Magyar Katolikus Lexikon > V > vícium


vícium (a lat. vitium szóból): bűnös készség; a rossz cselekedetekből kialakuló készség a rosszra, rossz szokás, az →erény ellentéte, újabb bűnök forrása. – A ~ok „rangsora” az erények hierarchiáját tükrözi: legrosszabb ~ a →szeretet ellentéte, a →gyűlölet. Gyakoribb ~ még a →hitetlenség, →vallástalanság, →kétségbeesés, →oktalanság, →igazságtalanság, →gyávaság, →mértéktelenség (→főbűnök). – A Szentírás bűnkatalógusaiban ált. nem a konkrét rossz cselekedetekről, mint inkább a belőlük származó rossz tulajdonságokról, ~ról van szó. A Bölcs szerint a ~ok kezdete a →bálványimádás (14,12.27); felsorolásuk a 14,25–26: „gyilkosság, lopás és csalás, meggyalázás és hűtlenség, lázadás és esküszegés, a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek felcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás”. – Szt Pálnál a ~ok a hitetlenség következményei: hitványság, kapzsiság, ravaszság, irigység, gyilkosság, vetélkedés, ármánykodás, rosszindulat, megszólás, rágalmazás, istengyűlölet, gyalázkodás, fennhéjázás, kérkedés, agyafúrtság, szülők iránti engedetlenség, esztelenség, hitszegés, lelketlenség, könyörtelenség (Róm 1,29–31; . 13,13; 1Kor 5,10; 6,9; 2Kor 12,20; Gal 5,19; a test cselekedetei). Hasonló felsorolásokat a sztoikus bölcselőknél is találhatunk, de Pál e kérdésben független mind a sztoikusoktól, mind a Bölcsesség kvétől. – Az ikgr-ban többnyire a ~ok az →erények és víciumok képtípusban szerepelnek. R.É.–**

BL:1547. – KEK1865.