tömjén (gör. thymiama, lat. incensum): a boswellia-neműek gyantája,

szemcsés, halványsárga–vöröses, kevés illóolajat is tartalmazó anyag. Tűzparázson elégve szépen gomolygó, egyenesen fölfelé szálló és kellemes illatú füstöt ad. – Jelentősége a →mirhához hasonlítható. Tágabb értelemben ~nek nevezik a →balzsamot is, de rendszertani értelemben nem azonosak. Átvitt értelemben a lelki vigaszt, a lélek betegségének gyógyszerét jelenti. Őshazájának már Dioszkoridész és Sztrabón előtt is Indiát tartották. Valójában a mai Jemen, Szaúd-Arábia és Etiópia K–ÉK-i sávjában honos fás növény. – Az ósz-i kultuszban az →illatáldozat anyaga (Kiv 30,34), az ételáldozathoz is hozzátartozott (Lev 2,1.15; 6,8), a →kitett kenyereket is meghintették ~nel. Külf-ről, 1Kir 10,2.10; 2Krón 9,9; Iz 60,6: Sebából szállították. A rómaiak idejében már élénk K–Ny-i keresk-ben sok ~ érkezett egyéb fűszerekkel együtt a szabeusok földjéről (D-Arábia), amit az ÓSz 2 helyen említ (Iz 60,6 és Jer 6,20). Erről a tart-ról emlékezik meg Plinius, Ptolemaiosz, Sztrabón, Vergilius, Columella, Theophrasztosz és Arrianus is. A Kiv 30,34–38: a ~ használatát részletes törv-ekkel íratja elő a Sinai-hegyen Mózes előtt megnyilatkozó Isten; lényege, hogy csak istentiszt. célra szabad használni, élvezeti célokra nem. – Az ÚSz-ben a →napkeleti bölcsek ~t hoztak a gyermek Jézusnak (Mt 2,11). János látomásában (Jel 5,8) a 24 vén csészéjében a ~ a szentek imádságait jelképezi. – A muszlim világban a szeszes italok élvezetének tilalma miatt a ~ kábító hatásának élvezete megengedett volt: a nagy mennyiségben beszívott ~füst olyan bódító hatású volt, mint az alkohol. – Az Egyh-ban az ima és az áldozati cselekmények jelképe (→füstölés, →füstölő), lit. célokra szintetikus úton is előállítható. A zsinagógában nem használatos.  S.J.–R.É.

Haynald 1879:16. – Lőw I/1:312. – Onasch 1981:374. – BL:1843.