), Ikónium (14,1), Filippi (16,13), Tesszalonika (17,1), Berea (17,10), Athén (17,17), Korintus (18,4), Efezus (18,19.26; 19,8) ~ját, valamint Damaszkusz (9,20) és Ciprus (13,5) ~it. Jézus korában a Földközi-tenger mellékén föltehetően minden nagyobb közösségnek volt ~ja. Egyiptomból a ~ra a legrégebbi írott forrásból (felirat) származó adat a Kr. e. 3. sz-ból ismeretes, Görögországból a Kr. e. 2. sz-ból, Palesztinából a Kr. u. 1. sz-ból. Hogy Kumránban a ‘gyülekezeti ház’-on ~t értettek-e, az nyitott kérdés. A régészetileg is bizonyítható ~ k közül az a legrégebbi, melyet →Maszadában találtak; ezt a zelóták (Kr. u. 6–73), de Y. Yadin szerint vsz. már Heródes emberei is (Kr. e. 36) használták. A Palesztinában feltárt többi ~ a Kr. u. 2–3. sz. fordulója és a 7. sz. közé eső időből való. – 4. Feltárások. A palesztinai ~ kat először a németek kezdték el feltárni (1905–07: E. Hiller, H. Kohl és C. Watzinger). Később az angolok folytatták a munkát. Jelenleg a Rabinowitz-alapítvány szolgál az összes ismert ~ tudományos számbavételére, ill. feltárására. 1966-ig kereken 50 ~t tártak föl Palesztinában. A legjobb állapotban a kafarnaumi és a barami ~ került felszínre. Az eddig ismert ~k közül a legnagyobb a Bet-Jerachban talált (23 x 37 m, a hozzá tartozó terület 60 x 60 m). Később több ~t átépítettek ker. templomnak. – 5. Berendezése. A ~ tört-ében megkülönböztethető 2 korszak. A régebbi időkben a Tóra-szekrény, melyet a Jeruzsálem felé eső oldalon helyeztek el, mozgatható volt. Így a (legtöbbször 3 kapuval ellátott) homlokzat Jeruzsálem felé nézhetett anélkül, hogy a Tóra-szekrény a bejáratot eltorlaszolta volna. A maszadai ~ bejárata egyébként K-re esett. Amikor (a K. u. 4. sz-tól) a Tóra-szekrényt rögzítették, kialakítottak neki egy Jeruzsálem felé eső apszist, a homlokzat pedig az ellenkező oldalra került. Ettől kezdve kőkocka helyett padlómozaikkal is találkozunk a ~ kban, melyeken nemegyszer pompás kivitelben az állatöv v. bibliai jelenetek és tárgyak láthatók (a szövetség ládája, hétágú gyertyatartó, sófár, luláb, hal v. más állat); különös figyelmet érdemel Bet-Alfa ~ja, Gilboa hegye lábánál, valamint Maan ~ja Raphia mellett. Dura-Europosz ~ja bibliai tárgyú freskóiról nevezetes. – Legkésőbb a 3. sz-tól a ~ belső terét a hellén bazilikák mintájára 2 oszlopsorral 3 hajóra osztották, körös-körül a fal mentén 3 oldalon kőpadokat helyeztek a férfiak számára. Hogy a nőket (akiknek egyébként nem volt kötelező az istentiszteleten részt venni) már kezdettől fogva elkülönítették-e, kérdéses. A ~ nak gyakran előudvara is volt, és kiegészítő épületek is csatlakoztak hozzá a gyerekek tanítása és az idegenek elszállásolása céljára. A Szentírás felolvasására szolgáló, többnyire fából készült emelvény (almemár) az imaterem közepén állt. Több ~ hátsó falánál egy kőből való szék („Mózes széke”: Mt 23,2) is helyet kapott. A modern ~ szilárd pontjait az almemár és a szt. szekrény képviseli, egyébként meglehetősen szabad kezet kap az építész. A reform~kban megszüntették a nemek megkülönböztetését, és egyh-i hatásra bevezették az orgonálást. Annak a régi törekvésnek a maradványa, hogy a ~ folyó mellé épüljön (vö. ApCsel 16,13), a fürdőben él tovább, mely rendszerint hozzá tartozik a ~ hoz. – 6. Istentisztelet. a) A ~ i istentiszteletnek 2 évezreden át megőrződött az alapvető szerkezete. A középpontban egy →perikópa felolvasása állt a Pentateuchusból és a megfelelő perikópa a prófétákból (haftara; 13,15; Lk 4,7). A felolvasást megelőzte a →sema és a →tizennyolc ima; a befejező rész a papi áldásból állt. A felolvasás után a közösség valamelyik tagját v. egy idegent felszólítottak, hogy mondjon valamit a jelenlevők épülésére. Ezt a lehetőséget használták ki Jézus és az ap-ok az evang. hirdetésére (pl. Mt 4,23; Lk 4,44; ApCsel 13,5.15 kk.). – b) A ~ban az istentiszteletet a ~ elöljárója (Mk 5,35 kk.; Lk 8,49; Ap Csel 18,8) vezette; a rend fenntartása, a felolvasó v. a felszólaló kijelölése szintén az ő hatáskörébe tartozott (Lk 13,14; ApCsel 13,15). Ugyanakkor a ~ szolga feladata volt, hogy odanyújtsa a felolvasónak a Szentírást (→könyvtekercs, →Megillot; Lk 4,20), végrehajtsa a büntetést →ostorozás (Mt 10,17) és a kürtöt megfújva hírül adja a szombat kezdetét. – 7. Jelentősége. A jeruzsálemi templom elpusztulása után a ~ volt a zsidóság voltaképpeni szellemi központja, melynek a zsidó vallás a fennmaradását köszönhette. Állandóan kapcsolatban tartotta a népet a törvénnyel, lehetővé tette neki a templomon kívüli liturgiában való aktív részvételt és erősítette benne a hitet és a hitbeli állhatatosságot. →cenaculum, →geniza. – Az első mo-i ~kat Sopronban (14. sz.) és Budán (15. sz.) tárták föl. A 18. sz: lengy–sziléziai hatásra terjedt el a 4 középoszlopos, centrális jellegű tér (Mád, Apostag). A mo-i ~építés fénykora a 19. sz. 2. fele–20. sz. eleje, az épületek többségét keleties–mór stílusban emelték. – Ikgr: →egyház és zzinagóga R.É.–L.P.

Krautheimer, Richard: Mittelalterliche Synagogen. Berlin, 1927. – Dávid Ferenc: A soproni ó-~. Bp., 1978. – Eschwege, Helmut: Die Synagoge in der deutschen Geschichte. Dresden, 1980. – BL:1962.