Magyar Katolikus Lexikon > V > Virág


Virág Anna (19. sz.): Johann →Jüstel harangöntő mester felesége. – Férje halála után 1836–41: az egri műhely tulajdonosa. P.P.

Virág Benedek, OSPPE (Dióskál, Zala vm., 1754. – Buda, 1830. jan. 30.): áldozópap, tanár; költő, író; történetíró, műfordító. A magyar ódaköltészetnek Berzsenyiig legnagyobb mestere. – Jobbágycsalád fia, gyermekéveit Nagybajomban töltötte (Somogy vm.). A gimn-ot 13 éves korában Nagykanizsán a piaristáknál kezdte. 1772: a retorikai osztályba Pestre ment. 1775: itt lépett a r-be. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Pécsett fejezte be. Ebben az időben kötött barátságot →Ányos Pállal. Fölszentelése után Székesfehérváron kezdett tanítani. A r. feloszlatásakor 1785: a székesfehérvári egyhm. papja lett, tanári állásában azonban megmaradhatott. – 1794: állásától megvált, Pestre költözött, nevelő a Batthyány családnál. Betegsége miatt lemondott nevelői állásáról, Budára vonult vissza. Tabánban élt kis házában 300 váltóforintból, amit a vallásalaptól kapott nyugdíjként. A csekély jövedelmet később leapasztotta a devalváció (leértékelés). Csak az 1820-as években javította meg a nádor néhány száz forinttal. Segítséget csak igen jó barátaitól és írótársaitól fogadott el. Azt is úgy lopták hozzá: például tűzifát. – Költői, történetírói munkásságának élt. Nevét klasszikus versformában, „szoros kötésű” római formában írt versei és egyénisége tették halhatatlanná. Horatiust és az antik költőket tekintette mesterének. Ez a klasszikus hatás azonban inkább a formai elemekben, az ókori irodalomban képanyagának felhasználásában mutatkozott meg. Hazafias és bölcselkedő ódáiban, szatíráiban, gnómáiban (emlékverseiben) és epigrammáiban korának, a felvilágosodásnak eszmevilágát is megszólaltatta. Buzdító verset írt II. József török háborúira (A győzedelmeskedő magyar sereghez török háborúkor, Vitézeinkhez). 1790: II. József halála után írott Változás c. versét röplapon terjesztette. Benne a lanyhuló nemzeti lelkesedést, a tetteket ébresztette. Szemben állt a →francia forradalommal, és nem helyeselte a m. jakobinusok mozgalmát sem. A nemesi felkelést azonban ünnepelte Károly győzedelme Oszteraknál, A székesfehérvári nemességhez, A táborból megtért hazafiakhoz, A magyarokhoz c. verseivel. – Az antik irodalom erkölcsi ideáljai ötvöződnek verseiben felvilágosodott gondolatokkal. Eszménye az erkölcs önmagában való értéke (A bölcsről, Lantomhoz). A csendes, munkának szentelt életről szólt Intés és Ifjainkhoz verseiben. Szembefordult a háborúk pusztításaival, és hirdette a béke értékességét (A béke, Békességóhajtás). Ezt az utóbbit Kodály Zoltán énekkari földolgozása tette ismertté. – A →Martinovics-perben vádolt és elítélt íróbarátainak sorsa megrendítette. Vigasztaló verseket írt a börtönben sinylődő Kazinczyhoz (A kényes szenvedőhez, Lámia). Megalkotta a kor híressé vált allegóriáját A kalitba zárt madár c-en. Kísérletezett honfoglalási eposz írásával, de csak 24 hexameter készült el belőle. Levelei szerint Bessenyei György hatására lett író. Érdekelte a régi magyar irodalom és a népköltészet. Erről tanúskodik Elbúsult szívnek vigasztalása c. dala. – Életének utolsó harmadában minden erejét történelmi művének, a Magyar századok-nak az írására fordította. A honfoglalástól a mohácsi vészig dolgozta fel a m. történelmet. Eszménye az erős, egységes, alkotmányos nemzeti állam. Önálló forráskutatást nem végzett, olvasott oklevelek, művek nyomán szekesztette meg történetét. Az Árpád-ház kihalásáig szóló rész 1808, a Zsigmond cs. haláláig terjedő 1816: jelent meg. A mohácsi vészig elvezető részt →Toldy Ferenc adta ki. Sokáig ez volt a legjobb m. nyelvű történet. Horvát István ~ hatására lett történetíróvá. – Több művet fordított Claude →Fleurytől. Mint műfordító elsősorban Horatiust ültette át m-ra. Művének teljes fordítását elkészítette. Költői munkásságát Berzsenyi Dániel és Vörösmarty Mihály közvetlen elődjének tartják. – 1810: a tabáni tűzvészkor háza leégett, könyvei, kéziratai elpusztultak. Elégtek a Magyar századok példányai is. Íróbarátai segítségével kezdett újra dolgozni. A Pestre jövő és a Pesten élő írók rendre fölkeresték: →Bajza József, Berzsenyi Dániel,  Csokonai Vitéz Mihály, Döbrentei Gábor, Helmeczy Mihály, Horvát István, Kazinczy Ferenc, →Kisfaludy Károly,  →Kölcsey Ferenc, .

Szemere Pál, →Toldy Ferenc, Vitkovics Mihály, Vörösmarty Mihály. – Valamennyien benne látták a m. irod. atyját. A római lelkű Virág-nak, Magyar Horác-nak nevezték, és tanácsait szívesen meghallgatták. – Lakóházat a főváros 1880. IX. 23-án emléktáblával jelölte meg. Márványszobrát Ferenczy István készítette el, a pesti belvárosi tp. egyik kápolnájában állították fel. – Pécsi teológusként Ányos Pállal is levelezett. Kazinczy Ferenchez írt 27 levele a Kazinczy Ferenc levelezése 4–11. köteteiben. Lat. és m. ódái, hexameteres versei a Magyar Múzeumban (1788–1792) és az Orpheusban (1790) jelentek meg. Verseit azonban nem mind folyóiratokban közölték, hanem egyes lapokon járták be az országot. A hazafiságot, az élet komoly felfogását egy költő sem fejezte ki annyi erővel az ő koráig. Hangja inkább erős és zord, mint elragadó és változatos. – Művei: Költemények: A székes fejér-vármegyebeli nemességhez, mikor a magyar korona őrizésére Budára menne Apr. 14. napján. 1790. Buda. (névtelenül.) – Tekéntetes nemes Székes Fejer Vármegye öröm-ünnepére irtt versek. Aprilis 13., 14. napj. 1790. Pest. (Névtelenül.) – Carmen seren. reg. principi Josepho Hungariae locumtenenti sacrum. Buda, 1795. (Végén: Sándor Leopold kir. hg. palatinus emlékezete versekben.) – Ének a hazafiakhoz. Pest, 1797. – Ad nobiles e castris reduces. H. é. n.– Magyar óda. H. é. n. – Öröm ének. József nádor és neje Alexandra Budára érkezésekor. H. n., 1800. – Békesség óhajtás. H. n., 1801. – Ft. Dományi Márknak, midőn a kegyesiskolákbéli szerzet őtet provinciálisnak választotta. 1802. szept. 26. H. n. – Carmen Ill. ac Rev. Dno Francisco Miklósi Magno Varadinensium episcopo sacrum. Pest, 1803. – Poémák. Buda, 1811. – Baróti Szabó Dávidnak 1812. decz. 30. H. n. – Antonio Dréta abbati de Pilis et Szántó creato 1812. Veszprém. – Thalia. Pest, 1813. – Euridice. Pest, 1814. – Döme Károlynak Metastasioból tett fordításaira 1815. okt. 25. Buda. – 32. Költemények. Buda, 1816. – Hunyadi László. Tragédia három játékban. Buda, 1817. (Bessenyei György tragédiájának versbe szedése.) – Poesia. Buda, 1817. – Költemények hatos jambusokban Phaedrusként. Buda, 1817. – Költemények Phaedrusként két szerzelékkel. Buda, 1819. – Carmen alcaicum. Buda, 1819. – Poetai munkák. 1–2 könyv. (2. bőv. kiad.) Pest, 1822. – Magyar lant. 1–3 füz. Buda, 1825. – Fordítások: Lélius, vagy M. T. Cicerónak beszélgetése a barátságról. Magyarázta. Pest, 1802. –– Az üdősb Kátó vagy M.T. Cicerónak beszélgetése az öregségről. Magyarázta. Pest, 1803. – Két elmélkedés Fleury Klaudius apátúr egyházi historiájából. Buda, 1806. –A hetedik elmélkedés Fleury K. úrnak egyházi historiájából, az egyházi törvényhatóságokról. Pest, 1808. – Q. Horatius Flaccus levelei. Buda, 1815. – Epodusok Horatiusból. Buda, 1817. – 40. Szatirák Horatiusból. Buda, 1820. – Q. Horatius ódái. Ford. Buda, 1824. (Bp., 1873., 1876. és 1903. Római Remekírók 14., 15.) – Prózai művei: Horátzius Poetikája. Pest, 1801.– Négy predikátzió az anyaszentegyház négy evangelistáinak ünnepeire. + A Salve Regina magyarázattya. Pest, 1803. – Magyar poeták kik római mértékre írtak 1540-1780. Pest, 1804. – Különös letzke a Szűz Mária képéről a magyar aranyon. Miller Jakab Ferdinánd után írta. Pest, 1804. – II. András arany bullája 1222. Kiadta m-ul. Pest, 1805. – Négy prédikáczió. Pest, 1805. – Magyar századok (IX–XIII., Buda, 1808–1816. Rézmetszettel, 2. kiadás. Uott, 1811.) – Jegyzetek a Magyar Beszédnek részeire. Buda, 1810. – Memoria Exc. Ill. ac Rev. Dni Nicolai Milassin secundi apud Alba-Regalenses episcopi anno 1811. die 2. Julii mortui. Buda, 1811. – Magyar prosodia és magyar írás, vagy inkább ezen két tárgyról rövid észrevételek. Buda, 1820. – Gyűjteményes kiadások: ~ munkái. Kiad. Batsányi János. Pest. 1799. (Magyar Minerva 3. köt.) – ~ Magyar századai és poétai munkái. Kiad. Toldy Ferencz. 1–5 köt. Pest, 1862–63. – Válogatott költeményei. Bev. és jegyz. Zlinszky Aladár. Bp., 1899. (Magyar Könyvtár 115.) – Élete és költészete. Szemelvényekkel. Egybeállította, magyarázatokkal és jegyzetekkel ellátta Bán Aladár. Bp., 1904. – ~ válogatott művei. Kiad. Lőkös István. Bp., 1980. – Magyar századok. Kiad. Mezei Márta. Bp., 1983. M. F.

Toldy Ferenc: A magyar költészet története. Pest, 1867. – Szalay Gyula: ~ élete és művei. Bp., 1899. – Ács Egyed: ~ mint költő és történetíró. Pécs, 1881. – Vermes Imre: ~. Pozsony, 1882. – Kende János: Horatius és Virág. H.n., 1898. – Garzó Béla: ~ élete és irodalmi működése. Kecskemét, 1900. – Bán Aladár: ~ élete és költészete. Bp., 1904. – Császár Elemér: A deákos iskola. Bp., 1905. – Szinnyei XIV:1240.

Virág Erzsébet Michaela, KN (Vép, Vas vm., 1904. aug. 22.–Szombathely, 1984. nov. 14.): szerzetesnő. – 1928. XI. 3: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1931. VII. 27: tette. Szegeden szakácsnő. – A szétszóratáskor, 1950. VI. 10–IX. 20: Máriabesnyőre internálták, utána rokonok fogadták be. r.k.

Virág (1893?-ig Blum) Ferenc (Bonyhád, Tolna vm., 1869. aug. 22.–Pécs, 1958. márc. 2.): megyéspüspök. – A gimn-ot és a teol-t Pécsett végezte, 1892. VI. 25: pappá szent. Németbólyban kp. 1896: a szekszárdi gimn. hittanára, 1897: Pécsett szegyh. karkp. és a Kat. Legényegylet elnöke, 1901: a szem. spirituálisa és a tanítóképző hittanára. 1912: Paks, 1922: Szekszárd plnosa. 1923: koroncói apát, 1926. III. 27: pécsi mpp-ké nev. ki, V. 6: Pécsett pp-ké szent., V. 19: beiktatták. 1927–44: a felsőház tagja. Az ifj. és a papnevelés kérdéseivel foglalkozott. – Írásai: Szt Mór kv. (Pécs 1936: Az élő hit ereje), Egyházközségi Levél (1947. VIII: fölhívását a hit fontosságáról) – M: Hajnal. Költem-ek. Pécs, 1894. – Ált. neveléstan kat. tanító és tanítónőképző int-ek számára. Írta Haszmann Rudolf. Ford. Amberger Mártonnal. Uo., 1896. – Imádkozzál és dolgozzál. Bp., 1904. – A szeplőtelen fogantatás ünnepe. Uo., 1904. (Népiratkák 212.) – Egyházi és alkalmi beszédek. Pécs 1937. – A Názárethi Szt Család és a Szt József Társulat közlönye A Szent Család Kis Követe Bpen 1890. I.–1898. XII., Pécsett 1899. I.–1906. XII: szerk., a Pécsi Közlöny pol. lap 1899. X. 22–1900. IV. 8: főmunk., Az Új Lap Pécsi Melléklete pol. napilap 1908. II. 23–VII. 12: szerk. Müller Károlylyal; a Pécsi Újlap pol. napilap 1908. VII. 14–XI. 7: főszerk. – Utóda a pécsi széken az 1958. VI. 29: Rogács Ferenc.  88

M. Sion 1894:79; 1899:79. – Szinnyei XIV:1245. – Kiss–Sziklay 1902:505. – Schem. Qu. 1914:229. – MKA 1927:101. Arck.; 1930/31:109. Arck. – M. ogy. alm. 1927:350. Arck.; 1931:358. Arck.; 1935:32. Arck.; 1939:409. Arck. – Gellért–Madarász 1932:578. – Kemény 1942:236. – Ker. m. közél. alm. II:1170. – Baranya m. sajtóbibliogr. 1992:279. (551.), 346. (687.), 379. (763.) – MÉL II:1004. – Viczián 1995:191. (1439, 1441, 1633, 1860) – Gulyás–Viczián XXXI: (kz-ban)

Virág Gyula (*Sümeg, Zala vm., 1920. szept. 27.): plébános. – A sümegi gimn-ban 1939: éretts. 1944. IV. 2: pappá szent. VII: Zalamerenyén, 1945. VII. 14–1946. I. végéig Kaposszentbenedeken kp., közben 1945. VII–IX. 6: kisegítő Zalaszabaron, 1946. VII. 1: Balatonfőkajáron adm., újjáépítette a háborúban rommá lőtt 2 tantermes isk-t, tanítólakást és pléb-házat. 1949. X: Zalaszántón, 1950. III: Látrányban, 1950. IV. 6: Somogyvárt kp., 1951: Dióskálon, 1959: Felsőrajkon plnosh., átépíttette a pléb-házat, Alsórajkon új tp-ot építtetett. – M: Élt egyszer Fatimában 3 kis gyermek. A fatimai látnokok rejtett és vezeklő élete. Írta: Casimir Barthas. Ford. fr-ból Gaál Ottóval. Bp., 1944. 88

Pfeiffer 1987:827.

Virág János (Győr, Győr vm., 1904. nov. 14. – Győr, 1985. ápr. 4.): lelkész. – Csornán 1925. VIII. 15: Jeromos néven lépett a prem. rendbe, 1929. VIII. 20: szerz. fog. tett, VIII. 25: pappá szent. 1929/30: a Pázmáneumban tanult tovább, Bécsben 1933. VII. 13: teol. dr. 1931: Csornán teol. tanár, 1932: újoncmester is, 1934: házgondnok is, 1939: a rendi tp. lelkésze is, 1941: Jánoshidán lelkész és házgondnok. – 1941: elbocsátót kért és kapott a nagyváradi egyhm-be, 1942: Mezőbikácson kp. 1943: Nagyvárad–Olasziban hittanár, 1945: Békéscsabán hitokt. és egyhm. tanfelügyelő. 1948: Gyomán, Sarkadon vicarius oeconomus, 1949: Debrecenben hittanár, 1950: Debrecen III. lelkésze, 1951: Debrecen II., 1955: Debrecen III. plnosa, 1953–72: a Svetits Intézet hittanára. 1972. VI. 27: c. szerepi apát. Egyhm. cenzor. – Írásai: Evangélium 1938–41-es évf-ban. – M: A felszabadulástól a családig. Önnevelési útmutató az iparososzt. ifjúsága részére. Bp., [1943] – Álneve: Virág Jeromos (művén). 88

Pilinyi 1943:169. – Csanádegyhm jubil. évkve 1980:203. – Kovács 1996:355/A/b. – Diós 1999:240. (6400) – Fazekas 2003: 441. (4137.) – Gulyás–Viczián XXXI: (kz – ban)

Virág Jeromos →Virág János

Virág Jeromos János →Virág János

Virág Sándor (Nagybánya, Szatmár vm., 1897. dec. 28. –1943–47 között): plébános. – 1922. VII. 9: pappá szent., Szeged-Belvárosban kp., 1923. X. 24: gimn. hittanár, 1937. IX: Földeákon admin., 1938. IX: plnos. – Cikkei: Emaricana, évkv az 1932/33. akad. évről. (Bp., 1933: A szegedi Nagypriorátus az 1932/33. é. akad. működése) – A szegedi Szívtestőrgárdák és a Szívtestőrök Baráti Szövetsége Időszaki értesítője a Szegedi Szívtestőr 1937. jún.–1938. febr.: fel. szerk. és kiadója; a földeáki r.k. egyhközs. hivatalos lapja a Földeáki Katolikus Tudósító 1938. V.–1939. II: fel. szerk.  88

Schem. Csanad. 1942: 92. – Pilinyi 1943:151. – Csongrád m. sajtóbibliogr. 1974:47. (95.) – Viczián 1995: 191. (443, 1613)

Virág Teréz Tadea, KN (Vép, Vas vm., 1907. aug. 11.–Vép, 1993. dec. ): szerzetesnő. – 1926. IX. 2: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1929: tette. Nyíregyházán a háztartásban dolg. r.k.

Virág Venánc, OFM (Kislőd, Veszprém vm., 1890. márc. 24.–Buenos Aires, 1970. jún. 11.): hittérítő. – 1905. IX. 5: lépett a r-be, 1911. VI. 20: ünn. fog-at tett, 1912. VII. 28: pappá szent. 1934: érkezett rtársával, →Szathmáry Imre Románnal Argentínába; akivel →Wodarka Pétertől átvették a m-ok lelki gondozását. A távolabb lakó m-okat is látogatta (pl. Villa Ángela, 1250 km-re Buenos Airestől), s gyakran lóháton kellett az egyes családokat felkeresnie. Közkedvelt misszion. volt. – Szerk. többekkel 1949. VII. 2–1950. IX. 20: a Magyar Nép c. Buenos Aires-i kéthetenkénti lapot. 88

Schem. Cap. 1938:27; 1940:49; 1948:32. – Mildschütz 1977:463.