tajvani magyar jezsuita misszió, 1954-1958: a magyar jezsuita rendtartomány missziója. - 1950. VI: Janssens generális a kínai missziók vicevizitátorával, Paul O'Briennel folytatott levelezése és személyes találkozók eredményeként beleegyezett, hogy néhány jezsuitát Tajvan szg-ére küldjenek. Elsőként amerikai jezsuiták érkeztek, akik angolt tanítottak a Tajvan Egy-en. 1951: O'Brien bejárta az egész szg-et, hogy megfelelő helyet találjon a misszió számára. A Tajpejtől mintegy 60 km-re D-re található Hszincsu várost találta a legmegfelelőbbnek a munka folytatására. A sziget azért tűnt megfelelő helynek O'Brien számára, mert lakossága kínai, a hivatalos nyelve a Pekingben is beszélt mandarin nyelvjárás, és az őslakosok és a Kínából áttelepültek egyaránt nyitottnak tűntek a ker. hit befogadására. - 1952-53: egyre több jezsuita kényszerült elhagyni Kínát. Ennek ellenére a jezsuiták mindig csak ideigl. jellegű, 5-10 évre szóló megállapodást kötöttek a helyi klérussal. A feltételek között mindig szerepelt az a kitétel is, hogy abban az esetben, ha a jezsuiták visszatérnek Kínába, a rend tulajdonában levő minden épület az egyhm. tulajdonába fog kerülni. A jezsuiták menekültnek tekintették magukat. - →Lischerong Gáspár, a tamingi ap. kormányzó, a kínai hierarchia tagja olyan helyet keresett, ahol a m. misszion-ok együtt dolgozhattak a tamingi kínai papokkal. Néhány szeminarista Hongkongban tanult, mások a Fülöp-szk-en és az USA-ban. Mindannyian szentelés előtt álltak, és szerették volna a m-ok munkáját segíteni. - 1954: O'Brien vicevizitátor felajánlott Lischerongnak egy ker-et Hszincsuban, amelynek magyar lett volna az elöljárója. Akkoriban néhány m. már Hszincsuban volt: Bencze István, a nagyszerű asztalos és szobrász, aki 1954: a Fülöp-szk-ről érkezett, valamint →Schmotzer János és →Maron József, akik tajvaniul tanultak a jezsuita nyelvisk-ban. Lischerong azonban úgy vélte, hogy kínai világi papjai számára nem volna megfelelő az olyan missziós ter., ahol kizárólag külf. jezsuiták dolgoztak. Új tajvani missziót akart nyitni, amely kínai pp. fennhatósága alá tartozik. 1954. XII: Tajvan középső vidékén, a Ráktérítő mentén található Csiajiban vállalt missziót. A missz. ter-et Thomas Niu, a csiaji ap. elöljáró ajánlotta a m-oknak. Niu korábban a tamingi missziótól K-re, Santung tart-ban volt pp., így már Kínából ismerte a m-okat. A Szentszék 1952: nevezte ki Niu pp-öt a csiaji egyhm. élére. Korábban több szerz-rend is próbálkozott a térítéssel Putzeban, de sikertelenek voltak és hamarosan távoztak. A kudarcuk fő oka a vidéken igen erős Macu-kultusz volt. Macu a kínai tengerészek védőistennője, s kultuszának központja éppen Csiaji környékén van. - A csiaji egyhm. és a JT között létrejött szerződésben Niu pp. és Lischerong megállapodott, hogy a rend biztosítja az embereket a papi teendők ellátására a putzei esperesi körzetben. - A helyi emberek kizárólag a tajvani dialektust beszélték, és egyetlen kat. élt közöttük, egy Kínából menekült tanár. A vidék rendkívül szegény volt. A 200.000 főnyi lakosság legnagyobb része mezőgazd. munkából, sólepárlásból és halászatból élt. Nyilvánvaló volt, hogy a misszion-ok csak akkor tudtak beszélni az átlagemberekkel, ha megtanulták az ott használatos tájszólást. Maron József néhány hónapig tanult ugyan tajvaniul Hszincsuban, de annak a tudásnak nem sok hasznát vehette, mivel a D-Tajvanon beszélt tájszólás nagyban különbözik a sziget É-i részén beszélt dialektustól. A m-ok hozzáláttak a tajvani nyelv tanulásához. Lischerong Gáspár ekkor 66 é. volt, de a Putzeban munkához látó két másik magyar, Maron József és →Rab Pál is a negyvenes éveiben járt már. Megpróbáltak kapcsolatba kerülni a helyi lakossággal: a misszió épületében kialakítottak egy olvasótermet, Maron József mat-t és angolt tanított a helyi középisk-ban. 1955: érkezett Putzeba →Horváth Sándor és →Jaschkó István. Először csak egy bérelt házban kezdték meg a munkát, de ahogy újabb papok érkeztek, és a hitújoncok száma is egyre nőtt, a bérelt ház szűkösnek bizonyult a misszió számára. Az anyagi források hiánya miatt új jezsuita rezidencia építését csak 1956. II: kezdhették meg. Bencze István tervezte a tp-ot, a rházat és a hitoktatásra szolgáló helyiségeket. A kpna felszentelésére 1956. XII: került sor. - Amikor a m. páterek elsajátították a tajvani nyelv alapjait, elhagyták Putzet, és a környékbeli falvakban folytatták a munkát. Horváth Sándor Icsuba ment, Jaschkó István Tungsiba, Rab Pál pedig Putajba. Rendkívül szegény vidéken igen szűkösen éltek. Lelkesedésük azonban sokakat vonzott, ezért néhány éven belül mindenütt szükségessé vált tp-ok v. legalábbis kisebb kpnák építése. Maron József szerint csodaszámba megy, hogy Lischerong Gáspár össze tudta szedni a szükséges pénzt, mivel Mo-ról egy fillér támogatást sem kaptak. 1956: csatlakozott a putzei m-okhoz →Koch István és →Császár György. 1957: →Kerekes István Tajcsungból, a hetvenéves segítőtestvér, →Fekete Mihály pedig a Fülöp-szk-ről érkezett Putzeba. - →Takács János, akit 1954: Jaschkó Istvánnal együtt utasítottak ki Kínából, nem a m-okkal együtt dolg., hanem a kínai missziók vizitátorának utasítására Hszincsu mellett, Hsziangsanban nyitott új missziós állomást. A ~ból két kínai világi pap csatlakozott a m-okhoz: 1956: Sen, 1958: Jin atya, akiket Hongkongban szteltek pappá. Az 50-es évek végén Kerekes István váltotta fel Rab Pált Putajban, akit a jezsuita lelkigyakorlatos-ház vezetésére szemeltek ki az elöljárók. Jaschkó István, miután Tungsiban felváltotta őt P. Sen, Lucaóba ment, ahol kórházat alapított. Az evangelizáció a szokásos, jól bevált módszerek szerint zajlott: katekétákat képeztek, hitoktató-kurzusokat tartottak az érdeklődők számára, óvodákat nyitottak, élelmiszersegélyt osztottak a rászorulóknak. 1955: 11, 1956: 33 keresztelés volt, 1966: már 2500 ker. élt Putzeban és a környező falvakban. - A közvetlen hithirdető tevékenység mellett →Sebes József, Amerikában híres egy. tanár, a Hongkongban élt →Ladányi László „Kína-figyelő”, a komm. Kínában történtek világszerte elismert kutatója és elemzője lett. A Tajvanon dolgozók szintén a nemzetk. jezsuita közösség nagyrabecsült tagjaivá váltak. Bencze István műv. munkásságát őrzik a Ny-i és kínai stílusú tp-ok és kpnák, oltárok, ereklyetartók és tp. berendezések szerte a világon: Mo-on, Kínában, Tajvanon és a Fülöp-szk-en. A JT-ban eltöltött immár közel 70 év alatt sosem pihent, mindig újabb terveken törte a fejét. Szinte nincs olyan tp. Tajvanon, amelyben ne lennének ott legalább az ő műhelyében készített szobrok v. padok. Ő építette a m. misszió összes tp-át és kpnáját, de az ő munkáját dicséri a jezsuiták katedrálisa Hszincsuban, valamint a Fuzsen Egy. kpnája és több épülete is. Bencze István 91 évesen is aktív volt, a Fuzsen Egy. jezsuita rházában élt, s a Putzeban felépítendő új rház terveit és építését ellenőrizte. - →Zsámár Jenő az 1940-es években még Pekingben kezdett dolgozni egy kínai-m. és m-kínai szótáron. Még 1949, Peking komm. fennhatóság alá kerülése előtt Zsámár elhagyta Kínát, és Makaón telepedett le. Ott találkozott a fr. jezsuitával, P. Deltourral, aki egy kínai-fr. szótár elkészítésén fáradozott. A két tudós jezsuita megállapodott, hogy a lexikográfiai anyagaikat egyesítik, és egy nagy szótárprogramot indítanak útjára. Több, Kínából kiutasított jezsuita csatlakozott a munkához, így az eredetileg kétnyelvű munka kibővült, felvették a sp-t, az angolt és a latint is. 1952: a szótár-team Makaóról átköltözött Tajcsungba, Tajvan szg-ére. Itt már 25 jezsuita dolg. a szótárakon több éven keresztül. Ez volt a kínai jezsuita misszion-ok első közös munkája Tajvanon. Mind az 5 szótár azonos anyagot használt: a Zsámárék által készített monumentális szótáralapot, amely kb. 1,5 mill. cédulát jelentett. Minden egyes cédulán különböző kínai szótárak szócikkeinek kivágásai vannak felragasztva, 162.000 írásjegy és 180.000 szóösszetétel alapján rendszerezve. A szótáralap készítői munkájuk során lefordították az alapvető kínai értelmező szótárak összes szócikkeinek összes jelentését. A munkához több mint kétszáz különböző (műszaki, orvosi, közgazd. stb.) tematikájú szótárt is felhasználtak. A tervek szerint a szótárak egyaránt tartalmaztak volna modern és klasszikus kínai kifejezéseket, hogy segítségükkel ne csak a mai modern kínai nyelvet lehessen jobban elsajátítani, hanem a régi szövegeket is könnyebben lehessen olvasni. - Tajcsungban a szótárkészítők 6 osztályba voltak beosztva. Mindegyik nyelv munk. külön csoportot alkottak, a 6., közp. osztály pedig előkészítette a fordítandó anyagot, és ellenőrizte az elkészült fordításokat. Minden osztályon kínaiak és külf. jezsuiták együtt dolgoztak. Először a Francia Osztály készítette el az adott egység fordítását, majd az elkészült fr. fordítást adták át a többi osztálynak, amelyek a fr-t használták a fordítás alapjául. Ha a többiek hibát találtak a fr. fordításban, azonnal értesítették a fr. munkatársakat. A rendszer segítségével a fordítócsoportok ellenőrizhették egymás munkáját. A szótárak első változata 1954 nyarára készült el. Az évek során sok m. jezsuita töltött el hosszabb-rövidebb időt a szótár készítésével: Zsámár, Németh, Kerekes, Rab, Horváth és Vajda atyák, és Fekete P. és Lindenberger testvérek. Maron József néhány hónapig a lat. osztály munk. volt. - A monumentális kínai-többnyelvű szótárt a mérete és a hatalmas nyomdai költségek miatt nem tudták kinyomtatni. Mivel időközben több kínai-angol szótár is napvilágot látott, úgy döntöttek, hogy a kínai-angol változat elkészítését mellőzik. A Fülöp-szk-en egy kínai pap szerk. a teol-ok számára egy kínai-latin szótárt, ezért a lat. szekció munkáját is felfüggesztették. Zsámár Jenő azonban kiadta a saját szószedetét, amelyet az Aszketika és misztika c. kínai nyelvű kv-éhez készített. A szótár rövidített, mintegy 6000 kínai írásjegyet tartalmazó fr. változata 1976, a szintén középszótár méretű sp. változat 1977: jelent meg. A kínai-m. szótáron →Vajda Tibor 1977-ig dolg., majd elkészítette a magyar-kínai szótárt is. A kínai-m. szótár kiadásának jogát az Akad. Kiadó 1977: megvásárolta, de nem adta ki . A m-kínai szótár kéziratát a m-ok Tajvanon sokszorosították, és az elkészült 10 köt-ből álló példányok közül egyet a M. Rendtart. kvtárának ajándékoztak. A Zsámár Jenő által készített szótáralap jelenleg Tajpejben, a Ricci Int. kvtárában található. - Jaschkó István, miután P. Sen, egy kínai pap átvette tőle a plnosi feladatokat Tungsiban, a Putzetól 8 km-re található faluban, Lucaóban alapított új missziót. 1962: nyitotta meg első rendelőjét, akkor még a saját szobájában, a parókia épületében. Akkoriban csupán egyetlen rendelőintézet működött a környéken, több mint 30.000 emberre jutott egy orvos. A legtöbben a földeken dolgozó szegény parasztok voltak, akik nem engedhették meg maguknak, hogy a nagyobb városokba utazzanak gyógykezelésre. Jaschkó Istvánnak ekkor már komoly orvosi gyakorlata volt, hiszen Kínában több éven keresztül volt kórházigazgató. A gyógyszerek elkészítésében Császár György segített. Rövidesen annyi betegük volt, hogy elhatározták: külön épületet húznak fel egy nagyobb rendelő számára. Az építkezés 1964: kezdődött. A kórház eredeti neve Szegénykórház volt, de ezt hamarosan Szt Családra változtatták, mivel a szegények kórházába senki sem ment volna szívesen. A kórházban volt kínai orvos, a nővérek valamint az adminisztrációt végző munkatársak szerz-nők voltak. A kórház egyre bővült. 1969: kibőv. az első szintet, 1974-re külf. segítséggel megépült a második szint is. A kórházban néhány éven át m. orvos is tevékenykedett. Folyamatos ügyeletet láttak el, a környék súlyos betegei és operációra szoruló sérültjei mind ide kerültek. A betegek száma a 70-es években évente 6000, a 80-as évek elején 8-9000 körül volt. Célkitűzésüknek megfelelően a szegényeket, akik nem tudták megfizetni a gyógykezelés költségeit, gyakran ingyen kezelték. - Az 1980-as évek elejére a kórház egyre kevésbé tudta betölteni az eredeti funkcióját. Tajvanon akkorra a gazd. helyzet ugrásszerűen megjavult, az emberek életkörülményei is javultak, a közlekedés is gyorsabbá és kényelmesebbé vált. Az emberek szívesebben mentek a nagyvárosi kórházba, emellett orvost találni is egyre nehezebb volt. A körülmények alakulását figyelembe véve a rend vezetése 1982: úgy döntött, hogy a kórházat be kell zárni. A bezárást követően Császár György folytatta a szegényekért végzett munkát. A környékbeli emberektől haszált ruhákat gyűjtött, azokat nagy dobozokba csomagolta, és elküldte a Fülöp-szk-re és Afrikába. - A kórház megalapítása után Jaschkó István 1972: elhagyta Lucaót, hogy a fogyatékos gyermekeken próbáljon segíteni. Hszincsuban és a város melletti Kuanhsziban jelenleg 3 különböző intézet működik. Az első intézetét, amelyet a JT és a tajvani kormány nem ellenzett, viszont anyagilag nem is támogatott, 1975: nyitotta meg. Az int. célja az volt, hogy képzési lehetőséget biztosítson olyan fogyatékos gyermekek számára, akik a közokt. intézményekben nem képesek tanulni. A gyermekek az int-ben élnek, a legtöbben ott is tanulnak. 1994: már áll. támogatással elkészült Hszincsuban egy újabb int. a súlyosan sérült gyermekek számára. Hszincsu mellett alakították ki a munkaképes fiatalok foglalkoztatóját. A nevelői felügyelet alatt végzett munkát szakképzett gyógypedagógusok irányítják. Az intézmények vezetője Jaschkó István. A tajvani közt. elnök, Li Tenghuj 1997. IV. 14: Jaschkó Istvánnak munkája elismeréséül a legmagasabb áll. kitüntetést, a „bíbor szalagrendet a csillaggal” adományozta. - A ~ 1958-ig tartozott a M. Provinciához. 1958: megalakult a Távol-Keleti Provincia, majd 1971: a Kínai Provincia, s a Tajvanon dolgozó m-ok átkerültek az új rendtart-ba. - 1993-94: még Tajvan szg-én élt Bencze István, Császár György, Jaschkó István, Maron József, Vajda Tibor és Rab Pál; 1995: a Fülöp-szk-en →Kráhl József és →Papilla Lajos. Vámos Péter

Ladany László: The Catholic Church in China. New York, 1987. - Maron József: Comments on the 25th Anniversary of the Putze District. Kz. - Vámos Péter: Két kultúra ölelésében. Bp., 1997. (Anima una kv-ek 12.)