Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zsigmond


Zsigmond, Szt (5. sz.–Colombo, Orléans mellett, Fro., 523): burgundiai király, vértanú. – Vienne-i Szt Avitus hatására 501: tért meg az arianizmusból. 516: atyjától, Gundobaldtól vette át Burgundia trónját. Buzgó kat. uralkodó, gazdagon megajándékozta a Szt Mór apátságot (2000: St Moritz, Svájc), harcolt az ariánusok ellen, Burgundia pp-eit mindenben támogatta. 1. felesége, Nagy Theodorik leánya, Osztrogota meghalt, 2. felesége ármánykodására ~ 522: megfojtatta saját fiát. Vétke után azonnal bűnbánatot tartott, és a Szt Mór ktorba vonult vissza vezekelni, engesztelésül a konstantinápolyi →akoiméták példájára a ktorban bevezette az örök zsolozsmát. – 523: a frank kir. megtámadta, családostul ismét a ktorba menekült, de elfogták, Orléans-ba vitték és mindannyiukat egy kútba fojtották. – Tiszt-ének közp-ja a St-Maurice ktor (Fro.) volt.  Ereklyéit IV. Károly1354 v. 1356: Prágába vitette, 1362: a Szt Vitus-tp. ~-kpnájában helyezték el. Ebben az időben Cseho-ban jobban tiszt., mint Szt Vencelt.  Első ábrázolásai a 12. sz-ból valók. Attrib-ai: korona, országalma, jogar, néha alabárd v. kard. Egy fogadalmi képen IV. Károly arcával ábrázolták, s később is kölcsönözték neki m. v. ném. uralkodók arcát (H. Burgkmair, kereszt-oltár, München, Képtár, 1519). – ~ ünnepe már a Pray-kódexben megjelent. A kk. végén főleg maláriában szenvedők hívták segítségül. A kultusz Közép-Eu-ban a 14. sz. derekán kezdett kibontakozni. Egy egykorú fogadalmi képen ~ ajánlja IV. Károly cs-t a Szűzanya oltalmába. 1361: nyilván hálából keresztelteti fiát, a későbbi m. kir-t, I. (Nagy) Lajos vejét a ~ keresztnévre. Patrónusának prágai ereklyéjét Zsigmond a huszitáktól féltve 1424: Nagyváradra hozta át, amelyet temetkezési helyéül is választott. 1417 k. Buda várában kpnát is emeltetett tiszt-ére. Elhatározását a hagyomány szerint →Tar Lőrinc látomása ihlette.  ~ tiszt-ére Buda várában a tp. mellett prépságot is alapított. A ~-tp-ban adta át Bakócz Tamás bíb., p. követ Dózsa Györgynek a fehér zászlót, meg egy hatalmas vörös keresztet, a török ellen tervezett keresztes hadjárat jelvényeit. A hódoltság idején mecsetté alakították, teljesen elpusztult. 1698: ~ prépságát újra föltámasztották, 1720–1882: a vörös csillagkeresztes uraké. Ők kezdeményezték 1818: a budavári Szt István-napi körmeneteket. A ~-kpnát 1769: sztelték föl. Ez lett a Raguzából hazakerült Szt Jobb szentélye is. A kpna hivatalosan Szt István nevét viseli. 1944/45 telén, Buda ostroma alatt tönkrement. – ~-kpnája volt hajdanában Kisvárda várának is, de Rákóczi fölkelése után lerombolták. Udvari kezdemények nyomán bukkant föl a 15. sz: számos misekönyvi bejegyzésünkben ~ neve. Körmöcbánya kir. város 1391: oltárt emelt ~ tiszt-ére. A mindvégig kultusz megőrizte udvari jellegét és nem jutott el a vallásos néphagyományba. Ezt bizonyítja Tormafalu és Grinád titulusa. Az első az Esterházyak, a másik a Pálffyak kegyurasága alatt a 18. sz: épült. A baranyai Sumony patrociniuma (1866) Daróczy Zsigmond pécsi knk. keresztnevével függ össze. A képet Than Mór festette: a jámbor kir. vtságát ábrázolja. A bánáti Zsigmondfalva nevét birtokosáról, Lázár Zsigmondról kapta. Tp-a ~ tiszt-ére épült. – A ~ név megmaradt uras keresztnévnek, csak cigányzenészek között volt népszerű, amit a hajdani jókedvű úrivilággal való kapcsolatuk magyaráz. Családnévként több változatban előfordul: Zsigmond, Sigmond, Zsigmondy, Zsiga, Zsigó és talán Zsikó, Zsinka. – Láz esetén kérik oltalmát. Ü: máj. 1. **

LThK IX:748. – Bálint I:334. – Sachs 1980:316. – BS XI:1013.

Zsigmond, Luxemburgi (Nürnberg, Bajoro., 1368. febr. 15.–Znaim, Morvao., 1437. dec. 9.): német-római császár, magyar és cseh király. – IV. Károly cs. fia. 1376: Brandenburg őrgr-ja. 1385: feleségül vette I. (Nagy) Lajos m. kir. leányát, Máriát  (†1395). 1387. III. 31: m. kir. Uralkodása kezdetén megkísérelte, hogy visszaverje a hazánkat ért török támadást és függetlenítse magát a bárói ligáktól. 1391–95: többször személyesen vezetett hadat a török ellen. 1396: a fegyelmezetlen Ny-i lovagok által támogatott serege Nikápolynál súlyos vereséget szenvedett a töröktől. 1403: a nápolyi Anjou család tagja, László IX. Bonifác p. (ur. 1389–1404) támogatásával trónjára tört. 1403–04: beszüntette az egyh. adók beszolgáltatását, több főpapot elmozdított állásából. 1405. XI: házasságot kötött Cillei Borbálával. 1410: róm. (tkp. ném.) kir-lyá választották. Eu. koalíciót tervezett az oszmánok ellen, melynek előfeltétele az egyh. egység helyreállítása. 1414/18: kezdeményezője a →konstanzi zsinaton az egyidejűleg tevékenykedő három p. lemondatásának és V. Márton p. (ur. 1417–31) megválasztásának. 1417: a zsinat megerősítette a m. kir-ok főkegyúri jogát. 1419: cseh kir. 1419–36: a →husziták elleni háború akadályozta mind birod., mind törökellenes pol-ját. 1431–33: a →bázeli zsinaton a róm. és a gör. egyh. uniójára törekedett, eredménytelenül. – Uralma a kk. cs-eszme utolsó föllobbanása, az uralkodói hatalom megerősítésénak kísérletei egyik országában sem vezettek eredményre. – Ikgr. Szobra látható a →kassai dóm ny-i oldalán az orgonakóruson magyar sztek és kir-ok Károly Róbert, I. Nagy Lajos, Mátyás között. Ba.J.

Meyers XXI:710. – Mályusz 1984. – Engel–Holtz 1990:341.

Zsigmond, zágrábi püspök, 1100k.   →Singidinus

Zsigmond János Piar (Szekszárd, Tolna vm., 1865. nov. 30.–Veszprém, 1936. ápr. 12.): tanár. – Középisk. 1–6 oszt. Baján végezte, Vácott 1882. VIII. 27: lépett a r-be, a gimn. 7–8. oszt. Kecskeméten fejezte be, 1886–87: Nyitrán teol. tanult, 1888–89: Kolozsvárt a Tud.egy. tört.–lat. szakos tanári okl. szerzett. 1890: Trencsénben, 1891: Nyitrán, 1893: Selmecbányán, 1894: Léván, 1897: Vácott, 1901: Veszprémben gimn. tanár és a Veszprémvm-i Közművelődési Egyes. főjegyzője,1907: Sátoraljaujhelyt gimn. ig., mely állásától önként megvált 1908: Veszprémben, 1917: Vácott, 1923–26: nyugdíjazásáig Veszprémben tanított. Beutazta Eu. és É-Afrika orsz-ait. – Cikkei: Lévai Kegyesr. Főgimn. Ért. (1895: Róma forradalmainak ált. jellemzése), Veszprémi Kegyesr. Főgimn. Ért. (1900/01: Ünnepi beszéd a m. ker-ség kilencszázados évf-jára), Veszprémi Hírl. (1901– úti élményei, utóbb kveiben); Adalékok Zemplén vm. tört-éhez. (Sátoraljaújhely, 1907: Rákóczi emléke); Veszprémvmi M. Közművelődési Egyes. naptára az 1912. évre. (Veszprém, 1911: Az orosz egyh. a nemzeti kultúra szolgálatában; Képek egy kis kultúrnép életéből (Hollandia); 1912: A nemzetiségi kérdés és a m. társad.; A nemzetiségi kérdés Belgiumban; Veszprém vm. nemzetiségi világításban) – M: Afrika partjairól. Veszprém, 1904. – Görög földön. Útleírás. Uo., 1905. – Asszonyparancs. Vj. 1 fv. Fr-ból szabadon ford. Uo., 1906. (Legényegyesületi Színműtár. 10.) – A kegyes-tanítórendiek vezetése alatt álló sátoraljaújhelyi r. k. el. főgimn. ért. az 1906/07. tanévről. Közzéteszi. Sátoraljaújhely, 1907. – Angliai emlékek. Uo., 1909. – Az Alpesek között. Uo., 1910. – Hollandia. Uo., 1910. (új lny. [1913]) – Skandivániai emlékek. Uo., 1911. – Oroszország. Uo., 1912. – Veszprémvmi M. Közművelődési Egyes. naptára az 1912., 1913 közönséges évre. Tiszti cím- és névtárral. (1–2 db.) Szerk. Uo., 1911–1912. – A Pyreneusok körül. Uo., 1915. – Veszprémben 1909. IV. 11. – VI. 10: a Közművelődési Értesítő szerk. 88

Rajner 1893:110. – Kalmár 1907:160., 1910:238. – Szinnyei XIV:1932. – KrückenParlagi 1918. II:748. –Barthos–Csetri 1925:158. – MKA alm. 1928:232. – Sziklay 1931:286., 1941:309. – Veszprém m. sajtó 1820–1956. Veszprém, 1957:136. – Szegleti 1978:385. – Kecskeméti életr. lex. 1992. – Koltai 1999: 431. – Értesítők 14. [2007] (30.369.) – Gulyás–Viczián XXXII: (kz-ban)