Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zólyom vármegye


Zólyom vármegye (lat. comitatus Zoliensis), 13391919. jún.: közigazgatási terület a Magyar Királyság É-i részén, a Felvidéken. – É-on →Liptó vármegye, K-en →Gömör vármegye, DK-en →Nógrád vármegye, DNy-on →Hont vármegye, Ny-on →Bars vármegye, ÉNy-on →Turóc vármegye határolta. É-i részén az Alacsony-Tátra emelkedik, a Gyömbér (2045 m. tszf.) és Prassiva (1754 m. tszf.) csoportja; K-en az Ördöglakodalma (1236 m. tszf.) hágó választja el a Királyhegy csoportjától, Ny-on a Stureci-hágó (1010 m. tszf.) választja el a Nagy-Fátra hegycsoportjához tartozó Krizsnától (1575 m. tszf.). D-ről a Körmöcbányai-hg. a Goldbrunn (1266 m. tszf.) és Laurin (1026 m. tszf.) csúcsokkal. A Garam völgyén túl a Polyána csoportja (1459 m. tszf.) és a Szalatnán túl az Osztroski hegycsoport (1024 m. tszf.), a kriványi hágón túl a Vepor-hegység (1341 m. tszf.) és a Tiszolc és Erdőköz közti nyergen túl a Fabova-csoport (1441 m. tszf.) emelkedik. Fő folyója a Garam, völgyében a Zólyomi-medence (300-350 m. tszf.), a Jávoros hg. és az Alacsony-Tátra vonulatai között, 20 km hosszú és 3-4 km széles medence, közp-jában Zólyom városával. A Garam mellékvizei a Szalatna, a Sebesér és a Beszterce. – A honfoglaláskor Bors vezér népe telepedett meg a Garam völgyében, megépíttette Bors várát, majd a Zólyom-erdőig továbbmenve, a Borsod-Zoulunot (Borsod-Zólyom) kőerősséget. A gyéren lakott erdőség kir-i vadászter. volt. A folyóvölgyekben előbb kir-i földesuraság alá tartozó pásztorok, majd a szomszédos vm-k várjobbágyai közül kitelepült s hűbéres szolgáltatásokra kötelezett földműves m. kisbirtokosok irtották erdeit; a határvidék folyóvölgyeiben állatok ezreit legeltették. Könyves Kálmán (ur. 1095–1116) korában kezdődhetett a nyitrai egyhm-hez tartozó ÉNy-i végvidék várszervezetének kiépítése. Ekkor alakították Trencsén, Bolondóc, Bánya, Galgóc (később Szolgagyőr), Sempte és Zólyom várispánságokat. 1135: Korponára ném-eket telepítettek. A 12. sz. első felében a 15 Duna balparti vm (Komárom, Pozsony, Trencsén, Bolondos, Bánya, Galgócz v. Szolgagyőr, Sempte, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Pest, Bodrog és Bács) között ~ot is említették. Először zólyomi comes-ként 1222: a Liptó vm-i Kacsics nb. Detre szerepelt, akinek nemzetsége a 14. sz. közepéig Árva, Liptó, Turóc, Bars, Hont és Nógrád vm-k É-i részét uralta. 1241. IV: a mongolok (tatárok) a Dunától Zólyomig pusztítottak. ~ gyér lakosságát a dúlás megtizedelhette, csak a Pusztavár közelében fekvő közs-ek erdőkbe menekült lakói élték túl. – A kipusztított vidékekre a kir. főleg ném. és ol. kézműveseket és szabad parasztokat telepített, a bányahelyeket megerősítette. A telepesek (hospesek) közs-einek várossá fejlődést elősegítő kiváltságokat adott, a régi kiváltságokat újakkal gyarapította, régi jogaikban megerősítette. Korponának, Zólyomnak okl-i elvesztek, ezeknek szabadalmait IV. Béla (ur. 1235–70) újra összeiratta, 1242. XII. 28: Zólyom város kiváltságai megerősítésekor pallósjogot is adott a városnak. 1254: VIII. 30: Dobronya és Bábaszék jövevényeinek (hospeseinek), 1255. X: Beszterce[bánya] városi jogait, utóbbi jövevényeinek kiváltságait kiterjesztette nemesfémek bányászatára is; ezután Bábaszéken s Dobronyán m-ok és ném-ek egyformán tanúskodhattak (az okl. szlávokat nem említett). A hospesek szabadközségeit (villa libera) a tatárdúlás után építették át a ny-európai fallal körülvett városokhoz (civitas) hasonló kir-i városokká; telepes lakóik (hospesek) városi polgárokká (civis-ekké) lettek. Az új városok lakói jórészben idegenek voltak, kiváltságaik jogforrása a [székes]fehérvári jog volt. Az újjáépítés után IV. Béla és fia közötti családi viszályt záró megegyezés, István ifjabb kir-t 1261. XII. 6: Poroszlóban újból megerősítette, Mo. nagyobb része birtokában, hatalma Ny felé a Dunáig s a váci Duna-könyöktől ÉK felé Hont, ~ és Szepes vm-ig terjedt, mely vm-k már IV. Bélához tartoztak. IV. Béla 1263. VIII. 3: (Zólyom)Lipcsében a p-i követ előtt megerősítette a régebbi békét, hogy sem fiát, sem menyét, sem fia embereit, sem birtokait nem háborgatja, hívei ellen sereget nem küld s mástól sem engedi őket megtámadtatni; várait, városait, birtokait el nem foglalja, megelégszik az orsz. ama részével s jövedelmével, amelyet magának megtartott. – Az egyh-i szervezetben ~ évszázadokig zólyomi főesp-ségként az esztergomi érs-séghez tartozott. III. András (ur. 1290–1301) idején Csák Máté (1260 k.–1321?) hatalma a Kárpátok gerincétől a Dunáig 12 vm-re: Pozsony, Galgóc, Nyitra, Komárom, Sempte, Bars, Bánya, Bolondóc, Trencsén, Turócz, ~ és Hont – egyeseknek csak nagyobb részére – terjedt, ezekben 30-nál több várat uralt; részben csehekből toborzott zsoldos hadat tartott. Ellene Domokos ~i ispánnak a fia: Dancs vezetett hadat s miután a zólyomi erdőséget és Komárom várát elfoglalta, ~ s a belőle kiszakadt Turóc, Liptó és Árva, majd Komárom és Győr vm-k ispánjaként vette át a Csák kiskirálysága K-i határának őrizetét. 1310: Csák Máté elfoglalta Zólyomot, [Zólyom]Lipcsét, a Balassáktól Szucsány, Turóc és Árva várát. 1312. VI. 15: a rozgonyi csatavesztése után ÉNy-Mo-on hatalma haláláig megmaradt, ter-én nagy telepítéseket végzett. – I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307–42) az oligarchák legyőzése után a kincstár bevételeinek növelésére az adóztatható polgárságot szaporította. A ném. bevándorlókat tömegesen telepítették le ~ben , a 14. sz: a közs-ek többségét ők lakták. Főként bányászattal foglalkoztak, Besztercebányát, az É-ra fekvő Liptóba átnyúló völgyeket népesítették be. Az ezüstbányászat fejlesztéséért a Garam jobbparti mellékvize, a Besztece-patak torkolatánál épített Besztercebánya és (a Hernád jobbparti mellékvize a Gölnic melletti) Gölnicbánya régi kiváltságait megerősítve 1327: azok Selmecbánya (Hont vm.) jogait kapták, Telkibányát, (Zólyom)Lipcsét és a Vág melleti Rózsahegyet (Liptó vm.) a kir. várossá emelte. A nemesérc mellett a réz- és ólombányászat termelésének növelése követhető a bécsi vámszabályokban, I. Károly Róbert idejétől a hazánkból kivitt áruk között a rezet és horganyt (cinket) is említették. A honi rézbányászat közp-ja Besztercebánya, az ezüstbányászaté Selmecbánya (Hont vm.), de már művelték Besztercebánya, Korpona és Zólyom bányáit is. A kir. 1328. IV. 21: a gömöri Pelsőcnek és Csetneknek, 1330. XI. 11: (Zólyom)Lipcsének, 1340 X. 3: [Turóc]Szentmártonnak Korpona város kiváltságait adományozta. – I. Károly Róbert 1339: a zólyomi ispánság egyes részei élére külön ispánokat állítva azt szétdarabolta, ezzel megteremtve Árva, Liptó, Turóc és ~ vmt. Az Anjouk kir-ok a régi várrendszer helyébe a banderiális rendszert vezették be, 1345 k. a nemesi ~ ter-e Nógrád, Hont és Bars vm-hez csatolt részekkel megkisebbedett. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342–82) várát 1351: a Zólyom város szédságában fekvő halom tetején építtette, mely az új főispánok, ezzel ~ székhelye s a kir. ünnepélyek és vadászatok színhelye volt. 1379: Libetbányát, 1380: Breznóbányát sz. kir. várossá tette. 1379. II. elején I. (Nagy) Lajos Zólyomban találkozott IV. Vencel ném. és cseh kir-lyal (ur. 1378–1400); megerősítették leánya →Mária hgnő és Luxemburgi →Zsigmond brandenburgi őrgr. eljegyzését és megállapodtak abban, hogy a VII. Kelemen ellenpápával szemben VI. Orbán p-t támogatják. I. (Nagy) Lajos 1382. VII. 25: Zólyomba hívta a lengy. országnagyokat, hogy Máriának és Zsigmondnak hódoljanak. Az Anjou-kor végére a mo-i városi polgárság már gazd-i hatalom birtokosa, a kir. egyik támasza. 1384. VI. 2: Zsolna kiváltságlevelének megerősítésekor Mária kir-nő (ur. 1382–95) föllebbezési helyéül Techen (Szilézia) helyett Korponát jelölte ki. – 1428: Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387–1437) az alsó-magyarországi bányavárosokat, Korponát, ~ és Trencsén vm-k összes kir-i várát, neje, →Borbála kir-nénak ellátására adta, ettől kezdve Korponát a bányavárosokkal együtt mint Erzsébet, Beatrix, Anna és Mária kir-nék birtokát említették. – Hadicél mellett közigazg-i szerepük is volt az ún. kir-i váraknak (castra regia), melyek az ogy-ek, kir-i temetkezések, torna- és lovagjátékok renszeres helyei; ezekhez tartoztak az ún. mulató várak, a kir-i család, a főpapok és főurak kiránduló, vadász- és mulatóhelyei, mint Végles, Visegrád, Zólyom, Tihany, stb. A 14–15. sz. fordulóján Zólyomban, a 15. sz. végén Besztercebányán a városi pléb-i isk-t említették. Ekkor még a Modor–Nyitra–Losonc-vonaltól É-ra is nagy számban éltek m. várjobbágyok (köznemesek) és telepesek Zólyom, Turóc, Liptó, É-Gömör és Szepes folyóvölgyeiben is, a szlávok (tótok), ném-ek (krikehájok) és szepesi szászok falvaival váltakozva. 1433: készült tervezet meghatározta a honvédelmi hozzájárulást melyben ~, Sáros és Abaúj vm. dandára 600 fő. – (Habsburg) Albert (ur. 1437–39) neje Ezsébet és I. (Jagelló) Ulászló (ur. 1440–44) trónharca idején Erzsébet, Habsburg Frigyes cs-tól szerzett pénzen, brandeisi Jan Giskra (Jiskra) (+1470) vezérletével cseh zsoldosokat fogadott. Giskrát a bányavárosok, Kassa és a felsővidék főkapitányának nevezte ki, Zólyom várát is neki ajándékozta és megbízta, a Szepesség, a bányavárosok, az abaúj- és sárosvmi kir-i városok megszállásával. Ezzel megalapozta Giskra hatalmát É-ra a lengy. határig, akinek zsoldosai szerte a Felvidéken apró városokat (bastita) építettek, melyek a környéküket félelemben tartották. A szomszéd Nógrád és Hont vm. I. (Jagelló) Ulászlót (ur. 1440–44) ismerték el kir-uknak, küzdelmüket Ulászló kir. 1444: várnai halála döntötte el. ~ D-i részét több esetben Hunyadi János kormányzó (1446. VI.–1453. I) és hadvezéreinek csapatai uralták, de, amíg Giskra volt ~ főispánja és a zólyomi vár főkapitánya, addig egyszer sem sikerült a várat ill. a vm-t elfoglalni. 1446. XII. 13: a budai megállapodásban az országnagyok biztosították Giskra főkapitányt, 3 é. megtarthatja a körmöci bánya- és pénzverőkamarát, a zólyomi várakat, stb. 1447. III. 25: az ogy. a főkapitányságokat megszüntette, Giskra azután is használta a főkapitányi c-et, cseh zsoldosaival hatalmaskodott. A magukat „bratrik”-nak (testvéreknek) nevező zsoldosok Árva, ~, Szepes, Abaúj, Gömör, Nógrád, Heves, Ugocsa és Zemplén vm-ben garázdálkodtak, lassanként majdnem egészükben hatalmukba kerítették. Giskra alvezére Komorovszky Péter Liptóban fosztogatott, Szakolczai és Szentmiklósi Pongrác Nyitra, Bars és Trencsén vm-ken túl Alsó-Ausztria és Morvao. településeit is kirabolta. Frigyes ném. cs. 1448. VIII. 5: megegyezett Pongrácczal, 4000 arany sarc ellenében azután Alsó-Ausztriát és Morvao-ot békén hagyta s a határos rablóvárainak lebontását vállalta. Pongrácz garázdálkodásait a Felvidéken folytatta, a parasztokra adót és sarcot vetett; de a várai alján letelepedett cseh és morva iparosokat békén hagyta; ez időtől számítható a felvidéki szlávság számbeli megerősödése. – 1450. III. 28: a Hunyadi Jánossal kötött rimaszombati béke Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Körmöc, Selmec, Zólyom és Besztercebánya városokat Giskra birtokában hagyta, a cseh zsoldosok egy része 10.600 aranyforint ellenében távozott Mo-ról. I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458–90) kir. választásakor I. 24: Zemplén, Sáros, Szepes, Gömör, ~, Liptó, Árva, Trencsén és Turóc vm. nagyobb részét Kassa, Sóvár, Szécs, Zólyom és Besztercebánya kíválóan erődített helyek birtokában Giskra uralta. Zsoldosai, a „slavice brati” a Felvidéket pusztítva rablásaikból éltek, ellenük való védekezésül 1466. III. 25: a Garam-menti alsó-magyarországi bányavárosok: Besztercebánya, Libetbánya, Bakabánya (Hont vm.), Körmöcbánya (Bars vm.), Selmecbánya (Hont vm.), Újbánya (Bars vm.) szöv-éhez csatlakozó Bélabányaval (Hont vm.) kialakult a 7 bányaváros szöv-e. Mátyás kir. II. 1: megegyezett Giskrával, aki részt vett Mátyás hadjáratában az erdélyi fölkelők, 1468: egykori támogatója Podjebrád György cseh kir. (ur. 1458–71) ellen is. Meghódolt zsoldosvezérei közül Talafusz János visszaszökött a „bratri"-hoz, Komorovszky Péter, aki ~, Liptó, Árva és Turóc főispánságát megtarthatta, továbbra is hatalmaskodott, a lovagi származású Svehla János Kosztolányból Nagyszombatot és Pozsonyt nyugtalanította, amiért 1467. I: Mátyás 5 rablóvárából kiostromolta. Svehlát 150 huszita udvari papjával és hadnagyával együtt fölakasztatta; ezzel a „huszita testvérek” felvidéki garázdálkodása is befejeződött. – 1475. IV. 24: a 7 alsó-magyarországi bányaváros szerződést kötött Thurzó Jánossal (+1508), aki vállalta, hogy a bányákban vízelvezető berendezést építtet. V. 15: a kir. jóváhagyás fölhatalmazta Thurzót, hogy vízelvezetőket Mo. más bányáiban is építtethessen. 1487: ezüstbányászata után Besztercebánya 3616 (Selmec 7927, Körmöc 4623) aranyforinttal adózott →Beatrix kirnénak. – 1494–95: a kincstári bevételekről és kiadásokról →Ernuszt Zsigmond kincstartó pécsi pp. készített számadása szerint ~ben 86 helységben, 1483,5 porta volt (helységenkénti portaátlag 17,2; Mo. kb. 250.000 adózó portáján 12,96). 1494. XII. 26: Ernuszt kincstartó 12 évre bérbe adta Thurzó Jánosnak és Györgynek (+1521, aki beházasodott a Fugger családba) a besztercebányai rézbányákat (ezzel kezdődött a Fugger–Thurzó „közös nagy magyar üzlet”). 1495. III. 16: a volt herriedeni knk. J. Fuggerrel és K. Auerrel a rézbányák kiaknázására kötött szerződés után kapott tőkéből a Thurzók kohóműveket építettek, melyekből évi 800 tonna rezet és 18–19.000 ft hasznot reméltek. II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1490–1516) a Thurzóknak 1496. IV. 16: megengedte, hogy Besztercebánya környékén csurgatókohókat építsenek, s a réztől elválasztott ezütöt szabadon forgalmazzák. 1498. III. 9: a kir. jóváhagyta a Fugger-bankház részvételét a rézbányák kiaknázásában. A 16. sz. elején Besztercebányán, városi pléb-i isk-ban oktattak, melyet a prot-ok vettek át. 1522: Zólyom várát és ~t, s a hét bányavárost II. (Jagelló) Lajos (ur. 1516–26) kir-tól (Habsburg) Mária kir-né kapta jegyajándékul, ekkortól ő nevezhette a vm. főispánjait s a vár főkapitányait. 1525. V. 7: a bankház csődöt okozó zavaros ügyei miatt az ogy. elrendelte a Fuggerek, a velencei és cs-i követ eltávolítását Mo-ról. A kir. VI. 24: zároltatta a Fuggerek vagyonát, elfogatta budai ügyvívőjüket, elvette tőlük a hazai réz bányászatát és kereskedelmét, amit budai és nürnbergi vállalkozóknak adott. VIII. 26. után a kir. tanács és a Fuggereket képviselő Thurzók megegyeztek: a bányák és berendezéseik kivételével visszakapták a lefoglalt budai és besztercei javaikat, 200.000 ft-ot fizettek a kir-nak, aki szabadon engedte ügyvívőjüket. IX. 17. előtt a besztercei, körmöci és selmeci bányászok érdekszöv-et kötöttek. IX. 17–18: kiszabadították a selmeci kamaraispáni börtönben fogvatartott társaikat. XI. 1: a kir. megerősítette a besztercei bányászok önsegélyző Krisztus Szentséges Teste Társulat alapszabályait. – 1526. IV. elején →Werbőczi István nádor (1525–26) Besztercebányán ~ nemeseiből rendkívüli törvszéket alakított. A vizsgálat kiderítette: a bányamunkások panaszai és kifogásai részben alaposak; de az erőszakos föllépést a törvszék merényletnek tekintve IV. 13: az 1525. IX. bányászlázadás vezetőit kivégztette, az elmenekültek vagyonát elkoboztatta, a „műveletlen tömeg”-ből azoknak megbocsátott, akik megesküdtek, hogy a kir-nak és tisztviselőinek, a városi hatóságoknak és a kat. lelkészeknek engedelmeskednek, a jövőben összeesküvésben nem vesznek részt és a lutheránus eretnekségről lemondanak. A zavargást ez nem szüntette meg, VII. 27: a besztercei bányászok kifosztották a plnos házát. VIII. 3: bányászfölkelők tönkretették a bányaműveket, fölgyújtották a város nagyobbik részét, kirabolták a fegyverraktárat, megostromolták a nagytp-ba menekült patriciusokat. VIII. 16: Thuróczy Miklós személynök (János tört.író fia) vetett véget a lázongásnak, a fölkelő bányászok vezetőit kivégeztette. A kettős kir-választás utáni polgárháború békekísérletei, a két kir-tól függetlenül összehívott vm-k részgyűlései eredménytelenek maradtak. 1537-i körmöcbányai konföderációban – a lundi érs. biztatására, kir-i jóváhagyás reményében – Várdai érs., a Thurzók, a Révayak, a Kosztkák, nagylúcsei Dóczy, Mária kir-né birtokainak várnagyai, a Fuggerek képviselője, ~ és városok egymás közt békét és szöv-et kötöttek e szövetségen kívül állók, az „ellenségek és a béke zavarói” ellen; a béke és a védelem céljaira hadi adót vetettek ki önmagukra, melyet havonként befizettek a konföderáció pénztárába. A főurak, a 7 bányaváros és ~ köznemesei csatlakozása elismerése volt annak, hogy a kir-i hatalmon kívül a nagyurak kölcsönösen védelmezhetik egymást az önkormányzatokkal is. E megegyezés is hozzájárult Zólyom erődítményrendszere 1541–1667: kiépítéséhez (részletei megmaradtak). 1542. III: Besztercebányán ogy-t tartottak, melynek 1. tc-e kimondta, hogy az elkobzott birtokokat mindenki kapja vissza. Az 1548: 19. tc., mely az igazságszolgáltatást s a kir-i törvényszék működését szabályozta, a következő vm-re terjedt: Somogy, Zala, Vas, Sopron, Veszprém, Győr, Moson, Komárom, Pozsony, Esztergom, Nyitra, Bars, Zólyom, Hont, Trencsén, Turóc, Árva (e vm-k ter-ét nevezték ezután Alsó-Magyarországnak; tartósan birtokolta I. Ferdinánd ur. 1526–64), Nógrád, Gömör, Torna, Heves, Borsod, Abaúj, Zemplén, Sáros, Szepes, Liptó, Ung, Bereg, Máramaros, Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Kraszna és Közép-Szolnok (ezeket nevezték Felső-Magyarország-nak). A Thurzó-birtokokon az ÉNy-i hegyvidéken, 1550: Árvában, 1553: Árvában, Trsztena, Dubova vidékén, 1566: Nyitra, Turóc vm-ben, pásztorkodó vlachokat (őket „szerződött oláhoknak” nevezve) említettek; ~ kiűzte őket, mivel nem akartak jobbágyként adózni. – 1555. VI. 24: az ogy. megszavazta a házhelyenként szokásos 2 ft-ot, állandó hadsereg alakítását, amelybe minden 100 jobbágyi házhely után 2–2 lovast sorozzanak a már kinevezett kapitány parancsnoksága alá, aki Árva, Liptó, Turóc, ~, Hont, Bars és Nógrád vm-kben 1553–66: a Kacsics-nb. Balassa János volt. 1557: 6. tc. a végvárakhoz 6 napi ingyen munkát rendelt, büntetve azt aki azt nem teljesitette, Liptó, Árva, Turóc és ~ népét nem Lévához, mint eddig, hanem Zólyomhoz rendelve. Korponát mint a tör. ellen megerősített helyet a 16. sz: végvárnak nyilvánították és az 1559: 28. tc. erődítményei karbantartására Turóc, Zólyom, Árva és Liptó vm-k munkaerejét rendelte. Ebben az időben Korpona menedékhelye volt a vidék nemességének, a környék lakóinak, mely mind nagyobb számmal telepedett be, s ez a város ném. jellegét megváltoztatta. Az iparos és keresk. polgársága a reformációhoz csatlakozott, a 16. sz: gimn-a is oktatott. – Balassa mint főispán és főkapitány 1562. III. végén ~ s a 7 bányaváros, Krusics János korponai és Fáncsy György bozóki kapitányok a zólyomi vár 100 huszárból álló őrségével, kb. 10.000 főnyi sereggel Szécsény várának visszafoglalására indultak. IV. 4: napkeltekor lovasságukat a füleki tör-ök szétszórták (Balassa alól 2 lovat lőttek ki, s jobb karján megsebesítették), a gyalogság Balassával együtt az erdőbe húzódott vissza. A tör-ök – akik az Ipoly hídjait szétszedték – IV. 5: a m. csapat nagyobb részét levágták, kb. 600 főt, köztük Krusicsot és Fáncsyt is elfogták, Balassával együtt csak kevesen menekültek meg. Ekkor a védelem nélkül maradt ~t a tör. kardcsapás nélkül elfoglalhatta volna. Nógrád vm-ből ~ K-i részeibe többször portyáztak, majdnem Zólyomig, néhányszor Radványig, Libetbányáig; Hont vm-ből a tótpelsőci úton át a vm. D-i részeibe törtek be és az osztroluka-dobrona-bábaszék-pelsőci medencét néhány éven át adóztatták is, amíg Morgenthaler Fülöpnek a 16. sz. végén sikerült e ter-ről végleg kiszorítani a tör-öt. – 1564–65: Besztercebányán városházát építettek. A besztercebányai kamarának 1583: már 47.000 ft. adóssága volt, egyes aranybányák is évenkint hiánnyal zárták üzemüket; a gazdagságáról elhíresült, de kimerülő aranybányák közt akadtak, amelyek 56 ft költséggel 13 ft nyereséget, máskor 293 ft költséggel 68 ft nyereséget termeltek. Legnagyobb üzeme ekkor az úrvölgyi, Besztercebánya rézbányája, ahol 300–325 ember dolgozott. Libetbányán a →tizenötéves háború előtt csak 40–48 embert foglalkoztattak. Bár a bányavárosok védelmére őrházakat, kis végvárakat állítottak, a tör. közelsége miatt a veszedelem hírére akárhányszor abbahagyták a munkát és fölfegyverkezve őrségre mentek. A termelés visszafejlődésén az sem segített, hogy I. Ferdinánd Manlich Mátyás augsburgi keresk-re bízta a kitermelt rezet, aki 1548-: három éven át 12.000 q-t, 1550–: hét éven át 23.000 q-t vett át; utóbbi 7 évi rézüzlet 161.000 q-ért, 1.288.000 forinttal tartozott a kir-nak, úgy, hogy e 7 év alatt a kincstárnak 190.000 ft évi jövedelme lett volna, ha a szerződést végrehajtják. A tisztségeket meg kellet fizetni, Pálffy Miklós (1552–1600) [felesége Fugger Mária br.] Ó-Zólyom várát 1597: csak akkor kapta meg 30.000 ft zálogösszegért, miután mint esztergomi főkapitány a tör-től visszafoglalt vár helyreállítására kénytelen volt 100.000 ft kölcsönt ígérni a kormánynak, s ebből 30.000 ft-ot fizetett is, s miután évi 600, majd 1000 ft főkapitányi járandóságát éveken át nem kapta meg, 100 lovasát, tisztjeit és egész kémszolgálatát sajátjából fizette. Ó-Zólyom zálogba adásakor, fizetési hátralékai és élelemszállításai fejében is 54.207 ft követelése volt a kincstártól. Bocskai István fejed. (ur. 1604–06) tör. és tatár segédcsapatokkal betört ~be, 1605. III. 2: Besztercebánya felől a szomszédos Turóc vm-be is, ahonnan foglyokkal és zsákmánynyal visszatértükben Tribell Gáspár, a (zólyom)lipcsei várból rajtukütve a turóci foglyokat kiszabadította. IV. 16: Bocskai serege elhamvasztotta Besztercebányát. A zólyomi vár a Dersffy család zálogbirtoka volt, főispánja a Véglesen székelő Rappach Kristóf, az alsó-ausztriai kamara biztosa. 1605: Korponán tartotta Bocskai azt a tanácskozást, melyen a →bécsi béke pontjait megállapították. – A m. nagyúrak többsége prot. volt. A cuius regio, eius et religio alapján a protestantizmus Árvában a Kosztkáknak, Pozsony, Nyitra, Trencsén vm-ben a Thurzóknak, Turócban a Révayaknak, Liptóban Pekry Lajosnak, Késmárkon a Laszkyaknak, Zemplénben, Abaújban, Ugocsában a Perényieknek, Nógrádban, Hontban és~ban a Balassáknak köszönheti létét. 1609: az ogy-en először jelentek meg Korpona és Zólyom város képviselői is. 1612: Fülek (Nógrád vm.) várának erősítésére az 1609: ogy. Liptó, Árva, Turóc, ~, Nógrád és Kishont vm-ket rendelte; a többi vm-nek váltság címén portánként 1 ft-ot számítva 1610 és 1611: össz. 1646 ft-ot kellett fizetnie. Ebből a vm-k 1158 ft-ot adtak a kapitánynak, tartoztak 488 forinttal. Ezek a fizetési viszonyok az egész végvári rendszert jellemezték, a katonák ellátásukról gyakran évekig önmaguk gondoskodtak, zsold nélkül, ahogy tudtak. – 1620. VI. 22: fermánjában II. Oszmán szultán (ur. 1618–22) hozzájárult Bethlen Gábor erdélyi fejed. (ur. 1613–29) m. kir-lyá választásához, ezt VIII. 18: fölolvasták a besztercebányai ogy-en, ahol VIII. 25: a Habsburg-ház (első) trónfosztásával Bethlent m. kir-lyá választották (Bethlen nem koronáztatta meg magát, de a választási föltételeket aláírta); az 1620: 8. tc. kimondta, hogy egyh-i javakat a kir nem adományozhat el, azok jövedelme csak a végvárak fönntartására fordítható. – Bethlen visszavonulása után a cs-iaké lett a vidék, 1620. XI. 28: →Révay Péter koronaőr a Szent koronát s a koronázási jelvényeket a zólyomi várban őrizte. Ezekben az években Korponán kezdődött az a belső küzdelem, melynek eredményeként a városok kizárólag ném-ekből álló elöljáróságába 1613-: Korponán, 1647-: Besztercebányán m-okat és tótokat is kellett választani. Mivel a városok környéke tót többségű volt, a nagy járványok után ~ ném. lakossága eltótosodott, úgy hogy nyomaik 19. sz: a ném. családi nevekben éltek. 1621. VII. 5: Szécsény, Gyarmat, Palánk, Végles, Zólyom és a 7 bányaváros a visszatért Bethlennek hódolt. 1623. VIII–X: Besztercebányán eredménytelenül tárgyaltak II. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1619–37) megbízottaival, de 1624. I. 24: módosították a Hodoninban (Morvao.) kötött fegyverszünetet: ezután a cs. küldhetett idegen katonaságot Mo-ra. – 1642–: Besztercebánya rézkeresked-ét a Joanelli család bérelte, ahol 1648: megnyitották a kat. gim-ot. 1664–66: Wesselényi Ferenc (1605–1667) királyfalvi kastélyában ill. Besztercebányán 8 alkalmommal tanácskoztak főuraink az udvari kamarilla és a rabló zsoldosok elleni védekezésről. 1670: a Wesselényi-összeesküvés fölszámolásakor a kincstár a (zólyom)lipcsei Wesselényi uradalmat elkobozta. 1655. I. 24: Breznóbánya (és Késmárk, Szepes vm.) sz. kir. városi rangot kapott. 1670. II. 24: a török elleni közös védekezés ügyében a Dunán inneni és a felsőmo-i vm-k Besztercebányán eredménytelenül tanácskoztak, épp úgy mint az I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657–1705) felvidéki rendeknek III. 16–V. 28: tartott gyűlésén. – A 17. sz: Zólyomban városházát építettek. Szelepcsényi érs. 1673. IX. 25-re 3 ev. szuperintendenst, Liptó, Turóc és ~ lelkészeit Pozsonyba a saját elnöklete alatti bíróság elé rendelte; 32 ev. s 1 ref. papot idézett meg s a legtöbb meg is jelent, ahol fogolyként, többsége a fenyegetések, s a jezsuiták rábeszélésére áttért, v. kötelezvényt adott (a prot. lelkészek számát ekkor kb. 2600-ra tették). A 2. idézési hullámban még 730 lelkészt és tanítót idéztek meg. 1675: Breznóbányán kat. gimn-ot nyitottak. – Az erőszak szülte ellenállásban →Thököly Imre fölkelőivel 1678. IX: érkezett ~be. X. 10: Besztercebánya harc nélkül kaput nyitott a kurucok előtt, akik addig Körmöc kivételével elfoglalták a bányavárosokat; a birtokolt helyeken mindenütt visszaadták a prot-oknak elvett tp-aikat. XI. 1: Barsszentkeresztnél Thököly seregének veresége után Zólyom várát s a bányavárosokat újra megszállták a cs-iak. A soproni ogy-en a 26. tc. meghatározta azon vm-ket – köztük ~t – ahol a prot-ok 2 településen tp-ot és isk-t építhettek, s a →hódoltság határán lévő azon véghelyek között Korponát, ahol akadálytalanul birtokolhatták tp-ukat és isk-jukat; a sz. kir. városokban saját költségükön új tp-ot és isk-t építhettek (az 1687: 21. tc. ezt megerősítette, hatálya 1781: a türelmi rendeletig tartott). 1682. IX. 16: Ibrahim basa Füleken (Nógrád vm.) átadta Thökölynek az uralkodói jelvényekkel az athnámét, s a szultán nevében Mo. kir-ává kiáltotta. Thököly csak a „Magyarország fejedelme és kormányzója” c-et vette föl, Végles és Zólyom várakkal együtt rövid időre ~t is elfoglalta. Ekkor 100.000 aranyat s nagy érckészletet zsákmányolt, utóbbiból Pro Deo et Libertate, ‘Istenért és a szabadságért’ fölirattal saját nevével és arcképével pénzt veretett. Libetbányán C. P. Kropf a besztercebányai bányakamara támogatásával üzembe helyezte az első hazai nagyolvasztót, mely 1691–93: működött. – Rákóczi szab.harcának kitörésekor Bercsényi Miklós (1665–1725) kb. 20.000 fős kuruc serege 1703. XI. 14: Gyetvát, XI. 15: Zólyomot érte el, ekkor csatlakozott Szandai Sréter János ~i alispán (későbbi kuruc brigadéros és tűzérségi felügyelő) is. Bercsényi őszi és nehéz terepi menetteljesítménye figyelemre méltó: XI. 6–9: Egertől Rimaszombatig 4 nap alatt 80 km, naponta átlag 20 km, XI. 11: Rimaszombattól Darócig 15 km; XI. 12: Daróctól Losoncig 22 km, XI. 13–14: Losonctól Gyetváig 34 km., XI. 15: Gyetvától Zólyomig 22 km. XI. 15: Bercsényi és Károlyi kurucai Zólyomnál legyőzték Forgács Simon gr. labancait, akik kiürítették a bányavárosokat. Ekkor történt Bottyán János (1645k. – 1709) és a kuruc Ocskay László (1680k.–1710) párviadala. A megsebesített Bottyán a város kuruc elfoglalása után a várba visszavonulva fegyverszünetet kötött, majd Rákóczi hűségére tért. A labancok által utóbb elfoglalt Zólyom városát 1708: a kurucok a várral együtt fölgyújtották. – 1723: 31. tc. a 4 ker-i tábla létrehozásakor ~t a Nagyszombat székhelyű (alsómo-i) Dunáninneni kerületbe osztotta. III. (Habsburg) Károly (ur. 1711–40) a szuperintendentiák és az illető állások betöltésének szabályozásakor az ev-ok fölterjesztése szerint ~-t a Nagyhont, Kishont, Bars, Nógrád, Pest-Pilis-Solt vm-kel együtt a második ker-be osztotta. – 1776: Mária Terézia (ur. 1740–80) az esztergomi főegyhm-ből kihasítva Zólyom és Turóc vm-ből, Bars ÉK-i és Nyitra vm. K-i részéből megalapította a →besztercebányai püspökség-et. 1776. VIII. 5: a tanügyi reformmal kialakított 9 tanker. egyikének (e tanker. 1782: megszüntetéséig) székhelye Besztercebánya lett, ahol 1778 őszén a pécsivel egyidőben megnyitották a norma-iskolaegyüttest (tanítóképző tagozattal, mely 1844-ig oktatott). – II. (Hasburg-Lotharingiai) József (ur. 1780–90) közigazg. reformja 1785–90: a vm-ket 10 ker-be foglalta, ~t bányavárosaival a besztercebányai ker-be osztották; III. 9-: a ker. biztosa Prónay László, hatásköre Gömör, Hont, Liptó, Turóc megyékre is kiterjedt. 1785–87: az 5 sz. k. város Besztercebánya 465 házában, 1061 családjában, 5053 fő, ebből 36 pap, 92 nemes, 40 tisztviselő, 423 polgár, 138 polgár és paraszt örököse, 570 zsellér, 135 egyéb, 567 fő 17é. aluli; Breznóbánya 353 házában, 356 családjában, 1503 fő, ebből 12 pap, 79 nemes, 8 tisztviselő, 369 polgár, 81 polgár és paraszt örököse, 221 zsellér, 105 egyéb, 464 fő 17é. aluli; Korpona 1043 házában, 833 családjában, 2981 fő, ebből 12 pap, 59 nemes, 8 tisztviselő, 386 polgár, 224 polgár és paraszt örököse, 267 zsellér, 129 egyéb, 363 fő 17é. aluli; Libetbánya 215 házában, 264 családjában, 1255 fő, ebből 2 pap, 3 nemes, 9 tisztviselő, 205 polgár, 83 polgár és paraszt örököse, 99 zsellér, 45 egyéb, 204 fő 17é. aluli; Zólyom 2370 házában, 2189 családjában, 13.236 fő, ebből 35 pap, 59 nemes, 25 tisztviselő, 664 polgár, 736 paraszt, 1147 polgár és paraszt örököse, 1308 zsellér, 240 egyéb, 69.956 fő 17é. aluli; ~ 9 mezővárosa [Babina, Dobrányiva, Herrengrund, Nagyszlatna, (Tót v. Zólyom)Lipcse, (Tót)Pelsőc, Pojnik, Radvány, Szász[i] (Németpelsőc)] és 138 faluja 6682 házában, 10.628 családban, 53.856 fő élt, ebből 41 pap, 388 nemes, 19 tisztviselő, 417 polgár, 2731 paraszt, 2677 polgár és paraszt örököse, 8226 zsellér, 1760 egyéb, 59 szabadságolt katona, 12.006 fő. 17é. aluli. – Az 1802: 12. tc. ~től Dományik és Rákóc szigetfalvakat Hont vm-be kebelezte, cserébe Bozóklehotka falut Hont vmből ~hez csatolták. 1809: Besztercebányán Kraft József fegyvergyártó üzemet létesített, 1831: Cukorgyár Rt-ot alapítottak. 1823. IX: az újoncozás végrehajtását beadványokkal hátráltató, ellenálló Pozsony, Nyitra, Liptó, Árva, ~, Hont, Torna, Gömör, Ung, Abaúj, Pest–Pilis és Solt, Fejér, Veszprém, Tolna, Bihar, Temes és Torontál vm-be a kir-i biztosokat küldött. 1825: az újoncozást Bács, Csongrád, Fejér, Győr, Moson, Pozsony, Szatmár, Vas vm-vel együtt csak a 2. fölszólításra teljesítette. ~ben 1824: Besztercebányán Balogh István társulata tartotta az első m. nyelvű színielőadást, 1841: fölépült a 300 személyes városi színháza (amely Mezei Kálmán ig. idején 1908. XI. 8: leégett). – 1828: az 5 sz. k. város: Besztercebánya 478 házában, 5214 fő (2995 r. k., 2218 ev. ), Breznóbánya 381 házában, 3827 fő (1458 r. k., 2369 ev.), Korpona 358 házában, 3461 fő (1585 r. k., 1876 ev.), Libetbánya 286 házában, 1560 fő (309 r. k., 1251 ev.), Zólyom 202 házában, 1909 fő (747 r. k., 1187 ev.), 8 mezővárosában (Bakaszék, Gyetva, Dobronya, Tótpelsőc, Pojnik, Radvány, Szászi, Zólyomlipcse), 146 falujában és 61 pusztáján 91.499 fő élt. A vm-k között legutoljára 1839: ~ közgyűlési tárgyalásait, jegyzőkveit és levelezését lat. helyett m-rá tette. 1845: a Védegyet fiókokat Beniczky Lajos (1813–1868) alispán szervezte, amik alispánságáról lemodása után elenyésztek. – 1847: ínséges év volt ~ben, pl. Besztercebányán a nőegylet naponta 90 szegénynek adott ingyen ebédet. 1848. III. 16: Ruttkay István ~ követe tagja volt az ogy. követeléseit Pozsonyból Bécsbe vívő küldöttségnek. V-: a bányavárosok kir-i biztosa Beniczky Lajos, kiméletes szigorral (egyetlen kivégzés nélkül) sikeresen lecsendesítette a kitört szociális mozgalmakat. VI: mint a szomszédos vm-k ~ a nemzetőrségi gyalogságból 1 zászlóaljat, a nemzetőrségi lovasságból Nógráddal és Honttal ~ 4 osztályt állított. 1848. VII–1849. VIII: Havas József (breznóbányai), Kalauz Pál (szliácsi), Huszágh Dániel (korponai), Szumrák János (besztercebányai) képviselték ~t az ogy-ben. A Bécsből szított és pénzelt IX. 17: miavai (Nyitra vm.) betörés után – melyben a bécsi dologtalanok és a zsákmányt remélő, határmenti irtványosok (kopanicárok) a tótok lakta Ótura fölgyújtásával igazolták hírüket; Beniczky megszervezte ~ védelmét, megelőzte az ezüstbányák kifosztását, letartóztatta a pánszláv ügynök ev. tanítókat. A szab.harcban Beniczky Lajos X–: bányavidéki kormánybiztosként, kikapcsolva a közvetítőket, a sereg részére megszervezte az ellátást; az általa létesítette fegyvergyárban naponta 10 puskát készítettek. XI. 11-: Zólyom-Hont-Bars és Turóc vm. mozgósított nemzetőrségének főparancsnoka. A kb. 3000, többségében tótokból szervezett nemzetőrségével XII: részt vett a tót lázadók megsegítésére Galíciából betörő Frischeisen cs-i alezredes és Götz cs-i tábornok elleni harcokban. 1849. I. közepén 3 zászlóaljjal csatlakozott a bányavárosokba érkezett feldunai hadtesthez. Télre Kmetty György (1813–1865) hadosztályát Besztercebányán, Piller János (1810–1879) egységeit Zólyomban szállásolta el. I. 23/24. éjjelén az ellenség elől Aulich Lajos (1793–1849) seregtestét a honvédek által járhatóvá tett alagutakon keresztül Körmöcbányáról (Bars vm.) Besztercebányára vezette. A kiáradt Garam a Zólyomban levő csapatokat teljesen elszigetelte Besztercebányától, Guyon Richárd (1813–1856) egysége átgázolva az áradaton csatlakozott a visszavonulókhoz. III. 18: Görgei Artúr (1818–1916) tábornok Miskolcról Beniczkyt a „Beniczky-honvédek” néhány száz főből álló „száguldó különítmény”-e élén a bányavárosok biztosítására küldte. III. 24: Losoncon (400 gyalogossal, 32 huszárral és 3 ágyúval) meglepte és szétverte a cs-iak egy erősebb (1 1/2 zászlóalj gyalogos, 1 század lovas, 6 ágyú) hírszerző osztagát. A cs-iak 177 halottat, 36 foglyot 1 zászlót s az ezred pénztára 27.000 ft-ját vesztették. Beniczky IV. 21: honv. alezredes, Görgei Ármin (1812–1877) őrnagy különítményével közösen részt vett a Felvidék középső részének fölszabadításában. A VI: betört orosz csapatok elől visszavonulva VII: Komáromban csatlakozott a Feldunai sereghez. (Beniczkyt 1850. II. 28: Aradon kötél általi halálra, III. 14: kegyelemből 20 év sáncfogságra ítélték, 1856. XII: Kufsteinből közkegyelemmel szabadult) – 1849. IX.–1860: az önkényuralom 5 kormányker-re (Verwaltungsgebiet) osztotta a megcsonkított Mo-ot, 1850. IX. 13: a →pozsonyi kormánykerületbe: Pozsony, Felső-Nyitra, Alsó-Nyitra, Trencsén, Árva, Turóc, Liptó, Bars, Hont, Nógrád, ~, Komárom megyét, a megyéket járásokra (Mo-ot össz. 265 járásra) osztatták. A pozsonyi ker. szolgabírója ~ben: Pongrácz Ferenc gr., a besztercebányai törvényszék elnöke Matulay Frigyes; bírák: Polónyi György, Farkas József. – Korponát az 1850. és az 1854. közigazg. reform ~től Hont vm-hez csatolta, Besztercebányát, Breznóbányát, Libetbányát, Zólyomot sz. kir. városi rangját mellőzve a megye alá rendelték. 1856. I. 26: rendelettel Mo-on 11 ffi tanítóképzőt kellett szervezni; ősszel Besztercebányán megnyitották a kat. tanítóképzőt. 1867: visszaállították a törv-es állapotokat. 1868: a tanker-ek újjászervezésekor Besztercebánya ismét tanker. székhely lett. – 1869: a népszámláláskor ~ben a besztercebányai, nagyszalatnai, szentandrási és a zólyomi járásban, az 5 sz. kir városban (Besztercebánya 1494 házában 11.780 fő; Breznóbánya 1324 házában 11.776 fő; Korpona 728 házában 3742 fő; Libetbánya 341 házában 2046 fő; Zólyom 273 házában 1776 fő) 7 kapcsolt és 128 önálló közs-ében 101.958 fő élt. 1871. VI. 18: megnyitották a Salgótarján–Losonc–Zólyom, 1872. VIII. 22: a Zólyom–Ruttka vasutat; e hónapban Bíró Sándor színtársulata szerepelt Zólyomban. – Az 1872: 8. tc. eltörölte a céheket, helyettük ipartestületeket szerveztek. ~ céheinek említése (12 helységében, több vm-ére ill. városra kiterjedően): Breznóbánya 1571: szabó, 1631: kalapos, 1635: szűcs, 1646: mészáros, 1658: takács, 1690: bőrkészítő, acélműves, csizmadia, 1694: kardkészítő kovács, lakatos, 1701, 1827: varga (cipész), 1780, 1827: ács, kőműves; Dobronyiva 1711: varga (cipész); (Zólyom)Lipcse 1651, 1712: csizmadia, 1720: kádár; Korpona 1616: kádár, 1622, 1648: fazekas, 1622: asztalos, lakatos, tímár, 1630: kalapos, 1630: szűcs, 1631, 1731: csizmadia, 1637: kovács, 1638, 1766: szabó, 1672: takács, 1695, 1766: mészáros, 1699: ötvös, 1701, 1765: varga (cipész), 1739: szíjgyártó, 1757: kovács, lakatos, szíjgyártó; Libetbánya 1640: szűcs, 1643: sárgarézműves, 1661, 1720: csizmadia, 1665: kordoványos, 1702, 1757: tímár, 1720: festő, 1730, 1834: bognár, 1750: késgyártó, 1755: ács, molnár, 1764: kőfaragó, kőműves, 1764: kötélverő, 1764: szabó, 1764: varga (német), 1776: ács, 1781: lakatos, 1782: (nagy)órás, 1807: asztalos, molnár, 1819: kalapos, 1832: kereskedő (kalmár), ?: asztalos; Pelsőc 1846: szűrszabó; Pelsőc és Szászi (Németpelsőc) 1824: vegyes; Radvány 1661: csizmadia, 1677: szabó, 1677:kardkészítő, 1697: kereskedő (kalmár), 1698: késgyártó, 1701: varga (cipész), 1705: mészáros, 1705, 1735:posztókészítő, 1724, 1825: kalapos; (Nagy)Szalatna 1608, 1689: varga (cipész); Zólyom 1677, 1779: szabó, 1677, 1779: kardkészítő, kovács, lakatos, 1701: varga (cipész), 1759: késgyártó, 1777: szűcs, 1779: csizmadia, fazekas, szűcs, 1779: mészáros, ?: ács, kádár, molnár, ?: csapó, ?: gombkötő; ?: kalapos, ?: kesztyűgyártó; ?: kovács, lakatos, ?:takács; Zólyom és Zólyomváralja 1819: ács, molnár; – több vm-ére ill. városra kiterjedően: 7 alsómagyarországi bányaváros [Körmöcbánya (Bars), Újbánya (Bars), Bakabánya (Hont), Bélabánya (Hont), Selmecbánya (Hont), Besztercebánya (Zólyom), Libetbánya (Zólyom)] 1770: kékfestő; ? kéményseprő; 1732: fürdős; Besztercebánya - Korpona - Körmöcbánya és Selmecbánya 1669: mészáros; bányavárosok 1770: kékfestő; ?: kéményseprő; Lőcse és a bányavárosok 1695: ónöntő. – A vármegyerendezéskor 1876: 20. tc. az 5 sz. kir. várost – Besztercebányát (mely a vm. székhelye maradt), Breznóbányát, Libetbányát, Zólyomot és Korponát – melyek jelentősége a kimerülő bányái miatt csökkent, a vm. alá rendelték. Az 1877: 3. tc. Korponát ~től Hont vm-hez csatolta; ezzel a Zólyomhoz tartozó Királyfalu Hontban szigetközs. lett, amit ~ kérésére 1881: a 63. tc. szüntetett meg, a falut Hont vm-be kebelezte. 1879 XII. 7: Ráner Sándor polgármester alapította a helyi színészet pártolására a Besztercebányai M. Színészetet Pártoló Egyes-et (1886. X: föloszlott). 1880: ~ népessége 102.500 fő (a 63 vm. között az 53.). 1889. VII. 12: alapították a ~i Múz-ot, amit a Mátyás-házban helyeztek el [és 1909. X. 17: nyitottak meg; 1909: Divald Kornél (1872–1931) művészettörténész újjászervezte]. 1890: ~ népessége 112.413 fő (a 63 vm. között a 52.), 1897. III. 1: alapították a Besztercebányai Történelmi és Régészeti Társulatot, melynek kvtára, régiségtára, iparműv-i, szépműv-i, néprajzi és term.rajzi gyűjteménye volt. 1900: ~ lakossága 123.742 fő (a 63 vm. között az 52.), 1902: Besztercebányán áll. keresk. középisk-t ,1913 őszén áll. fémipari szakisk-t nyitottak. 1905: településneveit törzskönyvezték. – 1910: ter. 2634 km² (a 63 vm. között az 51.) 18.015 lakóházában 133.653 fő élt (a 63 vm. között az 51.); népsűrűsége: 50,74 fő/km² ; anyanyelv szerint: 16.509 (12,35 %) m., 2124 (1,59 %) ném., 113.294 (84,77 %) tót, 25 oláh, 136 ruszin, 14 horvát, 13 szerb, 1537 (1,15 %) egyéb [főleg cigány]; vallása: 87.036 (65,12 %) r. k., 317 g. kat., 751 (0,56 %) ref., 42.405 (31,73 %) ev., 60 g. kel., 2 unit., 3.080 (2,3 %) izr., 2 egyéb. M-ul beszélt 36.553 (27,35 %) fő, a 6 é. fölüliek közül írni-olvasni tudott 88.076 fő, a 6 é. felüli népesség 79,1 %-a (tehát az anyanyelvi oktatás letagadhatatlan). A ~ben volt 4 járás (besztercebányai, breznóbányai, nagyszalatnai és zólyomi), 3 rendezett tanácsú város (Besztercebánya, Breznóbánya, Zólyom), 15 nagy- és 109 kisközség; a közs-ek kicsinyek; 11-nek volt 2000-nél több lakosa; népesebbek: székvárosa Besztercebánya 659 házban 10.776 [ebből 5261 (48,82 %) m., 879 (8,15 %) ném., 4389 (40,73 %) tót], Zólyom 551 házban 8799 [ebből 4973 (56,52 %) m., 209 (2,38 %) ném., 3579 (40,68 %) tót], Herencsvölgy 975 házban 7418 [ebből 141 (1,9 %) m.], Gyetva 857 házban 7339 [ebből 177 (2,41 %) m.], Feketebalog 765 házban 4863 [ebből 131(2,69 %) m.], Breznóbánya 493 házban 4.179 [ebből 1010 (24,17 %) m.] lakossal. Az ogy-be ~ 4 képviselőt küldött. – 1899–1913: kivándorolt 9139, visszatért 2624, a 6515 fős népveszteségével a 63 vm. között a 40. A tanköteles gyermekek közül 2894 nem járt isk-ba. ~ 308 tanintézete: Besztercebányán r. k. teológia, 2 gimn. (kir. kat. és áll. seg. ev.), 1 felsőbb leányisk., 2 ipari isk., Breznóbányán 1 földmívesisk., 6 polg., 4 iparos és 2 keresk. inasisk., 140 el. népisk., 127 ismétlő és 5 gazd. népisk. és 17 kisdedóvó. Gyógyfürdői: Besztecebánya, Borosznó, Garamkirályfalva, Szliács, Kovácsfalva, Vacok. Gyógyforrásai: Végleshuta (Vera-forrás), Vacok (savanyúvízforrás); Óhegy búcsújáró hely. – 1918. XI. 3: a páduai fegyverszünet után a csoportosan hazatérő katonákat az országhatáron a XI. 1: a →Katonatanács kormánybiztosává kinevezett Pogány (Schwarc) József (1886–1939) szoc. agitátorai fogadták, fegyvereik elvétele után az egységekben visszatérteket is hazaküldték. A honvédelmétől megfosztott m. kormánynak XII. 3: átadott antant jegyzék követelte a Felvidék katonai kiürítését, a Duna–Ipoly–Rimaszombat–Ung torkolata–Uzsok vonalát téve új határnak; ~ egészét a csehszl. hatalomnak juttatta. 1919. I végéig (2 1/2 hónap alatt) Pozsony, Nyitra, Trencsén, Turóc, Árva, Liptó, ~, Hont, Bars, Szepes, Sáros és Ung vm-t teljesen, Komárom, Esztergom, Nógrád, Gömör, Abauj és Zemplén vm-ék több mint fele részben (18 vm-t) a főként olasz tisztek vezette cseh csapatok megszállták. A megszállók elől a m-ok sokasága menekült a meg nem szállt ter-re. 1919. IV. 13: a 7701/eln. 6. sz. rendelettel a volt 16. honv. gy.ezredből Balassagyarmat székhellyel „Felvidéki vörös ezred”-et alakítottak. Ebbe mint a 60. dandárcsoport 2. ezredébe az 1. (honti) zászlóaljat a Pozsony, Nyitra, Komárom, Bars, Esztergom és Hont vmi; a 2. (gömöri) zászlóaljat a Trencsén, Turóc, Árva, Liptó, ~, Nógrád és Gömör vmi; a 3. (szepességi) zászlóaljat a Szepes, Sáros, Abaúj, Zemplén és Ung vmi menekültekből szervezték. VI. 8: a m. Vörös Hadsereg visszafoglalta Zólyomot. VI. 7: G. B. Clemenceau (1841–1929) a párizsi békekonferencia eln-ének jegyzéke – kijelölte a (végeleges) határokat – s arra a m. csapatok azonnali visszavonását követelte, megígérve, hogy a visszavonás után az oláhokat kivonják a Tiszántúlról. Kun (Konh) Béla (1886–1938) kivonta a csapatokat Zólyomból, majd VI. 30-tól a Felvidékről, ez az addig előrenyomuló vörös csapatokat teljesen demoralizálta (az oláhok visszavonása ígéret maradt), VIII. 1: a kommün megbukott. – A →trianoni béke ~ egészét Csehszl-nak adta. Az új hatalom átvételekor megszüntették az isk-i m. nyelvi oktatást, a helyben maradt m. hivatalnokokat elbocsátották. A 310/1922. X. 26: kormányrendelettel a 16 v. vm. helyett 6 nagymegyét alakítottak, Pozsony, Nyitra, Turócszentmárton, Liptószentmiklós, Zólyom és Kassa székhellyel. 1928. VII. 1: a nagymegyéket megszüntették, a járásokat közvetlenül a pozsonyi Tartományi Hivatal alá rendelték. – ~ népességi viszonyainak változásait az 1876–1919: rendezett tanácsú Zólyom város lakóinak alakulása példázza; 1787: 1659 fő, 1830: 1957 fő, 1850: 1800 fő, 1857: 2005 fő, 1869: 273 házban 2047 fő, 1880: 4089 fő, 1890: 5125 fő, 1900: 7173 fő, 2173 (30,29 %) m., 4391 (61,22 %) tót, 509 (7,1 %) ném. 1910: 8799 fő, 4973 (56,52 %) m.; 209 (2,38 %) ném. 3579 (40,68 %) tót; vallásuk: 5188 (58,96 %) r. k., 2644 (30,05 %) ev., 319 (3,63 %) ref., 611 (6,94 %) izr. – 1921: 551 házban 8017 fő, 1930: 11.214 fő, 10. 566 (94,22 %) tót, 269 (2,4 %) m., 164 (1,46 %) ném., 1940: 12.821 fő, 1948: 13.183 fő, 1961: 19.632 fő, 1970: 25.693 fő, 1991: 41.984 fő, 40.248 (95,87 %) tót, 606 (1,44 %) cseh, 252 (0,6 %) m., 594 (1,41 %) cigány. – M. heti/havilapjai: Besztercebányán: Kataszteri Kalauz (1875. VII. 15.–1877. VI. 15.) – Házi Ipar (1875. X. 20.–1877. I. ?) – Zólyommegyei Lapok (1883. III. 31.–1884. I. 28.; 1890. I. 1.–1891. VI. 28.) – Besztercebánya és Vidéke (1888. XII. 19.–1916. X. 26.) – Ifjúság Lapja (1889. IV.–XII.) – Közérdek (1891. VII. 2.–1892. XII. 29.) – Felvidéki Közgazdasági Értesítő (1891. XII. 20–XII. 24.) – Felvidék (1895. III. 17.–1905. XII. 31.) – Zólyomvármegyei Tanügy (1895: 1. sz.–5. sz.) – Közgazdasági Közlemények (1897. IV. 29.–1907. XII.?) – Besztercebányai Hirlap (1898. XII. 25.–XII. 29) – Zólyomvármegye Hivatalos Lapja (1900. IV. 5.–1918. ?) – Havi Szemle (1901. V. 26.–1904. XII.) – Magyar Iskola (1903. I. 25.–V.) – Tanügyi Értesítő (1904. X.–1918. IX.) – Vasbunkó (1905–1907) – Figyelő (1905: IX. 24.–1918. XII. 24? és 1919: 1. sz. – 6. sz.?) – Közgazdasági Közlemények (1910. XI.–1911.?) – Az Erdészet (1911. II. 25.–1913. I. 10? –Besztercebányai Hétfői Hirlap (1911. VI. 12.–XII. 11.) – Besztercebányai Hétfői Újság (1911. XII. 11.–1912. VII. 1.) – Színházi Újság (1913. X. 2.–X. 16.) – Diákélet (1915. X.) – A 16-os Honvéd (1917. VII. 1.–1918. V?) – Fémmunkás (1937. VI. 5.–1938. IX.) – Zólyomban: Zólyomi Hiradó (1887. IX. 20.–1888. VIII. 26.) – Zólyomvármegyei Hirlap (1888. IX.–1918. IX. 22.) – Zólyomi Közlöny (1888. IX. 16.–X. 21.) – Zólyom és Vidéke (1898. VII. 27.–1918. IX. 15.) – Színházi Újság (1907?–1914) – Az Erdészet (1911. II. 25.–1915. IV. 25.) 88

Bél, Mathias: Comitatvs Posoniensis (continuatio). – Comitatvs Thurócziensis. – Comitatvs Zoliensis. – Comitatvs Liptoviensis. Modor, Nagyszombat, Szent György és Bazin városok, a gr. Pálffy- és Erdődy-féle kastélyok tájképei; Turóc, ~ és Liptómegyék tárképei. Viennae, 1738. – Nagy 1828:454. – Árpádia (Kassa, 1833: Zólyom) – Fényes 1836. 2. köt. (~) – M. orvosok és természetvizsgálók Beszterczebányán tartott 3. nagy-gyűlésének munkálatai. (Pest, 1843: Zipser R.: Értekezés ~ földösmei viszonyairól) – Szeremlei 1867. II: 359. – Századok 1874:579. (Pesty Frigyes: ~i alispánok 1291–1874; 700. Ipolyi Arnold: Besztercebánya művelődéstört-i vázlata); 1875:419. (Pesty Frigyes: ~i alispánok 1500–1875; Cherven Flóris, Jelentés ~ levéltáráról); 1923–1924:466. (Föglein Antal: 16. sz-i közigazg.tört-i adatok ~ből. [~ tisztikara]) – Grünwald Béla: ~. Bp. 1891. – Kéry 1899: 769. – »Nagy Iván.« Családtörténeti Értesítő 1900: (Turchányi Tihamér: ~ levéltárában őrzött nemeslevelek) – Kaán Károly: A Garam áradása ~ vízkörnyékén az 1899. V. 8–12. napjai között. Adatok a ~i kincstári erdőbirtok gazd-i tört-éhez. Besztercebánya, 1901. – ~ községei és egyéb lakott helyei hivatalos neveinek jegyzéke. Bp., 1905. – Jurkovich Emil: Besztercebánya multjából. Besztercebánya, 1906:114. – Barabás József–Győrffy János: ~ földrajza. Bp., 1912. – 1910. é. népszámlálás. Uo., 1912. – Zólyom sz. k. város polgármesterének jelentése a városi képviselőtesület és a tisztikar. működéséről és a város állapotáról. 1911, 1912. Közli: Rosenauer Ottó. Zólyom, 1913. – Zólyom sz. k. r. t. város szervezési szabályrendelete. Uo., 1913. – ~ adóközségeinek ter-e és kataszteri tisztajövedelme mívelési áganként és oszt-onként az 1909. évi 5. tc. alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után. Bp., 1913. – Révai XIX:695. – Edelényi-Szabó 1928:686. (30. térkép) – Mo. tört-i demográfiája 1963: (Szabó István: Mo. népessége az 1330-as és az 1520-as évek között; Bakács István: A tör. hódoltság korának népessége; Pápai Béla: Mo. népe a feudalizmus megerősödése és bomlása idején 1711–1867; Thirring Lajos: Mo. népessége 1869–1949 között) – Bartha–Fekete Nagy 1973:355. – Céhkataszter 1975. II:82. – Az első mo-i népszámlálás 1784–87. Pótlás. Bp. 1975:86. – Bona 2000: 237. (s.v. Beniczky Lajos, Arck.) – Popély Gyula: Felvidék 1914–1920. Bp., 2010:395.