Magyar Katolikus Lexikon > T > temperafestés


temperafestés: olyan festékkel való festés, amely friss állapotban vizes kötőanyagot is tartalmaz, de száradás után vízben nem oldódik. - Régen minden víztartalmú kötőanyaggal való festést így neveztek. A kk-ban a fest. ált. technikája volt, a 15. sz. óta az olajfestés kiszorította. - A temperafesték →kötőanyaga vizes és nemvizes alkatrész keveréke (emulziója). Ide tartoznak a műnyag diszperziók is (akrilfestékek). Az ókortól használt természetes emulziók a tej, tojás, tejes növényi nedvek stb. A túlsúlyban levő kötőanyag fajtája szerint teszünk különbséget a tempera típusai között: gumi-, enyv-, kazein-, tojás-, olaj-, viasztempera stb. - A ~ optikai hatásában a →vízfestés és az →olajfestés között áll, mivel mindkettő kötőanyagát tartalmazza. Ezek aránya dönti el, hogy a ~ melyikhez áll közelebb. Ettől függ fényes v. fénytelen összhatása, és az, hogy milyen festésmódra használható (→lazúrozás, →fedőfestés). A tempera színtartó, nem sárgul olyan mértékben, mint az olajfesték. Mivel gyorsan szárad, festői átmenetek érzékeltetésére az olajfestéknél kevésbé alkalmas. Rendszerint gipsz v. krétaalapozásra készül (→alapozás). Jellegzetes a ~ ecsetkezelése, a vonalkázott rétegek egymásraépítése (→grisaille). G.K.

Welthe 1967. - A képzőműv. isk-ja. Bp., 1976.