Magyar Katolikus Lexikon > T > természetes családtervezés


természetes családtervezés: a termékeny házastársi kapcsolat felelős megvalósítása, a →születésszabályozás erkölcsileg megengedett módjainak összessége. - E módszerek közös lényege, hogy a házaspár szexuális életében a →fogamzást úgy igyekszik elősegíteni, hogy a nő termékeny napjain létesít nemi kapcsolatot, ill. a fogamzást úgy igyekszik elkerülni, hogy a nő termékeny napjain nem létesít nemi kapcsolatot. A ~ tehát kettős jellegű: a fogamzás érdekében és elkerülésére is alkalmazható. - A „természetes” jelző a testből-lélekből álló férfi és nő természetéből fakadó lehetőségek felismerését és használatát jelenti, gyakorlása üdvös cselekedet; vele ellentétben a különféle természetellenes mesterséges/művi beavatkozások és eljárások (→fogamzásgátlás, →fogamzásgátló szerek használata, →abortusz, →onánia) objektíven rosszak, tehát tilosak (→emberi élet és szabadság elleni bűncselekmény, →halálos bűn). - A ~ teljesen összhangban van a termékenység teremtett rendjével, mert nem avatkozik be a természetes folyamatokba, hanem az ember életfolyamatainak minden szintjén maximálisan alkalmazkodik hozzájuk. A ~ nem manipulálja a nemzés folyamatát, tiszteletben tartja az emberi test ökológiáját és a megfogant emberi életet; megfelelő körülmények között hatékony és könnyen alkalmazható, elősegítheti a házastársak egymás közötti kommunikációjának fejlődését, ezáltal pozitív hatása lehet a párkapcsolatra is. -

1. A ~ joga és kötelessége. A II. Vat. Zsin. szerint a születésszabályozás része a →házasságnak, de a házaspároknak olyan megoldást kell találniuk, amely erkölcsileg helyes, tiszt-ben tartja a megfogant életet, s mint módszer biztonságos és könnyen alkalmazható (GS 50-51, 87). VI. Pál p. 1968: a →Humanae vitae enc-ban megerősítette, hogy az →abortusz nem lehet a születésszabályozás eszköze, és erkölcsileg helyes módszereknek a ~ módszereit jelölte meg. E tanítást II. János Pál p. továbbfejlesztette, és hangsúlyozta, hogy a születésszabályozást az emberi élet és az emberi →személy egységének figyelembevételével kell szemlélni, a kérdés tárgyalásakor nem elég pusztán a biológiai hatásmechanizmusok vizsgálatára szorítkozni (FC, VS, EV). - A házastársak szerelmi kapcsolata rendes körülmények között új emberi életek forrása, termékeny. Ezt azonban „nemcsak a gyermekek világrahozása jelenti, jóllehet elsősorban ezt értjük rajta, hanem a termékenység ... magába foglalja az erkölcsi, lelki és természetfölötti élet mindazon gyümölcseit, amelyeket a házaspár hivatásának erejéből a gyermekeknek és általuk az Egyháznak, ill. a világnak ad” (FC 28). - A →család az emberi közösségek és a társad. alapsejtje, mert az ember a családban találhat igazán önmagára és ott éli meg legszemélyesebb kapcsolatait. A ker. ember számára a szentségi →házasságra épülő családi élet hivatás: Isten arra hívja meg az egymást szerető nőt és férfit, hogy házasságukban együtt, testi-lelki egységben jelenítsék meg az Ő szeretetét és teremtő erejét. Így válik a család a családegyház alapjává. - A gyermekek életre hívása felelős döntést kíván meg a házaspártól, ami óhatatlanul fölveti a fogamzás- ill. születésszabályozás, a családtervezés kérdéskörét. A házaspárok számára a családtervezés fogamzóképes éveik alatt, tehát hosszú ideig aktuális kérdés, melynek megoldásában maga a házaspár dönti el Isten színe előtt közös számvetéssel, megegyezéssel és együtt vállalt felelősséggel, hogy hány gyermeket szeretne életre hívni. Mérlegelniük kell, hogy anyagi és szellemi létfeltételeik között mi válik önmaguk, gyermekeik (a megszületettek és a még meg nem születettek), ill. a közjó javára (GS 50). E döntés meghozatalában a házaspárnak nem szabad a „páros önzés” hibájába esnie a gyermekek rovására, ugyanakkor egységes álláspontot kell kialakítania az esetleg „nem tervezetten” jelentkező gyermek elfogadására. A gyermek Isten ajándéka, a családi boldogság forrása, és akár „tervezett”, akár „nem tervezett”, egyformán szeretetet érdemel és vár a szüleitől. -

2. A ~ biológiai alapjai. A ~ azon a biol. tényen alapul, hogy míg az ivarérett férfiak folyamatosan nemzőképesek, addig a nők termékenysége többé-kevésbé szabályos ritmusban, ciklikusan változik: a leányok, asszonyok biológiailag csak menstruációs ciklusuk bizonyos időszakában (a peteérés körüli napokon) termékenyek, egyébként nem. A szerelmen alapuló testi kapcsolat és biológiai termékenység tehát összefüggő fogalmak, melynek tudatosítása döntő mozzanat a szexualitás megélése és szabályozása szempontjából a házastársi kapcsolatban. - A termékenység ismerete a házaspár önismeretének fontos részét képezi. Ez megkívánja, hogy már a házasságra készülők alaposabban ismerjék a férfi és a nő nemiségének biológiai, fiziológiai működését is. Csak ezen ismeretek birtokában lesz képes a pár arra, hogy termékenységével minden szempontból körültekintően, erkölcsileg helyesen tudjon élni. - A nő termékenységének könnyen (pl. hőmérőzéssel, önmegfigyeléssel) észlelhető testi jelei vannak. Ha ezeket megtanulja fölismerni és értelmezni, növekszik önismerete, öntudata, másrészt tudását - párjával együtt - gyakorlatilag is felhasználhatja a családtervezésben. Ha a házasok valamilyen oknál fogva el akarják kerülni a fogamzást, testi együttléteiket a terméketlen napokra korlátozzák, amikor egyesülésükből (igen nagy valószínűséggel) nem fakad új élet; a termékeny napokon tartózkodjanak a házasélettől, mert ha ezeken a napokon történik házastársi aktus, abból nagy valószínűséggel gyermek foganhat. Ha viszont a pár gyermeket szeretne életre hívni, együttléteiket ezekre a napokra koncentrálják. - A ~ módszereinek kulcskérdése, hogy a házaspár fel tudja-e ismerni a testi jeleket, és azokat megfelelően értelmezve biztosan meg tudja-e határozni az asszony ciklusának termékeny napjait. A természetes fogamzásszabályozással kapcsolatos kutatások szerint egy természetes módszer alkalmazásának hatékonysága döntően a módszer jellemzőitől, az elsajátítás szintjétől, valamint az alkalmazó magatartásától függ. -

3. A ~ erkölcsi feltételei. Ahhoz, hogy egy ~i módszer erkölcsileg valóban kifogástalan és üdvösséges, azaz a házaspár, a család és a társad. számára pozitív és Istenek tetsző legyen, meg kell felelnie a következő feltételeknek: a) ne zavarja meg a nemzés természetes aktusát; b) tartsa tiszteletben az emberi test ökológiáját (alkalmazása ne változtassa meg az emberi test működését, használata esetén ne kelljen egészségkárosító mellékhatással számolni); c) tartsa tiszteletben a megfogant emberi életet; d) legyen pozitív hatással a párkapcsolatra; e) legyen hatékony és könnyen alkalmazható (GS 51, 87, FC). -

4. A tiltott mesterséges módszerek. Ha a házaspár valamilyen mesterséges fogamzásgátló módszerrel él, akkor olyan eljárást alkalmaz, amely valami módon meggátolni v. eltörölni igyekszik a szexuális kapcsolatnak azt a lehetséges következményét, hogy abból a fogamzás létrejöhessen és/vagy a megfogant petesejt továbbfejlődhessen. A fogamzásgátló eljárásokat elsődleges hatásmechanizmusaik szerint osztályozzák: vannak sebészeti, mechanikus, vegyi és hormonális módszerek. - E módszerek károsak, ezért erkölcsileg tiltottak, azaz ártanak a házaspárnak, a családnak és a társad-nak, és Istentől elutasítottak, mert: a) a testi egyesülés nem a maga természetes módján történik (óvszerek alkalmazása); b) megváltoztatják az emberi szervezet természetes működését (hormonkészítmények, sterilizáció); súlyos, néha életveszélyes egészségkárosodást okozhatnak a nőnek; több mesterséges módszer nem tartja tiszteletben a megfogant életet, korai abortuszt okoz (hormonkészítmények, tabletták, spirál). Tehát minden mesterséges módszer valamilyen módon és mértékben beavatkozik a →természet rendjébe, mert gátolja a természetes termékenységet, v. megöli a megfogant magzatot, akinek fogantatása pillanatától joga van az élethez. - 5. A megfelelő módszer kiválasztása tájékozódást, számvetést és döntést igényel, amely a házaspár életére hosszabb ideig kihat. Ezért a házasság nagyobb, átfogó döntései közé tartozik, amelynek meghozatalához a párnak megfelelő, hiteles információkra, tudásra van szüksége (FC 33, EV 97). A gyakorlatban többféle ~i eljárás terjedt el. -

a) Az első, tudományos igénnyel 1930 k. kidolgozott természetes módszer az Ogino-Knaus módszer, közismert neve a számolgatós v. naptármódszer, mely az asszony ciklusának termékeny napjait az előző ciklusok hossza alapján statisztikai módszerekkel igyekszik meghatározni. Mivel azonban a nők jelentős hányadának ciklusa ingadozó hosszúságú, ill. az állandó ciklushossz is felborulhat, az eljárás a gyakorlatban megbízhatatlannak bizonyult. - b) A modernebb természetes eljárások alapja az önmegfigyelés: a nő bizonyos testi jelek rendszeres megfigyeléséből következtet arra, hogy termékeny v. terméketlen-e. E testi jelek az ébredési hőmérséklet és a méhnyakban termelődő ún. méhnyaknyák változásai, amelyek viszonylag könnyen megfigyelhetők; ezekhez járulhat még pl. a méhszáj vizsgálata, valamint egyéb kiegészítő észrevételek. - c) A Billings-féle ovulációs módszer, mely csupán a méhnyaknyák megfigyelésén alapul, Eu-ban nem terjedt el számottevően, mert a gyakorlati megbízhatósága éppen ezen a kontinensen maradt el a konkurrens módszerekétől. Azok a párok azonban, akiknek nem elsődleges szempontjuk a nagy biztonság, megelégedettséggel alkalmazzák. - d) A hőmérőzéses módszer, amely az ébredési hőmérséklet mérésén alapul, ném. nyelvterületen az 1900-as évek elejétől ismert. Hívő házaspárok körében Wilhelm Hillebrand plnos terjesztette. A módszert 1954: Gerhard Döring müncheni nőgyógyász prof. tette szélesebb rétegek számára ismertté, rövid és közérthető leírás formájában. A módszer helyes alkalmazás esetén nagyon biztonságos, azonban érzékeny arra, ha felhasználója hibázik. - e) A tüneti-hőmérőzéses módszerek több termékenységi tünet (az ébredési hőmérséklet és a méhnyaknyák, esetleg kiegészítve más tünetekkel) párhuzamos megfigyelését jelentik. A gyakorlati alkalmazás során lényegesen megbízhatóbbak, kifejlesztése John és Sheila Kippley, Joseph Rötzer, Anna Flynn és mások nevéhez köthető. Ezen módszereket fejlesztette tovább és szintetizálta egy német munkacsoport (Arbeitsgruppe NFP). Ez a tüneti-hőmérőzéses módszer a felmérések szerint az eddig ismert ~i módszerek közül a legbiztonságosabb, és a gyakorlatban is versenyképes az ún. modern, nagy hatékonyságú, de erkölcstelen fogamzásgátló módszerekkel, amennyiben az alkalmazó célja a várandósság elkerülése; ugyanakkor hatékony eszköz a gyermekáldás elősegítésére, amennyiben ez a cél. -

6. A módszer kellő szintű elsajátítása. A felhasználóktól függő ~i módszerek csak abban az esetben biztonságosak, ha helyesen használják őket. Ennek előfeltétele, hogy az illetők megfelelő oktatást kapjanak a módszerről és a szükséges tudnivalókat kellő szinten elsajátítsák. A tiltott fogamzásgátló eljárásokkal összehasonlítva az a tapasztalat, hogy a ~i módszer elsajátítása több energiát igényel. A tanulási fázis, amíg egy nő megtanulja a természetes módszer gyakorlati részleteit is, ált. néhány hónapig tart. Kidolgozott, nyomtatott tananyag áll rendelkezésre, melyből az érdeklődők a szükséges tudnivalókat elsajátíthatják. Elvileg a műveltebb és viszonylag szabályos ciklussal rendelkező nők a természetes módszert önállóan is elsajátíthatják, de az autodidakta tanulás hatékonysága korlátozott: a módszer alkalmazásának tényleges megkezdésekor gyakran olyan kérdések merülnek fel, amelyeket egy tankönyv sem tud kielégítően megválaszolni. Ezért szükség van olyan személyes jellegű tanácsadásra, amely képes a tanuló nők egyéni helyzetére szabott eligazítást adni. - A ~i módszerek alkalmazása során az eredmény nagymértékben az alkalmazó pártól függ. A módszer elméleti hatékonysága és a felhasználói biztonság közötti különbség lényegesen nagyobb, mint a legtöbb más családtervezési módszer esetén, mert lényeges szerepet játszik benne a házaspár személyes kapcsolata. Sokkal sikeresebben alkalmazzák a ~i módszert azok a párok, ahol a férfi együtt tanul a feleségével, részt vesz a családtervezés kérdésének megoldásában. Ennek az a magyarázata, hogy a módszer használata szinte megköveteli, hogy a partnerek beszélgessenek, kommunikáljanak, viszont egyidejűleg felkínálja a lehetőséget arra, hogy a termékenységről, szerelmükről, intim élményeikről, igényeikről megtanuljanak őszintén beszélni. A tanácsadónak az oktatás során fontos feladata az, hogy rávezesse a házaspárt kommunikációjuk fejlesztésére. - Akik a módszert jól elsajátították, más szemlélettel és tudással folytatják szexuális életüket, mert tudják, hogy mikor termékenyek s élhetnek lelkiismeretüknek megfelelően ezzel a tudással. E házaspárok tanúsága szerint a módszer elsajátítására és alkalmazására fordított idő és energia bőven megtérül házastársi egységük és szerelmük gazdagodása által. -

7. Képzett tanácsadókra van szükség. A ~i módszerek a gyakorlatban elsajátíthatók és alkalmazhatók, de ahhoz, hogy a házaspárok ezekkel a módszerekkel éljenek, meg kell teremteni a szükséges feltételeket: a megfelelő szexuális nevelést, a termékenység mibenlétéről szóló hiteles tájékoztatást, valamint segítségnyújtást a módszerek tanulásához, melyek „az Egyh. pedagógiájának részét kell képezzék” (FC 33, 35). Ma már senki nem vonja kétségbe az emberek azon igényét, hogy problémáik megoldásához a megfelelő időben megfelelő segítséget kapjanak. Ezért fontos egy olyan ~i tanácsadó-hálózat kiépítése, ahol a tanácsadók az érdeklődők lakóhelyéhez közel, könnyen elérhetően állnak rendelkezésre (FC 35, EV 97). Fekete Tamás-Feketéné Szakos Éva

A testben való ember. Bécs, 1981. (Strätling, H. és B.: A szexuális nevelés mint a család feladata) - Amit Isten egybekötött. Bp. 1986. („Humanae Vitae” enciklika) - Kippley, John és Sheila: A ~ művészete. Ford. Réthelyi Jenő. Bp., 1986. - Rötzer, Josef: Természetes fogamzásszabályozás. Bp., 1992. - Az élet és szeretet bölcsője. Bp., 1994. (Sgreccia, Elio: Család és bioetika) - A boldogabb családokért. A MKPK körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a házasságról és a családról Mo-on. Bp., 1999. - Raith, E.-Frank, P.-Freundl, G.: Natürliche Familienplanung heute. H.n., 2000. - Távlatok 2000/1. (Nagy Ferenc SJ: Eszmélődések a családtervezésről; Szabó Ferenc SJ: Személy és szeretetközösség; Fekete Tamás-Szakos Éva: Szerelem, házasság, családtervezés) - Az élet kultúrájáért. A MKPK körlevele a bioetika néhány kérdéséről. Bp., 2003.