tulajdonjog, ius proprietatis, dominium: fizikai vagy erkölcsi személy joga arra, hogy egy tárgy fölött szabadon rendelkezzék (→magántulajdon). A róm. jog. megkülönbözteti birtok és a tulajdon fogalmát: a birtok tény, a tulajdon jog, de a birtok tulajdon nélkül, s a tulajdon birtok nélkül létezhet. –

1. Fajtái. A teljes ~ (dominium perfectum) magában foglalja azt a jogot, hogy birtokosa a tárgy állaga fölött rendelkezzék és azt használja. A ~ mint teljes és kizárólagos jog magában foglalja  birtokjogot (jus possidendi), a használati és haszonélvezeti (jus utendi fruendi), a rendelkezési (jus disponendi) az elidegenítési (jus alienandi), visszakövetelési jogot (jus vindicandi); továbbá a jogot a dolog értékesítésére, átalakítására. Teljes ~ról van szó, ha a dolognak állagára és haszonélvezetére való kizárólagos jog egy személyben egyesül. – A nem teljes ~ (dominium imperfectum) csak a dologra magára v. annak használatára vonatkozik; utóbbinál kárpótolhat az elhasználódásért az anyagi javak haszna (haszonélvezet, ususfructus), a másik esetben nem (usus, pl. egy lakás használata). A teljes v. nem teljes ~ különböző szempontokból korlátozható, pl. az állam a →közjó érdekében bizonyos használat módját előírhatja (építési előírások; a szolgalmi joggal (servitus), v. mások együttes intézkedési jogával. Az ilyen korlátozások által a (nem tökéletes) ~ új típusai keletkezhetnek. – Osztott ~ esetében a személynek a dolog állagára, egy másiknak pedig a dolog állagára való valamely jog mellett, annak haszonvételére van kizárólagos joga. –

2. ~ szerzésének módjai: foglalás, kincslelet, egyesítés és (confusio, commixtio, annexio), átadás (traditio); ingatlan esetében adományozás, jószágcsere, peregyezség, telekkönyvi bejegyzés. Bár a törv. szerint a tulajdon bejegyzéséhez a szerzési ügyletről okirat szükséges, ebből nem az következik, hogy ingatlanokra szóbelileg kötött szerződés nem érvényes, hanem csak az következik, hogy ha az átruházó a bejegyzésre alkalmas okiratot kiállítani késlekedik, a ~ megítélésére a szóbeli szerződés alapján pert kell indítani. A telekkönyvi bejegyzés, szorosabban bekebelezés ingatlanoknál a ~ szerzésének kizárólagos módja. Ez az elv csak az örökösödésnél szenved kivételt, amely esetben – ipso jure öröklés elve szerint – az örökös a birtokba vétel által (bekebelezéssel) szerzi meg  öröklött tulajdonát. – A ~ megszűnik, ha a dolog elenyészik (interitu rei), elvész, a dolgot a törvény a forgalomból kizárja (res extra commercium), ill. a ~ átruházásával. Ingatlanokra vonatkozólag a ~ teljesen csak akkor szűnik meg, ha az telekkönyvileg töröltetett. –

3. A kk. m. jogban, miként a ném. és a szláv jogokban, nem vált el oly élesen a birtok fogalma a ~tól, amint a róm. jogban. A m. jogban az ingatlan tulajdonjogát egyrészt a nemzetségi jog, másrészt az áll. korlátozta. A tényleges birtokos erővel megvédhette birtokát a támadóval szemben, ha kiűzték, 1 é. belül erővel újból hatalmába keríthette. E jog nemcsak a tényleges birtokost, hanem az örököst is megillette a öröklés pillanatától. – A birtokos előnyei: Vita esetén nem kell bizonyítania birtoklása jogcímét, hanem a róm. jog szerint a vélelem mellette szólt, s az ellenfélnek kellett jogát kimutatnia; a jóhiszemű birtokosnak joga volt a dolog gyümölcséhez, ami őt akkor is megillette, ha zálog gyanánt bírta a birtokot; az →elévülés idejének elteltével az →elbirtoklás előnyét szerezte meg, akár jó-, akár →rosszhiszemű birtokos. –  **

Eckhart 1946:339. – CJH I:37.