Magyar Katolikus Lexikon > T > természetgyógyászat


természetgyógyászat, alternatív gyógyászat: a gyógyítás tudományával szembeállított, rendkívül szerteágazó tevékenység az 1970-es évektől, főként Eu-ban és É-Amerikában. - Korábban nem beszéltek ~ról olyan régi, tudományosan megmagyarázható és hatékony módszerek esetében, mint pl. az egyszerű gyógymasszázs, a gyógyvizek, a büdösbarlang (mofeta) és a gyógyteák használata. A ~ elnevezést éppen akkor kezdték használni, amikor bizonyos Távol-K-ről importált, ill. természettudományosan nem követhető, nem igazolható módszerek jelentek meg, nagyon gyorsan divatossá váltak, sőt napjainkra nyereség-orientált nagyvállalkozások nőttek ki belőlük. - A ~ olyan gyógymódokat foglal magába, amelyek elkülönülnek a termtud-os gyógyítástól, a klinikai orvoslástól. Ide tartozik az öngyógyítás (különféle relaxációs-önhipnotikus gyakorlatok), a bioenergetika, a reflexológia és a Mesmer-féle magnetizmus mai formái, az akupunktúra és az akupresszúra, az indiai eredetű ayurvédikus gyógymódok, a Bach-féle virágterápia, az íriszdiagnosztika és a homeopátia, bizonyos feng-shui módszerek, a kineziológia, a radiesztézia, az ingával és varázsvesszővel végzett diagnosztika, az aura-vizsgálat, a kristály- és piramis-gyógyászat. - Megjelenésük korai szakaszában még éles ellentét volt jellemző a ~ és az orvostud. képviselői között, újabban azonban egyes helyeken a természetgyógyászok „járulékos, kiegészítő (additív)” szerephez jutottak a tud-os orvoslás világába ékelődve. Az orvostud. régebben e módszerek közül sokat egyértelműen sarlatánságnak tartott; velük kapcsolatban a józan vélemények megegyeznek abban, hogy ma sem lehet termtud-osan magyarázni vélt, propagált v. valós gyógyító teljesítményüket; így nem lehet kielégítő, tud-osan elfogadható magyarázatot adni a bioenergetika, a reflexológia, a radiesztézia, az aura-tan, az inga és varázsvessző, a kristályok és kövek használata, vagy az akupunktúra és a homeopátia jelenségeire. Mindezek külön csoportot képeznek, mivel lényegében okkult/mágikus alapokon nyugszanak (akár a keleti világnézeten belül, akár régebbi, tudománytalan eu. felfogásban alakultak ki). Mellettük van olyan módszer-csoport, amelyben a hagyományos eljárásokhoz (pl. masszírozás) adódik hozzá okkult hit és technikai elem (pl. a távol-keleti meridián-tan, a mikrokozmosz-makrokozmosz- elmélet, az életerő [„csi”]-elméletek vagy az okkultista inga-használat). E két csoportban közös a panteista-monista világnézet (gyakran →asztrológia- és →reinkarnáció-hittel együtt), a személytelen, kozmikus energia (vagy „erők”) gyógyító mindenhatóságának tudata, ill. egy-egy módszer mindenre alkalmazhatóságának hirdetése. Mindez a →New Age mozgalomhoz való kapcsolódást jelez. Az okkult ~ koncepciója megtalálható az antropozófus Rudolf →Steiner, a New Age egyik előfutára életművében. A napjainkban Mo-on működő természetgyógyász tanf-ok és újságok kifejezetten propagálják a New Age eszméit. - A ~ a média támogatásával 2007: már társad. szinten határozza meg sokak eü. felfogását, gyakorta elvonva a bizalmat a tud-os orvoslástól, s egy sajátos világnézetet alakít ki. Jellegzetes jelszó lett a holisztika, mely egyfelől a „test-lélek-szellem egységének” felfogására alapoz és az eddigi „betegség-orientáltság” helyett a személy egésze felé fordul, másfelől célja, hogy ezt az egészet az „Egésszel” gyógyítsa, azaz kozmikus összefüggésbe hozza az egészséget és az orvosló technikát. A New Age-gyógyászat ker. kritikusa így figyelmeztet: „A holisztikus gondolat és praxis nyilvánvalóan összefonódott az →okkultizmussal, annyira, hogy az alternatív gyógyítás világában elmerülve egy teljes generáció van veszélyben a pszichikus hatalomba történő beavatása miatt. Az alternatív gyógyítók által mindenütt használt energia fogalma a pogány →spiritizmusnak felel meg. A ker-nek megvan minden oka arra, hogy démoni veszélyek területének tekintse mindezt.” (Rath) - Még az okkultizmustól önmagában független gyógyfüves-gyógyteás módszerek (fitoterápia), a diétás kúrák, masszázsok képviselői körében is terjed a módszerükbe vetett mágikus/fanatikus hit, az önszuggeszciós mozzanat. A mozgalom egyik gyümölcse az egészség újfajta bálványozása, s a mindenáron való gyógyulás motívuma. Az alternatív gyógymódok „csodáinak” értelmezésénél egyre többször kerül szóba a placebo-hatás (a vizsgálatok kimutatják, hogy a placebo-csodában nagy szerepe van a módszer szokatlanságának, ritualitásának, reklámjának, sőt, az érte fizetett pénzösszeg nagysága is növelheti a belé vetett „hitet”, amely fájdalomcsillapítást és gyógyulást is eredményezhet). Ez szerepel többek közt az akupunktúra, a homeopátia, a talpmasszázs esetenkénti sikereiben. - Igen nagy a különbség a termtud-os orvoslás és a ~ között abban, hogy az előbbinél a tud. természetéből fakadóan folyamatos az önkontroll, mely azonnal félretolja a túlhaladott módszert az alkalmasabb elől, s ez az orvoslás állandó elméleti és gyakorlati fejlődését eredményezi, a ~ köreiben viszont ez a módszeres önkritika alig található, fejlődésről sem lehet beszélni. - A ker. hit szempontjából kritikailag megállapítható: mivel a gyógyító személy hatással van a másik személyre, s mivel a ~ divatja igencsak elterjedt, a ker. hitre nézve nem közömbös az általa népszerűsített világnézet, mely a ker. hittel alapjában ellentétes tanítások keveréke. Egyes természetgyógyászok maguk is a „fehér mágia” körébe sorolják az ismeretlen, személytelen erőkkel való manipulációikat; ez viszont az Egyh. erkölcsi tanításának fényében a →varázslás és a →babona bűnével egyenlő: ismeretlen, gonosz hatalmakkal való kapcsolat lehetőségét is hordozza. Mindez pedig megsérti a személyes Istenbe vetett hitet, eltérít a ker. hittől és az imádságtól. Az alternatív gyógyászat emberről és gyógyulásról alkotott szemléletével szemben a ker. hit és élet egyszerre tudja felmutatni a természettud-os orvoslás igenlését (mely nem véletlenül alakult ki éppen a ker. kultúrkörben), az ezzel szembe nem állított kérő imádságot, amelyben a személyes Istentől vár beavatkozást és egyúttal rábízza az adott helyzetet, valamint a megváltó Krisztus szenvedéséhez csatlakozó érdemszerző szenvedés, betegség hordozásának értékelését. G.P.

Rath, Ralph: The New Age. A Christian Critique. 1990:214. - Erdélyi Judit: ~ az Ige mérlegén. Bp., 1991. - KEK 2117. - Gál 1997. - Häring, Bernhard: Krisztus törvénye II. Pannonhalma-Róma, 1998:198. - A Kultúra Pápai Tanácsa: Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Ker. reflexió a „New Age”-ről. Bp., 2003.