Magyar Katolikus Lexikon > T > tisztelet


tisztelet (lat. honor): személyek és értékek nagyrabecsülése és ennek külső megnyilvánulása, az →igazságosság társerénye. - 1. Fajtái. A ~ szólhat Istennek (→imádás, →kultusz, →vallásosság, →Jézus Szíve-tisztelet, →Szent Fej-tisztelet), a szenteknek (→Mária-tisztelet, →szentek tisztelete, →ereklyetisztelet, →képtisztelet), az →emberi méltóságnak, a teremtett világnak (→környezet). - 2. A Szentírásban a szóhasználat nem egyértelmű sem az Ó-, sem az ÚSz-ben. Magatartásként a ~et a szó bibliai értelmében meg kell különböztetnünk az aidosztól (tisztelet, félelem), mely a görögöknek a létről alkotott felfogásában alapfogalom, de - szembeötlő módon - sem a LXX-ban nem szerepel héb. szó megfelelőjeként, sem az ÚSz-ben nem játszik szerepet. Míg az aidosz az embert illeti meg abból következően, hogy létét egyén fölötti kötelékekkel egy bár isteninek tekintett, de végső fokon mégis meghatározatlan tekintély fogja körül, addig a Bibliában a ~et Izr. fiai vallásosságának alapfogalma, az →istenfélelem motiválja, melynek elemi erkölcsi követelményei a pogányokat is kötelezik (Ter 9,6; 20,11; Jón 1,10.13). Ebből következően az istenfélő, igaz ember számára a ~ az a belső szellemi magatartás, mely Isten szentségének és annak átéléséből fakad, hogy az Isten a világban az ember üdvösségét munkálja. - Isten szentségénél és hatalmánál fogva ~et parancsol (vö. Sir 43,29; Tób 12,6). Az őt megillető ~et „ráruházza” azokra a helyekre, ahol jelen van, s ezek az imádság nagy helyei (vö. Ter 28,17; Zsolt 5,8). Az emberek közti kapcsolatban követelmény a szülők és az öregek ~e (vö. Sir 3,1-6; Lev 19,3.32). Salamon bölcs ítélete ~et vált ki (vö. 1Kir 3,28). Az ÚSz ~et kíván Isten (vö. Zsid 12,28) és a presbiterek iránt (vö. 1Tim 5,4). A Krisztus iránti közös ~ miatt kell a házastársaknak egymást tisztelniük (vö. Ef 5,21). -

3. A lelki életben a ~ 3 viszonylatban érvényesül: a fölöttünk, a mellettünk v. az alattunk álló személyekkel v. dolgokkal kapcsolatban. ~ illeti az anyagvilág fölé állított embert, neki viszont az a feladata, hogy ~ben tartsa az alája rendelt világot és az egész teremtés elé kitűzött isteni célt. Ez a ~ nagyon időszerű az ökológiai problémák miatt. Éppígy több szempontból feladat az ember számára a „körülöttünk lévő” világ ~e: az igazság és a béke, a term. megóvásáért folytatott tevékenykedés; a géntechnológia határainak elismerése; a meg nem született élet, betegek, fogyatékosok, hajléktalanok, rehabilitálandók és haldoklók ~ben tartása. A ~ azt parancsolja, hogy az emberrel és az élőlényekkel ne úgy bánjunk, mint az élettelen dolgokkal. A ~ testben is megmutatkozik: a testtartásról és a mozdulatokról is leolvasható. Minden kultúrának megvan a maga hagyományos jelrendszere a ~ kifejezésére. **-R.É.

BL:1827. - Schütz 1993:392.