Magyar Katolikus Lexikon > T > tag


tag (lat. membrum): 1. szoros értelemben az emberi →test része. A Szentírásban Jézus szavaiban a palesztinai felfogás tükröződik: mindegyik ~ az általa végzett cselekvés helyett áll (Mk 9,43-48 = Mt 18,8). Mt 5,29: a csaknem szó szerint megismételt mondás még a ~ és a test (melosz és szóma) közti viszonyt is meghatározza annyiban, hogy az egész szóma megmentése érdekében a bűnbe vivő ~ot ki kell vájni, le kell vágni. Ez a hasonlat világosan mutatja, hogy Jézus radikális követelményeket támaszt. - Hasonlóképpen látja Pál is az emberi test ~jait, melyek feladatát Isten határozta meg egyenként, tetszése szerint (1Kor 12,18). Az ember v. a bűnnek szolgál, s ~jait a tisztátalanság és a törv-szegés szolgálatába állítja, v. Istennek, ~jait az igazság szolgálatába állítva, életszentségre törekedve (Róm 6,16-19). A ker-t Pál óva inti: „Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem... adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek” (6,13). Itt, mint a 7. fej-ben (különösen: 7,5.23), a ~ maga a konkrétan cselekvő ember (vö. Jak 3,5; 4,1). Innen érthető a Róm 12,4; 1Kor 12,12-27 is, ahol az egy testről és a sok ~ról van szó. A ker-ek ~ok, akik Krisztus testét alkotják; testük Krisztusnak a ~ja (6,15), azaz egészen Krisztus szolgálatára szentelik magukat, mert az egy Lélekben egy testté lettek (12,13); ennek a testnek Krisztus a feje (vö. Kol 1,18; Ef 1,12). - 2. átvitt értelemben →közösségbe, →testületbe tartozó személy. R.É.

BL:1766.