🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > elbirtoklás
következő 🡲

elbirtoklás (lat. praescriptio acquisitiva): pozitív jogi (nem természetjogi) jogintézmény, melynek révén a személy egy megszabott időtartam elteltével, a jog előírásai szerint alanyi jogokat szerez (vö. 197.k.). - Célja a jogok és kötelezettségek bizonytalanságának elkerülése. Aki jóhiszeműen sajátjaként birtokol valamit v. gyakorol egy jogot, annak egy bizonyos idő elteltével a jogrend megadja ehhez az addig hiányzó jogalapot (pl. a tulajdonjogot). Az ~nak rendszerint megfelel egy másik személy adott jogának →elévülése. Ezért a továbbiakban mondottak mindkettőre érvényesek. - I. A régi m. jogban az ~hoz időmúlás és békés birtoklás kellett, melyet az elévülés folyama alatt nem szakítottak meg sem a birtokos kiűzésével, sem jogilag, s a →jóhiszeműséget nem kívánták meg. - Mivel előföltétel volt, hogy a jogosított személy az ~sal szemben lépéseket tehessen joga megóvására, bizonyos esetekben törv-esen megállapított ideig szünetelt az elévülés. Ez annyit jelentett, hogy a már megkezdett ~ "elaludt", de ez idő múltával tovább folytatódott, s ez idő alatt ~t nem lehetett kezdeni. Szünetelt az ~: 1. külső és belső háborúk idejében, mindig utólag hozott törv-ek értelmében. Így pl. 1526. VIII. 29-1542. III. 1. (1542:22. tc.); 1596-1613. (1622:58. tc.); 1703. IV. 25-1711. IV. 25. (1715:70. tc.);  2. ha az atya hadifogságban v. száműzetésben volt és a fiú követte atyját, s így nem volt a jog megóvására alkalmas családtag; 3. míg az árva el nem érte a 16. évét. Ez idő alatt az elévülés nyugodott (praescriptio dormit). Ha ellenben az elévülést akár ténylegesen, akár jogi módon megszakították, az elbirtoklónak azt újra kellett kezdeni, ha el akarta érni az elévülést. - Az elévülést jogilag meg lehetett szakítani perindítással, bírói megintéssel és →tiltakozással. ~ ellen a tulajdonos, ill. annak örökösei valamely nagybíró, gyakrabban →hiteleshely előtt tiltakoztak. Ezzel jogukat 32 é. megóvták. Ha ezt a tiltakozást ez idő eltelte előtt megismételték, több nemzedéken át fönntarthatták jogukat, mindaddig, amíg alkalmuk és tehetségük volt joguk visszaszerzésére pert indítani. E tiltakozásokról az elbirtoklónak nem is kellett tudomást szereznie. - Az elévüléshez megkívánt idő, melyet a birtokban el kell tölteni, a korona javaiban 100, az egyh. javakban 40, a nemesi jószágokban 32, a városi ingatlanban 12 év, a paraszti földben egy év és egy nap. A Hármaskönyv utáni időben a városi ingatlan ~ára is egy év és egy nap jött szokásba. - A jogutód folytatta az előd ~át; a fiú az apáét, az →osztályos atyafi osztályosáét, a vevő az eladóét, de a →fiscus nem követhette az ~ban azt, akiről örökösök nem létében a birtok reá szállt. - Nem volt helye elévülésnek: 1. az osztályosok öröklési jogában, 2. a →hitbér és a →leánynegyed megfizetésének kötelezettségében, 3. a →zálogba adott ingatlan tulajdonjogában, 4. a szomszédok közti határmegjelölésben. - Az elévülés a birtokos védelmére szolgált a tulajdonossal szemben és az elbirtokló, mint alperes hivatkozhatott rá a felperes tulajdonossal szemben. Ha tehát az elbirtoklót kiűzték a birtokból, ő maga nem indíthatott pert az elévülés alapján. Ebben a hatásban különbözött az elévülés a m. jogban a róm. és az osztr. jogtól, mely megengedte az elbirtoklónak, hogy perben visszakövetelje a dolgot, melynek birtokából elűzték. Az ~sal a m. jogban nem szereztek tulajdonjogot, hanem csak erősebb birtoklást, mely jogc-mé vált a tulajdonjog megszerzésére. Az elbirtokló a tulajdonjog biztosítására kérhetett új adományt. - II. A hatályos egyházjogban: 1. A világi jog kanonizálása. Az ~ és az elévülés jogintézményét az Egyh. úgy teszi magáévá, hogy átveszi annak előírásait a jogok ily módon való megszerzésére v. elvesztésére képes alanyok, az ~nak ill. elévülésnek alávetett dolgok és jogok, a birtoklás ill. a gyakorlás föltételei, a törvényszabta idő, az ~ ill. az elévülés hatása stb. tekintetében, viszont fenntart bizonyos meghatározott kivételeket (197.k.). Hazánkban az ~t a Ptk. 121-124.§-a szabályozza. Eszerint (121.§) az ~i idő 10 év. - 2. A CIC sajátos előírásai az ~ról és az elévülésről. a) Jóhiszeműség. Az egyhjog az ~ és az elévülés érvényességéhez megkívánja, hogy az ne csupán kezdetben, hanem az előírt idő egész tartama alatt jóhiszemű legyen (198.k.). A világi jogrendek gyakran csak a birtoklás, ill. gyakorlás kezdetén kívánnak jóhiszeműséget, s megelégszenek a csupán a jogszabályokban meghatározott jóhiszeműséggel. Az Egyh. viszont erkölcsi értelemben vett (a jogcímről való lelkiismereti meggyőződésen alapuló) jóhiszeműséget kíván. Kivételt képez a bűncselekmény (bűnvádi kereset) elévülése (1362.k., vö. 198.k.). Ehhez nem szükséges, hogy az elkövető lelkiismeretben meg legyen győződve, hogy neki büntetlenség jár, bár büntetendő cselekményt követett el. -

b) Sajátos elévülési ill. ~i feltételek. Bizonyos személyek egyes jogaira nézve a Codex sajátos elévülési ill. ~i időt szab meg: az Ap. Szentszék ingatlanai, értékes ingóságai, valamint akár személyi, akár dologi keresetei és jogai vonatkozásában 100 év, más hivatalos egyh. jogi személyek ugyanilyen javai és jogai tekintetében 30 év (1270.k.). Az Egyh. büntetendő cselekmények, ill. a rajtuk alapuló bűnvádi keresetek ált. 3 év alatt évülnek el (1362.k. 1.§ az ott fölsorolt kivételekkel), a büntetések, vagyis a büntetés végrehajtása iránti keresetek pedig a büntető ítélet v. határozat jogerőre emelkedésétől számított 3 év alatt (1363.k.). Értékes dolognak számítanak a tp-ok és kpnák műtárgyai. A jogok és keresetek szempontjából a polg. jogot kell szem előtt tartani! - Ha valamely szt dolog magánszemély birtokában van, ~ útján magánszemély megszerezheti, de közönséges célra nem szabad használnia, hacsak a dolog fölszenteltségét v. megáldottságát el nem veszítette. Ha a szt dolog hivatalos egyh. jogi személyé, csak másik hivatalos egyh. jogi személy szerezheti meg (1269 k.). - 3. ~nak ill. elévülésnek alá nem vetett jogok és kötelezettségek. A 199.k. szerint nincsenek alávetve ~nak ill. elévülésnek: a) A természetes v. tételes isteni törvényből fakadó jogok és kötelezettségek. Tehát nem évülhet el pl. a házastársi hűség kötelezettsége (vö. 1056.k.), nem birtokolhatja el a jogot a többi szentségekhez az, aki nincs megkeresztelve (vö. 842.k. 1.§), stb. - b) Azok a jogok, melyeket csak p. kiváltsággal lehet megszerezni. Ezért ~sal nem szerezhet senki jogot pl. az Ap. Sztszéknek fenntartott felmentések megadására. - c) Azok a jogok és kötelezettségek, melyek közvetlenül a krisztushívők lelki életére vonatkoznak. Aki tehát pl. tartósan nem ünnepli meg a kötelező ünnepeket (vö. 1246.k.) v. sok éven át nem járul szentáldozáshoz (920.k. 1.§), ezzel még nem mentesül a kötelezettség alól. - d) Az egyh. területi egységek (pl. pléb-k, egyhm-k) biztos és kétségtelen határai. - e) A misepénzek és misekötelezettségek. Ha misepénz felajánlásával misét kértek, a pénz megfizetésének kötelezettsége, ill. az elfogadott misepénznek megfelelően az adományozó szándékára a mise felajánlásának kötelezettsége nem szűnik meg elévüléssel, de ez (egyes szerzők szerint) nem zárja ki, hogy más alanyra szálljon át ilyen módon a kötelezettség. Tehát a kötelezettség megszűnését és nem átháramlását zárja ki a jog. - f) Olyan Egyh. hivatal (ti. maga a hivatal egésze, birtoklása, nem egyes hozzá tartozó jogok, s nem is a hivatal adományozásának joga), amely a jog szerint az egyh. rend szentségének gyakorlását kívánja. - g) Az ellenőrző jellegű →kánoni látogatáshoz való jog és az engedelmességi kötelezettség. Ezek ~ ill. elévülés révén átszállhatnak más alanyra, tehát lehetséges, hogy más egyh. hatóság válik jogosulttá a látogatás végzésére, v. másnak lesznek kötelesek az alárendeltek engedelmeskedni. Viszont ilyen módon nem szűnhet meg a látogatási jog, és nem fordulhat elő az sem, hogy a krisztushívők elévülés folytán senkinek sem tartoznak engedelmességgel (199.k. 7). E.P.

Eckhart 1946:340. - Erdő 1991:153.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.