Magyar Katolikus Lexikon > B > Beatrix


Beatrix: 1. Beatrice d'Este, B. (1210 k.-1239. júl. 11. v. 23.): magyar királyné. II. András 3. felesége az Este-házból, Aldobrandin anconai őrgr. leánya. Szüleit korán elvesztette, s rokona, VII. Azzo gr. ferrarai udvarában nevelkedett. Itt ismerte meg itáliai útja során a m. kir., aki 2. feleségét is elvesztette. 1234. V. 14: Székesfehérváron kötöttek házasságot, idős férje azonban már 1235: meghalt. A trónon következő IV. Béla és felesége kíméletlenül bánt ~szal, fogságban tartották, ahonnan csak a kir. temetésére érkezett ném. küldöttséggel álruhában sikerült megszöknie. Gyermeket várt (István hg-et, a későbbi III. András kir. apját), akit ném. földön, Werdában hozott a világra. IV. Béla családja nem tűrt új trónörököst, inkább megvádolták azzal, hogy a gyermek Apodfia Dénes nádortól való. Mivel mostoha gondviselője az Este-házból hozomány nélkül bocsátotta el, a rágalom nehéz helyzetbe sodorta. A Velencei Közt. nyújtott számára védelmet, s IV. Ince p. juttatta jövedelemhez. Később visszatért Ferrarába, ahol megalapította a Szt Antalról nev. női bencés ktort, s apja nővérének, a sztként tisztelt ~nak példájára maga is belépett a gemolai ktorba. A környéken már kezdettől sztként tisztelték, b-ként való kultuszát hivatalosan 1774: erősítették meg. - 2. Luxemburgi ~ (1306 k.-1319. nov. 11.): magyar királyné. Károly Róbert 2. felesége a Luxemburgi-házból, VII. Henrik ném-róm. cs. árvája és János cseh kir. húga. 1318. XI. 19: ment nőül a m. kir-hoz. Gyermekszülésben halt meg. - 3. Beatrice d'Aragona (Nápoly, 1457. nov. 14.-Nápoly, 1508. szept. 12.): magyar királyné, I. Mátyás felesége, Ferrante (Aragoniai Ferdinánd) nápolyi király leánya. Apja, aki emberek legyilkolásában és megkínzásában éppoly gyönyörűségét lelte, mint a reneszánsz műveltségben, lányát gondosan neveltette, s a gör-róm. irod. emlékeit korán megismertette vele. Esküvője 1476. XII. 22: Budán volt. Mátyás mindenekelőtt örököst várt volna tőle, ~ azonban gyermektelen volt, és azt is megakadályozta, hogy a kir. Corvin Jánosra, a természetes fiára hagyja a trónt. ~ maga akart uralkodni férje halála után, s ezt már Mátyás életében előkészítette diplomáciai úton. Személyes varázsával annyira hatott a másoktól nem befolyásolható Mátyásra, hogy elidegenítette őt m. alattvalóitól, ol. környezetét emelte előtérbe, s kétségtelenül szerepe volt az udvartartás, a környezet színvonalának megváltoztatásában. E szerepét a későbbi írók túlbecsülték. (Mátyás már korábban is az itáliai reneszánsz nagy híve volt.) ~ saját családja, unokaöccsei érdekében sok visszás helyzetbe keverte Mátyást; így legfőképpen nővére fiának, a 8 é. Estei Hippolitnak esztergomi érs-ké való kineveztetésével. Jóllehet a m-ok kedvét nem kereste, elzárkózott előlük, mindenáron uralkodójuk akart lenni. 1490: a kir. hirtelen, szóbeszédre is okot adó halálában ~ szerepét máig sem tudták tisztázni a kutatások. Az özv. ~ Mátyás trónutódjával, II. Ulászlóval próbálta elvetetni magát, de rászedték. Egy ideig Esztergomban élt, majd visszamenekült Itáliába, ahol Ischia szg-én, majd Nápolyban telepedett le, s tanúja lett családja bukásának. D.D.

1. Wertner 1892:424. - LThK II:72. (†1262) - BS II:994. - Kirschbaum V:345. - Hevenesi 1988. - 3. Berzeviczy Albert: B. kirné. Bp., 1908.