Magyar Katolikus Lexikon > V > vőlegény


vőlegény, sponsus (lat.): férfi jegyes, a →menyasszony párja, az →esküvő után a férj, →vő. Czuczor szerint a leányt feleségül vevő legény. A Szentírásban konkrét értelemben a házasságok történetéhez tartozik, főként a pátriárkák tört-ében. Szt József a Bold. Szűz Mária ~e. – Átvitt értelemben az ÓSz-ben a szövetségen belül Isten, aki eljegyezte magának a népét, Izr-t (vö. Iz 54,5: „Aki megalkotott téged, a jegyesed lesz”). – Az ÚSz-ben Ker. Szt János Jézusban mutatja be a messiási nép ~ét: „János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról. Elmentek Jánoshoz, és azt mondták: Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá. János így válaszolt: Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta. Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára. A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett. Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.” (Jn 3,25–30.) Ezért jelentőségteljes, hogy Jézus első csodáját a →kánai menyegzőn (Jn 2,1–11) tette. Az →okos és balga szüzek példabeszédében (Mt 25,1–3) Ő a ~. (vö. Mk 2,19; Mt 9,15; Lk 5,34) Szt Pál a →vőlegény és menyasszony (az ósz-i Isten és Izrael) kapcsolatát Krisztus és az Egyh. kapcsolataként érti (2Kor 11,3; Ef 5;22–33). – A földön élő Egyh. menyasszonyként várja és hívja Krisztust, a ~ét (Jel 22,17.20). →menyegző, →vérvőlegény, →jegyesi szeretet, →jegyesmisztika, →jegyesség, →jegyesszimbolika **

Czuczor VI:1164. – BL:1943.