imakönyv (lat. liber precum): tág értelemben vallásos szövegek és énekek gyűjteménye, szoros értelemben az Egyház jóváhagyásával kiadott, az imádkozás megkönnyítését célzó, kész imádságokat tartalmazó könyv. Sajátos csoportja a →liturgikus könyvek, →énekeskönyvek. - Az ~ kezdetben magánájtatosságokat tartalmazó gyűjtemény, főként laikusok számára. - 1. Története. a) ókeresztény-bencés időszak a 13. sz-ig. Az első ~ a →Zsoltárok könyve volt, ugyanis a ktorokban nevelkedett laikusok megtanulták a zsolt-okat, és másolatukat magukkal vitték, amikor elhagyták a ktort. A 8-9. sz-ból fejedelmi ~ek maradtak fenn, legnagyobb részük szintén a Zsoltárok kv-e volt. Később szentírási →canticumokkal, hitvallásokkal, szentségekhez kapcsolodó imádságokkal bőv. Új ~-típust jelentett Canterbury Szt Anzelm Meditationes et Orationes és Nagy Szt Gertrúd Exercitia Spiritualia c. ~e. - b) A 13 -16. sz: ferences és domonkos hatásra készültek a →hóráskönyvek, a korábbi Mária- és halotti officium mellett újabb és újabb kis officiumokkal. Ezek az ~ek a →könyvnyomtatás révén széles körben elterjedtek. A prot-ok első ~e Luther Betbüchleinje. - c) A 17-19. sz: a hóráskönyvekből alakították ki, főként a jezsuiták, a népies Hortulus animae, 'Lelki kertecske' c. állandóan bővített ~et. Jelentős volt Canisius Szt Péter ~e. E korszakban kezdtek mind sűrűbben megjelenni a személyes lelkiség, a magánimádság gazdagítását szolgáló ~ek. Az elmélkedési anyagok, lelki tükrök, ének- és tanítószövegek a kat. megújhodás lelki elmélyülését tükrözik (Nagy Szt Teréz, Szalézi Szt Ferenc). Bizonyos érzelmi átmelegedést mutatnak →Hevenesi Gábor SJ ájtatossági művei (1684-től), melyek lat-ul jelentek meg, de csaknem minden eu. nyelvre, így m-ra is lefordíttattak. - d) A 19-20. sz: a →liturgikus mozgalom hatására a legfontosabb ~ lett a nép számára készített misekönyv, a Missale. M-ul Szunyogh Xavér OSB állította össze: Magyar-latin Misszále az év minden napjára (Bp., 1944) a ném. Schott: Messbuch der Heiligen Kirche (Freiburg, 1883) figyelembevételével. Egyéb lit. szövegeket is tartalmaz az →Officium divinum. - A 20. sz. elején az ~ek anyaga a tulajdonos életkorához, hivatásához kezdett alakulni. Megjelentek ~ek férfiak, nők, fiatal leányok, katonák, idősek számára (→Czapik Gyula ~ei). Énekszövegek szinte elmaradhatatlan részei lettek az ~eknek. Az egyes egyhm-k által összeállított és kiadott ~ek területük jellegezetes imáival és énekeivel (búcsús énekek) bővítik a törzsanyagot. -

2. Mo-i ~ek: Kézzel írt ~ek a kk. végéről: Kinizsy Pálné Magyar Benigna két ~e (→Festetics- és →Czech-kódex), egy Simon nevű emberé (→Peer-kódex), különböző apáca~ek (Gömöri-, →Gyöngyösi-, →Kriza-, →Kulcsár-kódex). - Első nagyobbszabású nyomtatott ~ünk a →Pázmány Péter Imádságoskönyve (Grác, 1606). Vsz., hogy forrásként →Fejérkövy István Imádságoskönyvét (Prága, 1594) használta, mely elveszett, csak 18. sz. utalásból ismerjük. Hatását mutatják Ferenczffy Lőrinc (Imádságos könyvecske magyar nyelven. Prága, 1615), →Kopcsányi Márton (Keresztyén imádságos könyvecske. Pozsony?, 1616; A' bodog Szüz Mária élete... Bécs, 1631), →Hajnal Mátyás (Az Jesus Szívét szerető szíveknek ájtatosságára... könyvecske. Bécs, 1629), →Tarnóczi István (Titkos értelmű Rosa, avagy Boldog Asszony koronája. Nagyszombat, 1676), →Baranyi Pál (Lelkiparadicsom. Udvarhely, 1700), br. Pongrácz Eszter (1719) ~ei. Krisztus életének és tanításának egy-egy mozzanatához fűzött imádságokat tartalmaz →Lépes Bálint (Az mi Urunk Jézus Krisztusnak... életéről való rövid imádságokban foglaltatott ájtatos elmélkedések. Bécs-Prága, 1615) ~e. A kk. hagyományait követi az →Ordódy János SJ szerzette Officium Rákócziánum (Nagyszombat, 1726, lat-ul, majd m-ul is megjelent, számos kiadást ért). A 40 napi bőjtnek szentsége címmel Tagonyi János adta ki (Nagyszombat, 1739). Hasonló jellegű ~eket írt Domby Mihály, padányi →Bíró Márton, gr. Csáky Katalin, →Fejér György. →Albach Szaniszló ném. nyelvű ~e a 19. sz. elején nagyon elterjedt, m-ra Szent hangzatok és Szent hangok c. fordították le. - Közkedvelt ~eket írtak az újabb korban: →Grynaeus Alajos, →Tárkányi Béla (Lelki manna, Eger, 1853, 51 kiadást ért), →Huszár Károly (Üdvözlégy Mária, magyarok nagyasszonya! Székesfehérvár, 1859; Őrangyal. Uo., 1859), →Walter Gyula (Üdvözlégy Mária, 10 kiadás), →Hock János (Imakv. Bp., 1892). A 20. sz. elején kiváló ~et írt →Bangha Béla (~ a művelt katolikus közönség számára), →Wolkenberg Alajos (Kat. imakv. Bp., 1925), Czapik Gyula, →Böle Kornél (Rózsafüzér kirnéja. Uo., 1921), →Vargha Damján, →Jandik József (Jézus szíve. Bp., 1927). - Az ifj. ~ek közül kiemelkednek: →Fojtényi Kasszián (Égi lant. Győr, 1841; 19. kiad. 1928), →Szepesi Imre (Áhitat gyakorlatai imák- s énekekben hangjegyekkel a róm. kath. ifj. épülésére. Pest, 1853), →Zsasskovszky Ferenc és Endre, →Pokorny Emánuel (Ájtatossági gyakorlatok. Bp., 1891), →Sík Sándor és →Schütz Antal (Imádságoskönyv, Bp., 1916), →Blaskó Mária (Cseréljünk szívet! Bp., 1924). - Börtön~: Kir. Orsz. Fegyintézetben szokásos imák és énekek. Vác, 1936. - 1950 u.: Miháczi József: Imádságoskönyv. Bp., 1960. (19. kiad. Uo., 1979); →Bánk József: Szentségimádás. Bp., 1978. (11. kiad. Uo., 1996); →Csanád Béla: Jézussal együtt. Gyermek~. Bp., 1983. (12. kiad. Uo., 1995); Isten gyermeke vagyok. Bp., 1979. (utolsó kiad. Uo., 1999), Csépány László: Párbeszéd Istennel. Bp., 1982. (10. kiad. 1997); Csépány László: Jézussal a szenvedésben (Betegek imafüzete) Bp., 1981. (15. kiad. Uo., 1997); →Hetényi Varga Károly: Beszélgetés a Mesterrel. Bp., 1982. (4. kiad. 1991) - A II. Vat. Zsin. után az ~ek sorában kiemelkedő jelentőségű a →Szent vagy, Uram (Bp., 1931), ill. a →Hozsanna (Bp., 1948) c. ~eket a zsinat szellemében megújító →Éneklő Egyház (Bp., 1985).

- 3. Az ~ek értékes ped. és kateketikai segédeszközök, tükrözik az Egyh., a teol. és a művelődés tört-ét is. Illusztrációik (főként a metszetek), kötéseik ötvösmunkái a ker. műv. kiemelkedő alkotásai. Az ~ azonban elsősorban a személyes, elmélyült hitélet eszköze. Gyakran bensőséges, szinte személyes kapcsolat alakul ki az ~ és tulajdonosa között („az én ~em”). Az érzelmi kötődést mélyíti, hogy ~et ált. ajándékba kap az ember (szülőktől, lelkiatyától, kereszt-, bérmaszülőtől stb.) Mindig nagyon kedveltek voltak a saját használatra, kézzel írott ~ek, ill. a nyomtatott ~ kiegészítése kézzel írt, többnyire zarándokhelyeken följegyzett imákkal, énekekkel. Az ~ben a →szentképek a könyvjelző és a színes illusztráció (olykor az emléktárgy) szerepét töltik be. Régebben ~ük lapjai között őrizték a hívek a szentelt búza egy-egy szálát, az úrnapi körmenet sátrait díszítő virágok néhány szirmát, v. egy-egy kegyhelyről hozott apróbb virágot. Az egykor szokásban levő →gyónócédulát is az ~ben tartották. Az ~ a hitélet kifejezése és ténylegesítése szempontjából annyira fontos, hogy a népnyelv a más vallásúakat „a hamis ~vel élőknek” mondta. T.J.P.-**

KL II:353. - LThK 1933. IV:316. - Gajtkó István: A 17. sz. kat. imádságirod-a. Bp., 1936. - RMNy I-II. - MNBK 1998.