Magyar Katolikus Lexikon > V > Vince


Vince, Szt (Huesca, Hispania, 250 u.–Valencia, 304): diákonus, vértanú. – Konzuli családból származott, atyja Eutychius, anyja Evola. Valerius zaragozai pp. nevelte, diákonussá sztelte, majd fődiákonusává tette. ~ kitűnt a rászorulók iránti gondosságával. Az öregedő pp. helyett prédikált is. A Diocletianus-féle üldözés idején a pp-ével együtt tartóztatták le s ítélték halálra. A pp. halála után ~t kínzások után sötétzárkába zárták, de ott mennyei fény vette körül. A kínpadon meghalt. Ü: jan. 22. – Tiszt. a 4. sz-: maradt fönn. Közép-eu. kultusza a 11. sz: ereklyéi révén Boroszlóból sugárzott szét. – Mo-on legendáját az Érdy-kódexben és a ponyvaköltő Varga Lajos versezetében olvashatjuk. Egyikben sincs magyarázat ~nek, ill. napjának a szőlővel, borral való kapcsolatára. – 1031: föltűnt a koronázási paláston; Kopasz nádor a váradi szegyh-ban oltárt emelt a tiszt-re. Gótikus ábrázolása nem maradt ránk. ~ tiszt-ére azért nem szteltek tp-ot, kpnát a szőlőhegyekben, mert télidőben úgysem tudták volna búcsúnapját méltóképpen megünnepelni. Kivétel a Sárospatak határában emelkedő Szentvincehegy, a helybeliek ajkán Szemince, amelyen 1238: a szőlők között domonkos klastrom állott. A patrocinium nyilván a rajnavidéki latini idetelepítésével is összefügg. a 19/20. sz. fordulója táján is a pécsi szőlősgazdák ~ napján egyik pincéből a másikba járva szoktak együttesen áldomásozni. Voltak, akik vesszőt vágtak le, és a meleg szobában rügyeztetni kezdték. Ennek állásából, mértékéből azután az őszi termésre következtettek. A pécsi Gyükés szőlőhegy bosnyák eredetű gazdái a Bertalan-kpnában ~ napján bemutatott mise idején hurkát, disznógömböcöt akasztottak a szőlőkaróra, hogy majd akkora fürtök teremjenek, mint a gömböc. Hasonlóan szoktak ünnepelni kint a hegyben a mohácsi, szökédi, nagytótfalusi sokác szőlősgazdák is. Mohácson úgy vincéznek, hogy a János napján sztelt borral, vízkereszt ünnepén sztelt vízzel a gazdák kimennek a szőlejükbe. Körüljárva a széleit sztelt vízzel hintik meg, a négy sarkát jánosborral öntözik. Az ormánsági Kémes ref. lakói szerint akkor lesz sok bor, ha ~ napján a Nap besüt a pincébe. Ilyenkor az ajtaját is kitárták, utána áldomást ittak. A horvátok is a szőlőhegyen vigadoznak ~ napján. Úgy vélik, hogy sok bor lesz, ha esik az eső. Dávod magyar szőlőművesei takaráskor egy üveg bort rejtettek a földbe. ~ napján kimentek a szőlőbe, megkeresték és áldomásul megitták. Vásárosdombón, Ecsegen, Ábrahánhegyen, Sióagárdon még a 19/20. sz. fordulója táján is szőlőbirtokosok egy-két tőkét jelképesen megmetszettek ezen a napon, hogy majd jó termésük legyen. Egerben vesszőt vágnak a szőlőben. Ez a vincevessző. Hazaviszik, vízbe teszik. Hajtásából az új termésre jósolnak. A nap szokásai között itt-ott fölbukkanó jelképes metszésnek, vágásnak talán ikgr. háttere van. ~ napjához időjárási regulák fűződnek. Nevének értelme: ‘győzedelmes’. Ünnepének kalendáriumi helyéből adódik, hogy ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Nevének a vinum szóval rokon hangzása magyarázza, hogy a szőlőművesek névnapjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni. A ~-napi regula első hazai előfordulása a pesti ferencesek misekv-ének 1498 k. kz-os bejegyzése. Ha ezen a napon olvad, akkor jó lesz a bortermés. „Hogyha szépen fénylik Vince / Megtelik borral a pince. A moldvai magyaroknál: Fényes Vince, tele pince; / Ködös Vince, üres pince. A Délvidéken: Ha fénylik Vince, megtelik a pince. / Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod. – Vásárosmiskén úgy mondják, hogy jó termés lesz, ha ~ napján folyik a kerékcsapásban a víz. A hajósi svábok szerint a tél fele már elmúlt, és jó bor terem, ha reggel a kocsi jégen jár, délután meg verebek fürdenek a napfényben. – ~t vtságának egyik eszköze, a fejsze (néha csákány, irtókapa) után Berchtesgaden és Wienerwald favágói olykor ácsai is patrónusuknak tisztelték. A hagyomány a gyepű néhány ném. falujában (Fraknó, Újtelek, Szalonakhuta, Felsőszénégető, Pónic) is élt. Ezen a napon nem dolgoztak. Misét hallgattak, áldomást ittak, olykor (farsang lévén) bált is rendeztek. Fraknó és Németújvár és még néhány falu ném. népe szerint a madarak ~ napján házasodnak. Ezért nem szabad a táj népi hagyománya szerint az erdőben dolgozni, fát dönteni, nehogy az ember megzavarja a madarak menyegzőjét, hiszen másnap, I. 23: →Mária eljegyzése az ünnepén nászéneket énekelnek Máriának. – A borkereskedők, cserepezők, kávésok, pincemesterek, szőlőművesek, téglaégetők, vincellérek védősztje. Elveszett tárgyak megtalálásához, belső bajok és a nyelv betegségei ellen kérik segítségét. **

BS XII:1149. – Bálint I:166. – MN 1990. VII:118. (Tátrai Zsuzsanna)

Vince, Ferreri, Szt, OP (Valencia, Kasztília, 1350. jan. 23.–Vannes, Fro., 1419. ápr. 5.): vándorprédikátor. – Atyja, Vilmos városi jegyző. ~ 1367. II. 5: lépett a r-be, 1368. II. 6: tett fog-at. Valenciában, Barcelonában, 1369: Léridában fil-t tanult, 1370/71: logikát tanított. 1372: Barcelonában kezdte a teol-t. Fölsztelése után a fil. tanára. 1376: Toulouse-ban tanult tovább, majd tanárként visszatért Valenciába. 1378: a →nyugati egyházszakadás kezdetekor az ellenp. oldalára állt, mert barátságban volt Luna Péterrel, s befolyásolta N. Emerich OP véleménye, aki XI. Gergely kp-ja volt és érvénytelennek tartotta VI. Orbán választását. Luna Péter ~t követségbe küldte Valencia elöljáróihoz, hogy ismerjék el VII. Kelement törv-es p-nak. Elutasították, ezért ~ lemondott priorságáról. Vsz. elkísérte Luna Pétert Port-ba és Salamancába, s mikor az Avignonba költözött, 1390: sok kitüntetést kapott tőle. 1394: Luna Péter XIII. Benedek néven ellenp. lett, 1395. V: ~t Avignonba hívta, s házikp-ná, gyóntatójává, ap. penitenciáriusssá és a pápai palota magiszterévé nevezte ki. ~ Avignonban egyre inkább eltávolodott az ellenp-tól, 1398: elhagyta a p. udvart és átköltözött a domonkos konventba. Itt halálos beteg lett, de X. 3: megjelent neki az Úr Szt Domonkos és Szt Ferenc kíséretében, meggyógyította és elküldte hirdetni az evang-ot. ~ 1399. XI. 22: elhagyta Avignont, s mint legatus a latere Christi, ‘Krisztus követe’ Ny-Eu. vándorprédikátora s az Egyh. egységének munkása lett. Mindenütt hatalmas tömeg kísérte, prédikációi után sok csodás gyógyulás történt. Utolsó prédikációit Vannes-ban tartotta. A szegyh-ban temették el. Számtalan csoda után 1455: b-gá, 1458: sztté avatták. – Különösen betegek fordultak hozzá gyógyulásért, vigasztalásért, és kerestek enyhülést a Szent Vince vizeként emlegetett szentelményben (aqua Sancti Vincentii pro infirmis). – Kk. mo-i kultuszát homály borítja. Hírét a barokk időkben elsősorban a domonkosok terjesztették. ~ missziós körútjain főleg a →végső dolgokat prédikálta szívesen. Vácott a hajdani domonkos tp-ban látható oltárképén (1782) rendi habitusban, de szárnyakkal, mintegy az Ítélet angyala előhírnökeként tűnik föl. Bal kezében nyitott kv-et tart: Timete deum & DATE ILLI HONOREM.Fölül angyal fújja a harsonát, alul halottak fekszenek. Az elkárhozottakat az ördög lándzsával döfi át, többen könyörögve Krisztus felé nyújtják karjukat. A vízszenteléssel, ill. sztelt vízzel való meghintéssel együttjáró Szt-Vince-áldást domonkosok kezdeményezték, ill. osztották. Tartalmazza a Rituale Romanum is. Jámborabb szombathelyi hívek még a 20. sz: is vittek haza belőle. – A bádogosok, cserepezők, téglaégetők védősztje. Ü: ápr. 5. M: Tractatus de vita spirituali. Magdeburg, 1493. – Sermones. Valencia, 1693. – Oeuvres de S. V. F. Paris, 1909. – Tractatus de suppositionibus. Critical edition with an introduction by John A. Tretman. Stuttgart, 1977. (Grammatica speculativa 2.) **

Rövid oktatás mellyben elő adatik a... Szt Domonkos szerzete béli Ferrerius ~hez való üdvösséges és igen hasznos hét-pénteki ájtatosság Sopron, 1749. – Szt Domonkos szerzetbéli ~ élete és csuda-tételi Ford. Füssi Pius. Uo., 1749. – Kogler, Johann Bapt.: Lobrede auf den hl. Vincentius Ferrerius aus dem Predigerorden. Kaschau, 1773. – Molnár Márton: Rendi ájtatosságok Akvinói Szt Tamás, Ferreri ~, Szt Domonkos és a legszebb rózsafüzér kirnéja tiszt-ére. Szombathely, 1923. – BS XII:1168. – Bálint I:287.

Vince, Lerini, Szt, Lerinumi, Vincentius, Peregrinus (†Lerinum ktora, 450 k.): szerzetes, egyházi író. – Felnőttként lépett Lerinum ktorába, ahol pappá sztelték. Az összes eretnekséget számbavéve az igaz tanítás alapjának a →hagyományt jelölte meg, elsőként foglalkozott a →dogmafejlődés kérdésével. – Peregrinus álnéven írta meg főművét, a Commonitorium-ot (‘Emlékeztető’), melyben a katolikus hit elveivel, a hit és a hagyomány viszonyával foglalkozik. Szerinte azt kell katolikus tanításnak tekinteni, amit mindenki, mindenütt és mindenkor hitt az Egyh-ban. Noha e kritériumok rendkívül statikus jellegűnek tüntetik fel a katolikus hitet, ~ mégis tanította, hogy a hit fejlődik és gyarapszik, mind az egyéni életben, mind az Egyh. történelme során. E művében, bár soha nem nevezi meg, eszmei ellenfele nem más, mint Szt Ágoston. ~ a galliai szerzetesek véleményének ad hangot művében, akik az ágostoni kegyelemtant „újításnak” tekintették. – →Prosper Aquitanus ellen is írt egy művet Objectiones, ‘Ellenvetések’ c-mel, de ez elveszett. – Ü.: máj. 24. M.: Commonitorium. PL 50:637. – Szt ~nek az eretnekségnek újításairól írott emlékeztető kv-e. Ford. Alaxai József Tamás. Posony, 1793.  V. L.

Réty Imre: Lerini Vincentius Commonitoriuma. Temesvár, 1917. (Dissz.) – LThK X:800. – BS XII:1142. – Vanyó 2000:726.

Vince, Páli, Szt (Ranquine, Fro., 1581. ápr. 24.– Párizs, 1660. szept. 27.): áldozópap, rendalapító. – Szülei, szegény parasztok voltak. Egy jótevő vállalta tanulási költségeit, így Daxban és Toulouse-ban gimn-ot és teol-t végzett. A perigeux-i pp 1600. X. 12: Chateau l’Eveque-ben pappá szentelte. 1604: teol. bakkalaureátust szerzett, pályázott egy pléb-ra, még Rómába is elment megszerzése érdekében, de valaki más kapta meg helyette a kívánt állást. Nagy szüksége lett volna valami javadalomra, mert nemcsak szegényen élt, hanem sok adóssága is volt. Ennek tulajdonítható, hogy 1605–07: két évre eltűnt, anélkül, hogy hitelezőit kielégítette volna. – 1608: Párizsba ment. Minden reménye abban volt, hogy sikerül kapnia valami jövedelmező egyh. hivatalt, s végre megszabadulhat gyötrő anyagi gondjaitól. 1610: IV. Henrik király első felesége, Valois Margit házikáplánja lett. Nem sokkal később elnyerte a saintes-i egyhm-ben lévő Saint Léonard-de-Chaumes-i ciszt. apátság javadalmát. Megismerkedett Pierre de →Bérulle-lel, aki hamarosan megalapította az oratoriánusok francia ágát. ~ ettől fogva Bérulle irányítása alatt állt. Lassanként feladta földies céljait. Amikor lopással vádolták, hősies türelemmel viselte a megaláztatást, s ez az esemény adta az utolsó lökést teljes megtéréséhez. – 1612: megkapta Párizs közelében Clichy pléb-t. Kiváló lelkipásztornak bizonyult, apostoli buzgósággal egészen hívei szolgálatára szentelte magát. A következő év őszén azonban Bérulle kérésére nevelői állást vállalt Philippe-Emmanuel de Gondi gróf családjában, aki a királyi gályák parancsnoka volt. A Gondi család rövid idő alatt nagyon megkedvelte, ~ 1617: mégis lemondott nevelői munkaköréről, és elvállalta a lyoni egyházmegyében lévő Chatillon-les-Dombes nevű plébánia vezetését. Itt alapította az első Szeretet-Testvérületet, amelynek feladata a szegény betegek gondozása lett. Majd ismét visszatért a Gondi családhoz, missziókat tartott, és a család birtokain lévő falvakban további Szeretet-Testvérületeket alapított. 1618 húsvétján kezdett el foglalkozni a gályarabokkal, és próbált könnyíteni kegyetlen sorsukon. 1619. II: kinevezték a gályarabok lelkipásztorává. Az Oltáriszentségről nevezett Társulattal karöltve meg tudta szervezni védencei anyagi és lelki támogatását. – Egyre több városban alakultak általa kezdeményezett szegény- és beteggondozó Testvérületek, ~ azonban fölismerte, hogy szorosabb kötelékben működő munkatársakra van szüksége, ha azt akarja, hogy a testvérületek valóban hatékonyak legyenek. A Gondi család 1625-ben jelentős összeget bocsátott rendelkezésére e célra, Gondi gr. maga pedig felesége halála után belépett az oratoriánusok közé. – ~ közben megtalálta az első társakat, akik hozzá hasonlóan hajlandónak mutatkoztak a missziós tevékenységre. Először a Collége des Bons Enfants-ban, 1632-: a Szent Lázár priorátusban volt az otthonuk, innen kapták a →lazaristák nevet. 1643-:külföldön is egymás után alakultak a házaik. Algírban, Tuniszban és Madagaszkárban is sikerült Vincének missziós állomásokat szerveznie. Uebben az évben alapította Marillac Szt →Lujza segítségével a →Szeretet Leányai társulatot. – A Missziós Papok Kongregációja és a Szeretet Leányai megalapításával Vince hatása igen széles körben terjedt. S a →harmincéves háború számlálatlanul hozta az olyan szükséghelyzeteket, amelyekben csak a szeretet tudott segíteni. 1640: létrehozott egy újabb intézményt az árva gyermekek fölkarolására. Erre különösen nagy szükség volt, mert a sok hadiárva mellett Párizsban évente mintegy 400 gyermeket tettek ki az utcára! – Emellett Vincét foglalkoztatták a nép és a papság lelki problémái is. A Szent Lázár priorátusban szentelési lelkigyakorlatokat tartott teológusoknak; szegény fiúkat tanítottak és taníttattak, hogy pappá lehessenek. A számtalan papjelölt között a lazaristák nevelték →Bossuet-t és →Rancét is. 1633-tól keddi napokon a párizsi klérus műveltebb tagjai számára tartott előadásokat. – 1643: a kirné meghívta a „lelkiismereti tanácsadó” hivatalára, ami azt jelentette, hogy az egyházi kinevezéseknél is volt tanácsadói szerepe. E minőségében ~ sok jó püspök kinevezését tudta elérni, de →Mazarin bíboros-kancellárral támadt összeütközése miatt elhagyta az udvart. – 1655-: súlyos beteg volt, a végén járni is alig tudott. 1729: B-gá, 1737: Szt-té avatták. Ü.: IX. 27. – →Szent Vince konferencia, →Szent Vince Szeretetegyesület, →Szent Vince Társulat, →Irgalmas Nővérek, →Szatmári Irgalmas Nővérek, →lazaristák **

Galura Bernát: ~ élete. Ford. Galambos Kálmán. Esztergom, 1885. – Paulai ~ élete. Werfel után. Bp., 1886. – Stolz, Alban: Paulai ~. Ford. Németh Gellért. Pozsony, 1890. (Oktató népkvtár 21.) – Páli ~ élete és az általa alapított 2 társ-nak rövid ismertetése Győr, 1900. – Majer Imre: Páli ~ egy-egy gondolata az év minden napjára. M. nyelven közzéteszi... Esztergom, 1902. – Bougaud Emil: ~ élete és a missziós papok kongr-jának megalapítása. Ford. és kiad. a Bpi Papnövendékek M. Egyházirod. Isk-ja. 1–2. köt. Bp., 1906–07. (A Bpi Növendékpapság M. Egyházirod. Isk-ja Munkálatai 9.) – Cséplő István: ~ apostola, v. a megtért szocialista. Io., 1907. (Népiratkák 242.) – Radnai Farkas: A szeretet munkája. Besztercebánya, 1910. – Hász István: Páli ~. Júl. 19. Sztkilenceddel és énekkel. Győr, 1923. – Kárpáti Pál: ~, a szeretet apostola. Bp., 1934. – Proschko Izidor: Tört. elbeszélések de Paul ~ életéből. Ford. Zeitler Andre. Rákospalota, 1939. – Szt alapítóink levelezése Depaul ~nek és de Marillac Szt Lujzának egymáshoz és első nővéreinkhez intézett levelei Bp., 1940. –– Zsolozsmázzunk közösen! Kolozsvár, 1943. (Erdélyi missziós kvtár 1.) – Apostolokká, apostolkodókká alakít a lelkigyakorlat. Uo., 1943. (uaz 2–3.) – Az apostolkodás a Szentlélek öröme. Uo., 1943. (uaz 4–5.) – Engeszteljünk! Uo., 1943. (uaz 6–9.) – Hamburger, Gerd: Ember, akinek múltja van. Bécs, 1985. – Heck, Elisabeth: Képek ~ életéből. Ford. Raffaeli Rozina. Bp., 1985.

Vince, Pallotti, Szt (Róma, 1795. ápr. 21.–Róma, 1850. jan. 22.): áldozópap, rendalapító. – 1818: pappá szent. Rómában az ifj., a betegek és a rabok lelkipásztora és népmisszionárius. 1827: spirituális a róm. szem-ban, majd különböző koll-ok gyóntatója. 1834: megalapította a Kat. hit és vallásosság védelmének és elmélyítésének apostolkodó társaságát, melynek támaszául életre hívta a pallottinusok kongr-ját. Megalapította a →Pallotinus Nővérek kongr-ját. A laikusokat is be akarta vonni apostolkodó körébe, sikertelenül. Alapításaival az →Actio Catholica előfutára volt. 1950: b-gá, 1963: sztté avatták. – Fm: Mese di Maggio. Róma, 1833. – Epistolae latinae. Uo., 1907. – Pia Società del Apostolato cattolico. Uo., 1924. – Collectione Spirituale. Uo., 1933. – Memorie biografiche. Uo., 1937. – ÖM kiadását 1964: kezdte meg Muccia Francesco. **

LThK VIII:9. – BS XII:1181.

Vince (12–13. sz.): megyéspüspök. – A MA-ban 1216–22, Durdik (1866) jegyzékében 1222–?: nyitrai mpp. sorrendben mindkét helyen a 6. – Utóda a MA-ban 1223–41, Durdiknál 1224–41: Jakab. T.E.

Idők Tanúja 1866. IX. 26. (6.) (Durdik) – Gams 1873:375. (1220–22: pp.)

Vince (†Várad, 1258): megyéspüspök. – A tatárdúlás után a kápt. választotta meg ~ prép-ot váradi mpp-ké. A MA-ban 1244. VI. 15–X. 31: vál., 1245. XII. 12–1258: tényl. pp., megerősítését 1244. X. 31: kapta. Írott emlék nem maradt tőle, de nyilvánvaló, hogy 15 é. ppsége alatt az egyhm-t kellett újjáépítenie. Okl-ek utoljára 1254: említik, de a Chartularium azt állítja, hogy 1258: halt meg mint pp. – Utóda 1259: Zozimas. 88

Mendlik 1864:82. (1243–54: váradi pp.) – Gams 1873:384. (1243: vál. pp., †1254/56) – Bunyitay I:104. (1244–1258 pp.) – Schem. Mv. 1896:80. (11.) – Bihar vm. 1901. – Eubel I:515. (1243 k. pp.)

Vince, Vincentius (†1280 k.): megyéspüspök. – 1241–42: még mint meghatározhatatlan prép. IV. Bélával Dalmáciába menekült a mongolok elől. Bunyitay 1255. XII. 13–1280: a nyitrai mpp-ök között említi, azzal, hogy a méltóságsorokban 1270. VI. 13–1277. XI. 10: a nyitrai pp. nem szerepel! Durdiknál (1866) 1255–79: nyitrai pp., a semat-ban I. ~ 1255–72, a II. ~ 1273–80: nyitrai pp. 1273: amikor II. Ottokár másodszor foglalta el Nyitrát, elmenekült. Ekkor a ppi és a kápt. levtár részben megsemmisült. Okl. 1279. III. 12: említette utoljára. – Támogatta IV. Béla törekvését az elidegenített várföldek visszaszerzésére, melynek egyik Pozsony vm. biztosa volt. 1271. IV: meghódolt II. Ottokárnak. Pecsétje 1256-ból maradt fenn (56x36 mm), képe: gyámkövön álló főpap, jobbját áldásra emeli, baljában →pásztorbot. Köriratát kívül gyöngy, belül gyöngyvonalkör határolja. – Utóda 1280: Péter. T.E.

Mendlik 1864:55. (11.) (1255–79: nyitrai pp.); 82. (1243–54: váradi pp.) – Idők Tanúja 1866. IX. 26. (11.) (1255–79: nyitrai pp.) – Gams 1873:375. (1255–69: nyitrai pp.); 384. (1243: vál. – 1254. (56.): váradi pp.) – Bunyitay I:104. (1244. VI. 15–†1258: váradi pp., szerinte nem bizonyos a váradi és a nyitrai ~ pp. azonossága) – Schem. Mv. 1896:80. (11.) (1244–58: pp.) – Eubel I.368. – Pauler II:224. – Schem. Nitr. 1914:8. (14.) (I. ~ 1255–72: nyitrai pp., a névsorban a 12., II. ~ 1273–80: nyitrai pp., a névsorban a 14.) – A tatárjárás emlékezete Bp., 1981:187. (A MA-ban nincs 2 ~ a tatárdúlás után!) – Bodor 1984:38. (8.)

Vince, Csák nb., Bálint (13–14. sz.): érsek. – A MA-ban fehérvári knk-ból vál. kalocsai érs-ké. 1306. VII. 8–1310: érs., a palliumot 1307. VII. 31: kapta. 1307. IX. 3–1310: kir. kancellár. 1308. XI. 27–XII. 3: részt vett az orsz-os és egyh. fegyelmet erősítő zsin-on, mely előkészítette Károly Róbert megkoronázását. – Utóda a kir. kancellárságban 1312: Jánki László; kalocsai széke 1311: üres, utóda 1312: Vicsadoli Dömötör. T.E.

Mendlik 1864:79. (s.v. Vince 1305–13: érs.) – Gams 1873:371. (s.v. Vincentius; 1305–†1309, 1312) – Eubel I:197. (s.v. Vincentius; 1308. VII. 8: érs.) – Hóman–Szekfű II:51. – Schem. Col. 1942:16. (29.) (1305–12: érs.)