vallás szabadságához való jog, vallásszabadság: egyes személyek erkölcsileg megalapozott és törvényileg biztosított jogigénye arra, hogy vallási meggyőződését szabadon, állami kényszertől mentesen megválassza, egyénileg és nyilvánosan megvallhassa és szerinte élhessen. – I. Története. A ~, mint általában az →emberi jogok újkori fejlemény, ugyanis feltételezi az →állam és egy meghatározott intézményes →vallás különbözőségét. Egyvallású kulturákban a más vallások követőit esetenként vagy rendszeresen teljesen elnyomták, vagy kisebbségként jogaikat megnyirbálva megtűrték. A törekvés, hogy törvényességet szerezzenek más valláshoz v,. szertartáshoz tartozásnak a vallási kisebbségekből indult ki, amelyeket üldözések, tilalmak, elnyomás, jogfosztottság értek. Ez történt 311 előtt a keresztények részéről a →római birodalomban és a reformáció kezdetén Ny-Eu-ban a régi birodalmi egyházban. A kereszténység 380: államvallássá emelése és a →francia forradalom közti másfél évezredben a ~nak mint személyi jognak sem eszmeileg sem politikailag nem volt helye, mert a szorosan összekapcsolódott világi és egyházi hatalom a még pogány népeket térítette, a pogány vallásokat felszámolta, a zsidóknak különleges jogállást biztosított, az eretnekeket üldözte. 1555: az →augsburgi vallásbéke és 1648: a →westfáliai béke még nem tartalmazta a ~ biztosítását, mert 2 vagy 3 felekezetre korlátozódott, a többi vallásokra nézve átmeneti szabályokat adott, céljuk ugyanis az egyvallású birod. helyreállítása és nem az egyéni jogigények kielégítése volt. e két béke gyakorlatilag mégis a ~ döntő előzménye lett. A személyes hit hangsúlyozása a 17. sz-i prot. teol-ban, különösen az amerikai puritánoknál,  az összes vallásokban közös nevezőként feltételezett természeti vallás, a →természetjog, Kant és a német idealizmus a 18. sz. végére teológiailag is, filozófiailag is megalapozta a ~ eszméjét. – A ~ot elsőként 1776: Viginia áll. alkotmányába, 1791: az USA alkotmányának függelékébe foglalták bele. A 19. sz. folyamán a ~ jogalanyi köre és a szabadságjogok tartalma egyre bővült: ~ot nyertek a nem keresztények, főként a zsidók, a vallástalanok és az ateisták is. A 20. sz-ban a mind NY-on mind K-en a diktatúrák kiirtandó ellenségnek tekintették a vallási közösségeket, ezért a ~ot gyakran véres erőszakkal fojtották el. Az ezredfordulón a posztkeresztény ideológia próbálja kimosni az emberekből a ~ igényét. A ~ egyre inkább elszakad az intézményes vallásoktól és általános lelkiismereti szabadság felé tart, amelyben már nem hitvallásról, kultusztól, közöséghez tartozásról, hanem csak az egyéni meggyőződéshez való jogról van szó. – Azonban globalizáció, a népvándorlás, turizmus, médiák következtében a vallások is közelebb kerülnek egymáshoz, s főleg a bevándorlás következtében a fejlettebb országokban olykor élesen követelik a ~ot pl. az →iszlámnak. – É-Amerika tapasztalatai hozzájárultak ahhoz, hogy az Egyház erős fenntartásait a ~gal szemben (XVI. Gergely Mirari vos (1832), IX. Pius Quanta cura és Syllabus (1864), XIII. Leó Immortale Dei (1885), Libertas praestantissimum (1888) a II. Vatikáni Zsinaton le tudta győzni (Dignitatis humanae nyilatkozat). A Zsinat ünnepélyesen és részletesen elismeri minden ember szabadságát a vallás megválasztásához és gyakorlásához mint alapvető emberi jogot, s ennek biztosítását minden állam figyelmébe ajánlja.  – II. A II. Vatikáni Zsinat tanításában. A ~ alapvető emberi jogként történő elismerése az Egyház részéről nagy változás. Megindoklása a DH 2. pontjában azt emeli ki, hogy egy vallás melletti döntés a személyes lelkiismeretben történik, tehát a ~ a hit és a belőle fakadó életforma tiszteletben tartásának jogilag intézményesített formája, amire senkit sem lehet kényszeríteni, azaz felelős, szabad döntésnek kell lennie. Ez nem függeszti fel és nem teszi viszonylagossá azt az erkölcsi kötelezettséget, hogy mindenkinek keresnie kell az objektíven igaz vallást (DH 2–3), de az állam hatalmi beavatozását kizárja és véd ellene. Mivel a hit az önrendelkezés legbenső és legsebezhetőbb területe, a ~ elismerése, biztosítása ill, követelése az emberi jogok megítélésének kritériuma. – Mivel a vallásos/világnézeti döntés mindig élő kapcsolatot tételez fel egy intézményes közösséggel, amely az adott hitet hagyományozza, tanítja és nyilvánosan is gyakorolja, a ~ biztosítása és védelme e közösségekre is kiterjed. – A ~ elismerésének következménye, hogy az állam nemcsak a kényszerítésről mond le, hanem az államvallásról is és vállalja a jogállamiságot, s ezzel együtt a ~ biztosítását mindenki számára. – Az állam és a vallások egyetértése a ~-ban nem vonja maga után szükségszerűen az állami és egyházi szféra  szigoró szétválasztását, hanem az állam vallási közömöbössége és a jogegyenlőség alapján a bizonyos terülteken egymást kiegészítő együttműködés folyamatos ápolását is jelentheti. – Az Egyház számára  a ~ elismerése azt is jelenti, hogy lemond az államhatóm erejének igénybevételéről tanításának és intézményeinek terjesztésében és a türelem jegyében végzi méssziós tevékenységét, tudván, hogy igazságnak a maga belső erejével kell érvényesülnie. – III. Jogilag. A ~ magában foglalja a hit-, hitvallás- és lelkiismereti szabadságot és a kultusz-szabadságot. a) A hit, hitvallás és lelkiismeret szabadsága azt jelenti, hogy az embernek joga van ahhoz, hogy egy valláshoz/világnézethez jogi hátrányok nélkül csatlakozzon, vallást/világnézetet változtasson vagy elhagyjon. – b) A kultusz szabadsága azt jelenti, hogy az ember a választott vallását/világnézetét egyénileg is, közösségben is zavartalanul gyakorolhassa és a közösségek intézményes életüket autonómiájuk szerint zavartalanul élhessék. – 1. Kánonjogilag. A ~ követelményét a II. Vatikáni Zsinat először az állammal szemben, majd teljesen általánosan fogalmazta meg. E jog nem ellenkezik az igazság keresésének és az igaznak felismert hit elfogadása erkölcsi követelményével (vö. CIC .748. k. 1. §). A ~ alapvető jogát kifejezetten említik a r. k. hit szabad elfogadásával, de tekintettel az Egyház igazságot őrző küldetésére, csak burkoltan e hit megtagadásának lehetőségével kapcsolatban. A Zsinat utáni tvhozásban is tükröződik a személyes lelkiismeret és a hivők szabadságának fokozott tiszteletben tartása. (CIC 208–223. k.) – 2. Államjogilag a ~ szinte minden eu-i kultúrájú országban alkotmányos jog. 1948 óta az alapvető emberi jogok egyike. „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.” (Alapvető Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 18. cikkely). – IV. Magyarországon a ~ kérdése a reformációval vetődött föl. 1. 1520–1790: A Mohács előtti 1525:5. tc-et, mely Luther követőinek elégetését rendelte el, nem hajtották végre, nem is hivatkozott rá senki. – A Mohács utáni kettős kir-választás, az egyh. javadalmak elárvulása kedvezett a protestantizmus elterjedésének, amiben a nagybirtoknak lényeges szerep jutott. Érvényesült a →cuius regio, eius et religio elve, ezzel magyarázható nagy, zárt orsz-részek áttérése. – I. Ferdinánd (ur. 1526–64) az ogy-ekhez küldött javaslatokban a vallási egység helyreállítását kívánta, de nem történhetett semmi, mert a rendek túlnyomó része prot. volt. Az orsz. K-i részeiben és Erdélyben I. János (ur. 1526–40)  hasonló helyzetben volt. Itt is az egyh. birtokokat lefoglaló nagyurak, a városok, a →szászoknál az universitas terjesztették a reformációt. A szászság együttesen lett lutheránus, majd János Zsigmond fejed. (ur. 1556–71)  vallásváltoztatásai révén előbb a  ref., azután az unit.  vallás nyert törv-ben elismerést (1564, 1568, 1576). Ezzel Erdélyben megvalósult a 4 „bevett” vallás rendszere. – 1576: Miksa halála a cuius regio elve a kat-ok javára kezdett érvényesülni, különösen a városokban, melyeket a kir. kk. fölfogás szerint tulajdonának tekintett és megkezdte az egykori kat. tp-ok visszavételét. Mikor 1604: az ogy-en a rendek a városok ~a sérelmét említették, a I. Rudolf kir. az ogy-en nem is tárgyalt cikket tett a törv-ekhez, melyben fölújítván a protestantizmus elleni törv-eket, büntetés terhe alatt megtiltotta vallási sérelmeknek az ogy-en való előhozatalát. – Bocskai fölkelésének legfőbb célja a prot-ok ~ának biztosítása volt. A győzelme utáni 1606. II. 9: a →bécsi békének első cikke biztosította a mágnások és nemesek, a városok és falvak ~át, előírva, hogy minden vallásnak legyenek meg a maga elöljárói. Ez a ~on kívül az egyh.szervezet és -igazgatás önkormányzatát jelentette. A prot-ok egyenjogúságát bizonyította még a nádorválasztásról szóló 3. tc. a kir. kijelölte 2 kat. és 2 prot. személlyel. – A →jezsuiták és főleg Pázmány térítései a főurak körében, akik most a kat. egyh. javára alkalmazták a cuius regio-elvet, a kat. egyh. megerősödésével jártak. Hiába adta meg az 1608. évi törv. a falvaknak is a szabad vallásgyakorlatot, a földesurak a kegyúri jogra hivatkozva a tp-okat újból a r.kat. papoknak adták át. Az ogy-en már 1618: többségbe kerültek a kat-ok. A protestantizmusnak védője támadt az erdélyi fejed-ben. A Bethlen Gábor (ur. 1613–29) első hadjárata után 1621. XII. 31: kötött →nikolsburgi béke fölújította a bécsi béke cikkeit és az 1608. k. e. l. cikket. Újabb 2 hadjárata utáni békéi 1624, 1628: uazt tartalmazták. Miután a kat. restauráció egyre nagyobb eredménnyel folyt és a prot. rendek az 1637. évi ogy-en hiába kérték sérelmeik orvoslását, melyek legsúlyosabbja a jobbágyok visszatérítése volt, az I. Rákóczi György (ur. 1630–48) hadjárata után 1645. XII. 16: megkötött →linzi békében a ~ot a parasztokra is kiterjesztették, akiket a földesurak ezentúl nem kényszeríthettek a vallásukkal ellenkező szertartásokra. A tp-foglalások ezután megszűntek. De a linzi béke sem biztosította a prot-oknak állandóan a szabadságot és egyenjogúságot, különösen nem, amikor II. Rákóczi György (ur. 1648–60) szerencsétlen lengyelorsz-i hadjárata következtében Erdély lehanyatlott és a protestantizmus külső támaszát elvesztette. Az ogy-eken hasztalan tiltakoztak a kisebbségbe jutott prot. rendek sérelmeik miatt: a nagyurak visszatérítették jobbágyaikat. A Wesselényi-összeesküvést I. Lipót (ur. 1657–1705) fölhasználta a prot. nemesség és papság üldözésére. Rendkívüli törv-székek ítélkeztek 1673 és 1674: a prot. lelkészek és tanítók százai fölött, fölségsértéssel és a tör. támogatásával vádolva őket. Sokan kötelezvényt írtak alá, hogy lemondanak hivatalukról, néhányan katolizáltak, a többi várfogságba, majd gályarabságba került, ahonnan csak több külf. prot. hatalom, főleg az I. Lipóttal szöv-ben álló holland köztársaság erélyes közbenjárására szadadult ki. Az ev. Thököly Imre sikerei és a külpol. helyzet alakulása következtében I. Lipót kénytelen volt az alkotmányos útra visszatérni és 1681: Sopronba ogy-t összehívni, melyen a megjelenteknek csak 1/5-e volt prot.. Ezek több ízben fordultak föliratokkal a kir-hoz. Végre is az ő tiltakozásuk ellenére alkották meg az 1681:25. és 26. tc-et. Ezek szerint a prot. vallás gyakorlata a bécsi béke és az 1608. k. e. 1. tc. szerint szabad, salvo tamen jure dominorum terrestrium, 'de tiszteletben tartva a földesurak jogát'. A száműzött és kötelezvénnyel lemondott prédikátorok és tanítók újból gyakorolhatták hivatalukat. Azokat a tp-okat, melyeket a prot-ok építettek, megtarthatták, másutt megjelölték azokat a helyeket, ahol tp-okat, isk-kat és paplakot építhettek, vm-nként 2-őt. (→artikuláris helyek) – Thököly veresége, I. Lipótnak a tör-ön aratott győzelmei, 1868. IX. 2: Buda visszafoglalása a kir. hatalmat nagy mértékben növelte. 1687: a kir. az 1681. cikkeket „még” megerősítette (21. tc.), majd 1691: kiadta az Explanatio Leopoldinát, melyben megmagyarázta az előző törv-eket és megkülönböztette a nyilvános és magán vallásgyakorlatot, az utóbbin a családi imádkozást, bibliaolvasást és -magyarázást értve. A nyilvános vallásgyakorlatot csak az artikuláris helyeken engedélyezk, azaz csak az 1681:26. tc: fölsorolt helyeken, a nem artikuláris helyeken az igehirdetés, keresztelés, esketés, temetés stb. tilos. Az artikuláris helyek lelkészei nem mehettek ki a nem aktikuláris helyekre egyh. funkciók végzésére és betegek látogatására; azt megengedték, hogy ilyen helyek lakói az artikuláris helyek papjait fölkeressék, de csak akkor, ha előbb a saját lakóhelyük r. k. papjának a stóladíjat megfizették. A kórházakat és harangokat használhatták a prot-ok is, de csak a r. kat. plébános tudtával és előzetes beleegyezésével. A földesurak építhettek a saját használatukra kpnákat, de háznépükön kívül másokat, különösen prédikátorokat oda nem bocsáhattak be. – Ez a törv-magyarázat a pretestánsokkal szemben sok visszaélést és erőszakosságot tett lehetővé, különösen miután 1701: kir. rendelet visszaadta a kat. egyh-nak összes javait és jogait a visszafoglalt ter-eken, és ott csak a kat. vallás szabad gyakorlatát engedte meg. 1711: a →szatmári békében volt ugyan a prot-ok vallását biztosító cikk, de a kat. és prot. rendek ellentéte egyre élesebb lett az ogy-eken, és a prot-ok nem bírtak sérelmeikre orvoslást szerezni. Amint a kir. egyre kiterjedtebb jogokat gyakorolt a kat. egyh. fölötti fölügyeletben, úgy a prot-ok fölött is igényelte azokat. – III. Károly (ur. 1711–40) ezen az alapon rendezte 1731: a  →Carolina Resolutióban a prot-ok ügyét: az ágostai és helvét hitvallásúaknak a magánvallásgyakorlatot mindenütt megengedte, a nyilvánosat csak az artikuláris helyeken, ahol a prédikátorok a helybéli hívőket, de a máshonnan jövőket is elláthatták. Szükség szerint segédlelkészeket tarthattak kir. engedély alapján. A nem artikuláris helyeken a parasztok is tarthattak hitéleti kv-ek olvasásával magánvallásgyakorlatot, de más hely lakóinak részvétele nélkül.  Az ev-oknak és a  ref-oknak be kellett jelenteniük, hol akarnak superintendenst v. superiort tartani, akik fölügyelnek lelkészeik erkölcseire. A protestáns pásztorok a keresztelés kérdésében a kat. esperesek fölügyelete alatt álltak, a protestánsok házassági perei a r.k. sztszékek elé tartoztak, melyek azokat a prot. vallás elvei szerint intézték el. Vegyes házasságot csak a kat. plnos előtt lehet kötni. Egy 1734. évi kir. elhatározás megszabta, hogy mind a 2 prot. egyh. 4–4 superintendenst választhat, akik működésüket csak kir. megerősítés után kezdhetik meg. – Miután 1715: visszaállították a →gyulafehérvári püspökséget, Erdélyben megszűnt a  ref. vallás vezető szerepe, és a bécsi udvar itt is a katolicizmust erősítette. A prot-okat kiszorították a közhivatalokból. – Mária Terézia (ur. 1740–80) a prot-ok áttérítésére és a Carolina Resolutio megtartására törekedett. Nagyon fontossá vált a vegyes házasságok ügye. – II. József 1781: kiadta a türelmi rendeletet, mely minden engedménye ellenére sem tette egyenrangúvá a prot-okat a kat-okkal. Ez csak az 1790-es ogy-en következett be, melynek 26. tc-e a bécsi és a linzi béke alapján biztosította a ~ot. – 2. 1790–1945: A prot-ok ezután szabadon gyakorolhatták vallásukat városokban, falvakban, a kincstár és a földesurak birtokain egyaránt. Mindenütt építhettek tp-ot, alkalmazhattak papot és tanítót, csupán az adózó nép terhének figyelembevételével. A kir. a 2 prot. egyh. fölött is gyakorolta a fölügyeleti jogot, a zsin-okon hozott határozatok, melyekre fölügyelőt küld, csak az ő jóváhagyásával váltak jogerősekké. Nemcsak eddigi isk-ikat kapták vissza, újakat is állíthattak, felsőfokúakat is, de csak a kir. előzetes engedélyével. Házassági pereik saját bíróságaik elé tartoztak. A vegyes házasságból származó gyermekek vallását a türelmi rendelet szerint szabályozták. A kat. hitről a prot-ra való áttérésről a kir-nak kell fölterjesztést tenni, és büntetés terhe mellett nem szabad kat-t prot. hitre csábítani. – I. Ferenc idején az 1790:26. tc. megakadályozta ugyan az elnyomást, de a →reverzális rendszere fölújult és az áttérést meggátolta. Ferencnek az volt a törekvése, hogy a prot-ok számára kir. főtanácsot állítsanak föl, amivel az egyh-ak ügyei teljesen áll. szabályozás alá kerültek volna. A prot-ok azonban elutasították ezt a kívánságot, megmaradtak eddigi, éppen nem tökéletes szervezetük mellett, és a hiányok orvoslását inkább zsin-októl várták, melyek megtartására azonban nem kaptak kir. engedélyt. – A reform ogy-eken a liberális ellenzékben az alsótáblán együtt harcoltak a kat-ok és a prot-ok, de a vallásügyi reformokat célzó javaslatok az udvar és a felsőház ellenállásán megbuktak. A közvélemény nyomása alatt jött azután létre az 1844:3. tc., mely a viszonosság elve alapján rendezte az áttérés és a vegyes házasságok kérdését. – Az új alkotmányosság megalapításakor az 1848:20. tc. a tökéletes egyenlőség és a viszonosság elvét állapította meg a hazai „bevett” felekezetek között, mely kifejezés az erdélyi törv-hozásból származott. Ezek közé tartozott még az unit. felekezet is. Kimondták, hogy a bevett felekezetek egyh. és isk. szükségleteit „közálladalmi költségen” fogják fedezni, továbbá, hogy a bevett felekezetekhez tartozók egymás isk-it kölcsönösen látogathatják. A törv. végrehajtására azonban a forr. miatt nem volt idő, utána az egyh-akat megfosztották gyülekezeti joguktól, melyet csak 1854: nyertek vissza. A bécsi kormány azután a prot-ok ellenkezése mellett is cs. nyílt parancsban szabályozta az egyh-ak szervezetét, az egyh. törv-hozásban a kezdeményezés és a megerősítés jogát az uralkodónak tartotta fenn; 1859. IX. 1: az egyh. ülések nyilvánosságát megtiltotta. A prot-ok ellenállása miatt a pátenst már 1860. V. 15: visszavonták. – Az alkotmányosság helyreállítása után a vallásközi viszonyok és a vegyes házasságból származó gyermekek vallásának kérdését az egyenlőség és a viszonosság alapján rendezték. Az 1868:53. tc. hivatkozva az 1848:20. tc-re megállapította, hogy mindenkinek szabad más felekezetre áttérni, ha 18. életévét betöltötte. Vegyes házasságok bármelyik fél papja előtt köthetők. – Az 1870-es években új zavarok keletkeztek az →elkeresztelésekből. –A gkel-iek vallásügyi viszonyai azokon a kiváltságokon nyugodtak, melyeket I. Lipót 1690–91: adott a Csernovics Arzén ipeki patriárka vezetése alatt Mo-ra bevándorolt szerbeknek. Az 1790:27. tc. biztosította a gkel-iek szabad ~át és a kir. felügyeleti jogát egyh-uk fölött. A gkel. román egyh. az 1868:9. tc. alapján kapott metropolitát és lett függetlenné, miután a nagyszebeni ppség érsség lett. 1919: a →tanácsköztársaság rövid időszakában fölvillant a kommunizmus vallásüldöző természete (→vallásoktatás megszüntetése). – 3. 1945–1989: A II. vh. utáni új m. alkotmány, az 1949. XX. tv. szóban biztosította a ~ot: „A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól.” (54. §) – Gyakorlatban azonban az államhatalmat 1945 őszétől  fokozatosan magukhoz ragadó erők a kialakítandó proletárdiktatúrában csakis olyan, létszámában minimálisra zsugorított kat. egyh-at tűrtek meg, melynek vezetői készségesen teljesítik az állampárt akaratát. Ezért már kezdettől tudatosan törekedtek a főpapság, a papság és a hívek szétzilálására, megfélemlítésére. Ennek érdekében a sajtóban, gyűléseken, rádióban folyamatosan támadták ~t, a pp-öket, papokat, szerz-eket és a kat. isk-kat. A szovjet rendszerű szocializmus létrehozásának programjában fontos rész volt a tudatosan megszervezett egyházellenes–egyházromboló hadjárat. Ennek részeként történt 1948. VI. 16: az →iskolák államosítása, XII. 26: Mindszenty József  prímás letartóztatása majd elítélése és fogsága, 1949–: a →katolikus egyesületek föloszlatása, 1950. aug. 30:az →Állam és Egyház közti megállapodás, utána a →szerzetesrendek föloszlatása, a →hitoktatás korlátozása. A kommunista módon értelmezett ~ fölött 1951. máj. 15–1989. júl. 1: az →Állami Egyházügyi Hivatal őrködött. – 4. 1989–: A Magyar Köztársaság Alkotmány XII. fejezete kimondja, hogy „54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. – 60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. – (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. – (3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. – (4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” – V. Nem keresztény vallások ~a. A →zsidóság és az →iszlám mint államvallás sokkal kisebb türelmet tanusít a másvallásuakkal szemben mint a →hinduizmus és a →buddhizmus. A legtöbb ország, amelyben nagy, nem keresztény közösségek élnek, elfogadva az ENSZ nyilatkozatát alkotmányosan biztosítják állampolgáraik ~át. – A →zsidóság általában elfogadja a ~ot, csak fundamentalista körök hajlanak arra, hogy a nemzsidók ~t korlátozzák. – Az →iszlám elfogadja ugyan a különböző kultúrák és vallások létét (Koran, Szura 5,48), de különbséget tesz az igazhívők (nuszlimok), a hitetelenek, a hittagadók között és különleges státusúnak tekinti a könyvvallásokat (zsidóság, kereszténység). Iszlám államokban, melyek az emberi jogokat alapjában elfogadják, a könyvvallások híveivel és a hittagadókkal vannak nehézségek, mert az állam és az iszlám vallás igazában egy. Ezért a más vallásra térő muzslimopkata jogilag üldözik (pl. Egyiptomban, Irakban, Marokkóban) és a tiltják a nem iszlám missziók tevékenységét. Iránban a bahai vallással Pakisztánban az ahmadijja vallással szemben kegyetlen a korlátozás. – A →hinduizmus a megváltás külöönböző útjai iránt kezdettől türelmes, ezért menekülő zsidók, párszik, buddhisták egyaránt menedéket találtak Indiában. Az indiai alkotmány lehetővé teszi a missziókat is. Csak Nepál tilt minden másfajta vallási missziózást. – A →buddhizmus biztosítja a ~ot, csak bizonyos káros vagy  a buddhista világszemlélettől idegen vallási cselekeményeket (pl. állatáldozatok) ítél el.  **

VI. Pius pápa: Quod aliquantum breve (1791. III. 10.) – IX. Pius pápa: Quanta cura enciklika. DS 2890. –  XIII. Leó pápa: Immortale Dei enciklika. – XI. Pius pápa: Quas primas enciklika. 1925. – Eckhart 1946:304. – KEK 2104–09 – LThK 1993. VIII:1068.