Magyar Katolikus Lexikon > S > szentkép


szentkép: tág értelemben síkban készült vallásos ábrázolás (→kép, →ikon); szűkebb értelemben a magánájtatosság körébe tartozó grafikai jellegű, kisméretű (→imakönyvben őrizhető) kép. Témái bibliai jelenetek, Jézus Krisztus, Szűz Mária, szentek (és ereklyéik), hitigazságok. - A középkori kolostorok kultúrájához szorosan hozzátartoztak a papírra v. pergamenre festett ~ek, melyeket a szerz. cella ablakára helyeztek, hogy a különféle magánájtatosságoknak ily módon mindig szembetűnő, vizuális jelei legyenek. A kódexek illuminálásából született ~festészet a miniatúrafestés önálló ágaként 1750 k. tűnt fel, elsősorban a ném. apácakolostorokban. A kv-miniatúrák stílusában készült egyedi lapok (akárcsak a kódexek) kevesek számára voltak hozzáférhetők. A sokszorosító grafikai eljárások (fa- és rézmetszet, rézkarc) megjelenésével azonban a ~ek tömegcikké váltak, vásárokon és búcsúkon vásárolták őket, egyenetlen művészi színvonaluk a közízlés sokfeleségét tükrözi. E ~eket falra függesztették, ágytámlára erősítették, szekrényekbe, ládákba ragasztották, a zarándokok kalapjukra tűzték. Az első dátummal jelzett (1423), fennmaradt ~ Buxheimben készült fametszet, Szt Kristóf a gyermek Jézussal. Aláírása: „Amely napon te Kristóf arcába nézel, azon a napon nem fogsz gonosz halállal halni!” - 1300 u. a →jubileumi évek hatására →búcsúkiváltsággal is ellátott, különösen kedvelt ikgr. ~típusok alakultak ki: →kegyelem trónusa, Nagy Szt Gergely miséje, Vir dolorum, Veronika kendője, Szoptató Madonna, Napbaöltözött Asszony, Gyermek Jézus. A tömeges előállítást föllendítette a ~ek ajándékozásának terjedése. A szakrális tárgyú fametszeteket gyakran egyh. intézményekben, ktorokban állították elő és sokszorosították. Az eu. grafika tört-ében művészi nyomataikkal különösen a burgundi és németalföldi apátságok, mon-ok tűntek ki, legjelentősebb közöttük a 16. sz: a Saint-Truiden bencés apátság. A többnyire ismeretlen mesterek mellett később már ismert művészek is készítettek ~et: Albrecht Altdorfer, Martin Schongauer, Albrecht →Dürer. A képes imalapok és a →búcsúcédulák terjedésével a ~ek bizonyos „röplap” jelleget is kaptak. A nyomtatott imádságoskv-ek lapjai között a kisebb méretű ~eket könyvjelzőként is használták.- A ~ek apologetikus célzata igazán a reformációval szemben érvényesült. Luther követői is terjesztettek szemléletüket tükröző vallásos ábrázolásokat. A →trienti zsinat (1545-63) külön is foglalkozott a képek és ereklyék tiszt-ével, meghatározva a vallásos kultusz különböző fokait (→képtisztelet, →hüperdulia). A flamand műv. 17. sz. fénykorában a Wiericx, Huberti, Merlen, Galle grafikus-családok nemzedékeinek fa- és rézmetszetű ~eit Eu. búcsújáró helyein mindenütt forgalmazták. A ~ek előállításának közp-ja Antwerpen (a jezsuiták egyik végvára) és Augsburg volt. Az augsburgi vallásos tárgyú rézmetszetek a 18. sz-tól a rokokó ~ek példaképei lettek Au., Cseho. és Mo. ter-én. Amint a →könyvnyomtatás a kódexfestészetet is válságba juttatta, úgy szorították mindinkább háttérbe a színezett fa- és rézmetszetű ~ek a nagyobb igénnyel és műgonddal készült pergamen miniatűröket. Ugyanakkor a két technika közötti kölcsönhatások a barokk ~ek azóta is alig felülmúlható formai és gondolati gazdagságát eredményezték magas művészi színvonalon. - Búcsújáró helyeken a ~eket megáldották, ill. a zarándokok az eredetit érintették és búcsúfiaként vitték őket magukkal. Különleges kivételként a radnai Szűzanya-kép eredetileg rézmetszet volt (ismeretlen mester műve 1450 k.), ez vált kegyképpé. A búcsúk és vásárok ponyváin tömegesen árusították a népi kiadók olcsó, inkább a szegényebb rétegeknek készült, többnyire fametszet képekkel díszített ének- és imalapjait. Az árusítás helyéről ponyvának mondott nyomtatványok naiv ábrázolásmódjukkal mind a közízlést, mind a népi üvegképfestészetet, kerámiát és bábsütőminta-készítést befolyásolták. -

Mo-on. III. András kir. 1290 k. készült házioltára, az ún. Berni diptychon (Bern, Historisches Museum) pergamenre festett miniatűr ~ek egész sorát foglalja magába. →Temesvári Pelbárt prédikációinak szemléltetésére is ajánlotta a ~eket. A budaszentlőrinci pálos ktor fametsző műhelyében készült az esztergomi Ker. Múz. Árpád-házi Szt Margitot ábrázoló színezett fametszete (1500 k.), a m. grafikatörténet értékes darabja. - A 15/16. sz. fordulójáról több m. könyvárus és -kiadó jelvénye, emblémája maradt fönn. A →husziták a kisgrafikák ironikus ábrázolásaival támadták a kat. tanítást; az ellenük folytatott szellemi küzdelem emléke az 1500: a szeged-alsóvárosi ferences ktorba került 16 fametszetű ~. A barokk ~- és címerfestészet kölcsönhatásának emléke a Supanisch György győri éneklőknk. misekv-ébe ragasztott, 1668-ból származó pergamen előzékkép a főpap címerével (Szt György és a →Magyar Háromkirályok, a háttérben Győr egykori látképével). A 17-18. sz. a ~ek (kis ájtatossági képek, alkalmi és társulati emlékképek, disputákat hírül adó ún. tézislapok, apácamunkák) virágkora. Ajándékozásuk (főként az értékesebb pergamen miniatűr ~eké) főurak között is buzdító, hitre serkentő, a szentek oltalmát ajánló nemes gesztusnak számított a korabeli feljegyzések szerint (Esterházy Pál nádor [1635-1713], Sámbár Mátyás SJ, 1675; Raspasani Tamás buda-vízivárosi lelkipásztor 1723, Cserei Mihály, Erdély tört-írója, 1709, Rimay János, Szelepcsényi György esztergomi érs.) - Az →apácamunka egyik fajtája, az ún. polion-munka (ékesítő kézimunka) neve a fr. boullion ('sodort fémszál-díszítmény') szóból származik, s ném. közvetítéssel került a m. szókincsbe. A türelmet és sok időt igénylő munka nyomait megtaláljuk már a kk. Margit-legendában: „ebédnek utána kézi dolgot teszen vala, jelesül szentegyházhoz való dolgot, mívet és szenteknek ereklyékhez való ékességeket”. - Híres volt a m. nemesi otthonok kézimunka-szeretete, melyet a ktorba vonuló leányok magukkal vittek. A nagyszombati és pozsonyi klarissza apácák sorában az Andrássy, Barkóczy, Dessewffy, Forgách, Frangepán, Haller, Révay és Wesselényi családok nevével találkozunk. A jezsuita Diarium beszámolója szerint a budavári klarisszák 160 Ft értékű díszítménnyel ékesítették Szt Kandid mártír m. huszárnak öltöztetett tetemét, amely ma is látható a székesfehérvári Nep. Szt János-tp-ban. Az ereklyén megfigyelhető díszítések megegyeznek a feltehetően klarissza klastromokból kikerült polion ~ek díszítésével. A poliontechnikát díszesen faragott keretekbe ágyazva v. az ún. piramisokba helyezve számos barokk oltár ereklyés predelláján is alkalmazták. Jóllehet a szerz. alázat a ~-miniatűrök készítőinek nevét homályban hagyta, Némethy Lajos adatai egyértelműen utalnak egy budai klarissza apácára, a jeles festőcsaládból való →Falkoner Anna Erzsébetre (1714-90), szerz. nevén Zsófiára, aki a műv-et apjától, György mestertől tanulta. Zsófia nemcsak az ő korában újonnan épült kolostortp. belső festési munkálataiból vállalt részt, hanem a pergamenfestésben is jelesnek bizonyult. Remekművek nemcsak fennmaradt pergamen ~ei, hanem polion-díszítményekben gazdag magánoltárkája is a leleményes alakzatokkal. Miután II. József föloszlatta a klarisszákat, 1782: Zsófia az unokaöccsénél, Falkoner Xavér Ferenc festőnél talált otthonra, aki éppen a zárdával szemben lakott. - Az →apácamunka kézimunka keretezéssel ellátott festett ~. Finom kidolgozottsága, dekoratív jellege, változatos (ált. virág) díszítésű keretezése miatt lett közkedvelt. Legszebb példái a 14. sz. fr. miniatúrafest. Mária-képei és az 1500 k. németalföldi színezett fametszet-lapok. A 17. sz: a flamand mesterek hozták divatba a korabeli virágcsendéletek tökéletességével megfestett pompás virág- és gyümölcskoszorúkba foglalt Madonna- és egyéb szakrális ábrázolásokat. A kis ~ek műv-ének úttörői is németalföldi rézmetszők voltak, munkáikon szívesen alkalmazták - még hazájuktól távol is - az örökségként magukkal hozott gazdag virágdíszítményeket. A pergamen lapokra festett ornamentikát gyakran kicsipkézték, így a kép tetszetős, áttört foglalatot kapott. A 17-18. sz: ebből születtek a passepartout-szerű kézimunka-keretezések. Az apácák az arany, ezüst és selyem szálakból a legváltozatosabb virágokat és díszítő motívumokat készítették, ereklyéket és ~eket ékesítve velük. Magukat a miniatűr képeket többnyire metszetek után festették. Az üvegezett, kazettaszerűen mélyített keretekben csillogó, sodrott és hurkolt arany és ezüst huzalokkal, zseníliával, selyem és bársony virágokkal ékes ~eik főúri és polgári otthonokban egyaránt jelen voltak. Az ékkövekkel, gyöngyökkel, színes csiszolt üvegekkel tarkított sodrony díszítmények közé rendszerint szentek ereklyéit rejtették, apró feliratos szalagokon jelezve nevüket. Az ereklyés házi ~ekben a trienti zsinatnak a reformátorok kép- és ereklyetiszteletet tagadó tanításával szembeni szellemi törekvése öltött formát. Így alakult ki a kat. vidékeken az a ~típus, amely a keleti ikonokhoz hasonlóan tiszt-re kötelezett még a családi otthonokban is. Ezek késő kk. előzményének tekinthetők a magánáhítatot szolgáló táblaképek, melyek keretébe ereklyéket foglaltak. - Népszerűek voltak a polion-keretezésbe foglalt, aprólékosan megmunkált zsírkő- v. viaszfigurák, valamint a csiszolt üveglapra, esetleg fémlapra festett képecskék. Olykor a képet hímzett passepartout vette körül, sőt maga a kép is tűfestéssel készült. - A nevelési és okt. céllal készült ~ek a hitoktatás és a pedagógiai ösztönzés eszközei. Jutalomként is osztogatták a különböző erényeket jelképező virág- és madárszimbólumokkal díszített, a védőszenteket ismertető ~et. A prédikációkban mondottak megjegyzése végett Kögl Ádám SJ vízivárosi plnos osztogatott hívei körében egy-egy beszédének témáját illusztráló ~eket. 1765. VII. 2: a buda-újlaki búcsú ünnepi szónoka rózsakoszorús Mária Szíve-képecskéket adott a híveknek. - A prot-ok érzékenyen reagáltak a jezsuiták iskolai ~terjesztésére: „...a kisdedeken kezdik el álnokságukat, és az evangélikusok gyermekeit sok csalárdságokkal, holmi dib-dábokkal, apró képecskékkel hitegetik az ő szemináriumokban”. - Jámbor társulatok emléklapjai. A kk-tól alakult laikus társulatok összetartozásuk jeleként a felvételükkor tagsági dokumentumként ~et, névre szóló emléklapokat osztottak szét. A jezsuiták fehérvári évkv-e (1734) szerint egy vezeklő körmenet alkalmából a helyi Agonia Christi Társulat tagjai között több mint ezer - szenvedő Krisztust ábrázoló - ~et osztottak szét. Vácott a dominikánusok magatehetetlen, fekvő betegeket gyámolító testvérülete számára kiadott ~ a Lorettói Boldogasszony képével ismeretlen rézmetsző munkája. - A népi gyógyászat a ~eknek egészségjavító és ördögűző hatást tulajdonított. 1439: a beteg Habsburg Albert m. kir. gyógyítására kisleánya, Erzsébet hgnő orvosságként egyebek között száraz borsóhéjat küldött két ~ből készült zacskóban. Ugyanilyen okból lett szokás orvosságos üvegekre a gyógyító Szt Erzsébet és más sztek apró metszetképét ragasztani. Beteges képzelődések, rémlátások ellen hatásosnak tartották a JT alapítójának képét, amelyet ajtókra és házak kapujára szögeztek. Szülési fájdalmak enyhítésére a szülőanya nyakába Szt Ignác képét akasztották, melyet előzőleg a szt ereklyéihez érintettek. A Batthyány nemzetség levtárából való egy 17. sz. leveles nyomtatvány, amelyen a pestisjárványok idején használt Zakariás-áldás kettős keresztbe foglalt kezdőbetűi, az INRI felirat, valamint Szt Sebestyén és Rókus alakja láthatók, alattuk imádságokkal. Áldásszövegek más aprónyomtatványokon is előfordulnak. - Minden fontosabb kegyhelyről, különösen tisztelt kegyképről és kegyszoborról készültek ~ek, melyek segítették a kegyhely kultuszának terjedését. Főként bécsi rézmetszők örökítettek meg számos m. kegyképet ~ként: Péliföldszentkereszt feszületét Joseph Andreas Lidl, a buda-krisztinavárosi kegyképet valamelyik Nicolai, a győri kegyképet J. M. Schmutzer, a kolozsvárit, a zólyomóhegyit, az egri Pietát és a máriacelli magyar kegyképet alatta Nagy Lajos kir-lyal és seregével Johann Christoph Winkler (1701-74 u.), a pócsit Franz Feninger (1750 k.), a rőtfalvait Joseph Kollanetz (1775 k.). A burgenlandi Boldogasszony helység kegyszobráról a gráci Bernhard Johann Hermann készített ~et. - A búcsújáró helyek szolgálatában működő barokk rézmetszők közül legkiemelkedőbb a pozsonyi származású budai mester, Binder János Fülöp, ő készítette az andocsi, bodajki, boldogasszonyi, buda-krisztinavárosi, budavári, kolozsvári, máriabesnyői, mátraverebélyi, óbudai, zemléni és szegedi Mária-kegyképek metszeteit, a pesti pálosok Sasvári Pietà-metszetét, a Lajta menti Bruck erdei kpnájának Mater Dolorosáját, a dunaföldvári ferencesek Madonnáját. Binder készített a Szt Jobbról 1771: képes imalapot (magyar, ném., lat. szöveggel), s a budai klarisszák Szt Bonifác, ill. Szt Kelemen ereklyéjéről rézmetszetet. 1763: készített 2 Szolanói Szt Ferenc-metszetet a földrengés sújtotta Komárom látképével Buda városi tanácsának megrendelésére, és egy Bebó Károly Néri Szt Fülöp-szobrát ábrázoló ~et az óbudai Zichy-kastéllyal (a szobrot annak örömére állították, hogy a város megmenekült a földrengéstől). - Az egri Pietàról és a bodajki Segítő Máriáról Tischler Antal (1776-93) egri rajztanár metszet~ei ismertek. A csíksomlyói, ercsi, krisztinavárosi, máriabesnyői, modordorfi, nagyszombati, óbuda-kiscelli, radnai, rőtfalvai és tétszentkúti Mária-kegyképek 18. sz. rézmetszői ismeretlenek. Egy 19. sz. adat szerint az óbudai trinitáriusok főoltárképéről is készült egy rézmetszet: ha ennek nyomára akadnánk, rekonstruálni lehetne →Maulbertsch egyik elveszett, csupán leírásból ismert művének kompozícióját. A krisztinavárosi ún. Kéményseprő-kpna Szoptató Madonnáját pestistől védő kegyképként tisztelték. - A Rózsafüzér Királynéja érdekes, öltöztethető szobortípusa alakult ki a Habsburg Monarchiában az ún. hordozó Mária változataiban, melyeket rejtett Mária Terézia-portréknak tartanak a Madonna Mária Terézia (ur. 1740-80) idejében divatos haj- és ünnepi ruhaviseletéről. E sajátos Mária-képek szép számmal találhatók főként Hevesben, Vasban (Vasvári Boldogasszony) és Baranyában. A →Prágai Kis Jézus tiszt-ét a pozsonyi orsolyiták Schmittner rézmetszet-képecskéivel terjesztették. - A 18. sz-ból a kegyképtípusok számtalan változata maradt fönn, köztük festmények, amelyek már nem szolgai másolatok, hanem az eredeti „átköltései”, változatosságukat éppen a közkézen forgó metszetek közvetítésének köszönhetik. A búcsújáró helyeken árusított ~ek a kegyképen kívül ált. a tp. v. a helység látképét is megörökítik, s gyakran forrásértékűek az építészet- és helytörténet-kutatás számára. A fogadalmi (votívképek) kompozícióin ált. a felső szférában van a csodatévő kegykép v. -szobor, alatta az imádkozó donátor, a városok v. falvak látképe. - Az ereklyékről készített ~ek szép példája Szt Fortunatus vt. ereklyéiről vsz. a vízivárosi franciskánusok réznyomdájában készült ~; az ágostonosok budai tp-ában őrzött Tolentinói Szt Miklós-ereklye zöld selyemre nyomott képe annak ellenére fönnmaradt, hogy a szt. tiszt-e szinte elenyészett. -

Magyarországi központok. A →nagyszombati nyomdában készültek a 17. sz. elején a németalföldi Johann Daniel Ther Portten ~ei, köztük a legismertebb: Szűz Mária Nagyszombat felett. Itt dolgozott Hans Frank von Landgraff, aki 1701: Pázmány Péter Imádságos Könyvét díszítette a pócsi, győri és kolozsvári Mária-kegyképről készült metszeteivel, s önálló, nevével ellátott ~et készített Szt István kir-ról. Az 1720-as években Nagyszombatban működött az augsburgi származású Elias Schaffhauser (1684-1738) is. Itt metszette rézlapra Xavéri Szt Ferencet ábrázoló ~ét, amelynek hátoldalán Mo. és Erdély címere látható m. ruhás férfiakkal, fölöttük a pócsi és kolozsvári kegykép. - Matthias Fuhrmann OSPPE (1690-1773) 1738: Nagyszombatban kiadott, saját metszeteivel illusztrált, Remete Szt Pálról írt művének képei alapján készültek a tüskevári pálos ktor sekrestyeszekrényének művészi faragásai. - Prokes Márton Szt Ivót, a „szegények ügyvédjét” örökíti meg egy jogi szakkv. előzékképeként. Jäger Józseftől egy 1777-es dátummal ellátott rézmetszet maradt fenn a Madonna képével. Itt készítette Zenger Ágost Árpád-házi Szt Erzsébetet apácaruhában ábrázoló lapját, ill. Páduai Szt Antal- és Szt Alajos-képeit. Nagyszombatban jelentek meg többszörös sorozatban az ún. kalendárium-~ek (a nap szentjei), rendszerint a szenttel kapcsolatos erénygyakorlatra, imaszándékra felhívó mondattal, a hátoldalon rövid életrajzzal és könyörgéssel. Ezek a koll-okban, a jámbor társulatokban, kiváltképpen a Mária-kongr-kban a jezsuita nevelés jól bevált eszközei voltak. A győri Mária-kongr-ban minden hónap utolsó vasárnapján kiosztották a „havi képecskéket”. Az eleinte írott lapocskák helyett 1653: szereztek Bécsből nyomtatott lapra metszett ~eket 3 Ft-ért (később ingyen adták őket, mondván, hogy a szegények sokszor buzgóbban tisztelik a szenteket, mint a gazdagok). - Pozsonyban dolgozott 1735-: Zeller Sebestyén (Immaculata, Árpádházi Szt Margit, Szt István országfelajánlása a pozsonyi várral, Alamizsnás Szt János, Szt Ignác, Dornbachi Madonna, Boldog Baldinucci Mária, Merici Szt Angela, Páduai Szt Antal; Lorettói Boldogasszony-szobor, csallóközi Dénesd kegyoltára); Assner Lipót (1742-81, 1777: Megfeszített, Szeplőtelen Fogantatás, imakv-illusztrációk); Schauff Nep. János (m. címeres rézmetszetén a Patrona Regni Hungariae); Weinmann János (Szt Aja, ügyvédek védősztje); Weinmann Márk (Szt Alajos metszetek, Pietà). Pozsonyi származású Binder János Fülöp, de 1760-tól Budán dolgozott. - A vízivárosi Erzsébet-apácák ktorában réznyomda működött, eredete vsz. a korábbi ferences rház kézműves szerz-einek körébe nyúlik vissza. Budához kötődik Schreffl Anna, az egyetlen ismert m. rézmetszőnő (Szt Istvánról és Imréről készített képét az erdélyi m. rendeknek ajánlotta) és Czetter Sámuel (1765-1819 u.) munkássága. Czetter ~ei díszítik a budai egy. nyomdájánál megjelent Officium Rakoczianum c. imádságos kv-et. - A 18. sz. legjobb m. rézmetszőjének, Tischler Antalnak a metszetei az 1775 utáni évekből maradtak fenn (Boldog Bonaventura, Olajbanfőtt Szt János, bodajki kegykép). 1801-: Pesten működött Prixner Gottfried lengy. származású rézmetsző (pesti ferences tp. Mária-oltára, Vértanúk Kirnéja, pócsi kegykép a tp-mal). - Lehnhardt Sámuel (1790 k.-1843 u.) réz- és acélmetsző a 19. sz. első évtizedeiben dolgozott Pesten (Szentháromság Szűz Máriával, könyvelőzék Jézus megkísértésének jelenetével, Őrangyal, Nep. Szt János). - Zadányi Vitéz József (†1816) műkedvelő rézmetsző (Szoptató Madonna, Szt István a koronával együtt fiát, Imre herceget ajánlja a Boldogasszony oltalmába). - Kolozsvári Veress Mátyás festő és grafikus rézmetszetén (1788) Krisztus arcát rajzolta meg a Tridentinum tanítását népszerűsítő versecskével. - Külföldi mesterek magyar vonatkozású ~ei. A mo-i ~kultúra alakulásában külf. rézmetsző műhelyek (főként Augsburg, Bécs, Prága alkotói) fontos szerepet játszottak, s műveik legalább annyira közismertek voltak nálunk, mint a hazai grafikusoké. A stílushatások mellett motívumkincsük és szimbólumviláguk, valamint a díszítőelemek kölcsönzésével is alakították ~művészetünket, s egyszersmind megadták eu. rangját is. A kiemelkedő remekműveket rendszeresen reprodukálták, metszetekkel terjesztették. E ~ek közvetítő szerepe, ízlésformáló ereje, művészekre és műveikre tett hatása felbecsülhetetlen. Igazán jelentőseknek azonban azok a metszetek számítanak, még ha művészi minőségük gyakran az átlag alatt marad is, amelyek nem szolgai másolatok, hanem tervezésükben és kivitelezésükben a mester eredeti munkái, mindegyikben van eredetiség, amely ízelítőt ad a kor hangulatából, és fényt vet a kisebb-nagyobb művészek v. műkedvelők személyes ízlésére és gyakorlatára. - A németalföldi hagyományokat őrző Augsburg rézmetszői közül többen megfordultak Nagyszombat és Pozsony városában. J. S. Schott és Hoffmann 50 rézmetszetű képével jelent meg Hevenesi Gábor Ungaricae Sanctitatis Indicia c., m. szentekről és boldogokról írt műve (Nagyszombat, 1692). E metszetek alapján készült az orawkai fatp. m. szentek-festménysorozata. Vsz. augsburgi mester készítette a Szt Imre fogadalmát ábrázoló kiemelkedő műv. színvonalú ~et, neve nem maradt fenn. A Koháry István gr-nak ajánlott tézislapot augsburgi grafikusok, Elias Christoph Heiss (1660-1731), Bernhard Vogel (1683-1737), Johann Carl Zierl (1679-1744) a Passaui Segítő Mária képével díszítették. Az augsburgi ~készítő családok között is kiemelkednek a Klauber testvérek: Joseph Sebastian (1700-68) és Johann Baptist (1712-87), akik vállalkozásukat 1741-től Catholicus képkiadónak nevezik. A grafikus dinasztia nevét Joseph Wolfgang Xaver (1740-1813) és Joseph Anton (1779-1837) is őrzi (Szt István, Szt Margit m. címerrel). A kiemelkedő rajztudású Klauber testvérekhez, akik az érett rokokó formakincsét gazdag szimbolikával jelenítették meg, csak a Morvao-ból származó, de Augsburgban dolgozó Gottfried Bernhard Göz (1708-74) és a magát juniornak jelző Franz Alexis (1737-89) hasonlítható. Ötletes előrajzaikat a Klauber kiadó is számtalan esetben átvette. A Göz-metszetek a pontozó modor tökéletes alkalmazásával túl is szárnyalták a Klauber testvéreket, és a metszés technikai korlátait szinte meghaladva leheletszerű, festői tónusokat értek el. Johann Andreas →Pfeffel Augsburg érett grafikai kultúráját továbbította a bécsi műhelyekbe; ugyanezt tette a róm. barokk kultúrával Andrea Pozzo (1642-1709). 1701: a pannonhalmi apátság alapításának 700. évford-jára Pfeffel készített jubileumi emlékképet Franz Anton Moser (†1727) rajza alapján. Tarnóczi István verses Szt László-életrajzának (Bécs, 1681) 50 rézmetszetét a velencei Domenico Rosetti (1650-1736) készítette. A m-ok Mózeseként mutatja be a sziklából vizet fakasztó Szt László kir-t Andreas (1700-41) és Joseph Schmutzer (1683-1741) közös műve, Maulbertsch pozsonyi Szt László-festményének előképe (1732). - Thomas Bohacz (1707-64) 1740: egy egri jezsuita kiadványhoz készített címelőzékképet (Patrona Hungariae a Magyar Háromkirályokkal). Johann Christoph Winkler a budai egy. nyomdájával kötött szerződést az Officium Rakoczianumot díszítő képekre. Az előzéken a magyar koronás Patrona Hungariae-t ábrázolta a Rákócziak címerével. - E kor ismert művészei még: Johann Christoph Reinsperger (1711-77), Sebastian Langer (1772-1841), Johann Martin Schmidt (1718-1801), Wenzel Engelmann (1748-1803). - A máriacelli magyar búcsújárások miatt figyelemre méltó a közeli Graz, amely Bécs műv. hatósugarába esik. Itt működött Johann Michael Kauperz, Bernhard Johann Hermann. Prágában Antonin Birckhardt (1677-1748) és fia, Karel (1721-49), Jan Jifi Balzer (1738-99) és fia, Antonin (1771-1807). - A hazánkban is több nagy művet alkotó Franz Anton Maulbertsch apósa és a pozsonyi Zeller Sebestyén tanítványa J. M. Schmutzer, aki több metszetet készített veje rajzai nyomán. Tanítványai közül Czetter Sámuel is felhasznált Maulbertsch-kompozíciókat. - Májer István (1813-93) esztergomi knk., műkedvelő rajzoló és rézmetsző ~művészete, stílusa és technikája még erősen a 18. sz. elődökhöz kapcsolódik. Fő törekvése a reformkor szellemének megfelelően a ~ipar „magyarítása” volt, jóllehet a 18. sz: nemcsak hazai előállítású ~eken, hanem a bécsi Schmutzer, Schmittner, Jakob Adam és Mansfeld műhelyéből kikerült szakrális metszeteken is m. feliratok voltak. Az 1830 k. még újdonságnak számító kőrajztechnika emléke az a 2 ~, mely Trentsenszky József (1793-1839) litográfiai int-ében készült Bécsben: az egyiken Szt István kir. látható a vm-k címerével körülvéve, a másik Szt Emygdius közbenjárását ábrázolja térdelő, m. ruhás férfiakkal és Győr látképével (szövege: „Dicsőséges Szt Emyd, imádkozzál érettünk - Föld romláskor el-ne hadgy, és szóllj Istennél mellettünk”). - A 19. sz. közepétől az egyre olcsóbbá váló litográfia, majd a kezdetleges színnyomatok tömege váltotta fel az évszázadokig szokásos rézmetszetű ~eket. A párizsi Turgis kiadó Bouasse-Lebel jelzésű ~ei és az einsiedelni Benziger cégtől importált, színezett acélmetszet-képecskék és kőnyomatok biedermeier hangulatukkal, papírcsipke díszítésükkel főleg a finomkodó, polgári ízlés igényeit elégítették ki. - A ~ek kutatásának előzményei. A magánáhítatot szolgáló grafikai jellegű ~ek iránti tud. érdeklődést a szakrális néprajz művelői indították el. Georg Schreiber, Beda Kleinschmidt, Hans Otto Münsterer, Leopold Kretzenbacher és Lenz Kriss-Rettenbeck vizsgálódásaikban fontos szerepet juttattak a ~eknek. A Populäre Druckgraphik Europas (München, 1967) kv-sorozat ném. népi grafikával foglalkozó kötetében Wolfgang Brückner, németalföldi kötetében Maurits De Meyer külön fej-et szentelt a ~ek művészetének. Adolf Spamer hatalmas monográfiája (München, 1930) a levéltári adatok s az akkor fellelhető gyűjt-ek átvizsgálásának eredményeképpen alapvető mű, amely módszerével meghatározta a további kutatás irányát. Antwerpen virágzó ~kultúrájával Emile H. van Heurck Les Images de Dévotion Anversoies du XVIe au XIXe siecle (Antwerpen, 1930) c. művében foglalkozott. Ezek a munkák más tud-ágak művelőinek figyelmét is felkeltették. Az ikgr. kutatói közül különösen B. Knipping és Hans Aurenhammer fordítottak komoly figyelmet a ~ekre. Gustav Gugitz az Au. kegyképeiről és -szobrairól készült ~eket korpuszba foglalta (Das kleine Andachtsbild in den österreichischen Gnadenstlitten. Wien, 1950). - Mo-on a ~ekkel foglalkozó rendszeres és módszeres kutatás elindítója →Némethy Lajos, aki finom érzékkel reagálva a régmúlt értékeire, kv-eiben, cikkeiben, egyaránt felfigyelt a ~művességre. Számos ma már nem létező példányról tett említést, többnek a képét is közölte. →Bálint Sándor is értékes ~gyűjteménnyel rendelkezett, írásaiban nemcsak dokumentatív értékű lapokra hivatkozott, hanem felhívta a figyelmet a kallódó emlékanyag sürgető összegyűjtésére is. A Néprajzi Múz. M. Oszt-ának gyarapításával Varga Zsuzsa vetette meg a további fejlesztésre érdemes ~gyűjt. alapját. A m. műv-történészek közül Csatkai Endre cikkeket írt a Kis-Grafika c. lapban A kis ájtatossági kép (1942), Májer István, a régi m. kisgrafika szerény munkása (1943) és a Soproni Szemlében Soproni vonatkozású kis ~ek (1942) c-mel. ~gyűjt-ét a soproni Liszt Ferenc Múz. őrzi egy kz-os füzettel együtt.   Szilárdfy Zoltán

Szilárdfy Zoltán: Barokk ~ek Mo-on. Bp., 1984. -: A magán áhítat ~ei. 17-18. sz. Szeged, 1995. (Devotio Hungarorum, 2.) -: A magán áhítat ~ei. 19-20. sz. Uo., 1997. (Uaz 4.)