jegyző (lat. notarius): 1. írnok, a →nemesi vármegye tisztviselője. - A kápt. isk-kban sajátította el az írás mesterségét és a lat. nyelvet. Eleinte a →főispán v. →alispán familiárisa. A 15. sz. elején, amikor a vm. →igazságszolgáltatásban az írásbeliség megerősödött, a vm. v. a →vármegyei törvényszék alkalmazta, a 16. sz: már vm. tisztviselő. Mivel az alispán és a →szolgabírák gyakran nem tudtak írni, sok múlott a ~ becsületességén, aki hamis okl-leket is megpecsételtethetett velük. Az okl-ek kiállításáért fizetett taksákból részesedett. - Az 1550:62. tc. intézkedett róla. A 18-19. sz: a főispán szokta kinevezni, néha a főispán engedélyével a rendek választották. Régebben a másodalispán viselte a tisztséget. - A 18-19. sz: már a legtöbb vm-ben aljegyzőket (vicenotarius) is választottak. Pest vm-nek 2 fő- és 3 al~je volt. Ezek és az írnokok a fő~ alá tartoztak. Feladatuk a közgyűléseken az akták fölolvasása, a határozatok, jegyzőkv-ek és a feliratok, továbbá a vm. kiadmányok megfogalmazása. - 2. az →egyházmegyei hivatalban az →irodaigazgató esetleges beosztottja. Kinevezése lehetséges, de nem kötelező. Írása/aláírása hitelesnek minősül v. minden fajta iratra, v. csupán a bírósági iratokra (az ilyen ~t hazánkban sztszéki ~nek nevezzük), v. csak egy konkrét ügy irataira (483.k. 1. §). - Feladatai. 1) iratok, okmányok készítése határozatokról, intézkedésekről, kötelezettségekről és egyéb dolgokról, melyekhez közreműködése szükséges; 2) jegyzőkönyvezés, azaz bizonyos dolgok megtörténtének hivatalos írásba foglalása; 3) a jegyzékben szereplő iratokba a betekintés megengedése annak, aki ezt törvényesen kéri, valamint az ilyen iratok másolatainak hitelesítése (484.k.). Megjegyzendő, hogy a jegyzőkv. akkor hiteles, ha azon teljes keltezés (hely, év, hónap, nap) és a jegyző aláírása szerepel (484.k. 2). E.P.

Erdő 1991:279, 568.