Magyar Katolikus Lexikon > V > városi tanács


városi tanács, belső tanács (lat. magistratus): a →város vezető testülete. – Elnöke a →városbíró, tagjai a legtekintélyesebbek közül választott, esküdt polgárok (iurati cives, consules, senatores). A 18. sz: a →polgármestert, a →kapitányt és a →jegyzőt is a ~ tagjai közé számították. A földesúri hatóság alatt élő városokban a bírót a város 4 jelöltje közül a földesúr nevezte ki. _t és az esküdteket régebben az egész polgárságból választották. Később, a 18. sz-tól csak az lehetett bíró, aki előbb tanácstag, esküdt, aki a választott közs. tagja volt. Ezzel bizonyos városi arisztokrácia uralma valósult meg. Jóllehet a ~ tagjai fizetést kaptak és a törv-kezés alkalmából kiszabott bírságokból részesültek, sok helyen büntetéssel való fenyegetés mellett kellett kikényszeríteni a nem csekély fáradsággal járó megbízás elvállalását. – A ~ hatásköre az egész városi életre kiterjedt; statutumot alkotott, polgárjogot, adott, gyakorolta a város kegyúri jogait, választotta az ogy-i követeket, nevezte ki a kisebb tisztviselőket, védelmébe vette az özvegyeket és az árvákat, kezelte a város vagyonát, gyakorolta a felügyeletet a keresk. és az ipar fölött; megállapította a vásári és a piaci rendtartást. A közbiztonság, a köztisztaság, a közegészségügy, az utcák kövezése és világítása, a koldusügy éppúgy hatáskörébe tartozott, mint az oktatásügy, a vallási és erkölcsi élet, s általában a városi közig. minden ága. **

Eckhart 1946:274.