Magyar Katolikus Lexikon > S > szentségház


szentségház (lat. tabernaculum): az →Eucharisztia őrzésére szolgáló szekrényke. - A kk-ig csak betegek számára őrizték az Oltáriszentséget, ezért a ~ szerényebb méretű és kialakítású volt, az oltárra állították, föléje függesztették (→eucharisztikus galamb), v. a →predellába illesztették. A gótikus korban toronyszerűen kialakított vasrácsos, talapzatos kőszekrény, v. falba süllyesztett, kőkeretezésű szentségfülke. A 14. sz: az oltár mögötti →retablóba építették be. A trienti zsinat (1545-63) után a ~ a tp. leghangsúlyosabb pontjára, a főapszisban álló oltár →menzájának közepére került. A legutóbbi időkben a különálló fém v. kő ~ vált gyakorivá. A ~ előtt a Krisztus jelenlétét jelző→örökmécs ég. - A hatályos jog szerint az Oltáriszentséget egy tp-on v. kpnán belül egyetlen ~ban kell őrizni (938.k. 1.§). Ennek az elmozdíthatatlan, szilárd és nem átlátszó anyagból készült ~nak a tp. v. kpna valamely kiváló, látható, ékes és az imádságra alkalmas helyén kell lennie. Úgy kell zárva tartani, hogy a lehető legjobban elkerüljék a megszentségtelenítés veszélyét (938.k. 2-3.§). Súlyos okból szabad az Oltáriszentséget a ~tól különböző, annál biztosabb, de illő helyen őrizni, különösen éjjel (938.k. 4.§). A tp-ra v. kpnára gondot viselő személy (pl. plnos) köteles gondoskodni arról, hogy az Euch-t tartalmazó ~ kulcsát a legnagyobb lelkiismeretességgel őrizzék (938.k. 5.§). - A bizánci rítusú tp-okban az oltár közepén álló torony v. templom formájú szekrény, →artoforionnak is nevezik. **-P.I.

Mikita 1891:31. - G.k. szert-tan 1937:30. - Rados 1938. - Erdő 1991:363. - Mercenier-Paris É.n.:XXIII.