🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tulajdonság
következő 🡲

tulajdonság, sajátosság (lat. proprium): a legegyetemesebb fogalmak, az állíthatóságok egyike a →nem, a →faj, a →fajlagos jegy, és a  →járulék mellett. – A nemek, fajok és fajlagos jegyek egymásra rendeltségét a →porphürioszi fa mutatja be. A ~ 4 féleképpen állítható: 1. csak egy fajról, de annak nem minden egyedéről (pl. a foglalkozások csak emberről, de nem minden emberről); 2. egy faj minden egyedéről, de nem csak arról az egy fajról (pl. hogy az ember kétlábú); 3. csak egy fajról, annak minden egyedéről, de nem mindig (pl. a beszélőképesség); 4. csak egy fajról, annak minden egyedéről és mindig (pl. az értelmesség). – A szó szoros értelmében a ~ a 4. értelemben használatos: csak egy fajról, annak minden egyedéről és mindig állítható. – A legegyetemesebb ~ok a →lét transzcendentális tulajdonságai, melyek minden létezőről állíthatók. A ~ pontos megismerése  és megfogalmazása a tudományos rendszerezés alapvető feltétele. – →Isten tulajdonságairól csak analóg értelemben beszélhetünk. **

LThK 1993 III:528.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.