Magyar Katolikus Lexikon > V > Vetus Latina


Vetus Latina, Ólatin Biblia: azoknak a különféle latin bibliai szövegeknek összefoglaló neve, melyek a →Vulgata előtt, sőt részben még mellette is használatban voltak. – A korábban használatos Itala elnevezés a ~nak legföljebb egy részére illik. Az alapvető különbség a ~ és a Vg között az ÓSz kv-eiben mutatkozik; ezek szövege a Vg-ban a héb. szövegen alapszik, ezzel szemben a ~ a →Hetvenes-fordításon. – A néhány fönnmaradt kz-on kívül, melyek a Biblia különféle részeit teljesen következetlenül tartalmazzák, az egyh. szerzők idézetei szolgálnak a ~ vizsgálatához fő forrásul. Biztos kiindulópontnak tekinthetők Karthágói Szt Ciprián idézetei. →Tertullianus idézeteit nehezebb besorolni, s →Markion ÚSz-ből való kivonatait még inkább. Tertullianus nem ragaszkodott következetesen a lat. szövegekhez; saját megfogalmazásai nem bizonyultak maradandónak: a ~ra semmi hatással nem voltak. A. von Harnack tézisét, hogy ti. Tertullianusból a markioniták lat. szövege és egy velük szemben álló katolikus szöveg egyaránt rekonstruálható volna, a szövegtört. kevéssé vette figyelembe, és nem is lehet fenntartani. – Szókészletében és fordítása módjában a régi afrikai szöveg jelentős mértékben eltér a későbbi szövegektől, melyekből a 4. sz-tól sok maradt fenn. A Ciprián Bibliájában előnyben részesített kifejezések háttérbe szorultak, a gör. szöveg visszaadásában érvényesült szabadabb megfogalmazások helyébe pontosabb megfelelők, sőt részben szolgai fordítások kerültek. – A későbbi hagyományban a sokféleség ellenére elkülöníthetők bizonyos összetartozó csop-ok. Ezekben annyi nyomára bukkanunk a régi szövegnek, hogy az afrikai szöveget kell a későbbi szövegek alapjának tekinteni. – Egy csekély, de már Cipriánnál is megfigyelhető fejlődés, továbbá az utalások Tertullianus idézeteiben, valamint egyéb okok felhatalmaznak rá, hogy a legrégibb – 2. sz. – fordítások eredetét É-Afrikában keressük. A keletkezés körülményeit és a tört. fejlődést azonban mindenegyes kv. esetében külön kell vizsgálnunk. Közben azzal is számolnunk kell, hogy a – helyenként más-más – korábbi szóbeli ford-ok is hatottak a Bibliának azokra a részeire, melyek a lit-ban szerepelnek. Így a ~ különféle szövegváltozatokra való szétesésének, mely hamar bekövetkezett, megvan a természetes magyarázata. Ugyanakkor az alapul vett gör. szöveg biztosította az egységét; a gör. hagyomány szórványosan előforduló eltérő olvasatai nem érvényesültek számottevően a ~ban. – A Ciprián Bibliájának alapjául szolgált szöveg a gör. Biblia „Ny-i” szövegváltozatai közé tartozik; a későbbi lat. hagyományban a „Ny-i” olvasatok igen eltérő módon részben megőrződtek, részben kiiktatódtak; az ÚSz csak a Vg-ban szabadult meg a „Ny-i” jellegtől. – A lat. bibliai szövegek minőségét illető fejtegetései, az eltérő olvasatokkal kapcsolatos gyakori állásfoglalásai, valamint a lat. szöveg sűrű idézése révén Szt Ágoston különleges helyet foglal el a ~ tört-ében. D. De Bruyne szerint legalábbis néhány részt alaposan revideált a lat. bibliai szövegekből. Az újabb munkák e föltevés ellen foglalnak állást. A ~ első tudományosan megalapozott kiadását P. Sabatier (†1742) készítette. A 19. sz. végén kezdetét vette a ~ modern vizsgálata; ennek eredményeképpen a különféle bibliai részekről számos tanulmány látott napvilágot, és igen sok rész megjelent külön-külön. A szövegek teljes kiadását J. Denk (†1927) tervezte a kiadott szövegek és az általa összegyűjtött idézetek alapján; anyaga a beuroni bencés apátságba került. Az itt 1945-től B. Fischer által kiépített és vezetett Vetus Latina Intézetnek a ~ fennmaradt részeinek összegyűjtése és teljes kiadása a feladata. – Kiadások: P. Sabatier: Bibliorum Sacrorum Latinae Versiones antiquae seu Vetus Italica (Reims, 1743). – D. De Bruyne: Les anciennes traductions latines des Machabées (Maredsous, 1932). – A. Jülicher–W. Matzkow:–K. Aland: Itala, Das Neue Testament in altlateinischer Überlieferung nach den Handschriften herausgegeben (Berlin, 1938–63; csak evang-ok). – R. Weber: Les anciennes versions latines du deuxiéme livre des Paralipoménes (Róma, 1945);: Le Psautier Romain et les autres anciens psautiers latins (Uo., 1953). – Vetus Latina, Die Reste der altlateinischen Bibel... (Freiburg i. Br., 1949). – Egyes részek: Old-Latin Biblical Texts (Oxford, 1883); Collectanea Biblica Latina (Róma, 1912). R.É.

BL:1918.