illatáldozat: eredetileg tömjén égetése kiegészítő →áldozatként az →ételáldozathoz (Lev 2,2.15; 6,7). - Mint az ~ oltárán bemutatott önálló áldozat csak későbbi időből adatolható; csak Áron fiainak volt szabad bemutatniuk (Kiv 30,1-10; Lev 10,1-5; Szám 17,1-5; Lk 1,9); a →tömjénhez áldozatként még háromféle illatos anyagot (→balzsamot, →galbanumot és →masztixot, ill. mások szerint storaxot, azaz zsidótömjént) használtak. Hogy jobban égjen, sót is kevertek hozzá. A receptet profán célra halálbüntetés terhe mellett tilos volt fölhasználni. A bűnös kezéből az ~ iszonyat Isten előtt (Iz 1,13). - Az ókori gör-ök ~-jelleggel ültettek virágokat a szt →ligetekben, és az elhunytak sírjára: a jó illat az istenség tetszésének elnyerésére, ill. a halott üdvösségére utalt.  **

BL:682.