Magyar Katolikus Lexikon > T > Teilhard de Chardin


Teilhard de Chardin, Maire-Joseph Pierre, SJ (Sarcenat, Clermont m., Fro., 1881. máj. 1.-New York, USA, 1955. ápr. 10.): természettudós, teológus. -

I. Élete. 12 gyermekes nemesi család 4. gyermeke. Anyja Voltaire rokona volt. Szülei és ném. nevelőnője irányítása mellett otthon kezdett tanulni. 1891: beíratták a mongréi jezsuiták Lyontól 25 km-re É-ra fekvő Villafranche-sur-Saône-i gimn-ába. 1892. V. 26: itt volt elsőáldozó. 1897: sikeres záróvizsgát tett, majd Clermont-Ferrand-ban mat-ból kiegészítő képzésben részesült. - 1899. III: Aix-en-Provence-ban belépett a r-be. 1900. X: juvenátusba került, nyelvi és irod. tanulm-okat folytatott Laval-sur-Mayenne-ben. 1901. III. 25: itt tette első fog-át. 1902: a jezsuitákat száműzték Fro-ból, a rendi képzés közp-ja Jersey (az angliai Csatorna-szk. egyike) lett. ~ 1901. X-: a Bon Secours-i, 1902. X-: a Saint Louis-i házban élt, itt tanulta a fil-t. 1905: Egyiptomban, a kairói Collège de Sainte Famille-ban fiz. és kém. tanár. VIII. 22: lépett Afrika földjére. A szüleivel s főleg kedvenc húgával, Marguerite-Marie-val (1883-1936) folytatott levelezéséből ismert gyűjtőszenvedélye: bogarakat, hernyókat, lepkéket, skorpiókat, gyíkokat, kígyókat, madarakat gyűjtött, majd jegyzékbe foglalva küldte Fro-ba. A levelekben Egyiptom pol-jával, a muszlim vallással nem foglalkozott. Eleinte nehezen boldogult az arab tanítványokkal, főleg nyelvi problémák miatt, de az idő múlásával örömöt jelentett számára a tanítás. A lakosság életében nem mélyedt el annyira, hogy megtanulja az őslakosok nyelvét. Tanítványairól szinte semmit sem tudunk. A sivatagon keresztül, a Nílus partja mentén és a delta nádasaiban legszívesebben egyedül barangolt. Visszarendelték Angliába, 1908-12: a Canterbury közelében lévő Hastings feletti dombra épült „Ore Place”-ban tanult. 1911. VIII. 24: szent. pappá, újmiséjét másnap mutatta be szülei és néhány testvére jelenlétében. ~ Hastingsben folytatta természettud. kutatásait, a paleontológia vált sorsdöntővé számára: Weald kövületekben gazdag vidékét járva fölmerülhetett benne a szervetlen anyag és a szerves lények fejlődésének akkoriban még erősen vitatott gondolata. Anglia volt a Föld, a növényzet, az állatok és az ember kialakulása fejlődéstörténetének szülőhazája. A geológus Charles Lyell (1797-1875), a világutazó Charles →Darwin és a biológus Thomas →Huxley alapozták meg a látható világ ismeretelméletét. Ők ekkor már nem éltek, de elméletük Ernst Haeckel (1834-1919) közvetítésével diadalmasan érvényesült Eu-ban. ~t lelkesítették ezek a felismerések, ugyanakkor No-ban a jezsuita r. hívei elkeseredett harcot vívtak a fejlődéstan ellen Haeckellel és monisztikus követőivel. A →fejlődéselméletet valló tudósok nagy részének az volt a véleménye, hogy az új eszme nem egyeztethető össze a ker. →teremtéstannal. Az összhangot Henri →Bergson kísérelte megtalálni A teremtő fejlődés (L'Évolution créatrice) c. kv-ében, mely nagy hatással volt ~ra. 1912: elöljárói Párizsba küldték, ahol Marcellin Boule-nak (1861-1943), a paleontológia és őstörténet prof-ának irányítása mellett földtörténeti ismeretei szaktudássá váltak. Párizsban akkor két egyetem működött: a Sorbonne →Descartes, és a Collège de France →Pascal szellemében. Párizs volt a Ny-i biológiakutatás közp-ja. ~ a Termtud. Múz. munk. lett. Naponta a jezsuiták montmartre-i kis kpnájában misézett, munkahelyén az őslénytan, az embertan és az őstört. legújabb kutatásaival foglalkozott. Vállalta a vallás és a természetkutatás, a hit és a tudás összehangolásának óriási kísérletét, bár tudta, milyen veszéllyel jár ez. Munkássága szellemi vitatéma lett. Tanulm-ai befejeztével Henri Breuil (1877-1961) abbéval, az „őstörténet pápájával” és Hugo Obermaier (1877-1946) madridi egy. tanárral 1913: megtekintette a Santander melletti nevezetes Altamira barlangot, és részt vett az É-spo-i ásatásokban. Azt remélte, hogy akad. tanulmányai alapján a paleontológia dr-ává avatják, de ekkor kitört az I. vh. -

1914-19. 1914. XII: behívták a hadseregbe. Eü. katonaként a marokkói lövészek 8. ezredével, a későbbi 4. Zuáv ezreddel indult a harctérre. Majdnem minden frontszakaszon nehéz évek következtek: Ypres, Arras, Compiègne, Reims, Verdun, Nieuport, Soissons, Châlon-sur-Marne és végül a Vogézek ter-e, ahonnan Colmaron és Strasbourg-on keresztül vonult a győztes csapat Kehlnél a Rajna-hídon át No-ba. 1915. V: ~t őrvezetőnek léptették elő, végig ebben a rendfokozatban maradt. - ~ nyitott szemmel látta maga körül a háború borzalmait. Sokszor naphosszat feküdt a sárban, bombatölcsérekben; pergőtűz belövései közben vitte a lövészárkokból a sebesülteket a kötözőhelyre, próbált a haldoklóknak papként vigaszt nyújtani, temette a halottakat. 1916. V-1917. I: Verdunnél szolgált az ezredével. Míg mások a kimerültségtől teljesen tönkrementek, v. az állatias lét határán a lövészárok fedezékében magukról is lemondtak, addig ~ban egyre erősebben élt a szellem. 1916-19: 20 esszét írt a vallásos élet és szemlélet közp. kérdéseiről, sokszor a legnehezebb körülmények között. Amit további termékeny írói munkássága során létrehozott, csírájában már megvolt költői háborús írásaiban, melyek lelkesedésből születtek, de még nem mentek keresztül az ész szűrőjén, nem próbáltak intellektuális igazolásokat nyújtani sem a teol., sem a termtud. ter-én, csupán ker. misztikus írások.- A kozmikus élet (La Vie cosmique) c. első írásának a kelte: 1916. III. 24. Meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy amit jóval később a nagy és átgondolt alapművében, Az emberi jelenségben (Le Phénomène humain) kiteljesedve, lecsiszolva megírt, a háborús évek e korai esszéjében már részleteiben megtalálható. Ez az igazi ~, aki az átélt véres harcok után, a lövedékek robbanásai, a gépfegyverek kattogása, az aknák ropogása mellett, kihasználva a szünetet, írásban ad hangot víziójának: a háború tisztítótüzében született meg az Egyh. modern misztikusa. E tanulmánya élére írt jelmondata: „Van egyesülés az Istennel, s van egyesülés a Földdel, de a Föld révén is lehet egyesülni az Istennel”. - Optimizmusa nem ismert akadályt. Majdnem másfél éven át segített a sárban, agyagban, v. a verőfényben elvérzett haldoklóknak, eltompult katonatársainak. Mindez erősítette az isteni erőben való bizalmát. A kozmikus élet c. esszéjét ebben a szellemben írta. Egyetlen himnusz ez Istenhez, a világban a világért, az egész mindenségért. Közben tudta, milyen veszélyes határmezsgyén jár misztikus „panteizmusával”, amit egyháza dogmájával összhangban akar értelmezni. Első esszéjét szellemi végrendeletként hazaküldte unokanővérének, Marguerite Teilhard-Chambon-nak, akivel együtt nőttek fel és őszinte baráti kapcsolatuk egész életükre szólt. Az ő segítségét kérte a kiadóhoz való továbbításhoz. Egy eszme születése (Genèse d'une pensée, Lettres 1914-19) c. később megjelent leveleiben ~ neki tárta fel gyötrő problémáit, s tett hitvallást arról, hogy papként az emberiséget szeretné szolgálni. Menedéket keresett Marguerite megértő barátságában, vele osztotta meg a Jel-ben v. Szt Pál leveleiben olvasott gondolatokat, de neki írta le a harcokban elszenvedett borzalmakat is. A maga helytállását csak szerényen említette meg. A háború éveiről, ~ eszmevilágának kibontakozásáról valójában ez a levelezés nyújt részletes tájékoztatást. - Amikor ezredét a frontról visszavezényelték, 3 írása látott napvilágot: A világ újrateremtése és Az Isten országa (kelt: Nant-le-Grand, Mosel, 1916. IX. 15., ill. IX. 20.), valamint Krisztus az anyagban, amelyet 1916. X. 14: a douaumont-i roham előtt írt uo. - A háború alatt is kihasznált minden alkalmat, hogy misézzen, és ha a kedvezőtlen körülmények miatt nem volt más lehetőség, akár a lövészárokban, akár fedezékben, rövid visszavonultságban naponta átelmélkedte az Euch. misztériumát. Ezen elmélkedésekből jött létre a Krisztus az anyagban c. írása, amelyben magának és a jelenkornak tudatosabb ismeretet ad az oltárnál végbemenő átváltozásról és az áldozásról. Abban a reményben küldte el kz-át kiadásra a fr. jezsuita rtart. folyóiratához, az Études szerkesztőségéhez Marguerite segítségével, hogy az esszé megjelenhet. A levelezésből tudjuk, hogy a szerk-nek, Léonce de Grandmaisonnak (1868-1927) tetszett a kz., de a kiadásra nem volt lehetőség. Akkor még nem sejthette a 35 é. pap és frontharcos, hogy hátralévő életében számtalan hasonló visszautasításban lesz része. Kz-ai sokszorosításban jártak kézről-kézre, úgyszólván csak tisztán geológiai, ill. paleontológiai munkái kerültek kiadásra. ~ bizonyára szenvedett a cenzúra szigora miatt, mégis mivel az egyh. és a rend maradt működésének alapja, sohasem merült föl benne, hogy e kettőtől elszakadjon.- Megjelent viszont 1917. XI: az Études-ben a Visszavágyok a frontra c. írása. - ~ vágya, hogy Isten a világgal egyesüljön és maradandó béke legyen, pacifistának nem mondható. Életét a papi, szerz. pályának szentelte, a háborút a felsőbbrendű életre születés elősegítéséhez szükséges erőkifejtésnek tekintette. Ha tétlenségre volt kényszerítve, haszontalan naplopónak érezte magát. Kereste a bevetéseket, amelyek fizikai, lelki és szellemi erejét követelték. Ennélfogva érthető, mennyire nem örült, amikor 1917. I: fölmentették eü. szolgálatából, és tb. hordágyvivőnek, vagyis az ezred rendkívüli lelkipásztorának nevezték ki. El kellett ezért hagynia eddigi, 2 éve már megszokott zászlóalját, és közvetlenül az ezredparancsnokság alá rendelték. - 1918. V. 26: rövid szabadsága alatt letette ünnepélyes fog-ait Sainte-Foy-lès-Lyonban, ahová az angliai számkivetés után a rtart. noviciátusát visszahelyezték. A háború vége felé ezredét a fr. harcvonal D-i szárnyára, a svájci határ közelébe helyezték át. Közben a Vogézek másik oldalán a németek elhagyták a 4 éven át oly nagy áldozatok árán védett lövészárok-állásaikat, és visszavonultak a Felső-Rajna völgyébe. A győzelmes fr. hadsereg pedig bevonult Mühlhausenbe, Colmarba és Strasbourg-ba. Ez utóbbiban rendezett népünnepélyen ~ is elvegyült az ujjongó elzásziak forgatagában. Mély benyomást keltett benne a strasbourg-i dóm. Még ott írta meg Jegyzetek az új idők evangelizálásának szolgálatában c. cikkét. Ebben arra hivatkozik, hogy a nagy hittérítők, de a hitrombolók is emberek voltak, akiknek szívében erősen lobogott az idők szelleme. Ker-ekhez intézett kiáltvány ez, s egyben kísérlet saját maga igazolására - in se ipsum. Helyzete valóban bonyolult. Az ortodoxokhoz tartozik, hívőnek számít, és a heterodoxokkal érez. 2 kis írás született még ném. földön, egyenruhában: Az ígéret földje és Az egyetemes elem. Reménykedve küldte kz-ait az Études szerkesztőségébe, de Léonce de Grandmaison udvarias szeretettel tért ki a kiadás elől. Jan. végén szabadságát Sarcenat-ban töltötte szüleivel, Párizsban meglátogatta unokanővérét, és előkészítette a polg. életbe való visszatérését. -

1919-23. 1919. III. 10: leszerelt, s azonnal fölvette a kapcsolatot a párizsi Termtud. Múz-mal. A Sorbonne előadásait látogatta és a múz. laboratóriumában dolg. A nyári szünidőt Jersey szg-én töltötte. A növénytan szorgalmas tanulmányozása mellett, amit dr-rá avatásához melléktárgyként választott, megírta Az anyag lelki hatalma (La Puissance spirituelle de la matière) c. azon kevés esszéjének egyikét, melynek kiadását 1950: még megérte. - Evolucionista munkája miatt katolikus Haeckelnek hívták. Költői szárnyalású szövege alapján ugyanilyen joggal lehetne katolikus Nietzschének is nevezni. - A háború utáni éveket ~ intenzív tanulással töltötte, sok emberrel találkozott. Marcellin Boule környezetében nagy diáksereg gyűlt össze, akik Fro-ban később a geológia, a paleontológia és az őstörténet legfőbb tanszékeire kerültek. Breuil abbén kívül, akihez életfogytiglani barátság fűzte, barátai közt találjuk Pierre Lamare-t (1894-1967), a későbbi geológust Bordeaux-ból, Alfred Lacroix-t (1863-1948) és Gaudefroy abbét, az ásványtan tudósait, Pierre Termier-t (1859-1930), a geológust és Paul Rivet (1876-1958) antropológust, a Musée de l'Homme alapítóját és más tudósokat. Nemzetközi együttműködés iránti vágya folytán, még a hastingsi évei alatt a Piltdown-ügy kellős közepébe került, és már 1921: szorosabb kapcsolatot tartott fenn a baseli kutatóval, Hans Georg Stehlinnel (1870-1941), a belga paleontológussal, Louis Dollóval (1857-1931) és az amerikai Walter Grangerrel (1872-1941) (Museum of Natural History, New York). Gaudefroy abbén keresztül ismerkedett meg Édouard Le Roy (1870-1954) bergsonista fil-sal, barátságuk mindkettejükre jó hatással volt. - Gyors egymásutánban szerezte meg bizonyítványait: 1919: földtanból, majd növénytanból, 1920: állattanból. Ez év húsvétjától dolgozott dri dissz-ján: A harmadkor emlősállatai és lelőhelyeik Fro-ban. Ezrede kérelmére 1921. III. 21: megkapta a „Becsületrend” kitüntetést. Már tanulm-ai idején mint a geológia tanára tevékenykedett a párizsi Kat. Egy-en. 1922. III. 22: a termtud-ok dr-ává avatták, 1922-23: a Société géologique de France elnöke. 1923: a Múz. megbízásából és rtársa, Emile Licent SJ (1876-1952) meghívására elindult első kutatóútjára Ázsiába. -

1923-24: paleontológiai expedíciók Ázsiában. 1923. IV. 10: indult hajója Marseille-ből, 6 hét múlva érkezett Sanghajba. V. 23: értek Tiencsinbe Licent atyával, aki itt egy háromemeletes házat rendezett be Kína geológiai és paleontológai múz-a részére, ahová 9 évi munkájának eredményeit gyűjtötte össze. ~ felismerte, hogy majdnem minden lelet a negyedkorból, a Föld legfiatalabb rétegeiből származik, tehát Kína földtana még felderítetlen. A Licent atyával közösen tervezett Ordosz-területi expedíciótól remélte, hogy mélyebben bepillanthat a kínai talaj szerkezetébe, Ázsia szívébe. - A kis karaván VII. közepén kelt útra, 2 fr. kutató 2 kínai szolgával, akik a geológiai kutatásokhoz szükséges, egyelőre üres ládákat, kosarakat, tábori ágyakat, élelmet, nyeregszerszámokat gondozták. Később került az expedícióhoz még 10 öszvér, 3 szamár, 5 hajcsár és a védelmükre szükséges csapat katona, mivel akkortájt nem volt veszélytelen Kínán és Mongólián keresztül az utazás. Kínában óriási áradások, éhínségek, pestis és rablók pusztítottak. - Mongólia belsejében hetekig tartó vándorlás után értek az Ordosz-vidékre, melyet a Sárga-folyónak É felé messze kitérő kanyarulata határol. Többször keresztezték a „Kínai fal” építészeti csodáját. A nappalok perzselően forrók, az éjszakák hidegek, és mindenhol láthatók a szörnyű eróziós jelenségek, amelyek az egykor termékeny földeket a tervszerűtlen fairtások következtében sztyeppévé és sivataggá változtatták. Táborhelyüket a dűnék közt kígyózó, mélyen bevágott kis folyó partjánál ütötték fel. Ennek a kanyonnak meredek falai üledékkövekből állnak, melyekben két fosszília-lelőhelyet fedeztek fel a korai kőkorszak Kínában eddig még nem ismert idejéből. - ~ papi mivoltáról a minden erőt igénybe vevő munkáknál sem feledkezett meg. Ekkor született elmélkedése, a Mise a világ fölött, leglényegesebb írásainak egyike. Ez A pap c. írásánál magasabb eszmeiséggel megalkotott esszé. Mindkét munkájában ki meri fejezni, hogy pap volta, kozmikus világ átélése miként folyik egybe egyetlen cselekedetben, a lélekben bemutatott sztmisében. Bár ezzel maga ellen fordított egyes teol-okat, az utókor ezt a kis művét a modern misztika ritka igazgyöngyei közé sorolja. Az utazás végén 72, fosszíliákkal és földmintákkal teli ládát szállított vissza a karaván. Maga ~ a Hoangho folyón át tért vissza, útközben fogalmazta meg a Mongóliáról szerzett tapasztalatait és az emberiség jövőjével kapcsolatos gondolatait. - X. végén érkezett vissza Tiencsinbe. Az expedíció élménye alatt följegyezte, hogy amikor elhagyta Eu-t, már sejtette, hogy a tér hatalmas, varrás nélküli fátyol, mely alatt egy ideig meghúzódhat az ember anélkül, hogy a lét magasabb zónáinak fénypontjaival találkozna. Értesülése szerint a Himalája lejtőin élnek olyan remeték, akik a dolgok fátylán áthatolnak, akik magányos szellemi úton szeretnének a világ titkához közelebb jutni. Gondolataikban a kozmikus periódusokról és Buddha örök eredetéről elmélkednek. ~ ezen útján nem találkozott ilyen remetével, de egy lényeges tanulságra szert tett: az egyetlen tud. a világegyetem fejlődésének felfedezése. - Tervei szerint szeretett volna Fro-ba hazatérni, de kínai kutatásai még nem értek véget, így Marcellin Boule-tól, ill. a párizsi Kat. Egy-től további szabadságot kért. A telet felváltva Tiencsinben és Pekingben töltötte. Most ismerte meg e 2 város szellemi életét. Pekingben megkedvelte a nemzetk. légkört, kapcsolatba került az ott működő svéd, fr., kínai és amerikai geológusokkal. Ez utóbbiak különösen jó benyomást tettek rá. A kínai Geológiai Szolg. ig-ja, Ting és a kínai antropológus, Lee egy nemzeti szokás szerinti ebédre hívták meg, ahol alkalma nyílt Kína akkori szellemi felfogását megismerni. Szerinte a kínaiak fil. hagyománya megtört, a Ny-i vallásellenes mesterek hatása alá kerültek. - Amikor ~ a Tiencsintől D-re fekvő Chiliben meglátogatta a kat. missziós állomást, bepillantást nyert a hittérítők problémáiba. A legnagyobb próba számukra, hogy munkásságuk elsüllyed a primitív, bár jóindulatú és szeretetre méltó, ugyanakkor kíváncsi, szemtelen, indiszkrét egyének, olykor szinte vademberek tengerében. A hittérítő elveszítheti önmagát, ha nem védekezik. - 1924. IV. elején Licent atyával a Kína és Mandzsúria közti háborús veszély ellenére újabb expedícióra indult. Megint áthaladtak K-Mongólián. Ebben az évszakban különösen zord az időjárás, a hideg szél porfelhőket kavar, a folyók vize jeget sodor. Linsiből 6 mongol ökröskordéval vonultak a végtelen pusztán keresztül, olyan tájon, ahol nincs beépített terület. A 8. napon találtak végre fosszíliákra és VI. végén fedeztek föl egy kövületekben gazdag telepet. Ez reményt adott arra, hogy a leletanyaggal a miocén- és pliocénrétegek új nézőpontba kerüljenek. ~ e második expedíció után hazautazásra készült. Mielőtt 1924. IX. 10: Sanghajban elhagyta Kínát, fölkereste idősebb nővére sírját, aki a Szegények Kis Testvérei főnöknőjeként 1911. VI. 7: itt halt meg fekete himlőben. -

1924-26: Párizsban. Hazájába visszatérve nyitva állt előtte az út, hogy a fr. term-kutatás élére kerüljön. A Kat. Egy-en megmaradt számára a tanszék, ahonnan a Sorbonne-ra v. a Collège de France-ba juthat. Marcellin Boule a Termtud. Múz-ban végzendő tud. munkára kötelezte volna. A múz. kutatói, Boule és Breuil abbé elég garancia volt arra, hogy a paleontológiai kutatás eu. közp-jaival közvetlen összeköttetésben maradjon. A Kat. Egy-en a tanuló ifj-gal szoros kapcsolatba került. Kat. mérnököknek és az École Normale Superieure (Tanárképző Főisk.) kat. diákjainak tartott előadásai jó alkalomnak bizonyultak eszméi kifejtésére. A párizsi társaságon belül is kialakultak a különböző csoportok, ahol élénk vitatkozások folytak eszméiről. De éppen követőinek száma lett a végzete. Előadásainak leírásai, kz-ainak sokszorosított példányai kézről-kézre jártak és felettesei tudomására jutottak. ~ sohase tagadta, hogy eszméi bizonyos eltéréseket mutatnak a hagyományos teol. vonalától. Az egyetemes Krisztusról tartott beszéde, az áteredő bűnről és a gonosz lélekről szóló egyh. tanítás átértelmezése miatt személye a rend vezetőinek gyanússá vált. Elöljárói ezért fegyelmi úton minden tanítási tevékenységtől eltiltották. A termtud. ter-re kellett visszavonulnia, ami számára fájdalmas, de engedelmesen elfogadott száműzetés volt. -

1926-27: Kínában. ~ 1926. IV: indult másodszor Kínába. A hajón ismerkedett meg a katalán Henry de Monfreid úrral (1879-1974), aki etiópiai birtokára utazott, s a búcsúzáskor meghívta ~t Abesszíniába, és megígérte, hogy minden támogatást megad geológiai és paleontológiai kutatásaihoz. ~ 2,5 év múlva eleget is tett ennek a meghívásnak. Saigontól vonaton utazott tovább É felé Annamon (Vietnamon) keresztül Hanoiig. Onnan hajón folytatta útját, majd Tiencsinen át VI: érkezett Pekingbe. Itt hozzáfogott a témához, ami már régóta foglalkoztatta: a ker. egyh. és a keleti vallások szembesítése. Nem osztotta a ker. hittérítők naiv gondolatait, hogy Kelet könnyen megnyerhető az eu. vallási formáknak. Világosan kifejezte, hogy a 18-19. sz. szokásos missziós módszereket nem találja kielégítőnek, de saját küldetésének nem a kínaiak misszionálását, hanem az emberiség egyetemes problémájának kutatását tekintette. - A nyár folyamán az egész Kínát sújtó háborús események miatt Sian-Fu előtt meghiúsultak próbálkozásai, hogy Shensi vidékén keresztül a kínai Tibet tart-ba jusson. Kis expedíciós csapatával vissza kellett fordulnia, az utak el voltak zárva. A Tiencsintől É-ra tervezett kutatóutat is meg kellett rövidíteni az VIII. végén betört hirtelen hideg miatt, mert ruházatuk nem volt kielégítő. Ráadásul túl közel kerültek a rablóbandákhoz. Érdekes leleteket szállítottak Tiencsinbe. - ~ ekkor minden szabad idejét az eddigi vándorlásai során szerzett geológiai és paleontológiai eredményeinek rendezésére és feldolgozására fordította. Közben a három közp. téma foglalkoztatta: a Föld, az emberiség és Krisztus. Szerinte át kell törni a népek közötti természetes nemzetiségi és faji határokat. Olyan jövőre vágyott, amikor az ember nem fr-nak v. kínainak, hanem egyszerűen földlakónak érzi magát. - 1926/27 telén Tiencsinben kezdte írni lelkiségi könyvét: Az isteni miliőt, melyben megmutatkozott misztikus személyisége. Nagyon jól tudta, hogy új, és felettesei szempontjából szokatlan útra lép. Egyetértett Krisztus egyházának igazi lényegével, amely az őskeresztény idők óta mindig a feltámadt Krisztus misztikus testének tekintette magát, mégsem tudta elérni, hogy munkája nyomdába jusson: 30 évig feküdt a kz. kiadatlanul, mígnem a belga származású Marie-José ol. kirnő magas pártfogásával és egy tud. és általános biz. jóvoltából 1957: megjelent a fr. kiadás. - 1927. II-tól a Carnegie Alapítvány megbízottjaként dolgozott tovább. Ezt nemzetk. személyiségekhez és biz-okhoz fűződő jó kapcsolatainak köszönhette. A fr-kon kívül elsősorban a svéd és az amerikai szakemberek sürgették a kínai hatóságokkal szövetkezve a geológiai és paleontológiai kutatásokat Kínában. Az amerikai tőke lehetővé tette, hogy nagyszabású expedíciókat hajtsanak végre, és a felkutatott anyagot az e célra alapított intézetekben dolgozzák fel. Így alakult meg többek között három kutatóközpont: a kínai-amerikai alapítású Geological Survey, az orvosi Rockefeller Intézet, amelyben amerikaiak és kínaiak dolgoztak együtt, és az amerikaiak által létesített Szabad Kínai Egyetem. ~t a gerincesek és emberi kövületek paleontológiai kutatásával bízták meg. Eddigi megbízójának, Marcellin Boule-nak aggálya ellenére örömmel elfogadta az ajánlatot, mert vonzotta a feladat nagysága, és hivatalos egzisztenciájának gondja is megoldódott. A nemzetk. légkörben elemében érezte magát. A geológusok és paleontológusok pekingi gyűlései a kifejezett szívélyesség jegyében folytak. Itt találkoztak egymással a kínaiak, V. K. Ting, Wen-Hao Wong, a Survey igazgatója, I. S. Lee egyetemi tanár és King, egy magas képzettségű természettudós, valamint az amerikaiak, Davidson Black (1884-1934), a csoukoutieni ásatás vezetője, Walter Granger, az amerikai expedíció paleontológusa és Amadeus William Grabau (1870-1946), akit ~ nagy barátjának nevez. A társasághoz tartozott még a két svéd kutató, Johan Gunnar Andersson (1874-1960), aki szintén részese volt Csoukoutienben a híressé vált kutatásnak és a világutazó Sven Hedin (1865-1952). A nyáron Licent és ~ újabb utazást tett Dalai-Nor környékén, ahol már 1924: is együtt dolgoztak. -

1927-28: Párizs, Afrika, 1928-30: Távol-Kelet. 1927. IX-1928. XI: ~ Párizsban volt. A múz. laboratóriumában kereste föl Pierre Leroy SJ (1900-92), akivel az első pillanattól kezdve kölcsönös szimpátiát éreztek egymás iránt, s baráti kapcsolatuk életük végéig tartott. - 1928 végén ~ újra a Távol-Keletre készült. Utazását a geológus Pierre Lamare-ral együtt 2 hónapra megszakította Dzsibutiban, hogy eleget téve Henry de Monfreid meghívásának meglátogassa Etiópiában és Szomáliában. Monfreid házában, Obock faluban, a Mabla-hegyek lábánál, közvetlenül a tenger mellett szálltak meg. Innen járták be az ország belsejét, főleg a Harar felvidékét. Monfreid azon európaiak egyike volt, akik az ismeretlen földrész nagy kalandja kedvéért felszámolták Ny-i kapcsolataikat, és a bennszülöttek között fejedelemként éltek. Fr-Szomália kormányzójának és Abesszínia négusának bizalmatlansága ellenére Monfreid felépítette a maga kis birod-át. Valódi történetekről írt kv-ei később Fro-ban nagy sikert arattak. ~ élvezte a táj egzotikumát, a madarak, a foltos majmok, mimózák és kávécserjék világát. Hararban karácsonykor a kapuc-ok tp-ában misézett, ahol az oltárt zebrabőr fedte, a ministránsok mezítláb voltak, az atyák pedig alacsonyak, kövérek és szakállasok voltak. Abesszíniai tartózkodása vége felé ~ fölfedezett egy addig ismeretlen korai kőkorszaki barlangot, eszközökkel és falfestményekkel. 1930: a L'Anthropologie folyóiratban megjelent egy rövid összefoglaló ezen utazásának eredményeiről. - 1929. III. 15: érkezett Kínába, ahol időközben figyelemre méltó szellemi tényező lett, aki a hivatalos Kínával szoros összeköttetésben állt és a nagyszerű amerikai segédeszközök alkalmazásával a kínai hallgatók útmutatója és a kutatók vezető egyénisége lett. Ettől kezdve Pekingben lakott, munkahelye a kínai-amerikai paleontológiai laboratórium. Éppen ekkor került Kína a nemzetk. paleontológiai érdeklődés középpontjába, mert 1928. XII: tárták fel a csoukoutieni barlangban azokat a csontmaradványokat, melyekből később a „Sinanthropus pekinensis”-t, a Pekingi előembert rekonstruálták. - Andersson svéd geológus Csoukoutiennél, Pekingtől mintegy 50 km-re ÉNy felé számos emlősállati csontmaradványra bukkant. 1921: és 1923: Otto Zdansky (1894-1988) foglalkozott itt az ásatásokkal és többek között 2 emberi zápfogat talált. 1927: a kínai geológiai tart. hivatal és a Rockefeller-Alapítvány együttműködésében a kanadai Davidson Black vezetésével nagyszabású ásatások folytak. Már abban az évben talált itt a svéd Birger Bohlin (1898-1990) egy feltűnően nagy és erősen barázdált alsó zápfogat, amit ismeretlen embertípushoz tartozónak írt le, s ezt Sinanthropus pekinensisnek, 'Pekingi előember'-nek nevezte. Az 1928. évi további ásatásoknál számos fog- és koponyatöredék került napfényre, a kínai W. C. Pei (1904-82) pedig 1929: megtalálta az agykoponyát. E lelet felfedezője tehát nem ~, ahogy tévesen, tiszteletből mondogatják. A felfedezés a kanadai Black és a kínai Pei érdeme. Black halála után F. Weidenreich (1873-1948) folytatta a munkát. - ~ az első geológusok, ill. paleontológusok közé tartozott, akik felismerték az új lelet jelentőségét. Az ásatásokat élénk érdeklődéssel követte, és több tud. munkájában is beszámolt a Csoukoutien-beli gerincesek állatvilágáról. A homokos üledékek rétegeinek tisztázásában is lényeges munkát végzett. W. C. Pei-jel „ipari nyomokat”, vagyis kőből készített hegyes eszközöket, kaparókat és csontszerszámokat sikerült találnia. ~ tanára, Boule nem látta bizonyítottnak, hogy ezen eszközök alkotója a Pekingi előember lett volna. Boule szerint a vizsgált barlangok emberi vadászok zsákmánymaradványait tartalmazták, és a Sinanthropus, akit a Jávai előemberrel azonos szintűnek tekintett, ehhez a zsákmányhoz tartozott. Véleménye szerint a vadász igazi ember volt, az ő kőeszközeit fedezték fel a kutatók, és a Pekingi előember az ő áldozata lehetett. - Breuil abbé viszont úgy vélte, hogy a „Sinanthropus” (Homo erectus) már tüzet rakott, kőszerszámai voltak, mint a nyugati őskor emberének. Noha koponyája a „Pithecanthropus”-éhoz hasonlít, nemcsak hominida volt, hanem feltaláló szellem, aki ügyes kezével szerszámokat és védőeszközöket tudott készíteni. ~ ebben az értelemben tartotta helyesnek a korai pleisztocén korban K-Kínában élő Neandervölgyi típusú hominida jelenlétét. Szerinte a fejlődési sorrend: Jávai, Pekingi, Neandervölgyi előember, Homo sapiens. - 1929: ~ a nagyhetet Tiencsinben, a Jézus Társaság közp. házában, lelkigyakorlatban töltötte. V: Licent atyával eljutottak a Transzbajkál határáig, Kína É-i részébe. VI. 20-IX. 20: egy fiatal kínai tudóssal kutattak a Sárga-folyó nagy kanyarának vidékén, amikor áthaladtak Shensi és Shansi tartományokon. - 1930. I: George Barbourral (1890-?), az amerikaiak szolgálatában álló skót geológussal újabb expedícióra indult a Sárga-folyó ugyanazon tájára. Ezúttal egészen Tungkwanig jutottak el. 1929-30 telén a pekingi (Black) és a tiencsini (Licent) laboratóriumokban felváltva dolgozott, azután a kínai geológusokkal Mongóliában, az amerikai Roy Chapman Andrew-val (1884-1960) a Góbi sivatag K-i részében végzett kutatásokat. -

1930-38: Fro., USA, Távol-Kelet. 1930. IX: ~ hajóra szállt Fro. felé, de 1931. I. végén már az USA felé tartott. A New York-i American Museum of Natural Historynál tárt karokkal fogadták. Itt találkozott a kínai munkaközösségben megismert barátaival. Megdöbbenten tapasztalta azonban, hogy az USA-ban a vallásos réteg különösen konzervatív gondolkozású: a származástanban a puritán amerikai ker. hívő a materialista monizmus veszélyét sejti. Ez nagy csalódást jelentett ~ számára. New Yorkban egy közép-ázsiai expedícióról tárgyalt, melyet a Citroën autógyártó cég szervezett és finanszírozott. Az expedíció Sárga kereszteshadjárat néven 1931. IV: indult el. ~ még elutazása előtt New Yorkban a Natural History Museum és a Columbia Egy. munk-ainak egy-egy előadást tartott ang. nyelven. Paul →Claudellel is találkozott, mindketten a kereszténység új útját keresték. Ellátogatott Chicagóba és San Franciscóba is. II. végén a Csendes-óceánon át, a Hawaii-szk. érintésével jutott el Japánba, ahol Kobe és Kyoto városokban töltött rövid tartózkodás után, 1931. III. utolsó napjaiban fejezte be féléves Föld körüli utazását. - IV: elindult a Sárga kereszteshadjárat expedíció, amely páratlanul veszélyes kalandnak bizonyult. Két csoportra osztva indultak. Az egyik csoport - vezetője Georges-Marie Haardt - Közel-Keletről indult Iránon és a mai Pakisztánon át a Pamír-fennsíkon és Turkesztánon keresztül. A Kína-csoport - Victor Point (1902-32) vezetésével - Pekingből indult. ~ mint kísérő geológus ez utóbbihoz tartozott. Sivatagokon és sztyeppéken át Hongkongtól É-ra, Mongólia pereménél Sinkiang tartományba igyekeztek. A két csoportnak végtelen sok nehézséggel sikerült Aqsunál találkoznia, hat nappal később, mint ahogyan tervezték. A vállalkozás műszaki értelemben kétségtelenül rekordteljesítmény volt. ~nak azonban kemény türelempróbát jelentett, mert a tud. eredmény váratott magára. A sinkiangi hatóságok zaklatásai miatt sok időt veszítettek, s nehezére esett, hogy Breuil abbé ez idő alatt, éppen az ő meghívására, Pekingben járt, hogy megnézze a híressé vált csoukoutieni leletet. - Az expedíciót homok- és hóviharok, hőség és -33 fokos hideg tette próbára. ~ mégis szinte áhítatosan élte át Közép-Ázsia ezen részének titkát. 5000 km-nyi utat tettek meg a legmostohább körülmények között. Az út vége felé az expedíció még egy rablóbandával is kénytelen volt harcolni. Az eltelt 9 hónap alatt bebizonyosodott ugyan a műszaki felkészültség sikere, de ~ az expedíció propaganda céljával nem értett egyet. - 1933 őszén ~ újra az USA-ba utazott. Washingtonban részt vett egy pánpacifikus geológiai kongresszuson, és felhasználta az alkalmat, hogy kirándulást tegyen Kaliforniába, Sierra Nevadába. A lakosság életritmusa egészen meghódította. Az éghajlat kedvező ahhoz, hogy az emberek a szabadban alhassanak. Nappal a bárokban, magas székeken kuporogva esznek, békésen élnek egymás mellett. Általában imponált neki az amerikaiak fiatalos lendülete, anyagi kockázatvállalási kedve, biztonságuk tudata. - 1934 tavaszán hirtelen meghalt Davidson Black, a Kínai Geológiai Szolg. (Rockefeller Alapítvány) igazgatója, a csoukoutieni ásatások vez-je. ~t bízták meg átmenetileg ezekkel a feladatokkal. Pekingbe utazott, de nem marad sokáig, mert Barbourral, Wonggal (1889-1971) és még két kínai geológussal részt vett D-Kína első kutatóútján. Nankingon át, a Jangce-folyam mentén, Csunkingon és Csengtun keresztül jutottak el Tibet előhegységeihez. Alighogy visszatértek Pekingbe, ~ és Barbour ismét útra kelt, ezúttal Honan (Szecsuan) tartományba. ~ éles szeme mindent megfigyelt és fáradhatatlan szelleme könnyen viselte a megpróbáltatásokat. Pihenésre szánt idejét szellemi munkára fordította. Ez utóbbi 2 útját követően jön létre egy tanulm-a, melyet Bruno de Solages, a Toulouse-i Kat. Egyetem rektora kért tőle. A Hogyan hiszek (Comment je crois) c. tanulm-ért most is lelkesedtek, Auguste Valensin SJ mesterinek tartotta, de nyomtatásban nem jelenhetett meg. - 1934/35 telén újra D-Kína volt ~ úticélja. Wong és Pei, a két kínai tudós kísérte. ~ ekkor utazta be első ízben Kanton DNy-i, Indonéziával határos vidékét. Ezzel kialakult benne a kép Kínáról, a birod. geológiai adottságairól. Soha azelőtt, s alighanem azóta sem szerzett egyetlen ember saját szemével olyan képet az ország közepéről, mint ő. Breuil abbé tavasszal újra Pekingbe jött, s ~ most elvezethette barátját a csoukoutieni ásatások színhelyére. Együtt távoztak Ázsiából, és a transzszibériai vonattal utaztak Eu-ba. ~ így az oroszországi tájról is benyomásokat szerzett. - 3 hónapig maradt Fro-ban, hazalátogatott Auvergne-be is, majd felszállt a Bombay-ba induló hajóra. A tengeri út alatt, amikor az emberiség egyik legősibb magas kultúrájának földjére, Indiába készült lépni, írta le ezeket a szavakat: „A múlt föltárta előttem a jövő struktúráját”. A hajó 1935. IX. 20: érkezett Bombay-ba. Innen vonattal folytatta útját Ravalpindibe (Pandzsab). Ott már várja a fiatal angol archeológus, Patterson, s elkísérte Srinagarba (Kasmír), ahol barátja, Helmut de Terra látta vendégül kínai lakócsónakjában. Házigazdája már 2x beutazta a Pamír és Karakorum felvidékét. Most együtt vándoroltak ezen a geológusoknak ideális területen. ~t nemcsak a tud. eredmények érdekelték: India kasztrendszere mélyen megdöbbentette, a hindu vallás hétköznapi megnyilvánulásaiban csalódott. De Terrával felkereste Közép-Indiában a szent Narbada-folyót. Delhiben elbúcsúzott de Terrától. XII. 2: Kalkuttában szállt hajóra. Rangunban (Burma) egy kis tp-ban ünnepelte a karácsonyt az ottani közösséggel. Három napig maradt Szingapúrban. Batáviában (Djakarta) várta a fiatal Koenigswald, akivel barátságot kötött. A fiatal kutató Jávában az addig ismeretlen Chelléen-ipar maradványait találta meg, s ehhez kérte ~ véleményét. Mire visszatért, Pekingben jelentősen megváltozott a helyzet. A japánok elfoglalták Kína É-i részét, a kormányt Pekingből Nankingba telepítették. ~ részt vett egy Santung K-i részén, Korea irányában, messze a Sárga-tengerbe nyúló félszigetre szervezett kiránduláson. A vidék Bretagne-ra emlékeztette. Még nem tört ki ugyan a II. vh., de Pekingben érezhető volt már, hogy el voltak vágva az események központjától. A viszonylagos tétlenség idején cikket írt, amelyben elmélyülten foglalkozott az emberiség válságával. A Mentsük meg az emberiséget (Sauvons l'humanité) c. tanulm-a fölhívás az Emberiség frontja kialakítására. A jelen válsága (Le crise présente) c. cikk, átdolgozva ugyan, de később megjelent Párizsban az Études-ben. - 1937. II: Sanghajból Honolulun keresztül ismét az USA-ba indult, és III: Philadelphiában részt vett egy paleontológiai kongresszuson. A vendégek, köztük Koenigswald és ~, költségeit a New York-i Carnegie Corporation alapítvány vállalta. A kongresszust B. Howard őstörténésszel közösen de Terra készítette elő, aki egy éve Philadelphiában élt. Az ülésen ~ a kínai negyedkorról tartott előadást. Különös megtiszteltetésben részesült, amikor Philadelphia elővárosa, Villanova r.k. gimn-a a Gregor-Mendel emlékérmet adományozta neki. Egyetemi tanárok és kat. papok körében tartott köszönő beszédében a természetes emberré válásról, az emberi nem fejlődéstörténetéről gátlástalanul mondta el gondolatait. Nyilvánvalóan alábecsülte a ker. körök részéről a fejlődéstannal szemben annak idején Amerikában élő ellenállást. Ugyanakkor a New York Times egy teljesen félreértett részletes interjút közölt róla. Ezek után nem csoda, hogy, bár a bostoni egy. díszdr-rá akarta avatni, erre nem került sor. ~ ismételten tapasztalhatta, milyen veszélyes területen mozog, amikor túllép a paleontológiai szaktudás határán. - ~ Fro-ba utazott, felkereste Sarcenat-t is, de a kikapcsolódás idejét betegség, bizonyára fel nem ismert maláriaroham zavarta meg. Felépülése után visszatért Kínába. A háborús helyzet miatt a Marseille-ből induló, 6 hetes hajóutat választotta. Hongkongban kolerajárvány fogadta. A japán Kobe felé útközben tájfunba kerültek, Sanghajban teljes fejetlenséget talált. Végre Tiencsinen át jutott el a szétszóródott katonáktól és rablóktól körülvett Pekingbe, ahol ott maradt barátaival találkozott. Ám ez a külső káosz nem akadályozta abban, hogy kibontsa eszmei elképzeléseit. Ekkor fogalmazta meg az Emberi energia (L'Énergie humaine) c. tanulm-át. Amikor megértek gondolatai, hozzáfogott élete főművének a megírásához. Eredetileg csak Az ember címet adta volna, később lett ebből Az emberi jelenség (Le Phénomène humain). A Pekingi Geológiai Szolgálat vezetését közben a ném. amerikai tudós, Franz Weidenreich

vette át, aki a sinanthropus-csontváz rekonstrukcióján együtt dolgozott Lucile Swan szobrásznővel. Mivel a csontváz nőé volt, Nellynek nevezték el. - 1937 végén ~ újra elhagyta Pekinget, Hongkongon, Szingapúron és Rangunon átutazva, Burmától É-ra fekvő vidéken találkozott de Terrával. Expedíciójuk költségeit a Harvard Egy. és a Carnegie Alapítvány fedezte. A téli hónapok időjárása kedvezett az expedíciónak. Munkájuk is eredményes, csupán a világpol. eseményei nyomasztották kedélyét. Burmából Jávába látogattak, most is barátjánál, Koenigswaldnál, a pithecanthropus második koponyacsontjának szerencsés felfedezőjénél lakott. - ~ ebben az időben igazi elégtételt kapott: Párizsból 3 helyről is megtisztelő ajánlatot küldtek számára, mint paleontológusnak, köztük a Muséum d'Histoire Naturelle-ból is. 1938. XI. elején nagy reményekkel érkezett Párizsba. Végre megfelelő helyről kinyilváníthatja hivatásának alapeszméit, beszélhet az egyetemes Krisztusról, főleg a fiatalabb generáció tagjainak, akik ~hoz hasonlóan a ker. formák és gondolkodási szokások elavultsága miatt szenvednek, szeretnék áthidalni Isten és a világ, a hit és a tudás közötti szakadékot, ami a ker. Ny-ot oly szerencsétlenné tette. Nemsokára azonban szertefoszlottak ezek a reményei. Nem tudni, mi történt. Elhatározása utal csak arra, hogy újra meghajolt feletteseinek akarata előtt, és ahelyett, hogy élete hátralévő éveit Párizsban, a számára megfelelő keretek között töltötte volna, VI. végén elhagyta Fro-ot és az USA-n keresztül 1939. VIII. 20: a II. vh. kitörésének előestéjén újra Pekingbe érkezett. Ezzel megkezdődött kínai kalandjának legkeservesebb szakasza. -

1939-46: Pekingben. Geológiai munkáját a laboratóriumban végezte barátja és asszisztense, Pierre Leroy SJ és Pei, a kínai geológus társaságában. Az orsz. ter-én lehetetlenné váltak az expedíciók. Peking japán katonai megszállása nehezítette az élet minden területét. Számtalan cikket ír Kína geológiájáról és geobiológiájáról, melyek nagyrészt a pekingi geológiai int. tud. kiadványaiként, ill. tud. folyóiratokban az USA-ban is megjelentek. Kényszerű emigrációjának azonban igazi eredménye az életmű: Az emberi jelenség. Ez az a kv., amelyben ~ irodalmilag kifejezi életének alapgondolatát, ami halála után ismertté tette és amely oly sok vihart idézett elő. A kv. egy hívő tudós modern apológiája. A tud-ból indul ki, és azt mutatja meg, hogy az Élet Fája az Ómega Pont nélkül meddő marad. A kozmogenezis és a krisztogenezis összekötő kapcsa az Egyetemes Krisztus. - Az emberi jelenség lényegében már 1940. VI: készen volt. 1941 nyarán ~ ezt írta Breuil abbénak: „Továbbra is igyekszem tisztázni és pontosan lerögzíteni meglátásaimat, meghatározni az Ember helyét a Világmindenségben. Julian Huxley éppen most jelentetett meg egy könyvet, helyesebben egy esszésorozatot: The uniqueness of man címmel, amely annyira párhuzamos az enyémmel (bár nem jut el fejtegetéseinek végén Istenhez), hogy megerősítve érzem nézetemet. Értesültem arról, hogy könyvem megérkezett Rómába és három hónap óta revízió alatt van. Nem remélek kedvező véleményt, pedig mennyire kívánatos lenne, hogy egy kat. nyíltan és ker. módra nyilatkozzék azokról a kérdésekről, amelyekkel a mai élenjáró tud. gondolkozás foglalkozik! A kérdés ma már nem csupán merő spekuláció dolga. Maga a mostani világrengés veti fel az emberiség jövőjének problémáját. És úgyszólván semmi sem jelenik meg, ami építő és dinamikusan ker. magyarázatot adna az eseményekre.” A cenzúra azonban nem engedélyezte a kv. megjelenését. Még 1948-i római zarándokútján sem tudta felettesei álláspontját megváltoztatni. - 1942. IX: New York-ban részt szeretett volna venni egy kongresszuson, melyre termtudósok, fil-ok és teol-ok gyűltek össze. Gyakorlatilag lett volna rá lehetőség, de nem kapott rá engedélyt. Egy emberi Hiszekegy lehetséges alapjairól c. memorandumot írt, hogy legalább lélekben jelen legyen. -

1946-51: Visszatérés Eu-ba. 1946 tavaszán végre kapott helyet egy Eu-ba tartó hajón, amelyen IV. 30: érkezett Angliába, onnan Fro-ba. Párizsban ismét a rue Monsieur 15-ben, az Études-öt szerk. rtársak egyszerű szállásán lakott. Megpróbált beilleszkedni a hosszú évek alatt megváltozott élet szokásaiba. Az eszméit rajongással fogadó tanítványok lelkesültsége sem tudja eloszlatni csalódását, hogy felettesei nem értik meg. Nem lehet csodálni, hogy elfogadta barátja, Breuil abbé meghívását Johannesburgba, a paleontológusok és antropológusok érdeklődését időközben egyre inkább felkeltő D-Afrikában új kutatási területek feltárására. Minden előkészület megtörtént, az útiköltség megvolt, a rend jóváhagyását illetően semmi kétség, hiszen szívesebben tudják külföldön, mint Párizsban, de ~ VI. 1: súlyos szívrohamot kapott, ami az elkövetkező időkre meghiúsította terveit. A Saint-Germain-en-Laye-i apácakolostor kórházában találta meg a szükséges nyugalmat és pihenést, egyben az utazásról való lemondás miatti bánatra a vigasztalást. További vigaszt és erősítést jelentett számára, hogy Bruno de Solages, a Toulouse-i Kat. Egy. rektora a La pensée chrétienne face a l'évolution c. kv-ével 1947: a fr. nyilvánosság szellemi küzdőterére lépett, és egyértelműen az ő oldalára állt. - 1948 telén, miután ~ visszanyerte egészségét, rendjének hozzájárulásával Amerikába utazott abban a reményben, hogy az USA-ban talál lehetőséget tervei megvalósítására. Előbb azonban elszánta magát, és Rómába ment. Jelentkezett a generálisánál, és megpróbálta elnyerni a Vatikán végleges döntését. Két kérdése volt: Engedélyezik-e, hogy elfogadja a kilátásba helyezett tanszéket a Collège de France-on? Szabad-e kiadatnia az 1940 óta Rómában vizsgálat alatt lévő művét, Az emberi jelenséget? Rómában a rend közp. székháza melletti írók házában lakott, csaknem egy fedél alatt a gen-sal. Barátságosan fogadták, de néhány hétig próbára tették a türelmét. Az időt arra használta fel, hogy a szövegnek némileg élét vegye. Törekvése azonban hiábavaló, a kiadásra nem kapott engedélyt, és azt tanácsolták, mondjon le arról, hogy a Collège de France prof-a legyen. - 1950: a fr. Tud. Akad. tagjává nevezték ki. Ez évben adta ki XII. Pius p. a →Humani generis enc-t, mely elzárta az utat az emberi nem keletkezésére vonatkozó termtud-os elméletek túlzottan szabad terjesztése elől. Világossá vált, hogy ezzel a figyelmeztetéssel a legmagasabb helyen többek közt ~ világképére gondoltak. Sok időbe telt, amíg ~ kiheverte ezt a csapást.-

1951-55: afrikai, majd dél-amerikai kutatóutak. 1951: sikerült az 1947-re tervezett és szívrohama miatt elmaradt dél-afrikai utazást a Werner-Green Alapítvány segítségével megvalósítani. Akkor Breuil abbé hívta, most pedig ~ tájékoztatta az abbét Johannesburgból az utazás eredményéről. Az utazás Londont is érinti. Itt találkozott régi útitársaival, Barbourral és Sir Julian Huxley-val, akihez szoros barátság fűzte. Southamptonból Madeirán át közvetlenül Fokvárosba utazott, és másnap indult vonattal Johannesburgba. Ott találkozott Barbourral. A legújabb leletek (Australopithecus) bőséges anyagot szolgáltattak a „missing link”, az „állat-ember átmenet” vitájához. Raymond Dart, a felfedező tájékoztatta az eredményekről. Utazása során eljutott egészen a Pretoriától É-ra, 300 km-re fekvő Makapanig, ahol fontos leleteket szereztek. Megerősödött benne az a feltevés, hogy Közép- és D-Afrika volt az őskőkorszakban a hominizáció legfontosabb közp-ja, az ember eredetének földje. Ez a paleontológus körökben sok vitát keltő tétel a köv. években nagyon foglalkoztatta, s ezekről egész sor cikke jelent meg. X. 18: indult el Fokvárosból Buenos Aires felé, ahol hálásan fogadta Oswald Menghin, Ausztriából emigrált őstörténész vezetését. A történelem előtti kor kutatása Argentínában még csak 3 éve kezdődött, s Menghin tárta fel előtte az őstörténeti leleteket. Rio de Janeirón és Trinidadon át érkezett meg utazása és élete utolsó állomására, New Yorkba. - A Park Avenue 980-ban lakott. Eleinte azt tervezte, hogy elkészíti a D-afrikai útjának költségeit viselő amerikai megbízójának a beszámolót, de rendi vezetői azt tanácsolták, maradjon New Yorkban és ott folytassa tud. munkáját. A Werner-Green Alapítvány felvette munkatársai közé, ami biztosította anyagi helyzetét. - ~ érdeklődéssel vett részt a világi élet összejövetelein, számos magas rangú és híres ember került útjába. A Museum of Natural History révén az egész világ kutatóival és tudósaival találkozott. Az ENSZ-ben és a fr. konzulátuson keresztül a nemzetk. élet pol. személyiségeivel is kapcsolatba került. Nyitva állt előtte az egész New York-i társaság. Nem volt könnyű felednie a közelmúlt súlyos megpróbáltatását, de családi neveltetése és rendi fegyelmezettsége nem engedte, hogy lelki fájdalmába bárki betekintsen. Utolsó évei is intenzív munkával teltek. 1952: Amerika Ny-i részébe látogatott. Felkereste G. G. Simpsont, a San Pedro Mountains nemzeti park szélén Új-Mexikóban élő barátját. Egy hónapig maradt a kaliforniai Berkeley-ben, és kapcsolatba lépett az ottani egyetemen dolgozó tudósokkal. Engedélyt kapott az atomenergiai egy. kutató központjában egy sor nagy ciklotron megtekintésére. Az atomkorszak ezen „ismertetőjegyei” mély benyomást gyakoroltak rá. - Utolsó kutatóútja 1953. VII-XI: volt. Érdeklődése egyre inkább a közép- és D-afrikai ásatások felé fordult. Az is ~ közvetítésének köszönhető, hogy a paleontológusok ottani vállalkozásait a Werner-Green Alapítvány támogatta. Tehát ismét elutazott, hogy a munkák előrehaladását a helyszínen követhesse. Johannesburgból repülőgépen érkezett Livingstone-ba. Innen vállalkozott É- és D-rhodesiai kirándulásokra, felkereste Zambiában a Viktória-vízesést, és J. Desmond Clarkkal, a livingstone-i múz. igazgatójával Lusaka környékén ásatásokat tervezett. A látottakkal és a teljesítménnyel elégedetten tért vissza Johannesburgba. Ismét New Yorkba utazott, és minden megmaradt erejével ismét életének fő témájával szeretett volna foglalkozni. - 1954: fölöttesei engedélyével 3 hónapra elutazhatott Fro-ba. VI: kelt útra, de már VIII. első napjaiban (tehát korábban, mint tervezte) csalódottan érkezett vissza New Yorkba. A párizsi látogatás kudarcának indítóoka ártatlannak látszott. A Centre Catholique des Intellectuels Français felkérte, tartson egy előadást. ~ szívesen fogadta a lehetőséget. Az emberek özönlöttek, elárasztotta a szimpátia hulláma. Az újságok síkra szálltak mellette, a szenzáció tökéletes volt. Ellenfelei tehát megkapták az anyagot, amire vártak. ~ legokosabban tette, hogy elhagyta Párizst, hazáját nem látta többé viszont. Végérvényesen tudomásul kellett vennie, hogy haláláig száműzött maradt. -

1955 Húsvétja: halála New Yorkban. A nehezen leküzdött izgatottságtól kimerülten, szinte bénultan, szorongás állapotában utazott el. Amerikába érve egy hétre visszavonult, hogy elmélkedjen helyzetén. Depresszióját igyekezett leküzdeni. Rá akart találni az útra, hogy összeegyeztesse a kereszténységet a termtud-nyal, a vallásos átélést a paleontológiai tud. elméletével. Most, az élete alkonyán, amikor meg volt győződve arról, hogy ez mindkét területen sikerült neki, azt kellett tapasztalnia, hogy az intézmény, amelyet egész életében szolgált, életművét világosan elutasítja. Az őt lesújtó erkölcsi szenvedés ellenére újra erőt vett magán és munkához látott szerény New York-i irodájában. Karácsony előtt még tevékenyen igyekezett előkészíteni egy tudósok közötti találkozót az antropogenezisről. ~ 1955. IV. 10: húsvét vasárnapján halt meg, egy hirtelen fellépő agyvérzés következtében, amikor teázni készült. Az asztal felé közeledett, amikor összeesett, ledőlt, mint egy kivágott fa. Néhány percig szorongató csend, majd kinyitotta szemét ezt kérdezve: »Mi történt? Hol vagyok?« És amikor megnyugtatták, halkan ejtette ki utolsó szavait: »Most érzem, hogy ez rettenetes«. Ez volt minden. Hívták orvosát, majd barátját, P. de Breuvery-t. Mindkettő távolt volt. Később P. Martin Géraghty jött el a jezsuiták New York-i Szt Ignác-rezidenciájáról, és feladta az utolsó kenetet. Húsvétvasárnap délután 6 óra volt. - P. Leroy Chicagóban tartózkodott, miután telefonon megkapta a hírt, a lehető leggyorsabban New Yorkba érkezett. A hotelben ~ szobáját vette. Följegyzete, hogy mindenki nagy rokonszenvet és részvétet érzett ~ iránt az igazgatótól a legegyszerűbb szolgákig. A jezsuiták Park Avenue-i rezidenciájának kpnájában ravatalozták fel. Húsvét keddjén a New Yorktól 160 km-re fekvő Saint-Andrew/Hudson-ban, nagy egyszerűséggel temették el a New York-i jezsuita provincia noviciátusának temetőjében. -

II. ~ a teológus szemével. 1. ~ és Pascal. Hol az ember helye a Mindenségben? - ezt kereste Pascal és ~ egyaránt. Mindkettő tudós és hívő keresztény. Mindkettőt a honnan és a hová kérdése nyugtalanítja: örök emberi kérdések. A halhatatlanság és Isten léte, ez Pascal apológiájának központi problémája. ~nál hasonlóképpen a „kiút” és az örök élet kérdése körül forog minden. A teljes megoldást mindketten „Jézus titká”-ban találják meg. „Pari” vagy „option”, személyes döntés eredménye az az elkötelezettség, amely végső soron Jézus kegyelmének a műve. De a hitre bizonyos „érvek” invitálnak. Ezeket az „érveket” próbálja megfogalmazni hitvédelmi célzattal Pascal is és ~ is. - Számos párhuzamot és ellentétet mutat a két auvergne-i gondolkodó életműve. Itt csupán egy különbséget emelünk ki, amelyet ~ maga hangsúlyoz gyakran, Pascal nevét emlegetve: Pascal még nem ismerte a fejlődést/evolúciót, melynek felfedezésével a mindenség új dimenziót kapott. Ma már tudjuk, hogy minden az időben sodródik. A világegyetem genezis, olyan fejlődés, amelynek során folytonosan új születik. Az ember ennek a fejlődésnek a „nyílvesszője”: minden feléje mutat, ő képviseli azt a „harmadik végtelent”, a „végtelen összetettséget”, amelyet Pascal csak megsejtett, burkoltan állított. Az ő szorongását részben az okozta, hogy szemében a világegyetem (az új felfedezések következtében) mérhetetlenné tágult és az ember paránnyá zsugorodott a végtelen csillagterek ölén. A „végtelen kicsiny” mikrokozmosz és a „végtelen nagy” makrokozmosz között kereste azt a biztos pontot, azt a szilárd alapot, amelyhez hozzákapcsolhatja ezt a „közbeeső lényt”, az embert. S Pascal a gondolatban, a gondolkodó-képességben jelölte meg nagyságunkat. A világegyetem összetörheti a „gondolkodó nádszálat”, de az ember így is fölötte áll a mindenségnek, mert öntudatra ébredt. - ~ is ezt a gondolatot viszi tovább, amikor kijelöli az ember helyét a mindenségben. Az evolúció újkori felfedezése segíti arra a meglátásra, hogy az ember is egy „végtelent” képvisel; nem térbeli végtelent, hanem a végtelen összetettséget. Mert a világfolyamat fokozódó bonyolódás, amelynek során - a centro-komplexitás mértéke szerint - egyre nagyobb szellemiség jelenik meg. S ez a folyamat az emberi agyban és a gondolkodásban éri el csúcspontját. Az egész Emberi Jelenség nem más, mint ennek a víziónak a kibontása. ~ fenomenológiája, amelyet ő néha fizikának (vagy hüperfizikának) nevez, nagyszabású kísérlet arra, hogy így megjelölje az ember helyét a fejlődő világegyetemben. - Két szintet különböztethetünk meg ~ szellemi genezisében: az első, a mélyen fekvő, belső élmény, amelyet fiatalkori esszéiben fejez ki, és amelynek csúcspontja a Benne élünk. A másik fenomenológiája, amely a jelenségekből próbálja kiolvasni, és mások számára is igazolni az emberi létezés értelmét. Reflexióihoz főleg a paleontológia és az élővilág fejlődése adják a kiindulópontot. E második szintnek, amely főleg ~ életének második szakaszát jellemzi, legteljesebb kifejezése Az Emberi Jelenség. Mindkét szintnek vagy mozzanatnak középpontjában a személy vagy a személyesedés problémája áll. - A szorongás feloldódik, amikor a világegyetemben az ember felismeri a személyes Szeretet művét. Az egyetemes borzalom egyetemes mosollyá változik, amikor a hit fényében megérti, hogy Valaki szereti őt (önmagáért) és hogy minden érte van: minden adottság körülötte és benne a személyes Szeretet adománya. Tehát nem valami személytelen Istenségről van szó! Ha a fiatal ~ érezte is a panteizmus kísértését, ez inkább a misztikus élménye volt: „A világ tele van Istennel” - szerette ismételni Folignói Szt Angéla szavait. - Ha a Háború alatti írások költői elmélkedései a Világegyetem rajongójának mutatják, ennek magyarázata a Megtestesülés és az Eucharisztia titkának megélése. Krisztust dicsőíti az Anyagban, amelyet az Úr megszentelt; a világegyetem Jézus diaphániája lesz, Jézus ragyog át minden mögül a hívő számára. Az 1917: írt Misztikus környezet jól összefoglalja a fiatal ~ világnézetét. (A dolgozatnak ugyanaz a mottója már, mint az Isteni miliőé: „Benne élünk, mozgunk és vagyunk” ApCsel 17,28).

2. ~ és a II. Vatikáni Zsinat. ~ eszméi beépültek a II. Vat. Zsin. néhány dokumentumába. „A zsinat..., a Krisztus egybegyűjtötte Isten népének hitét tanúsítva és magyarázva, nem (is) adhatná ékesebb bizonyságát az összetartozás érzésének, a tiszteletnek és szeretetnek az egész emberi család iránt, amelynek körében él, mint hogy párbeszédet kezd vele. Hiszen az emberi személyiség megmentésére, az emberi társadalom megújítására van szükség... Szent Zsinatunk vallja, hogy az embernek fölséges hivatása van, állítja, hogy valami isteni mag van elvetve belé...” - olvassuk a →Gaudium et spes konst. elején. A zsin. atyák, osztozva „az öröm és a reménykedés, a szomorúság és a gond” érzelmeiben, amelyek korunk embereit eltöltik, be akarják mutatni az emberről szóló ker. tanítást; felvázolják a „földi valóságok teológiáját”. - A GS egyik vezérgondolata: Isten, amikor az embernek kinyilatkoztatja magát mint szeretet, egyúttal megvilágítja az emberi állapotot is: az embert is kinyilatkoztatja önmagának. Minden teol. kijelentés az ember titkára is fényt vet. Másik alapgondolata: ugyanaz az Isten egyszerre ura az emberi tört-nek és az üdvtörténetnek. E két alapigazságból folyik az emberi méltóságról és a földi valóságok isteni értékéről vallott zsinati tanítás (GS 22, 41). - A Zsin., amikor így megvilágítja az ember titkát és az emberi tört. értelmét, választ ad a válságban szorongó mai embernek. Mert a tud. és technikai fejlődés, a társad. életben beállott változások mélyreható válságot idéznek elő a tudatban és az erkölcsi életben is. „Az új viszonyok hatnak (végül) a vallási életre is. Az erősebb kritikai érzék egyfelől megtisztítja a vallási életet a világ mágikus felfogásától és a még mindig mutatkozó babonás csökevényektől, egyúttal pedig megköveteli a napról napra személyesebb és tevékenyebb csatlakozást a hithez. Ennek következtében sokakban válik elevenebbé az Isten iránti érzék. Másfelől azonban mind nagyobb tömegek hagynak fel a vallás gyakorlásával. Sőt az Isten és a vallás tagadása, vagy a közömbösség e téren ma már nem oly kivételes jelenség, mint volt a múltban. Manapság ti. gyakran jelentkezik úgy, mint a természettudományos haladásnak vagy valami új humanizmusnak a követelménye. És sokhelyütt nemcsak bölcseleti nézetként hangzik el az ilyen állítás, hanem nyíltan és széltében kifejeződik az irodalomban, a művészetben, az emberre vonatkozó tudományok és a történelem értelmezésében, sőt mi több, befolyásolja a törvényhozást is. Mindez sokak lelkében okoz zavart.” (GS 7.) - Ha ~ eszméi a ker. világban és azon kívül is oly nagy népszerűségnek örvendenek, ez kétségkívül jórészt annak köszönhető, hogy már jó előre felismerte a mai szellemi válságot és annak gyökereit. Egyik eredetisége is éppen ez a prófétai tehetség: a tény, hogy a szó szoros értelmében egy nemzedékkel megelőzte kortársait. Innen van eszméinek időszerűsége is. Ha ma már egy-egy megállapítása banálisnak, közhelyszerűnek tűnik, ez onnan magyarázható, hogy eszméi az utóbbi évtizedek során lassan behatoltak a kat. gondolkodásba. Közvetve, a zsin. teológusokon keresztül hatottak a zsinatra is, főleg a GS-re. Amikor ennek a szkémáját vitatták, ~ neve több ízben szóba került a zsin. aulában. Spülbeck ném. pp. hangsúlyozta, hogy az Egyháznak minden fenntartás nélkül el kell fogadnia a modern tud. eredményeit, ha párbeszédet kíván folytatni a modern emberrel. Megmagyarázta, hogy ~ művének sikere jórészt tud-os jellegén alapszik. „~ pap, mondják a tudomány emberei, de a mi nyelvünkön beszél.” ~ megoldja a tud. és a hit konfliktusát, amelyet az ateisták az Egyh. ellen használnak ki. Meyer bíb., Chicago érseke Szt Pál tanítására hivatkozott, és kiemelte, hogy az emberi munkát Isten megváltó tervébe kell beállítanunk. S bár nem említette ~ nevét, az ő kozmikus vízióját vázolta fel: „Szent Pál tanítása szerint a Fiúnak kozmikus küldetése van: az emberi erőfeszítés és a világ tőle kapja szilárdságát. Úgy tetszett az Atyának, hogy Fiában engeszteljen ki mindeneket (vö. Kol és Ef). Ez a mű csak a világ végén fejeződik be a test feltámadásával és a világegyetem titokzatos átalakulásával... De az átalakulás már megkezdődött a világban az emberi erőfeszítés révén. Az emberi munka tehát nem teljesen profán dolog; Isten örök tervében helye van. Hasonlóképpen a világ sorsa sincs a véletlenre bízva: Isten megváltó tervének kell beteljesednie rajta...” Ez a néhány adat is jelzi, hogy ~ „jelen” volt, amikor Az Egyház a mai világban c. zsinati konst. szkémáját vitatták. - ~ már a két vh. között felhívta a figyelmet arra, hogy valami „nincs rendjén” az ember és az Isten között. A növekvő ateizmus és egyre előretörő elkereszténytelenedés okait kutatva olyan dinamikus ker. világnézetet vázolt fel az általánosított evolucionizmusból kiindulva, amely teljes humanizmusával és krisztocentrikus beállítottságával új látásra nevelheti a ker-eket. - 1936. X: Pekingben a világ megtéréséről elmélkedett. (Tkp. egy olyan jelentésről van szó, amelyet a kínai ap. delegáció egyik tagjának kérésére ~ Rómának szánt. Eredeti címe ez volt: A l'usage d'un Prince de l'Eglise (vö. ~, Oeuvres 9. 55 skk). Miután sorra vette a modern hitetlenség okait és rámutatott a helytelen ker. magatartásra, hármas feladatot jelölt meg a teljes vízió kidolgozásához: a) Ki kell fejteni (a „Philosophia perennis” vonalában maradva) az evolúció helyes fizikáját és metafizikáját. A helyesen értelmezett fejlődéselmélet nem vezet a materializmushoz. Ellenkezőleg: új spiritualizmus forrása lehet, ha megmutatjuk, hogy a szellem felé összpontosuló fejlődésnek a mozgatója csak egy személyes Központ lehet. - b) A dogmatika feladata az lenne, hogy olyan krisztológiát dolgozzon ki, amely figyelembe veszi a modern termtud-okat és megmutatja Krisztus szerepét az anyagi világ megszentelésében és átalakításában, kibontva Szt Pál és az egyházatyák tanítását Krisztus és a teremtés viszonyával kapcsolatban. - c) A misztika (lelki élet teol-ja) és a morális pedig, az előbbiekre támaszkodva, kidolgozná az emberi erőfeszítés evangéliumi teol-ját. Meg kell mutatni, hogy az emberi tevékenységnek isteni értéke van: együttműködés a Teremtővel és a világot megszentelő Krisztussal. - De ~ nemcsak a feladatot jelölte ki: ő maga igen sokat tett, hogy erre a teljes látásra elsegítse kortársait. Műve éppen az említett három területen mutat fel sok új meglátást; időszerűségét általánosított evolucionizmusa, krisztocentrikus teol-ja és teljes humanizmusra törekvő misztikája ismeretében értjük meg. -

3. ~ általánosított evolucionizmusa. ~ világának kulcsát a fejlődés tényének értelmezése adja: mindent organikusan lát; számára minden genezis: fejlődő teremtés. A fejlődés nagy látomása hastingsi teol. évei alatt „özönlötte el belső világa egét”: „Lassan-lassan felderengett előttem annak tudata - írja Az Anyag szíve c. visszaemlékezésében -, hogy a körülöttem létező Világegyetemet valami mély, ontológiai, egyetemes áramlás sodorja; és e gondolat fénye egészen elözönlötte belső világom egét”. - 1907: jelent meg H. Bergson Teremtő fejlődés (L'Évolution créatrice) c. kv-e. A fiatal teol. nagy érdeklődéssel olvasta. 10 év múlva maga is összefoglalta vízióját L'union créatrice c. esszéjében: a világfolyamat teremtő egyesülés, magyarázza ~. A sokszerű egyre inkább összpontosul, egyre összetettebb lesz: megjelenik az Élet, majd pedig az állati és az emberi Tudat. A világfejlődés tehát a nagyobb szellemiség felé mutat. Ezt az alapvető intuíciót ~ később pontosabban kifejti és paleontológiai érvekkel is alátámasztja Az emberi jelenség c. remekművében, amikor megfogalmazza a „centro-komplexitástudat” alapvető törvényét. ~ sokat átvesz ugyan →Bergson eszméiből, de hangsúlyozza, hogy világképük „ellenkező előjelű”. Éppen a Teremtő egységesülésben (1917) így különbözteti meg a saját evolucionizmusát Bergsonétól: „Míg Bergson Teremtő Fejlődésében a világ úgy mutatkozik, mint valami szétszóródó sugárzás, egy forráspontból kiinduló sugárkéve, addig a Teremtő Egyesülés világképét egy konvergens, összpontosuló sugárkéve jelképezi: a fejlődés csúcspontján helyezkedik el az a fókusz, amely egy végtelenbe táguló felületről összegyűjti a sugarakat. Mindkét elmélet a fejlődésre épül, de irányuk ellentétes”. -

a) ~ szaktudományos munkássága főleg az emberi paleontológiára összpontosul. Rendtársa, a paleontológus Edouard Boné (1919-2006) így foglalja össze ~ tud-os munkásságának jelentőségét: „~ igazi kutató; rendkívüli tehetséggel volt megáldva; a szerencse, a kezdeményezés tehetséggel párosulva lehetővé tették számára, hogy együttműködjék elsőrendű nemzetk. kutatócsoportokkal. Különleges módon nyitott szellem, a szintézisek szenvedélyes keresője. Igen érzékeny a fejlődés és annak folytonossága iránt. Ez a fejlődés szemében a kozmogenezisből kiinduló biogenezis. És végül, de nem utolsó sorban olyan gondolkodó, akinek érdeklődési középpontjában az ember áll. ~ oly erőteljesen kibontotta az emberi lény biol. és állati gyökereit, hogy tekintéllyel hívhatta fel a mai tudományosság figyelmét arra a felelősségre, mely a jövő fejlődésre vonatkozik. Piveteau szavai szerint ~ megalkotta a jövő paleontológiáját.” (E. Boné: L'oeuvre paléontologique de Pierre ~, Revue des Questions scientifiques, 20 janv. 1964). -

b) ~ fenomenológiája. ~ túlmegy a pozitivista értelemben vett tudományosságon: szaktud-os kutatásainak eredményeit szintetizálva olyan „fenomenológiát” dolgozott ki, amely a fogalmak („tudat”, „szeretet” stb.) kitágításával fil-ba hajlik át. Tud-os fenomenológiáját pedig ker. világnézete tetőzi be, amelynek középpontjában az egyetemes Krisztus áll. Amikor az „emberi jelenséget” tanulmányozza, hangsúlyozza: „az Ember a legnagyobb 'geológiai' és biológiai jelenség bolygónkon”. A kozmogenezist betetőző antropogenezis tovább folytatódik a társad. és a kulturális „összpontosulással”: a planetizáció és a fokozódó társadalmiasulás a biol. fejlődéshez kapcsolódik, de az egyetemes fejlődés a nooszférában új szinten, új formában halad előre: „A világegyetem alapvető fejlődési lendülete nem áll meg az emberi agynál és az egyéni gondolkodásnál. Ellenkezőleg, ettől a ponttól kezdve a komplexitás-tudat mechanizmusa új lendületet vesz, új nagyságrendben és új eljárással folytatódik tovább. Ezentúl már nem a sejtek rendeződnek, hanem a zoológiai egyedek szerveződnek magasabb organizmusba, planetáris távlatokban... Az emberi jelenség, a maga egészében tekintve, látszólag kritikus érési pont (talán egy pszichikai 'szökés') felé közeledik, amelyet a Föld minden elemi reflexiójának egységesüléséből eredő kollektív Reflexió, egyetlen pontba irányuló egyetemes Reflexió jellemez. Ezen túl már nem látunk világosan...” (Agitation ou genese?, Oeuvres V, 284-285). -

c) Az evolúció. ~ már az I. vh. alatt kezdte kidolgozni általánosított fejlődéselméletét, bár a háború alatti írásokban inkább fil. és teol. kérdések álltak előtérben. Nem annyira az evolúció módozatai, a biol. fejlődés mikéntje érdekelte, hanem szintetikus látásra törekedett: az egyetemes világfejlődés irányát kereste. A lamarckizmusból és a neodarwinizmusból több elemet átvett, de jelentős szerepet juttatott a gének mutációjának. (Ma már általában szintetikus elméletet vallanak a tudósok.) A fejlődést nem korlátozza az élők világára: állandóan hangsúlyozza, hogy az evolúció problémája átfogóbb, mint a transzformizmus kérdése. Nemcsak „visszafelé”, a kozmoszra terjeszti ki a „biológiai” fejlődést, hanem az emberiség jövőjére is: extrapolációi vitathatók, de talán éppen ebben van legnagyobb eredetisége, és ugyanakkor időszerűsége is. Gaston Berger írja ~ prospektív (előre tekintő) fil-jával kapcsolatban: „Abban a pillanatban élünk, amikor az emberiség szintet, magatartást, rendszert változtat... a kollektív emberiség nem csupán intézményesített emberiség lesz, hanem egyetlen organizmus, egyetlen test, egyetlen élőlény” (G. Berger, Prospective, n. 7, 135). -

d) Az evolúció és a teremtés. ~ törekvése az volt, hogy megmutassa: a fejlődéselméletet jogtalanul használják fel vallásellenes propagandára. Túl akart jutni a spiritualisták és a materialisták vetélkedésén; ezért azt hangoztatta, hogy az Anyag a Szellem bölcsője (Materia Matrix); és ugyanakkor az Ember - mivel reflexióra képes és szabad lény - a teremtés csúcsán áll. „A mi új időnkben lényegileg az a viszony a legforradalmibb és legtermékenyebb, amelyet Anyag és Szellem között látunk: a Szellem már nem független az Anyagtól, nem is áll vele szemben..., hanem szintézis és központosulás útján fáradságos munkával emelkedik ki az Anyagból”. ~ szemében az Evolúció nem „teremtő”, de a teremtés kifejezése a térben és az időben. - Antonin-Gilbert Sertillanges (1863-1948), aki elfogadta Bergson és ~ evolucionizmusát, 1945: a teremtés eszméjéről írt kv-ében kimutatta, hogy a fejlődés gondolata jobban összeegyeztethető a teremtéssel, mint a fixizmus, és hogy egyes katolikus gondolkodók felfogása hemzseg az antropomorfizmusoktól, amikor az „autentikus” ker. tan nevében támadják az evolucionizmust. Mert mit is jelent a teremtés? Isten oldaláról nézve olyan örök aktus, amely a létbe „helyezi” és a létben „fenntartja” mindazt, ami van. Kifejezésünk fogyatékos: valójában a teremtés nem történik „időben”, amint ezt az előbbi kijelentés érteni engedi; az időt a világgal együtt teremti Isten. Végeredményben a teremtés aktusa azonos Isten örök akaratával, magával Istennel. A teremtmény oldaláról nézve pedig a teremtés vonatkozás (reláció): a (véges) létező létében függ a Létteljességtől. - ~ maga így magyarázza meg a teremtés és az evolúció viszonyát egyik fontos, 1926: írt tanulmányában: „Ama kapcsolat erejénél fogva, amelyet az evolúció létesít a dolgok között, minden felfelé, a Szellem felé mutat; minden, ha nem is a szellem, legalábbis a szellem feltételeinek távoli előkészítése, 'alapanyaga'. És ne féljetek, hogy ez az elgondolás, amely ellentéte a panteista materializmusnak, átcsap az ellenkező végletbe: valamiféle monista spiritualizmusba, amely ugyancsak kizárná egy Végső Okozó transzcendens cselekvését. Sokaknak az a benyomásuk, hogy az evolucionista világkép nem hagy helyet a ker. Isten számára; de ennek az az oka, hogy helytelen fogalmuk van a teremtésről... Hogy a világ teremtve van, ez azt jelenti, hogy 'transzcendentális' viszonya van Istenhez: létében függ Tőle, részesedik Belőle; mintegy fel van függesztve Istenre... De hagyjuk ezeket az elvont fejtegetéseket. Nemde Isten naponta egy tömeg emberi lelket 'teremt' az embriogenezis folyamán, ahol semmiféle tudományos megfigyelés sem tudna szakadást felfedni a biológiai jelenségek láncolatában? Ez a mindennapi példa világosan mutatja, hogy a teremtés aktusa teljesen észrevehetetlen, teljesen túlmutat a tudományos tapasztalaton. Miért támasztanak hát sokan annyi nehézséget, amikor az első ember megjelenéséről van szó? ...A teremtő aktus viszonya a fenoménekhez ugyanaz az ontogenezis (az egyed származása), mint a filogenezis (a faj eredete) esetében...” (Oeuvres III, 187-189). -

e) Az emberi lélek teremtésének ténye látszólag kizárja az evolúciót, pontosabban a hominizációt. ~ éppen ezt a példát hozza fel, hogy a teremtés és a fejlődés helyes értelmezését illusztrálja. Magyarázata teljesen egybevág a tomista Sertillanges-éval. A ker. fil. és a kat. dogma ui. a test és a lélek szubsztanciális (lényegi) egységét vallja. Az ember két alkotóelv lényegi egysége, nem pedig két szubsztancia összekapcsolódásának eredménye. A szellemi lélek a test formája. A lélek nem létezik előre. Tehát amikor azt állítjuk, hogy Isten „külön”, „közvetlenül” teremti a lelket, ezt nem így kell érteni: Isten a szülők által nemzett testbe „beleleheli” a külön megteremtett lelket. A lélek teremtése a testben és a testtel együtt történik, éspedig úgy, hogy nem lehet szétválasztani Isten és a természet (szülők) művét. A hominizáció (akár az első ember megjelenéséről van szó, akár a mindennapi embriogenezisről) végeredménye a test és a lélek egysége, vagyis az ember, aki teljesen a Teremtő műve és teljesen a természeté (szülőké). Valójában, ahogy Szt Tamás írja a De Potentiában, a teremtésről szóló traktátusban: homo generat hominem, az ember nemzi az embert (és nem csupán a testet). „A lélek szoros értelemben nem a nemzés gyümölcse - magyarázza Sertillanges -, hanem annak terminusa, vagyis a nemzési folyamat végén jelenik meg... Így tehát az ember esetében a teremtés aktusa immanens, bármennyire is transzcendens a teremtő Ok. Szt Ágoston szerint a teremtés Isten tette, amely alkotásainak tevékenységéhez vegyül”. Isten a főok, mivel Ő hozza létre a természetet, a természet pedig a másodlagos ok: de a két okság összefonódva hat mint egyetlen principium. Nem egymás mellett, hanem a másodlagos okság a transzcendenstől (= a teremtő okságtól) függően. Isten tette öntevékennyé teszi a teremtményeket: „Dieu fait se faire les choses”, szereti ismételni. -

f) A transzcendens okság. ~ mindig helyet hagy fenomenológiájában a transzcendens okságnak. Amikor a fejlődés végső magyarázatát keresi, a transzcendens Omegában jelöli meg a felfelé ívelő világfolyamat „mozgatóját”. Mert miután a fejlődés emberi szintre érkezett és autoevolúció lett - vagyis az emberi döntéstől függ a világ sorsa -, csak egy végtelen Személy, a személyeket beteljesítő végtelen Szeretet tudja fenntartani életlendületünket. Életkedvünknek biztosítója csakis a halhatatlanság reménye lehet. S ha a ker. ember a kinyilatkoztatás fényében felismeri, hogy amit értelme és szíve követel, az élő Valóság; ha a hit által felfedezi, hogy az Ómega nem más, mint a megtestesült Ige, aki által és akiért minden lett (Kol 1,15-17), akkor ez a „konvergencia” is (a tud. és a ker. hit összhangja) az igazság kritériuma lesz számára. A kereszténység nemcsak beteljesíti az ember vágyát, de túl is haladja azt a természetfeletti élet ígéretével. - 1950: ~ ezeket írja Az Anyag szívében: „Amikor most újra elolvasom Az Isteni miliő őszinte buzgósággal megírt lapjait, megdöbbenve állapítom meg, hogy krisztokozmikus szemléletem leglényegesebb vonásai már ebben az időben (1926) le voltak rögzítve. De másrészt azt is meglepődve látom, hogy világképem mennyire határozatlan és szétfolyó még ebben a korszakban... Akkor (1930 k.) a kozmikus összpontosulás és annak egy sereg következménye (a Komplexitás/Tudat törvénye, az emberiség egységesülése, a Noogenezis csúcsán létező Ómega pont...) mind nem jelentkeztek még tisztán tudatomban... A következő húsz év állandó munkájának és örömének gyümölcse lesz az, hogy megerősödik körülöttem, kölcsönösen hatva egymásra, a világ krisztusi Sűrűsége (Densité christique) és kozmikus Sűrűsége (Densité cosmique) ... Egészen addig, míg a mozgásban lévő világfolyamat csúcsán észrevettem azt a kapcsolatot, amely megvan, most már nem egyszerűen és szétfolyóan Krisztus és az Anyag között, hanem „a fejlődés mozgatójaként” világosan meglátott Krisztus és a Fejlődésnek most már határozottan vallott Pólusa között. Krisztus Szíve egyetemessé válva egybeesett a szeretettől átizzított Anyag szívével”. -

4. A fejlődő világegyetem és az egyetemes Krisztus. Az I. vh. alatt írt esszéknek (Écrits du temps de la guerre. Grasset, 1965) központi témája: a világ és Krisztus viszonya, a Megtestesülés kihatásai a fejlődésben levő világra. 1916 és 1919 tavasza között ~ 16 tanulm-t írt, a fronton! Ha valaki ezeknek a „zsengéknek” a genezisét, keletkezésük körülményeit akarja megismerni, olvassa el ~nak unokanővéréhez, Marguerite-hez írt leveleit (Genese d'une Pensée. Lettres 1914-1919. Grasset, 1961). ~ eszméinek kibomlását szemlélve észrevesszük, mily központi helyen áll a Megtestesülés titka. Víziója sokszor költői és szétfolyó, ahogyan ezt később maga is megállapította az Isteni miliővel kapcsolatban, amely krisztocentrikus szemléletének első szintézise. Leszerelése után (1919-ben) ~ esszéiből néhányat eljuttatott - közös barátjuk, Auguste Valensin SJ közvetítésével - Maurice →Blondelnek (lásd: H. de Lubac, Blondel et ~ de Chardin. Beauchesne, 1965). Blondel két elkerülendő zátonyra hívta fel a fiatal ~ figyelmét: a) A tudomány területéről vett képeknek, hasonlatoknak nem szabad teljes hitelt adnunk, amikor a Megtestesülés kozmikus kihatásairól beszélünk. Kifejezéseinkben gondosan el kell kerülnünk az antropomorfizmust. b) Még nagyobb veszélyt jelent az, ha egyrészt a természetes rendnek önmagában teljes szilárdságot tulajdonítunk, és ha másrészt Krisztus kozmikus szerepét túlságosan fizikai értelemben vesszük, mint pl. egyes panteizmusok (az Istenség összeolvad a világgal). De e fenntartások mellett Blondel alapjában véve egyetértett ~nal: „Én is osztom P. ~ nézetét a krisztológiai problémával kapcsolatban. A természettudományok és az embertudományok következtében megnövekedett világ távlatai előtt nem maradhatunk annál a jelentéktelen és korlátolt szemléletnél - ha csak nem akarjuk elárulni a katolicizmust -, amely Krisztusból egy történelmi „járulékot” csinál, amely a kozmosz egy jelentéktelen elemének tekinti őt, tehát olyasvalakinek, aki hívatlanul vagy amolyan jöttmentként került a világegyetem eltipró és ellenséges mérhetetlenségébe... A cél világos előttünk: mindenek összefoglalása Krisztusban, instauratio tota (sic!) in Christo. Menjünk hát bátran előre ebben az irányban, s így amily mértékben a világ és az ember megnövekedik szemünkben, olyan mértékben Krisztus is egyre nagyobb lesz szemünk és szívünk számára...” (H. de Lubac: Blondel et ~. 21-22). - Mint ez Az Isteni miliő bevezetőjéből is kitűnik, ~ egyik fő törekvése az, hogy a modern embernek - a saját belső életének példáján keresztül - megmutassa, hogy az Evangélium Krisztusa képes a mai táguló és fejlődő világegyetemet is uralma alá hajtani, és hogy a hagyományos kereszténység „áttehető” modern nyelvre. Mondottuk, hogy ~ szemében minden genezis, s hogy víziójának középpontjában (vagy csúcsán) Krisztus áll. Krisztus, de nem „önmagában”, hanem misztikus testével, amely állandóan növekszik. ~ szívesen beszél „krisztogenezis”-ről. „Mióta Jézus megszületett és növekedett, meghalt és feltámadott, minden továbbra is fejlődik, mert Krisztus még nem nyerte el végleges alakját. Még nem vonta magára Ruhájának utolsó szegélyét, amelyet híveinek teste és szeretete sző köréje. A misztikus Krisztus nem érte el még teljességét...” (A kozmikus élet, 1916; Oeuvres, V, 397). - Amikor ~ Krisztus növekedéséről, „krisztogenezisről” beszél, Szt Pál tanítására gondol v. kifejezetten rá hivatkozik. Legszívesebben az Ef-et és a Kol-t idézi „kozmikus” szemléletük miatt. Az Atya mindent (tehát az anyagi világot is) alá akar vetni a feltámadott Úrnak, mindent össze akar foglalni Krisztusban mint Főben. Ha a világ genezis és ha az Ige valóban testté lett, vagyis a Transzcendens részben immanens lett, akkor teljesen igazolható az a szemlélet, amely Krisztust teszi meg az egyetemes konvergencia gyújtópontjának, vagy Ómega pontjának. Ha Krisztusnak az Atya terve szerint mindeneket össze kell foglalnia (Ef 1,10), és csak akkor nyeri el teljességét misztikus testében, amikor minden alá lesz vetve neki (1Kor 15,24-28), akkor az Evolúció Ómega pontja (végpontja) és a Pléróma (a teljes Krisztus) összekapcsolódnak. - Így a fejlődő világegyetem és a misztikus Krisztus „szintéziséből” születik az „egyetemes Krisztus” (le Christ universel) eszméje. „Ez egyáltalán nem valami új istenséget akar jelölni - hangsúlyozza ~ (Comment je crois, 1934) -, hanem egyszerűen a kereszténység központi titkának, a Megtestesülés titkának kibontása”. Csak a statikus világkép helyett ma már fejlődő világegyetemet fogadunk el. Hogy a modernizmus vádjának elejét vegye, az Isteni miliőben is hangsúlyozta: „Szent Pál misztikus Krisztusa, az Egyetemes Krisztus számunkra csak akkor kap értelmet, ha úgy jelenik meg, mint a Máriától született és a kereszten meghalt Krisztus „kitágulása”. A misztikus Krisztus lényegében a történeti Krisztustól kapja azt az alapvető tulajdonságot, hogy szintén kétségbevonhatatlan és valóságos” (Oeuvres IV, 141). - Isten Fia belép a világfolyamatba; meg kell halnia és fel kell támadnia, hogy egyetemes legyen, hogy megdicsőült emberségével is a világ ura legyen. A feltámadt Krisztus emberségében is elnyerte azt, amit mint Isten birtokolt. Mindent hatalma alá tud vetni - omnia sibi subjicere (Fil 3,21; Ef 1,19-23; 2,14-22; 4,4-16; 1Kor 15;. Oeuvres IV, 149-152).

- ~ megmutatja, hogy Krisztus misztikus növekedésének és második eljövetelének természetes feltételei vannak. „Krisztusnak a beteljesedéshez szüksége van a világfejlődés csúcspontjára, amint szüksége volt fogantatásához egy asszonyra”. Természetesen, feltételes szükségszerűségről van szó: necessitas ex suppositione. A természetfeletti ingyenes adomány, Isten ingyenes, irgalmas szeretetének műve. De ha egyszer Isten elhatározta, hogy így (a megtestesülés és a kereszt által) váltja meg a világot, akkor alá kell vetnie magát bizonyos szükségszerűségeknek, amelyek a feltételből folynak. -

5. Az emberi erőfeszítés megszentelése. Az ember és a világmindenség szoros kapcsolatának tényét mint altételt használja fel ~ az Isteni miliő híres szillogizmusában, amelynek főtétele Szt Pál tanítása a titokzatos Test növekedéséről. S az Anyag-Lélek-Krisztus összekapcsolásból vezeti le az emberi erőfeszítés megszentelésére vonatkozó tanítását. - A Benne élünk első részében a cselekvések divinizációjával (divinisation des activités) foglalkozik. Természetesen nem arról van szó, hogy az ember a saját erejéből teszi istenivé cselekedeteit. ~ el akarja hárítani a →pelagianizmus legkisebb gyanúját is. Szt Ágostont idézi, aki ennek az 5. sz. eretnekségnek a legnagyobb ellenfele volt: „bennünk semmi sincs, ami első fokon és gyökereiben ne volna in nobis sine nobis, vagyis: bennünk, de nélkülünk”. De ugyanakkor azt is vallja Ágostonnal: „Aki közreműködésed nélkül teremtett, nem üdvözít közreműködésed nélkül”. A kegyelmi rendben is érvényes ~ mondása, amelyet már fentebb idéztünk: „Dieu fait se faire les choses”; az isteni kegyelem nem az emberi szabadság helyébe lép, Isten nem helyettünk cselekszik, hanem cselekvőkké, önteremtőkké tesz bennünket. De nekünk ki kell tárulnunk szabadon e kegyelemnek, be kell fogadnunk Krisztus Lelkét. - Isten Fia azért jött, hogy megszentelje a világot: „voluit mundum consecrare”, olvassuk a karácsonyi Martyrologiumban. ~ maga a liturgia (az egyik Mária-mise) szavait szereti idézni: „Non minuit, sed sacravit” (a testté lett Ige nem csökkentette, hanem megszentelte Mária szüzességét). „A megtestesült Ige nem azért jött, hogy lefokozza bennünk azt a nagyszerű felelősséget és azt a ragyogó törekvést, hogy mi magunk tegyük magunkat önmagunkká. Ismét kiáltjuk: 'Non minuit, sed sacravit', nem fokoz le, hanem megszentel” (Oeuvres IV, 62.). - A kegyelemnek és a természetnek (szabadságnak) ez a harmonikus felfogása vezeti ~t akkor is, amikor nemcsak a szándékot hangsúlyozza a cselekvésben, hanem a létrehozott műnek is fontos szerepet juttat az Isten Országának építésében. Nem akarja elvetni a jószándékkal kapcsolatos tanítást, csupán az egyoldalú felfogást bírálja. A jószándék elengedhetetlenül szükséges cselekvéseink erkölcsi értékéhez. (Mindent Isten nagyobb dicsőségére! - ez a Szt Ignác-i jelszó). De nem elégséges. Magának a műnek objektív jósága is szükséges ahhoz, hogy tettünk teljesen jó legyen. (~ itt korrigálja az ún. szituációs erkölcsöt.) Ker. humanizmusunknak alapja krisztológiai szemléletünk. A „világ megvetésének” helytelen eszméjét ki kell igazítanunk, anélkül persze, hogy „térdet hajtanánk” a világ előtt (Maritain). „Isten úgy szerette a világot (a teremtést és főleg benne az embereket), hogy egyszülött Fiát adta érte”, írja Szt János (Jn 3,16). Most tehát nem a „bűn világáról” van szó, amely Isten ítélete alá esik, hanem a teremtmények összességéről. - ~ szerint minden munkánkkal, kezünk és szívünk legkisebb mozdulatával is valamiképpen hozzájárulunk Krisztus titokzatos Testének növekedéséhez, ahhoz, hogy a „Pléróma megvalósuljon”, hogy Krisztus Teste beteljesedjék. Nemcsak a kifejezetten „természetfeletti” cselekedetekről van szó, hanem a „profán” tettekről is, ha Krisztusban (hittel és hűséggel) végezzük őket. Végeredményben nincs is természetfeletti szempontból közömbös tett, hiszen a tisztán természetes rend (natura pura) csak absztrakció. Az adott üdvrendben, kifejezetten v. burkoltan (a nem ker-ek), mindenki állást foglal Krisztus mellett vagy ellene. A zsinat is hangsúlyozta, hogy Isten kegyelme azoknak a lelkében is dolgozik, akik magukat hitetleneknek vallják: a lelkiismeret szaván keresztül Isten mindenkit hív (vö. GS 22). - Minden hittel (v. „lelkiismeretesen”) végzett munka az Isten Országának előfeltételeit teremti meg. A tésztát gyúró asszony munkája v. az aratóé csakúgy hozzájárul az Ostya előkészítéséhez, mint a pap tevékenysége felajánláskor. A konszekrációt a pap szavai által Krisztus maga végzi. Ugyanígy minden emberi tevékenység előkészítheti a világot a nagy átalakulásra, amelyet majd a feltámadott Krisztus visz végbe Lelke által. - Sokaknak feltűnt ~ optimizmusa. Egyesek azzal vádolták, hogy nem hagy helyet világképében a rossznak, a bűnnek, következésképp az áldozatnak és a megváltásnak sem. Az Isteni miliő lapjai megcáfolják ezt a vádat. Amikor a passzivitások 'divinizációjáról' szól, ~ hosszan foglalkozik a rosszal, a halállal; később pedig a Pokol titkával. Igaz, a bűnről (eredeti és személyes bűnről) nem tárgyal részletesebben; de kis kv-e nem akar morális traktátus lenni, csak az új lelkiségnek azokat a vonásait emeli ki, amelyeket homályban hagytak. Hogy mennyire komolyan veszi a bűnt, a Szeretetet visszautasító szabadság kockázatát, azt világosan érzékelteti a Pokolról szóló elmélkedés: „Az Isten Országának története: határozottan valami egységesülés története. Az egész Isteni miliő azzal alakul ki, hogy a Jézus Krisztusnak kiválasztott lelkek egy testbe forrnak össze. Ámde aki kiválasztásról beszél, ezzel már választást, kirostálást is mond... S miután az evangéliumi képeket felidézte az ítélettel kapcsolatban, így következtet: „A teljes folyamat, amelyből fokozatosan megszületik az Új Föld: szétválasztással egybekötött összegyűjtés” (Oeuvres IV, 187). A kárhozat lehetősége „a világegyetem egyik szerkezeti eleme”, „súlyosságot, élt és mélységet ad az Isteni miliőnek”.

- Milyen a ker. magatartás a csökkenést hozó passzivitásokkal szemben? Hogyan küzdjön a hívő a Rossz ellen és hogyan alakítsa át a bukást, a halált? ~ hangsúlyozza, hogy a rossz elleni küzdelem ker. kötelesség. Természetesen lázadás és keserűség nélkül. Az a rossz, amely akaratunkon kívül ér bennünket vagy szeretteinket, Isten „áldást hozó kezének” ajándéka: Isten a mi javunkat akarja, amikor megengedi. De a lustaságból, hanyagságból stb. eredő bukás vagy betegség nem fogható fel úgy, mintha közvetlenül az Isten akarata küldené őket. Bár utólag ezekből is, a megbánt bűnökből is lelki jó származhat. „Az Istent szeretőknek minden javukra szolgál” (Róm 8,28); még a (megbánt) bűnök is, etiam peccata - fűzte hozzá Szt Ágoston. Ezért - jegyzi meg ~ - Szt Lidvina csodálatos lelkierőssége a szenvedésben, Ágoston bűnbánata ezt kiáltatja velünk: Felix dolor, felix culpa! Az Egyh. is ezt énekli húsvét éjjelén: Ó szerencsés vétek, amely ily nagy Megváltót érdemelt ki számunkra! Ahol elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem (Róm 5,20). - A halál a bűn következménye. De Jézus „megtörte” hatalmát, elvette fullánkját. Az átkot áldássá változtatta. A hittel és engedelmességgel vállalt halál szerető egyesülés lehet Istennel. Krisztus halálig menő engedelmessége nyitotta meg számunkra az üdvösséget: a ker. tökéletessége is az Isten akaratának való engedelmességben áll, hiszen ez a szeretet kifejezése. Szépen írja ~ unokanővérének 1919. IV. 20: nagypénteken: „...Meglepett, hogy milyen hangsúllyal ismételteti az Egyh. szünet nélkül e szavakat: Christus factus est oboediens usque ad mortem crucis, 'Krisztus engedelmes lett a kereszthalálig' (Fil 2,8). Nyilván ez a kereszt pontos és mély értelme: az engedelmesség, az alávetettség az élet törvényének. Dolgozni türelmesen egészen a halálig, és elfogadni mindent szeretettel, beleértve a halált is: íme, ez a kereszténység lényege. Hidd el nekem, legjobb, ha kútba ejtesz minden haszontalan sajnálkozást a múlt miatt és minden bizonytalan szorongást a jövővel szemben. Csak arra legyen gondod, hogy Istennek engedelmeskedj napról napra, teljesítve hűségesen a jelenben megnyilatkozó akaratát” (Genese d'une pensée, 384). - ~ tehát a hit szemével nézte a rosszat, a szenvedést és a halált. Nem a „megváltó evolúcióra” hagyatkozott, ahogy ezt egy gúnyirat szemére vetette, hanem a kereszten meghalt és a feltámadt üdvözítőbe vetett hit volt reménysége forrása. „Optimizmusa a hit győzelme”, ahogy H. de Lubac találóan írta róla. ~ egész életműve tanúságtétel Krisztus mellett, aki által és akiért minden lett és akiben minden fennáll (Kol 1,16-17). - ~ időszerűségét H. de Lubac nagyon tömören összefoglalta: „Pontosan abban az órában jött, amikor az emberiség tudatára ébred annak, hogy sorsa közös és hogy csak két formában gondolható el: vagy eviláginak, vagy transzcendensnek. Kiállt az útkereszteződésre és megmutatta a mai embernek az egyedül járható utat” (H. de Lubac, La Pensée religieuse..., 295). Rámutatott Krisztusra, aki „az Út, az Igazság és az Élet”. Mivel önmaga számára gondolkodott, kutatott, mivel elsősorban önmaga számára igyekezett kifejezni a lehető legpontosabban, legőszintébben azt, amit gondolt és hitt, azért talált oly széleskörű hallgatóságra. Különös paradoxon! Mély ker. hitét, misztikus lelkét, szellemi nyugtalanságát és alapos tud-os felkészültségét életművébe dolgozta bele. Mivel élt, visszhangot keltett az élőkben, öntudatos létre rázta fel az alvajárókat. „Prófétai” küldetésének tudatában egyszer jól jellemezte életművét: „Elég, ha az Igazság egyetlen egyszer megjelenik, egyetlen szellemben fellobban; elég ahhoz, hogy semmi se tudja többé elfojtani: előbb-utóbb mindent lángba borít.” -

III. ~ a természettudós szemével. 1. ~ a kutató és a pap. ~ képzettsége szerint geológus volt, de erősen érdekelték a paleontológia kérdései is, és mindkét ter-en jelentős tud-os eredményeket ért el. Vérbeli kutató volt, aki kisebb kirándulásai során is, amikor csak alkalma nyílt, elővette geológus ásóját és kalapácsát, és munkához látott. Több fontos K-ázsiai és afrikai expedícióban vett részt, lényeges szerepe volt a Sinanthropus pekinensis geológiai helyzetének feltárásával kapcsolatos munkákban. Korának sok kiváló kutatójával állt intenzív kapcsolatban. Szoros értelemben vett tud. közleményeinek száma meghaladja a 150-et, általánosabb jellegű esszéié megközelíti a 200-at. Munkájának szaktud. értékét jelzi, hogy az Académie des Sciences (Institut de France) levelező tagjává választotta, a Sorbonne pedig tanszéket ajánlott föl neki, ez utóbbi elfoglalására azonban egyh. feletteseitől nem kapott engedélyt. - Uakkor ~ igazi pap volt. Lelkipásztori munkában közvetlenül nem vett részt, kivéve akkor, amikor a frontvonalban életveszélyes körülmények között vitte a sebesülteket a segélyhelyre és az Oltáriszentséget a haldoklókhoz. Nem volt misszionárius a szó szoros értelmében, de élete példájával tanított. Mindazok, akik ismerték, nagy elismeréssel nyilatkoztak kedvességéről és emberségéről. Ugyanakkor őszinte katolikusságához nem férhet kétség, ha elolvassuk például a Mise a Világ fölött klasszikusan szép esszéjét (lényegében imádságát). Fájt neki, hogy „életfogytiglani szilenciumra” ítéltetett, és egyetlen nagyobb tanulmányát sem publikálhatta, de ezt is Isten akaratának tartotta, és engedelmeskedett. Kivételes példája a pap és a kutató egységének. -

2. A kozmikus Krisztus ~ világképében. a) ~ fenomenológiája. ~ a kozmoszt úgy mutatja be, ahogy az a tud-ok összessége előtt megjelenik múltjával, jelenével és várható jövőjével. Akinek van érzéke a „látásra”, annak sokszínű gazdagságban bontakozik ki a mindenség, amelyben élünk. Amint egyre kisebb térrészeibe és egyre régibb jelenségeibe hatolunk be, egyre egyszerűbb alkotórészeire bukkanunk. Az Alfa pontból kiindulva ezek egyre nagyobb számú és egyre változatosabb kombinálódása és elrendeződése időben és térben egyre nagyobb és egyre bonyolultabb egységeket, atomokat, molekulákat, égitesteket, naprendszereket, galaktikákat, sejteket, élőszervezeteket, emberi közösségeket, vagyis az általunk ismert mindenséget eredményezi. Az evolúciónak nevezett folyamat lépésről lépésre, tapogatódzással haladt előre, és a komplexitás-tudat törvénye szerint a fokozódó bonyolultság (komplexitás) fokozódó központosulással (tudattal) jár együtt. - Az evolúciónak ebben az egyetemes folyamatában, a kozmogenezisben lépcsők vannak. Az egyik ilyen lépcső az élet létrejötte a biogenezisben, amelynek eredményeként rendkívüli gazdaságban alakult ki Földünk körül a bioszféra. Egy második lépcsőben, a noogenezisben az ember megjelenésével gyökeresen új létező jelent meg az univerzumban: az „emberi jelenség”. Az ember nem csak tud, hanem tudja is, hogy tud. Az öntudatra, gondolkodásra és szabad elhatározásra képes létező a személy, aki már magában foglalja a szellemet. Az így kibontakozó nooszféra a szellemi-lelki és társad. együttműködések, emberi közösségek és tevékenységek együttesét jelenti. Az evolúciónak tehát határozott iránya van, és benne minden organikusan és genetikusan összefügg. - Az evolúció, a múlt meghosszabításaként, a jövőben is folytatódik, és a szellem növekedése felé tör. A nooszféra hálójában további centrumok (közösségek) alakulnak ki, amelyek végül is egyetlen centrumban, az Ómega pontban egyesülnek. Az emberen keresztül itt koncentrálódik minden érték, vagyis igazság, jóság, szépség, ami létrejön a kozmikus evolúció során. Az embernek az a kötelessége, hogy hozzájáruljon ehhez a folyamathoz, amelyben döntő szerepe van a központok, elsősorban a személyek közötti kooperációnak, vagyis a szeretetnek. Ezért kell, hogy az Ómega pont is személy legyen. -

b) ~ filozófiája. ~ a fenomenológiáját alulról építi föl, fil-ját viszont felülről származtatja le. A rendszer alapja a lét metafizikája helyett az egyesítés metafizikája, lényegében tehát nem statikus, hanem dinamikus. Ez a metafizika a következő logikai (nem időrendi!) lépésekben vezethető le: a) Tényként fogadjuk el, hogy egy magátólvaló „Első Létező” létezik: Isten, Aki Van. Léte azonos a lényegével. - b) Isten önmagával szembenállva trinitizálódik, hiszen Isten maga is csak egyesülve, közösségben létezik. Klasszikus teol. nyelven: Isten öröktől fogva ismeri magát; ez a Gondolat önállóan létezik a Fiúban; a Kettőjük közötti Szeretet a Szentlélekben személyesül meg. - c) Isten, mint tökéletes egység vagyis centrum, a periférián önmaga ellentétével, a tiszta Sokasággal, a nem-léttel, a „teremthető semmivel” szembesül. - d) Isten megvalósítja e szembenállás gyümölcsét, a teremtést: egyesíti a sokaságot. E „teremtő egyesítés” szerint a kozmoszban minden úgy történik, hogy az Egy a Sok egymást követő egyesítései révén formálódik. Teremteni tehát annyi, mint egyesíteni, a legelemibb szinten skolasztikus kifejezéssel: a létet és a lényeget. Az egyesítés révén az egyesített azonos elemek differenciálódnak, vagyis részben mássá, egyedivé válnak. Az egyesítés további eredménye a központosulás, vagyis a tudatosulás, amelynek révén az elemek kapcsolata egyre szorosabb és sokrétűbb, az egység egyre inkább önmaga lesz, az ember szintjén személyesül, perszonifikálódik. A bonyolultság és a központosultság, a sokaság és az egység, a materiális és a spirituális ugyanannak a valóságnak egymást kölcsönösen kiegészítő külseje és belseje, ugyannak az éremnek, a valóságnak két oldala. -

c) ~ misztikája. A mindenség beteljesedéséhez azonban nem elégséges az evolúciós nyomás, hanem szükség van az Ómega pontból kiinduló vonzásra, vagyis Krisztus szeretetére is. És Isten akarta Krisztust, aki Őt végtelenül szereti, tehát akarta az Ige megtestesülését. Ehhez pedig szükség volt az egész kozmoszra. Ezért az idők teljességében a Fiú fogantatott a Szentlélektől, és született Szűz Máriától, vagyis teljes emberként belépett a világba. Jézus nemcsak „teljesjogú” eleme, hanem célja, irányítója és összefoglalója, tehát centruma is a kozmosznak. Benne a teremtés pillanatától, vagyis az Alfa ponttól minden úgy történik, hogy Krisztus megtestesülhessen, műve kibontakozhassék, és végül beteljesedhessék az Ómega pontban. Így valóban minden Általa és Érte lett, minden Benne áll fönn, mindenütt érvényesül hatása, amit szokásosan kegyelemnek nevezünk. Jelenléte fokozatokban valósul meg: a megdicsőült Istenember szentségileg van jelen az Eucharisztiában, misztikusan működik az Egyházban és átragyog a mindenségen. Ezért a kozmosz bizonyos reális értelemben betelik Krisztussal, és a „látni” tudók számára „isteni miliővé” válik. Végül is a kozmogenezis a biogenezisen és a noogenezisen át a krisztogenezisben válik teljessé. Ennek eredménye a pléróma, vagyis az Univerzum beteljesülése Istenben. -

d) ~ megváltástana. Mivel a kozmikus fejlődési folyamat lépésről lépésre valósul meg, ennek során részleges egységek jönnek létre, amelyek egymással ellentétbe kerülhetnek. Ez az ellentét a rossz forrása. A rossz tehát szerkezetileg tartozik a mindenséghez, és statisztikusan elkerülhetetlen, vagyis kozmikus jelenség. A fejlődés minden szintjén megjelenik mint fizikai rossz, mint biol. fájdalom és halál, és az ember szabad akarata révén mint bűn és bűnhődés. Ezért szükséges a megváltás, amire azonban az ember képtelen. A kozmikus rossz jóvátételére a világ történetébe elemként belépő Krisztus, az Istenember vállalkozott. A megváltás egyúttal szakadatlan harcot jelent a világban folytosan meglevő rossz, tehát a tökéletlen egyesülés ellen. Az ember megváltása azonban nem mehet végbe közreműködése nélkül. - Ezért a fent vázolt világkép feladatot jelöl ki: az ember célja, hogy egyesüljön Krisztussal, tehát mássá legyen önmagát megőrizve. Hogyan válhat számára a világ „isteni miliővé”? Szent Pál ad erre útmutatást: Minden a tiétek, ti Krisztusé vagytok, Krisztus pedig az Istené. E cél megvalósításának legfontosabb eszköze a ker. szeretet. Lehetetlen Krisztust szeretni a felebarát iránti szeretet nélkül, lehetetlen a felebarátot szeretni anélkül, hogy közelednénk Krisztushoz. Ezért minden aktivitásunkkal, a legegyszerűbb tevékenységünkkel is a mindenség beteljesülésén dolgozunk, tehát nemcsak a munka fontos, hanem a mű is. Passzivitásaink ellen pedig minden erőnkkel harcolnunk kell, hiszen az Istent szeretőknek minden a javukra, végső soron krisztusivá válik. De a végső passzivitás, a halál mindannyiunk sorsa lesz. Ezért meg kell tanulnunk a halálban Krisztussal egyesülni. A nagy egyesülés, az aggregáció szegregációval párosul. A kárhozottak elvesztik a Plérómát, de a Pléróma számára nem vesznek el: súlyt és mélységet adnak az isteni miliőnek. Végül a parúziában Krisztus átadja az uralmat az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben. -

3. Az Alfa pont ~ rendszerében a kozmológia szempontjából. ~ posztulálta és sokszor elemezte műveiben az Ómega pontot, mint az univerzum fejlődésének beteljesülését és végpontját. Az Alfa pontot viszont igen ritkán említette, feltehetőleg azért, mert abban az időben a világegyetem múltjáról tényszerűen igen keveset tudtunk. 1955 óta viszont ismereteink a kozmikus és biol. fejlődésről hatalmas mértékben megnövekedtek, és a folyamat számos lépésének részleteit ismerhettük meg. A tud. igazolta a komplexitás-tudat törvényének érvényét és ált. irányát, az egyszerű anyagi folyamatoktól a bonyolult szellemi teljesítményekig. Ez a folyamat visszafelé, az Alfa pont felé mutat, bár azt a termtud. módszereinek jellege és korlátai miatt nem tudja elérni. Az is látható, hogy a fokozatos egyesülés és központosulás a jövőben is folytatódni fog. Az Ómega pontot azonban a termtud. hasonló okokból szintén nem tudja elérni. Az Univerzum nem a jelenlegi evolúció meghosszabbításában, hanem végső soron „csak” a bibliai „új ég és új föld” dimenziójában fog beteljesülni. -

4. A kozmosz organikus szerkezete és a genetikai kapcsolatok. A biol. és elsősorban a genomika utolsó két évtizedének eredményei egyértelműen igazolják az egész élővilág egységes, organikus eredetét és alapvető molekuláris rokonságát, valamint ~ azon tételét, hogy az egyesülés differenciál. Megdöbbentő elgondolni, hogy amikor minden embertársunkat, így Jézust is testvérünknek mondjuk, ez nemcsak metafizikai testvériséget jelent, hanem szoros biológiai rokonságot is, hiszen génállományunk több mint 99%-ban azonos! Az Ómega pontban tehát valóban testvérek egyesülnek majd, még akkor is, ha Jézus mint Isten mérhetetlenül felettünk van és különbözik tőlünk! -

5. Az ember, mint a fejlődés nyílvesszője és az antrópikus kozmológiai elv. Kopernikusz, de elsősorban Darwin óta szokás az ember trónfosztottságáról beszélni. Talán ~ volt az első, aki megfordította ezt a látásmódot, és már 1925: az embert a fejlődés nyílvesszőjének tekintette. E nézetet támasztja alá a fizikusok által 30 évvel később megfogalmazott antropikus kozmológiai elv, amely szerint világegyetemünknek olyannak kell lennie, hogy abban megszülethessék az ember. Ezt az emberi természetet vette magára a megtestesüléskor Jézus Krisztus! -

6. A nooszféra megerősödése, a világháló és az Ómega pont. Amint azt ~ előre látta, az ember sokoldalú tevékenysége következtében a nooszféra hálója egyre sűrűbb és átfogóbb lesz. Ennek a planetizációnak (globalizációnak) legújabb, gyorsan erősödő eleme az elektronikus világháló, amely mindenkit mindenkivel összekapcsol. De nemcsak fizikai és szellemi hálózatra kell gondolnunk. A Kat. Egyh. kétezer éves tanítása ismeri a „kegyelmi internetet” is, amely tradicionálisan kifejezve a szentek közössége. Ez átfogja a természetes és természetfölötti világot, és centruma valóban az Ómega pont, Krisztus. -

7. ~ rendszerének jelentősége. ~ két világ mesgyéjén állt, a régi és az új, a termtud. és a teol. között. Több írásában hangsúlyozta, hogy nem szándékozott rögzített és zárt rendszert fölépíteni, csupán a „haladás tengelyeinek nyalábjait” akarta közzétenni, hogy másoknak is segítsen világképük és életük formálásában. Ennek ellenére rendszere meglepően egységes, koherens, organikus, és ugyanakkor elég tág minden újabb igazság befogadására. 2007: ~ elgondolásának megfelelően a biol. evolúciót valóban a kozmikus evolúcióba ágyazva szemléljük. Lehet, hogy Az emberi jelenség c. műve kissé elhalványult, de Az isteni miliő spirituális értéke még fényesebben ragyog. - ~ rendszerének központja Krisztus. Legnagyobb érdeme, hogy a kat. dogmarendszert és a modern tud-os világképet összhangba tudta hozni anélkül, hogy az egyes létsíkokat összekeverte volna. És ebben a kat. Egyh. legjobb hagyományait követte. Ahogyan az egyházatyák a klasszikus görög-római világgal, a középkor nagy teológusai a kialakuló Eu. kulturájával keresték a kapcsolatot, miért ne lehetne Krisztust a fejlődő kozmosz keretében megmutatni? És ez nemcsak a világképpel, hanem az emberi tevékenységgel teremtett összhangot is jelenti. ~ hangsúlyozta, hogy az Egyházban minden tevékenység megtalálta a szentjeit, miért ne találhatná meg az emberi alkotó és kutató munka is a megszentelődését? - Ahogy nemcsak a szerz-eknek, hanem a remetéknek is meg volt a maguk szerepe az Egyházban, miért ne lehetne szerepe a legegyszerűbb, laikus emberi tevékenységnek is a kozmikus Krisztus kiteljesedésében? - Az egyes korokban a kat. Egyházban a Krisztus-tisztelet különböző formái alakultak ki: az ókor elsősorban a Jó Pásztor és a Pantokrátor, a kk. a szenvedő Krisztus és az Euch., az újkor Jézus Szíve kultuszában találta meg legmegfelelőbb formáját. Miért ne lehetne a mi korunkban a kozmikus Krisztus, a Mindenség Királya imádásunk középpontjában, anélkül, hogy a korábbi formákat tagadnánk v. alábecsülnénk? - ~ kat. hitünk számos igazságát (megtestesülés, teremtés, megváltás, Euch., Egyh., stb.) új fényben ragyogtatta föl azáltal, hogy a kozmikus világképbe helyezte azokat. Ezáltal pedig megújította a ker. lelkiséget is. Művében csak az Egyh. örök tanítása található. S azt is csak olyan valaki ismétli, aki meggyőződéssel, szenvedélyesen együtt érez korával. Arra szeretne megtanítani, hogy Istent lássuk mindenütt. - A 3. évezred elején a világról alkotott tud-os kép példátlan gazdagságban kibontakozó egységet mutat. Ezzel ellentétben, az élet számos más ter-én az eszmék és értékek kaotikus keveréke uralkodik, elutasítva az egység létrehozására valóban képes katolikumot. ~ az egységépítés kiemelkedő apostola volt, aki tud. világképét és kat. hitét nem összekeverte, hanem szintézisben, nyíltan megélte és megvallotta, és ezzel példát mutatott minden kat. értelmiséginek. -

IV. Művei: →Rezek Román OSB fordításai m-ul: Benne élünk. (Az isteni miliő) Párizs, 1964. (soksz.) (Párizs-Bécs, 1965 és 1967; São Paulo, 1968. soksz.; uo., 1978. soksz.) - Az emberi energia. São Paulo, 1965. (soksz.) (nyomtatott kiad. Washington D.C., 1968. és H.n., 1971) (2. soksz. kiad. São Paulo, 1975, magyarázó jegyzetekkel) - Az ember jövője. São Paulo, 1966. (soksz.) (2. soksz. kiad. 1977) - Az emberi jelenség. Uo., 1966. (soksz.) (nyomtatott kiad. Washington D.C., 1968) (2. soksz. kiad. 1975, magyarázó szójegyzékkel) - Az ember zoológiai csoport. (Az ember helye a term-ben). Uo., 1966. (soksz.) - Írások a háború idejéből. 20 tanulm. Uo., 1966. (soksz.) (2. soksz. kiad. 1975) - Mozgósított energiák. Uo., 1966. (soksz.) - A múlt szemlélete. Uo., 1966. (soksz.) (2. soksz. kiad. 1977) - Blondel és ~ 1919-es levélváltása. Uo., 1967. (soksz.) - Egzisztencializmus, marxizmus, ~. Uo., 1967. (soksz.) (Sodródó világ 5.) - Az ember megjelenése. Uo., 1967. (soksz.) (2. soksz. kiad. 1973) - ~ és a fil. Uo., 1967. (soksz.) (Sodródó világ 1.) (2. soksz. kiad. 1976) - A rossz (a szenvedés, a bűn és a halál) ~ világképében. Uo., 1967. (soksz.) (Uaz 2.) - ~ „panteizmusa” és „monizmusa”. Uo., 1967. (soksz.) (Uaz 4.) - Szeretet = kozmikus energia ~ világképében. Uo., 1967. (soksz.) (Uaz 6.) (2. rövidített soksz. kiad. 1978) - ~ leveleiből. (Részletek az 1967-ig megj. első 6 fr. köt-ből) Ford. Uo., 1967. (soksz.) - ~ tanulm-ai. 1-6. köt. Uo., 1967-73. (soksz.) - ~ „sodródó világa”. (A hiperfizika elemei) Uo., 1968. (soksz.) (Sodródó világ 7.) - ~ körül. 1. köt. (Válasz néhány kritikára) Uo., 1968. (soksz.) (Uaz 8.) (2. rövidített, soksz. kiad. 1978); 2. köt. (8 vázlat ~ról) Uo., 1971. (soksz.) (Uaz 23.) - Az örök női ~ életében és írásaiban. Uo., 1968. (soksz.) (2. átd. bőv. soksz. kiad. 1972) (Uaz 9.) - Utak az Ómega felé. 1-7. köt. Uo., 1968-70. (soksz.) (Uaz 10-13, 15, 17, 19.) - Fr-m. ~ bibliogr. 1968-ig. Uo., 1968. (soksz.) - ~ és Pascal. Párhuzam és szembesítés. Uo., 1970. (soksz.) (Sodródó világ 18.) (2. soksz. kiad. 1977) - Hogyan hiszek. Uo., 1970. (soksz.) - A mindenség himnusza. Uo., 1970. (soksz.) - Többlét felé. Vál. ~szövegek gyűjt-e. Ford. Uo., 1970. (soksz.) - ~ hiperfizikája. 1. köt. Uo., 1971. (soksz.) (Sodródó világ 20.) (Új átd. soksz. kiad. 1-5. köt. Uo., 1974) (Uaz 31-35.) - Tudomány és Krisztus. Uo., 1972. (soksz.) - A jövő irányai. Uo., 1973. (soksz.) - ~ napló. 1-5. füz. Ford. Uo., 1975. (soksz.) - Az anyag szíve. Uo., 1976. (soksz.) - ~ bibliográfia - m-ok részére. Összeáll. Uo., 1976. (soksz.) (Sodródó világ 38.) - ~ bizalmas levelei (három barátjához). Uo., 1976. (soksz.) - ~ ismeretelmélete. 1. köt. Uo., 1976. (soksz.) (Sodródó világ 37.) (Lényege: Vigília 1979:3, 4. sz.: ~ világképének ismeretelméleti alapjai) - ~ levelei P. Leroy (jezsuita genetikus) barátjához (1948-1955). Uo., 1977. (soksz.) - ~ levelei R. Ravier-hez (1951-1955). Uo., 1978. - Kiadások m-ul: Hit az emberben. Ford. Dienes Valéria és Rónay György. Bp., 1969. - Út az Omega felé. Összeáll. Golen Károly. Ford. Rezek Román OSB. Uo., 1981. - Benne élünk. Uo., 2005. Ford. uő. **-Sz.F.-Sza.L.

Távlatok 1970:166. (Szabó Ferenc: ~ perszonalizmusa) - ~ élete. Írta Robert Speaight. Ford. Rezek Román OSB. São Paulo, 1978. (soksz.) - Vanzan-Schultz 1978:185. - ~ és Keresztes János. Írta Francis Kelly Nemeck. Ford. uő. Uo., 1979. (soksz.) - ~ és Loyolai Ignác. Írta Jacques Laberge. Rezek Román OSB. Uo., 1979. (soksz.) - ~ a 20. sz. Aquinói Szt Tamása. Írta J. Paulo Nuñes. Ford. uő. Uo., 1979. (soksz.) - Az Isten, akit századunk vár. Esszé ~ „panteizmusáról”. Írta Gabriel Dussault SJ. Ford. uő. Uo., 1979. (soksz.) - Vallomások ~ról. Összeáll. Golen Károly. Róma, 1984:108. (Leroy SJ : P. ~, amilyennek én láttam) - Szabó 1999:191, 222. - Szabó 2004:495.